Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-04 / 152. szám
Az 1968-as csehszlovák- magyar Határ Kegyelem futószalag Megmozdult a szügyi erdő Tűzparancs nem volt... (Folytatás az 1. oldalról) kapták, mint megérdemeltek volna erre az időszakra. A tiszteik ellátásával nem volt gond. Vártunk. Július közepén a Brezsnyev—Kádár-'Dubcek csúcstalálkozó után tájékoztattak bennünket, mire számíthatunk, az időpont akkor még nem derült ki pontosan. Nagykanizsáról, Zalaegerszegről jöttek a csapatok és július Végétől élhelyezkedtek Túra környékén és attól északra, az erdőben . . . Nem tudom, titkokat fecsegék-e. mindenesetre 20—25 ezer erébe r tartózkodott okkor a környéken .. . Újabb és újabb parancsok jöttek. A sorkatonák hangulata egyre romlott. Megtudtuk, hogy mindenkit mászóvassal el kell látnunk, olyanokkal, mint a villanyszerelőket. El kellett azt is mondanunk, hogy adott jelszóra mit tegyenék. Meggyőződésem, hogy csehszlovák részről is tudták, hogy jövünk. Párttitkárként figyelemmel kísérve az akkori információs jelentéseket megállapíthatom: nagyon kevés igaz szó volt bennük a hangulatról. Igen, a felbontott boríték tartalma megsúgta, hogy mielőbb mindenféle összeköttetést meg kell szakítanunk a csehszlovák hatórrész és az ő országuk más pontjai között. Le kell fegyvereznünk a csupa Hivatásos • tisztekből és tiszthelyettesekből álló csehszlovák határőrséget és meg kell szereznünk a fegyverraktárak kulcsát, valamint a határátkelőhelyéken tartózkodókat egy helyre tereljük mielőbb ... Ezen az augusztusi éjszakán adott jelszóra megmozdult a szügyi erdő. Megindult a technika és a katonaság. Akkoriban örömmel láttam azt a szervezettséget. Tűzparancsot nem kaptunk. Nem is volt szükség arra, hogy lőjünk. Szerencsére. De képzelje el, amikor augusztus 20-án 23 és 24 óra között átmentem egyik legjobb barátomhoz, a csehszlovák határ- őrparancsnakhoz, Ion Busa őrnagyhoz ... Ráfogtam a pisztolyt, mondván, tedd fel a kezed és add ide a fegyverraktár kulcsait. Először azt hitte, ‘hülyéskedék. Odaadta. Nekünk mar nincs igazi hazánk, sírta el magát. Együtt zokogtunk percekig. Tudja, nekem parancsot adtak, ha én nem teljesítem, felakasztanak, és elvégzi helyettem más, három gyerekem volt már akkor... Érti ezt? Nagyon nehéz volt.. . Nagyon nehéz ... Tudomásul vettek minket. Nem lőttek. Egy baj volt, hogy egy túlbuzgó magyar katona korábban elvágta a vezetékeket, mint az a parancsban szerepelt, úgyhogy átjöttek hozzánk telefonálni az emberek a másik országból... Aztán napok múlva együtt voltunk már Léván az étteremben. Megoszlottak a vélemények. Volt, aki köpködött, mások kérték, ne menjünk ki soha. Egyenruhában, cigányzene mellett mulathattunk a másik országban, Madarász Katalin is énekelt nekünk. Két ember sérült meg köny- nyébben az akció alatt az átkeléskor . . . Egyikük figyelmetlenségből, közlekedési baleset során. A másik esetben, ami- koris két karhataímista járt egy határőrrel és a túlsó oldalon magyarul is beszélő emberek voltak, teljesen megdöbbenve kérdezték: Mit keresték ti itt, ne hülyéskedjetek! ök, az egyszerű határőrök annyira nétn tudtak a dologról, hogy nem engedelmeskedtek, sőt... Az egyiküket térden lőtték, ö volt a második sebesült. Én úgy értékelem, hogy a korábbi genfi konvenciót figyelmen kívül hagyó, nemzetközi jogsértés történt. Az is zovart bennünket, hogy mindenki elmondta: Dubceknék nincs igaza, de hogy mtért, orról senki sem szólt a legmagasabb tiszti szintnek sem. Szélsőséges megnyilvánulások voltak a határmenti szlovák szakaszon. Oláh Istvánról például, aki akkor kiképzési főcsoportfőnök, aztán később honvédelmi miniszter is volt, letépték a kitüntetéseit. A tömeg egy része pedig „Éljen Dubcek!” táblákkal vonult azokban az első napokban. Ebben az időszakban egyetlen lövést sem hallottam . . . Nagyon-nagyon nehéz napok voltak . . . Ma is sokszor sírok, visszagondolva ezekre ... De értse meg, mi parancsokat köptünk .. . Végre kellett ezeket hajtani, ha egyetértettünk velük, ha nem ... Én sohasem értettem egyet a beavatkozással . . . Mottó II.: „A Magyar Néphadsereg alakulatai folyamatosan visszaérkeznek helyőrségükbe. Az egységeket mindenütt ünnepélyes külsőségek között fogadták... (Szó szerinti idézet a Magyar Távirati Iroda 196®. október 31-i jelentéséből.) Bozsik László Fennmaradjon vagy eltöröltessék a halálbüntetés? (Folytatás az 1. oldalról) tést Ellenzők Ligája, amely idén március 14-én alakult meg, akár saját részsikereként is elkönyvelheti ezt a döntést. Azt meg mindenképpen, hogy sikerült a társadalmi érdeklődést felkelteni ezen fontos téma iránt.- Megalakulásától naponta 4-6 személy jelenti be a ligához való csatlakozási szándékát - tájékoztat dr. Békés Imre, az ELTE Jogi Kara Büntetőjogi Tanszékének professzora, úgy is mint a liga egyik alapítója, a székhelyének tekinthető tanszék vezetője. — Egyházi személyek, művészek, jogtudósok, magánszemélyek írták alá közös nyilatkozatunkat. A liga tagjai között nincs egyeztetett szempont: különféle indokok alapján érvelünk a halálbüntetés eltörléséért. Van aki erkölcsi, van aki emberi jogi szempontok alapján, Illetőleg a büntetőjogtudomány tapasztalatai, elvei alapján ítéli tarthatatlannak a halálbüntetést. Úgy tűnik, hogy nyitott kapukat kezdtünk el döngetni, hiszen az igazságügyminiszter is ezt a törekvést képviseli. A megvalósulása több lépcsőben látszik valószínűnek. Elsőként a politikai bűncselekményeknél törölnék el a halálbüntetés kiszabásának törvényi lehetőségét. Ez azonban a ligánk szerint nem kielégítő, mert olyan visszaélésre ad lehetőséget, hogy az emberölés minősített esetei közé csempészhetök politikai bűncselekmények. Megszűnik a halálbüntetés például a merényletnél, amely viszont abba a minősítésbe is beleférhet, hogy hivatalos személy ellen elkövetett emberölés. Ezért továbbra is halál- büntetést is ki lehetne szabni. A liga tehát mindenképpen a halálbüntetés teljes körű eltörlése mellett van. A második lépcsőben olyan megoldás látszik valószínűnek, hogy megmarad az emberölés minősített eseténél a halálbüntetés, ám az elítéltek kegyelmet kapnak. Ilyen államfői kegyelmezési gyakorlat lenne 4—5 évig, amely intervallum alatt felmérhető lenne, hogy milyen hatása van a bűnözés alakulására. Más országok példájából feltételezhető, hogy nem mutatkozna romló tendencia. Ezek után kerülhetne sor a halálbüntetés lehetőségének teljes kiiktatására büntetőjogrendszerünkből. De csak akkor, ha ebben a kérdésben nem népszavazás dönt. A közhangulat ugyanis a halálbüntetés fennmaradása mellett van. Ahol eltörölték már ezt a végletes büntetést, sehol nem népszavazás döntött róla. A közvéleményt erősen megosztó kérdésben a liga álláspontjával azonosuló, de attól eltérő nézetek is vonnak. Dr. Földvári József, a JPTE Bűnügyi Tudományok Tanszékének professzora:- Abban teljes az egyetértés, hogy politikai gondolkodás, vélemény miatt ne lehessen halálbüntetést kiszabni. Ez egyébként meg is felel az utóbbi 30 év hazai gyakorlatának. Erről a témáról'már 15 éve leírtam az álláspontomat. A 'halálbüntetés lehetőségének teljes eltörlését most nem helyeslem. Ez elsősorban nem büntetőjogi kérdés, hanem egy- egy ország, egy-egy társadalom kulturális színvonalának kérdése. A törvényhozónak azzal is számolni keli, hogy milyen társadalmi méretű felháborodást, félelmet vált ki egy- égy brutális bűncselekmény. Nem lehet elvonatkoztatni ezt a kérdést a bűnözési helyzet alakulásától. Nem az a riasztó, hogy a bűncselekmények szórna növekszik, hanem hogy rendkívül eldurvultak a bűn- cselekmények. Helyeslem az elképzelést, hogy jegyen moratórium a halálbüntetések végrehajtására, óm abban nem hiszek, hogy az emberölés bűncselekmény-kategóriájánál mérhető a büntetés visszatartó hatása. Krémemé Mihelisz Teréz, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja:- Úgy vélem, hogy ha az új alkotmány kimondja az emberi élethez való jogot, akkor ezzel összeegyeztethetetlen lesz a halálbüntetés. Én erre fogok szavazni. Ugyanakkor szomorú kettősség él bennem, ha orra gondolok, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a legfelháborítább, lekegyetle- nebb bűntettért életfogytiglan- ra ítéltek viszonylag hamar visszatérhetnek a társadalomba. A halálbüntetés eltörlésével párhuzamosan ezt a kérdést is máiként kellene rendezni. Egyébként az Elnöki Tanács tagjaként évente 2-3 kegyelmi kérvény elbírálásában szavaztam. Egy kivételével valamennyi kérelmet elutasítottuk. Nincs miatta lelki- ismeretfurdalásom, de nem szeretek visszaemlékezni az esetekre. Dr. Katzircz Béla, egykori válogatott labdarúgó:- Elvben a halálbüntetés eltörlése mellett vagyok, de nem hiszem, hogy egy kalap alá lehetne venni mindazt, am' a témához tartozik. Nem hiszem, hogy olyan kulturális színvonalon áll ma országunk, hogy a szándékos emberölés legkirívóbb eseteinél mellőzhető lenne a halálbüntetés lehetősége. Hangsúlyozom: jelenleg. Balázs Zita, 19 éves fodrász— Ne töröljék el a halálbüntetést, csak a politikai bűn- cselekményeknél. Aki megfontolt szándékkal, kegyetlenül, aljas okból embert öl, az megérdemli ezt a büntetést is. Faludi László színművész:- Nem tudok ebben a tekintetben különbséget tenni a politikai és az egyéb bűncselekmények között: általában ellene vogyok a halálbüntetésnek, mert visszavonhatatlanul jóvátehetetlen. Ha rettenetes gaztettekről hallok, első indulatomban bosszúból magam is kerékbe töretném az elkövetőjét, de ha lehiggadok, csak arra tudok gondolni, milyen iszonyú érzés lehet várni a halóira. Sajnos, nekem nemcsak színpodon kellett átélnem hasonló szituációt, hanem egykor régen a valóságban is, bár nem bűnözőként. Dunai Imre ■ Kiárusítjuk-e az országot? \ Válaszol: Beck Tamás kereskedelmi miniszter A parlamentben, az átalakulási törvényjavaslat vitája során többször felvetődött: ha elfogadják a tervezetet, az esetleg az ország, pontosabban az állami tulajdonban lévő 9yórak, üzemek kiárusításához vezethet. Magánbeszélgetések során, és a sajtó képviselőinek részéről is nemegyszer elhangzott már az aggodalom, hogy mi lesz, ha termelőeszközeink nem csekély hányada külföldi kézre, külföldi tulajdonba kerül. 'Beck Tamás kereskedelmi minisztert, a parlament folyosóján arról kérdeztük, hogy közgazdász szemmel ő jónak to- lalja-e a törvényjavaslatot, szükségesnek tartja-e mielőbbi bevezetését. ~ Az átalakulási törvényt nagyon pozitívan és konstruktívan értékelem, bár az tény, b°gy mint minden törvény- tervezetnek, ennek is von egy sor problémája, hiányossága. Számos kérdést még nyitva hagyott, ám ha életbe léptetését követően' jó egy évig figyeljük a hatását, akkor ezeket a hibákat, hiányosságokat kiküszöbölhetjük.- Említene egy-két ilyen eldöntendő kérdésit- Közismert, hogy a bank- rendszer vállalattulajdonlási joga tekintetében két szisztéma a jellemző. Az egyik az amerikai, ahol amerikai banknak nem lehet tulajdonában vállalat és vállalati részvény, a másik az NSZK-beli. ahol szabódon vehetnek birtokukba iparvállalati részvényeket. Természetesen vannak a kettő között ómenetet jelentő megoldások is. Nálunk a kérdés még nincs eldöntve. A másik: hogy egy részvénytársaság, mint jogi személy nem birtokolhat a saját részvényeiből korlátlanul. Az NSZK-ban például maximum a részvények öt százalékát. Nálunk egyenlőre ezt a kérdést is teljesen szabadon hagyták. Idővel ebben is előre kell majd lépnünk.- A nyitva hagyott pontokat egyébként akár reggelig tudnám sorolni, de az átalakulási törvényt mindezekkel a hiányosságokkal együtt nagy lépésnek tartom előre. Hisz elősegítheti a működő tőke beáramlását. A részvénytársasági formát a külföldiek jól ismerik, ez egy bizalomgerjesztő mód számukra. _ — Sokan az ország „kiárusításáról" beszélnek, ön miként vélekedik erről? r — Nem érti az egésznek a lényegét, aki az ország kiárusításáról beszél. Ebben az esetben ugyanis kifejezetten tőkeimportról van szó. A világon minden ország, amelyik sikeresen fejlődik, importáh. külföldi tőkét. Magyarország is importált a két világháború között, hisz iparunk több mint 20 százaléka német, angol, amerikai és egyéb kézben volt a Horthy-rendszerben. — És mi a helyzet ma?- Csők néhány példát említenék: Olaszország tavaly 20 milliárd dollárnak megfelelő tőkét importált, Spanyolország 7,5 milliárd dollárt, Görögország 1,5, Törökország egy milliárdot, de még a kis Portugália s tavaly 700 millió dollárt csábitott be országába. Mi 17 év alatt nem tudtunk 300 millió dollárt összevakarni. Tehát nem az országot árusítjuk ki, hanem tőkét hozunk be. Bármi történik, azért a tőkéért vásárolt berendezés az itt marad. Balog Nándor Litván György történész a Nagy I mre- perről (Folytatás az 1. oldalról) ben zajló folyamatokat, a koholt pert leleplező írások közlésében élen járnak a most született folyóiratok, hetilapok. Új könyvek, kiadványok jelennek meg. Lehet-e, tudunk-e újat mondani a politikai majd jogi rehabilitálása után? Úgy lehet, igen. A pécs-baranyai Értelmiségi klub ezzel a reménynyel hívta meg dr. Litván György történészt, aki 1956-ig az MDP tagja, aki sok más téma közt az 1918—19-es hazai időszak, a szociáldemokrácia történetének, Jászi Oszkár, Szabó Ervin munkásságának, az 1900-ban induló folyóirat, a Huszadik Század köré szerveződő hazai progresz- szió egyik kutatója. A zsúfolt terem — az ablakait a Nagyváradi Antal utcára nyitó Pécsi Vasutasok Szakszervezeti Művelődési Házában — előadását Grósz Károly legutóbbi televizióinter- jújára való hivatkozással kezdte, mondván, hogy igenis vannak további dokumentumok, közöttük olyanok is, amelyek az akkori magyar-jugoszláy egyezkedésekre utalnak. ö ugyan nem tartozik az MSZMP történelmi bizottságához, mint Horn Gyula külügyminiszter — mondta némileg epésen mosolyogva az előadó de azért egyről-másról, így Kádár János leveléről tudomása van... Többek közt dr. Ormos Mária (történész, a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora - B. R.) is talált egy dokumentumot. amely Nagy Imre és csoportja elrablásának motívumaira adalékul szolgálhat Aztán hallhattak az összegyűltek arról is, hogyan zajlott le a koncepciós per politikai előkészítése, s amikor 1957 tavaszán egy központi bizottsági ülésen, zárt ajtók mögött a jogi likvidálására szavaztak, Gy enes Antal és Köböl József nem csatlakoztak a többséghez, békésen kiváltak — tehát nem voltok arra kényszerítve, hogy ők vagy mások is bevérezzék a kezüket ebben az ügyben. Az előadó többek közt a per lefolyását, demagóg érveit, a kivégzés körülményeit, a megfélemlítés logikáját is részletezte, csak éppen a nemzetközi hatóerők elemzésével és az időnként a tudományos hitelhez alig nélkülözhető tárgyszerű előadásmóddal maradt adós. Ez esetben az érvelő tárgyilagosságnak a békés modellváltás, a Nagy Imre emlékéhez egyedül méltó nemzeti megbékélés érdekében lenne szükség. Annál is inkább, mert ebben a majd össztársadalmi méretűvé duzzadt pszichoanalízisben a Freud heverőjén feléledő politikai bulvársajtó sokunkat hajlamosithatarra, hogy az éledező demokráciát és a tudományos hitelt a felelősségre vonó bátorság cimén személyeskedéssel keverjük össze. Olyasfajtával, amely szívesebben vesz célba személyeket, mint társadalmi folyamatokat. Igaza van Litván Györgynek: valóban alig emészthető az a bűn, amit a hol fan- tomizált, hol látszat szerint egyénekre szaggatott struktúrával, a feudális rendi monarchia elemeit is átmentő egypártrendszerrel örököltünk. O ugyanúgy fogalmaz, hogy csak a Magyar Szocialista Munkáspárt számára emészthetetlen a diktatúra bűne. Én viszont úgy látom — és ez meggyőződésem -, hogy a múltnak, a közös múltnak adósai vagyunk valamennyien, alapponttul: hogy a nemzet végre valóban közös vállalkozás lehessen. Bóka R. vasárnapi 3
