Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-26 / 114. szám
DWPtccáz, 1989. április 26., szerda Régi pécsi-baranyai május elsejék Az illegalitástól a hivatalos ünneplésig 1890. A fővárosban már fölvonu- tással ünnepeltek, nálunk ekkor még ilyenről nem volt szó, de érdemes tanulmányozni a Mohács és Vidéke hetilap korabéli számait, amelyben ezekre a napokra időzítve két cikk is megjelent, a „Munkások mozgalma", illetve „A 'munkás- kérdés1 hordereje és tanulsága" címmel. Az első cikknél az ,,F" monogrammal jelzett írója ezt a végikövetkeztetést vonta le: „A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejük maradna az üdülésre és szellemük képzésére, és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól is lakhatnának ...” A szerkesztőségi megjegyzés summája: a munkásokon kívül mások is vannak, akik hasonlóan keményen dolgoznak a megélhetésért. .. A második cikkben Serli Sándor „a nyugatról felénk lavinaként növekvő veszélyt" neveléssel és reformokkal vélte kivédhetőnek, az állam szerepét hangsúlyozta ebben a fontos kérdésben, ezenközben pedig ezt állapította meg: „II. Vilmos (Németországban) mór jó példával jár elül" ... 1910. A pécsi szervezett munkásság ekkor már több rendezvénnyel emlékezett meg a munka ünnepéről. Délelőtt 9- kor a Munkás Kaszinóban fölolvasást tartottak, amelyet szavalat és énék követett. A népgyűlésre délután kettőtől került sor, amikor is a Majfáth (a mai Kossuth) téren gyülekeztek, az ünnepséget a munkásdalárda nyitotta meg, majd kezdetét vette a népgyűlés. A bányamunkások már 1 árakor gyülekeztek o Rigóder Szabolcsi úton, onnan mentek be szervezetten a gyűlés színhelyére. A rendezvény végeztével a munkásság oz Irgalmasok (Bem), a Rákóczi, a Ferenciek (Sallai) utcák, a Scitovszky (Szent István) tér, a Király (Kossuth), a Sörház (dr. Majo- rossy Imre), a Kálvária (Vak Bottyán), a Tettye utcákon át vonult föl a Tettyére, ahol ekkoriban mindig vidám szórakozással fejezték be a napot. 1930. A fokozott rendőrségi készültség jegyében telt el ekkor a munkásság ünnepe mindenütt az országban. A belügyminiszter „az ilyenkor szokásban volt gyűléseket nem engedélyezte", sőt Pécsett is a rendőrség előző nap este razziát tartott a város területén, amelynek során, mint azt a Dunántúl megírta: ........A detek tívek a legeldugottabb helyeket is bejárták, de gyanús alakra nem akadtak. Ez a körülmény is arra vall, hogy a kommunista agitátorok vagy elkerülték Pécset, vagy ha ilyenek akadtok is, nagyon jól elrejtőztek a rendőrség és a józanul gondolkodó munkásság elől...” A munkásság ilyen helyzetben a mecseki kirándulásokat választotta, ott kerültek sorra azok a gyűlések, kisebb összejövetelek, amelyeket el tudtak titkolni az avatatlan megfigyelők előtt. Voltak évek előtte is, utána is, amikor sor kerülhetett a városban és a megye más helyein is nagyobb szabású ünneplésre. 1950. „A béke hatalmas táborának lenyűgöző seregszemléje volt az egész világon az idei május 1.", „Pécs soha nem látott még ilyen lelkes és gyönyörű májusi felvonulást", „Több, mint negyvenezer ember tüntetett a béke harcos seregszemléjén", „A felszabadult munka szépsége és öröme", „Forró lelkesedés a bányavidéken és Baranyában", „Vidám, boldog szórakozás o Ba- lokány-ligetben és a Tettyén", „ötezer ember gyönyörködött a sportműsorban". „Pécsbánya- telep az első az ipari felvonuláson", „Május 1-én estig Baranya megyében 275 030 dolgozó irta alá a békefelhí- vást" . . . ilyen, és ehhez hasonló újságcímek tanúsították a megváltozott helyzetet. A hatalomra jutott Magyar Dolgozók Pártja vezetősége addig soha nem látott pompával, külsőségekkel akarta felejthetetlenné tenni ezt a napot. A Dunántúli Napló részletes tudósításban számolt be a pécsi fölvonulásról, részletesen taglalva azokat a gyárakat, intézményeket, amelyek részt vettek a Széchenyi téri központban zajló demonstráción. A kor szellemének megfelelően ezek voltak a fő jelszavak: „Éljen Sztálin, éljen Rákosi Hasonló, részletes tudósítást kapott a korabeli olvasó a megyében zajló ünnepségekről, fölvonulásokról. A tudósításban nagyon sok helység neve, eseményei szerepeltek. Külön kiemelték a délszláv lakosú falvak ünnepségeit, tekintettel a Tito vezette Jugoszláviával való akkori rossz viszonyra... 1970. Megváltozott körülmények között, derűs, ünnepi hangulatban zajlott le ekkor oz ünnep. Kossuth-bánya ekkor lett élüzem, hasonló kitüntetésben részesült a szigetvári Minőségi Cipőgyár is, Kátolyban ekkor avatták föl az új kultúrotthont. Ezek a rendezvények is május elsején zajlottak. A pécsi központi fölvonuláson 45 ezren vettek részt, amely ekkor még a Rákóczi, a Bem utcákon és a Széchenyi téren át zajlott, de a gyülekezők a környező utcákat is igénybe vették. A fölvonulás közel három órán át tartott a megjelent párt- és állami vezetők, a veteránok és nagyszámú érdeklődő élőit. Hasonló rendezvényekre került sor a megye többi városában, helységében, Baranya napilapja ezekről is beszámolt. A délutáni rendezvényeket jórészt elmosta az eső, kénytelenek voltak zárt helyeken megrendezni. Ezekben a napokban tanzániai pártküldöttség tartózkodott hazánkban, Pécsre is ellátogattak, ahol sokrétű programról gondoskodtak részükre a szívélyes helyi vendéglátók. V. D. Májusköszöntö tánccal, májusfával Készül az ünnepi dekoráció (1974)-----------------------------------------------------------------------------------------------------————— ———— lé gi tanácsok Kiss T. olvasónk kérdezi, hogy a főiskolai tanulmányok idejét munkaviszonyként figyelembe lehet-e venni? A 2/1989. (III. 25.) ABMH rendelet 2. §-ában írtak szerint munkaviszonyban töltött Időként kell figyelembe venni a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején előírt’ időt. A rendelet 1989. március 25. napján lépett életbe. Olvasónknak azt javasoljuk, hogy munkahelyén kérje a tanulmányok Idejének a beszámítását, ha azokat nappali tagozaton folytatta. I B. Tamásné kérdezi, hogy 3 kiskorú gyermeke után mennyi pótszabadságra jogosult? A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendelete a 47. § (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a tizennégy évesnél fiatalabb - egy gyermeke után kettő, - két gyermeke után öt,- legalább három gyermeke után kilenc munkanap pótszabadság illeti meg. A (3) bekezdés szerint a dolgozó nőnek az általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló három gyermeke után a fentebb ismertetett pótszabadságon felül — évi két, minden további ilyen gyermeke után ugyancsak két-két, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár. I Balogh I. olvasónk kérdezi, hogy mi a kezesség? A Polgári Törvénykönyv 272. §-ában meghatározottak szerint kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Felhívjuk figyelmét arra, hogy a most hivatkozott előírás értelmében kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni! Tájékoztatásul még elmondjuk azt is, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt; kiterjed azonban a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben, a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A most ismertetettekből kitűnően a kezességvállalás nemcsak formai kellék, annak komoly anyagi következményei is vannak, ha a kötelezett nem teljesít (nem fizet). Ez utóbbi esetben helyette kell teljesíteni (fizetni). Vajszlói orvos könyve A fasiszta Németország életteret tágító törekvései és a fenyegető demográfiai katasztrófa a harmincas évek első felében az Ormánságra irányították a figyelmet. Pesti egyetemisták 1936-ban „elsüllyedt" falura leltek Kemsén. Kákics tudós lelkésze 1937-ben adta közre „Ormányság" című monográfiáját és 1938-ban jelent meg Hídvégi János vajszlói orvos érdemtelenül elfelejtett „Hulló Magyarország” című munkája az Atheneum Kiadónál. Hídvégi (Herbert) János 1895. november 22-én született a Bács megyei Csonoplyán. Középiskolái elvégzése után orvostanhallgató lett a pesti egyetemen, ahol tudományos ambíciói voltak ugyan, de megélhetési gondok miatt 1921- ben Vajszlóra költözött körorvosnak, és csak később tett fogorvosi, illetőleg tisztiorvosi szakvizsgát. Az élet teljes látására törekvő orvos rendelőjében mindennap találkozott az idő előtt „élő koporsó"-vá nyomorodott asszonyokkal, s az ezernyi fajta népbetegség sokféle bizonyítékával. Nyolcévi tapasztalat- gyűjtés után ezért vállalta Fischer Béla alispán kérésére oz Országos Stefánia Szövetség vajszlói gyermekvédő intézetének vezetését, majd két védőnőre támaszkodva látta el a körzetéhez tartozó 17 település és 22 puszta egészségügyi felügyeletét. Szülőfaluja, a vegyes nemzetiségű Csonoplya az intenzív születéskorlátozás egyik bácskai központja volt, tehát már otthon tapasztalhatta, hogy az egykés magatartás nem kizárólagos magyar jelenség a Kárpát-medencében. Később konkrét statisztikai adatok alapján ki is mutatta, hogy a magyar településterület perifériáján udvarhelyi székelyek, borcasógi szászok, hátszegi románok, bánsági és bácskai németek, a Dráva mentén lakó különböző etnikai csoportok- egykéinek, de pusztul nyugaton a Hanság, északon a Csallóköz, továbbá Bars és Gömör megyék népe is. Hidvégi kitűnően ismerte az ókori civilizációk népesedési szokásait, 'a modern Európa népesedési politikáját befolyásoló Malthus és a neomalthu- ziánusok (Robert Owen, Annie Besont, Kari Kautsky stb.) tanait, amelyek a magyar Közegészségügyi Tanácsot annak deklarálására bírták (1911. október), hogy a családtervezés, az életszínvonal biztosítását szolgáló, szükséges tevékenység a civilizált népeknél . . . Az elméletet a gyakorlattal konfrontáló orvos jól látta, hogy az egykés magatartásnak falun-városon számtalan előidézője lehet és borzongva érezte „...a közeli halál szorítását". Az Anya- és Csecsemővédelem, valamint az Egészségpolitikai Szemle hasábjain megjelent írásai felhasználásával, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés Gyula, Kiss Géza, és főleg Kodolányi János erkölcsi támogatásával született meg 1937-re a „Hulló Magyarság" című kötet kézirata, amelynek mondanivalója napjaink vénülő Európájában már egyetemessé szélesedett. A nehezen hozzáférhető kötet új kiadása Baranya kései jóvátétele lenne Hidvégi számára, akit 17 évi hűséges szolgálat után fegyelmivel bocsátottak el állásából írásai miatt. Nagyszerű képességei a fel- szabadulás után bontakoztak ki, amikor a Népjóléti, majd az Egészségügyi Minisztérium főfelügyelőiéként újjászervezte a magyar iskolafogászatot és megteremtette a Központi Fog- szobályozó Intézetet. Amikor 1969. december 22-én elragadta a halál, a magyar egészségügy fáradhatatlan szervezővel, szociográfiai, irodalmunk pedig nagyszerű orvos-íróval lett szegényebb. Dr. Kiss Z. Géza kandidátus Pécs, 1945. május 1.
