Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-13 / 130. szám
A Dunántúli napló 1989. május 13., szombat Uf tanszék a JPTE-n Ketyeg ómba (2.) Fekete péntek A Budapesti Vegyi Művek egyébként — amikor társult vonóból csak két epizód: a a Pécsi Bőrgyárral, illetve a Baranya Megyei Húsipari Vállalattal a garéi átmeneti veszélyes hulladéklerakó beruházásban való részvételre — a Dél-dunántúli Tervező Vállalatot bízta meg „saját része” terveinek elkészítésére. A telep 1980 közepére készült el. A kivitelezésnél a földtani véleményre, vagyis az Írásunk első részében már említett „zavart minták"-ra épülő szakvéleményre alapoztak ... Pszichológiai tanszék vezetésére kérték föl dr. Kezdi Balázst, a szigetvári kórház pszichiátriai osztályának vezetőjét. A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karónak javaslatát elfogadta. December elseje óta már bővült is feladatainak köre: őt választották meg a Pedagógiai Intézet igazgatójává. Kézdi Balázs tevékenysége nem ismeretlen, hiszen ő szervezte meg például a mentálhigiénés intézetet, az S. O. S. életmentő telefonszolgálatot, 6 hozta létre a szigetvári nyitott pszichiátriai osztályt. A Pécsi Orvostudományi Egyetemet 1962-ben fejezte be, kandidátusi disszertációját 1979-ben védte meg.- Miért mondott búcsút az egészségügynek?- Az egészségügyben huszonhat évet töltöttem, ebből huszonkettőt vezetői minőségben. Elképzeléseimet meg tudtam valósítani, de mindig volt egy olyan érzésem, úgy kellett rátukmálnom magamat az egészségügy félkatonai szervezetére. Szigetváron a vezetésem alatt felnevelődött egy gárda, akik folytatni tudják, amit elkezdtünk. Az oktatás pedig mindig is érdekelt, tanítottam is óraadóként a POTE-n, a tanárképzőn. Felmerült az a lehetőség is — amiért végül is a tanárképző mellett döntöttem —, hogy az egyetemen elkezdődik majd egy pszichológus szakképzés, melynek kimunkálása számomra vonzó feladat.- Milyennek képzeli el a pszichológiai szakot?- Nappali szak indulna valamikor főiskolai és egyetemi Szinten. A főiskolai képzés 3 -f 1 éves (az egyéves a gyakorlati specializációt jelenti), az egyetem 5 éves lenne. Ez^ utóbbi adná a szo- ciokulturális animátorokat, az iskolapszichológusokat. Ma nem képeznek iskolapszichológusokat, de a tapasztalat szerint az iskolába ,,beültetett" pszichológusok, akiknek nincsen pedagógiai felkészültségük, nem tudják megfelelően ellátni a feladatukat.- Intézetigazgatóként mik a tervei?- Elkezdtünk egy intézeti módositóst, vagyis most jelenik meg markánsan az intézet, mint egység. A Pedagógiai Intézetnek dr. Gáspár László kiválása óta csak megbízott vezetője volt. A három tanszék - pedagógia, pszichológia, közművetődés — közötti átfedéseket megszüntetjük, új, speciális kollégiumokat indítunk, az oktatók „áttaníthatnak" egymás tanszékeire. A pszichológia tanszék tantervét megújítottuk, például a szociálpszichológia nagyobb helyet kapott, a fejlődéslélektani részt korszerűsítettük és gyakorlati elemek is bekerültek a tananyagba.- önök az egyetemi tanácsülés elé terjesztették új névjavaslatukat, a humán fejlesztési tudományok intézete elnevezést, melyet az egyetemi tanács tagjai nem fogadtak el, magyartalannak és logikájában is kétértelműnek minősítve. Mi erről a véleménye?- Külföldön ez általánosan e’fogadott terminológia. Biztos, hogy nem a legmagyarosabb, de mi úgy véljük, jobban kifejezi céljainkat, minta pedagógiai intézet megjelölés.- Gondolkodnak más elnevezésen?- Az intézet dolgozói egyetértettek az említett névvel. Ezt szeretnénk kiharcolni. B. A. A BVM a Hidason korábban tárolt 6000 tonna veszélyes hulladékával együtt 20 év alatt összesen 46 000 tonna deponálását tervezte Garé- ban. Most, 1989-ben 63 000 hordónál tartanak. Nyilván érezték, hogy valamiféle megnyugtatást adniuk kell (megmagyarázni sokkal nehezebb lett volna), mert tájékoztatásuk szerint a BVM ezt a lajta (az eddig szállított) veszélyes hulladékot a továbbiakban nem hozza Garéba. Ezt a fajtát. . . * Mielőtt a jelenhez érnénk - s a garéiakat gyötrő, szemgyulladást, köhögést, fojtó érzést okozó „szúrós, kellemetlen szagú égéstermék"-ig —, kicsit vissza kell nyúlnunk időben: miként kerültek szóba egyáltalában az átmeneti ve- szélyeshulladék-tá rolók? Magyarországon évente mintegy 1,3 millió tonna veszélyes hulladék keletkezik. Ebből ártalmatlanítanak, illetve feldolgoznak 400 000 tonnát. A többi kezelése megoldatlan, mindenesetre 700 000 tonnát lerakhatónak, 200 000 tonnát égethetőnek minősítenek. (1988- as adatok.) Baranyában - a vállalatok három évvel ezelőtti önbevallása szerint - több mint 110 000 tonna veszélyes hulladék keletkezik. Közel 23 000 tonna hasznosítható, 8000 tonnát ártalmatlanítanak, csaknem 58 000 tonnát tárolnak és 22 000 tonna ártalmatlanítása megoldatlan. Ez az alaphelyzet - korántsem rózsás kép —, amit országosan és Baranyában is meg kell oldani — méghozzá sürgősen! Az eredeti elképzelések szerint 1986 végéig 8 körzeti veszélyeshulladék-lerakó és egy -égető, majd 1995-ig további négy -égető megépítése volt a cél. Az elképzelés természetesen módosult: 6 végleges lerakótelep, 2 regionális égetőmű és 19 megyei átmeneti tároló készüljön. Mindösszesen 10 milliárd forintért. Az 1979 végére elkészült megyei hulladékelhelyezési koncepció csak a Pécsett és a megyében keletkezett veszélyes hulladékok elhelyezésével számolt. Okkal: mindenhol idegenkednének az ország vagy „csak” egy régió összegyűjtött veszélyes anyagainak közvetlen szomszédságától. Ugyanakkor legalább a Baranyában képződötteket is el kell helyezni, megnyugtató tárolásukat meg kell oldani. Csakhogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1980-as irányelvei a veszélyes hulladékok rendezett és szelektív lerakására szolgáló dél-dunántúli telep elhelyezésére Garé térségét hozták szóba. így ide került volna Baranyán kívül Somogy, Tolna, Bács-Kiskun megye nyugati részében keletkezett veszélyes hulladék is. A MÁFI területi szolgálata is úgy vélte - 1982 márciusában elkészült előzetes környezetföldtani Véleményében -, hogy erre a legalkalmasabb Garé térsége. A megyei vezetés kontrázott: csak a baranyait fogadhatja a garéi tározó. Ezzel egyébként „megelőzték korukat", mert - itt most aligha követhető, éveken át tartó, egyeztető tárgyalás-, megbeszélés-, tervsorozat végén csak az derült ki: amennyiben bármely okból kérdésessé válik a garéi végleges lerakó kiépítése - bár er'e mindenképpen szükség lenne —, akkor megyénként kell biztosítani a veszélyes hulladékok kezelését, elhelyezését. Ebből a huzaSzclántai Községi Közös Tanács szakigazgatási szerve 1986 közepén elutasította az UNIBER és a MÉLYÉPTERV területfelhasználási engedély meghosszabbítási kérelmét, mondván: ha a rendelkezésükre álló két év nem volt elég, kezdjék elölről, persze csak akkor, -ha a határozatában kikötött feltételeket is teljesiti: a kérelem elbírálásához szükséges adatok pontosítása, a létesítmény várható környezeti hatásainak előzetes vizsgálata, az érintett települések vezetékes ivóvízellátásának előírása, a szomszédos megyékből csak mór előkezelt hulladék lerakása, Pécs város területét nem érintő szállítási útvonalak biztosítása - és ebben a szalántai tanácsnak tökéletesen igaza volt. A másik epizód: az OKTH 1987 áprilisában azzal lepte meg a megyei tanácsot a garéi tárolóval összefüggésben, hogy „e veszélyes hulládéklerakót az említett vállalatok a rendelet és a műszaki irányelvek megjelenése előtt létesítették, leiszámolásáról gondoskodni kell". Egyszóval: komoly érdekek mérkőztek Garé ürügyén. És Garé? Már 1981 tavaszán érkeztek a lakossági jelzések: rendezetlen a lerakás, bűz van, szennyeződik a környezet, kerítésen kívülre is hordják - illegálisan - a veszélyes hulladékot, éjszakánként más megyékből érkezett teherautók szabadulnak meg itt terhűktől . . . Egy csomó tény_ a garéiak fenntartásait igazolja. Például nem volt megoldott a telep őrzése, a hordókhoz bárki hozzáférhetett (lopták is, kiürítve árulták a falvakban, persze nem tájékoztatva a vásárlót, honnan van, s miféle mérgeket visz háztartásába, szervezetébe az olcsón vett holmival), amíg lakattal le nem zárták a környező erdőbe vezető utakat, szemét- lerakó lett ebből is, a mérgező anyagokat tartalmazó hordókat földdel fedő nehéz gépek éppen ezeket a hordókat „pukkosztották" szét, a Bőrgyár az égethető hulladékot időnként begyújtja — röviden: a rendkívül veszélyes lerakó szakszerű üzemeltetéséről még csak beszélni sem lehet. . . Mit tehetett a megyei környezetvédelmi bizottság elnöke? Egyéb jogosítvány hiányában levélben szólt rá a három cégre: ejny^l 1982-ben viszont az OKTH déi-dunántúli felügyelősége mór hatáiozatban fedte meg az éi intetteket, s ebben pontosan le van írva: mit kell csinálniuk. Többek között az is, hogy 1983 második felétől csak víztelenített hulladék helyezhető el. Azóta ezt a határidőt többször módosították, az utolsó 1988 vége volt. (Lám, mindent meg lehet hosszabbítani, még a veszélyeztetést is.. .) Egyébként - véli a megyei tanács környezetvédelmi szakembere — ennek az 1982-es határozatnak a végrehajtása ma is felettébb - és veszélyesen — hiányos. Minden bizonnyal így az sem véletlen, hogy a környék lakossága azóta is folyamatosan panaszkodik, tiltakozik. Pontosan három éve, 1986 áprilisának végén fórum volt Goiéban, ahol természetesen a lerakó volt „a tárgy". Hogy bűze rendszeresen elárasztja a környező településeket, hogy elszennyeződött a lerakó szomszédságában a Marika-forrás, hogy az ellenőrző kutak figyelése rendszertelen, a BVM- hordók korrodálódnak, sérültek, maró vegyszerszagot árasztanak . . . Azóta — 1988-ban - a Déldunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kötelezése alapján az érintettek a veszélyes hulladékok lerakásán változtattak. Kivéve a Budapesti Vegyi Műveket. Akadt azon a fórumon még egy panasz: a Bőrgyár minden pénteken égeti a lerakóban a hulladékot. Következményeként fekete, fojtó füst árasztja el a falvakat. Ez a ocnasz ugyan 1986-ban hangzott el, cikkünk első részének bevezető mondataiban említett, s szeptember 30-tól 18 napig égő, s eddig tisztázatlan okból keletkezett tűz 1988- ban volt. Igaz, akkor szeptember 30-o éppen péntekre esett. (Folytatjuk) Mészáros Attila Bőrgyári szennyiszap érkezik a tározóba Jelenségekről tanácsülés Utcáról utcára 'A legutóbbi pécsi tanácsülésen a város kör- »nyezeti állapotáról lévén szó, két olyan dolog is terítékre került, ami visszatérő témája e rovatnak. Sajnos, eredménytelenül. Kemény szavakkal ostorozták a tanácstagok a belvárosi közlekedést, ami hovatovább az életet teszi elviselhetetlenné. És nem annyira a járművek tömege által, mint inkább az általuk kibocsátott égéstermékek révén. A minapi budapesti — Mártírok úti -, tüntetésről jutott eszembe: a mi belvárosunkban ugyan milyen ólomkoncentrációt mérhetnének esetenként? Vagy talán mértek is, csak ijesztő mértéke miatt nem hozták nyilvánosságra?... Itt van pl. az ún. ve- gyesforgolmú sétautcánk, a Kossuth Lajos utca. Legutóbb a Palatínus Szálló előtti állandósult parkolást tettem szóvá. Ezt követően örömmel konstatálom, hogy kirakták a parkolást tiltó és akadályozó kis táblácskákat, a francia udvarban pedig megjelentek az asztalok, székek. Ám a csoda három napnál tovább itt sem tartott. Hat-nyolc outó azóta Is rendszeresen várakozik a szálló előtt. S ha jól megnézem az egész utcát, nehezen tudom eldönteni, mi volt előbb: atyák, vagy a tojás? Vagyis: azért parkolnak gépkocsik végesteien végig a Kossuth Lajos utcában, mert ezt látják a vezetők a Palatínusnál, vagy azért „felejtik" a szálló előtt járműveiket a vendégek, mert így látják szerte az utcában? Gyanítom, hogy az utóbbi változat a „tojás”. * A buszmegállók elviselhetetlen állapotát sem hagyták szó nélkül a városatyák. Egyikük- egyébként maga is dohányos —, azt követelte: büntessék meg azokat, akik eldobálják a csikkeket. Az indulat érthető. A buszmegállókat szinte állandóan csikkek százai borítják. Hiába söprik össze most, fél óra múlva olyan minden, mintha mi sem történt volna. Mert mi sem kézenfekvőbb, mintáz, hogy a buszra várakozás perceit csak füstölve lehet kibírni. Több ízben is szóvá tettem a Ivov-kertvárosi piros ABC melletti átjáró — passzázs? -, lehangolóan szomorú állapotát. Most örömmel jelenthetem, hogy fordulat történt: a betört kirakatot kitakarították és beüvegezték, a többinek az üvegét is lemosták, néhány kirakatot pedig birtokba vett a Baranya Megyei Egészségnevelési Központ, a maga nemes propagandacéljaira. Ha már a kereskedők nem haraptak a lehetőségre.., * Egyszer évekkel ezelőtt dr. Molnár Zoltán, jelenlegi pécsi tanácselnök, akkor még tanácselnök-helyettesként, bejeután lentette a’ Pécsi Vórosszépitő és Városvédő Egyesület vezetőségi ülésén, hogy intézkedni fog. a városba vezető utak mentén felállíthatok legyenek az utasokat köszöntő, illetve búcsúztató táblák, amint ilyeneket ország-, sőt megyeszerte látni lehet. Szép is a gesztus, amint köszöntő szóval fogadja egy-egy város a hozzá érkezőket, vagy egy kedves viszontlátással búcsúzik tőle . . . Neki sem sikerült. Azért mondom így, mert ilyen kísérlet korábban is volt már, s a gondolat akkor is megbukott. Azt mondták: azért, mert egy ilyen tábla elvonja a járművezetők figyelmét a vezetéstől, tehát balesetveszélyes. Te jó ég! És még mi minden vonhatja el? Ám ezzel nincs még vége a táblaügynek. Van ugyanis egy másik is, amit már évek óta készülök szóvá tenni, ám egyéb, fontosabbnak vélt dolgok elvették előle a helyet. De most nem hagyom magam! íme. Vannak laktanyáink, melyek közül az egyik a Magyar Néphadsereghez méltatlan feliratot visel. Az, amelyiket Bajcsy-Zsí- linszky Endréről neveztek el annakidején. Tetszik figyelni a névre? És hogy szól a felirat? így: Bajcsy-laktanya. Egy eléggé primitív táblán. Tudom, hosszú a nyilasok által kivégzett ellenálló politikus neve, a közbeszédben talán le is rövidíthető (bár egyáltalán nem ildomos!), így kiírva azonban látványként is elviselhetetlen. Szívesen látnék itt egy szép táblát ilyen felirattal: Bajcsy- Zsilinszky Endre tüzérlaktanya. Hársfai István Pszichológus szakképzés az egyetemen?
