Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-26 / 114. szám

Dn%4e. 1989. április 26., szerda Egy kitüntetett színész portréja — némi háttérrel Közel két esztendeje, hogy a Szomszédok, a Magyar Televí­zió jóvoltából kéthetenként képernyőinken „szomszédol- inók", de két hónap is elég volt ahhoz, hogy Mógenheim doktort, azoz Kulka Jánost egy ország a szívébe zárja. Rokon­szenves egyénisége, színészi kvalitásai egyaránt szerepet játszottalk óbban, hogy ne csak elfogadtassa, meg is szeret­tesse a nézőkkel e vázlatosan megírt figurát. A teleregény szereplői közül ő az egyik, aki a távoli „vé­gekről”, egy Budapesttől ugyoncsak messzire található színház társulatából került a játszó személyek közé. Valljuk be, nem túl gyakori jelenség, hogy a mégoly kiváló, ám nem fővárosi székhelyű együttesek valamelyik tagja rendszeresen feltűnjön, állandó vendég le­gyen a képernyőn; alighanem ezért is tűnt úgy, mintha Kul­ka János az ismeretlenség tel­jes homályából pattant volna ki, a színészmesterség tökéle­tes vértezetében. Azok viszont, akik már színpadon is láthat­ták, Pécsett vagy Kaposváron találkoztak valamelyik alakítá­sával, nem csodálkoztak. Csak örüTtek. örültek, hogy kedvelt művészük végre ország-világ előtt bemutatkozhatott. Előttük ugyanis Kulka János már nagyon sokszor bizonyí­tott. A kétfejű fenevad című Weöres Sándor-drámábon nyújtott teljesítménye a pécsi nézők számára sokáig emléke­zetes marad; a kaposvári ala­kításait — így például Az ön­gyilkos búbánatosan önmar­cangoló, szelíden erőszakos orosz értelmiségi figuráját, vagy a Tom Jones menet köz­ben átvett narrátorát - szű- ikebb pátriáján túl is sokan láthatták, hála az örvendete­sen szaporodó vendégjátékok­nak. Kulka János otthonról hozta magával a művészet, a szín­ház szeretetét. Szülei - így tartja a fáma - hosszú éve­ken keresztül ott voltak min­den jelentős bemutatón; négy­ötszáz kilométereket is utaztak egy-egy emlékezetes este ked­véért. Ehhez az indíttatáshoz társult még a tehetség, a szor­galom, és a színháznak, a mesterségnek az a tisztelete, amely - nem kis szó! — szin­te zökkenőmentessé tette szá­mára az új közösségbe való beilleszkedést, nem csak Pé­csett, Kaposváron is. Mindezek ellenére az, hogy a telere- gényben már-már „nyugdíjig kitartó" felodatot • kapott, in­kább a szerencsének, a főis­kolai évekből származó imp­resszióknak köszönhető, sem­mint színpadi sikereinek ... Doktor Mógenheim, azaz Kufka János jelenleg a kapós, vári Othello előadásában lép színre esténként. Bár sokak szerint alkata inkább a cím­szerepre predesztinálná, Jógát személyesíti meg. Jágót, azt a látszatokból építkező, már-már zseniális intrikust, aki ördögi tehetségét jelentéktelen sérel­me értelmetlen bosszulására fecsérli el. A színész megküz­dök a szereppel; az eredmény — siker. Csík István Érdekességek A kalendárium első igazi mesterei a sumerok voltak, számos tudományág jeles mű­velői és úttörői. Országuk már 5 ezer évvel időszámításunk előtt virágzó állam volt a Tig­ris és az Eulrátesz folyók völ­gyében. Tőlük származik az el­ső írás. Kitűnően értettek a méréshez, a számításhoz. Az első csillagvizsgálót is ők ál­lították lel i. e. 5750-ben, és ez a dátum lett időszámítá­sunk alapja. A bolygók moz­gását olyan bámulatos pon­tossággal állapították meg, hogy például a Merkur kerin­gési idejénél mindössze 22 másodpercet tévedtek. A csil­lagok mozgása alapján az esz­tendőt 12 hónapra és 52 hét­re, a napot 24 órára, az órát pedig 60 percre osztották lel. * A legnagyobb olasz teto­válóművész, bizonyos Gippi Rondinella szerint, régen a bőrbe égetett művészet ,,kihí­vás volt a társadalommal szemben", ma viszont ugyan­azt a szerepet tölti be, mint a trikókra festett feliratok, emb­lémák. Mint minden divatnak, a tetoválásnak is vannak sza­bályai. Egy olasz hetilap a te­toválás kiskátéját közreadva tanácsolja, hogy mindössze csak egy rajz legyen ra/tunk, ne úgy nézzünk ki, mint a te- lefirkált postacsomag. S a legfontosabb tanács: a férfiak főleg a karjukat tetováltassák, semmiképpen se a lejüket, mig a nőknek az „életfontos­ságú" tájakra érdemes rajzol­tatni, mert ezek közvetítik a test és a vágy titkos nyelvét. Thaiföldön 1954-ben még 140 ezer leprás beteget szám­láltak össze, napjainkra a szá­muk 25 ezerre csökkent. Az or­szág: 21 elkülönített kolóniájá. ban élnek ezek a betegek. .A lakóházak mellett a telepeken óvoda, iskola, öregek háza, templom, sőt még börtön is van. Ide azok kerülnek, akik nem tudják magukban legyűr­ni a külvilág utáni vágyako­zást. Thaiföldi buddhisták sze­rint a lepra büntetés azokért a bűnökért, amelyeket a be­teg az előző életében követett el. * A régmúlt időjárásának fur­csaságairól Plutarkhosz görög történetiró is megemlékezett, ő jegyezte lel, hog\ időszá­mításunk előtt 737 júniusának derekán véres eső hullott Ró­mában. Titus Livius római tör­ténésznél pedig azt olvashat­juk, hogy i. e. 170 decembe­rében hullott véres eső Rómá­ra. Havasallöldön 1601. szep­tember 21-én regisztráltak ha. sonló jelenséqet. Nagyszeben­ben 1693. május 2-án a véres esőből az igazság bizonyításá­ra egy teli csészével vittek a királybíróhoz. Szepesváralján 1666. május 31-én jegyezték fel, hogy délelőtt 8 és 9 óra között véreső hullott, amelyből sok dézsával fogtak löl. A tu­dósok a jelenség okait kutatva megállapították, hogy afrikai, vagy kczép-ázsiai eredetű si­vatagi port sodort a szél a kontinens fölé, a vörös por megfestette a nedves légréte­geket, s ettől lett vörös szinű az égi áldás. Kiss György Mihály Akinek követ lehet törni a tején Van, aki gondolkodásra használja a fejét, van aki másra, pél­dául, hogy követ törjenek rajta, mint Sámson, a kemény ko- ponyájú athéni polgár, akinek görög márványdarabokat aprí­tanak a fején segítőkész társai, Athén óvárosában, az Akro- polisz történelmi díszlete előtt. Kérdés, szellemileg mennyire erősödött meg a nehéz fejmunkátál a derék mutatványos. MTI Telefoto Még egyszer az ... Az utóbbi időben egyre hevesebb hóborű dúl egyes pécsi utcák ne­vének átkeresztelése és újrakeresz- telése ügyében. A szovjet „glasz- noszty" hatására ugyanis nyilván­valóvá lett, hogy a megelőző év­tizedek „politikai divatjaként" fel­kapott (és felülről diktált) egyes személyiségekkel kapcsolatban is (pl. Kalinyin és Zsdanov) beiga­zolódott a bölcs mondás: „Nagyon kevés embernek válik javára, ha megismerik" (Jules Renard) . . . Gondolom, nem vagyok egyedül, aki csak értetlenül áll a Hivatal azon meglepő intézkedéseivel kap­csolatban, amelyekről csak a saj­tóból értesülünk néha. A DN II. 28-i száma tényként közli, hogy történelmileg jól moti­vált, patinás csengésű SORHÁZ utca nevét MAJOROSSY IMRE ut­cára „keresztelték vissza", jólle­het a lap* III. 6-i számában arról tudósit Hársfai István, hogy a Pécs Városi Tanács V. B. decemberi elő­terjesztésében még csak arról volt szó, hogy az említett utcát ,,dr. Majorossy Imréről kellene el­nevezni" az özvegye által történt adományozás „fejében", gesztusként . . . Kegyeletsértés lenne elvitatni oz egykori polgármester (1896—1906) elévülhetetlen érdemeit, akinek a nevét pl. a Pécs-Baranyai Ismerte­tő (1934.) se „jegyezte" (igaz, hogy a Nobel-dijat sem mindig az arra leginkább érdemesek kapták I) . . . Az a tény viszont elgondolkozta­tó, hogy az illetékesek „két tekin­télyes szerv — a Baranya Megyei Levéltár és az MTA Dunántúli Tu­dományos Intézete" ellenvéle­ménye megléte tudatában dön­töttek úgy, hogy a Sörház utcából legyen Majorossy Imre utca. Az esettel kapcsolatosan néhány kellemetlenkedő kérdés megfogal­mazódott bennem, amit másokkal is szeretnék megosztani. 1. A Francis Bacontól (1561 — 1626) eredeztetett — a valós tar­talmában már akkor sem realizá­lódott — szállóige („A tudás: ha­talom I") megfordítható (reverzibi­lis) formája — „A hatalom: tu­dási" — a mozgalomban valami­kor valójában elterjedt, ez azon­ban —* az esetek döntő többségé­ben — mit sem változtatott hazug mivoltán I 2. Ha a Hivatalnak van érdem­leges koncepciója az utcák, terek, stb. névadásával kapcsolatban, ak­kor eddig miért nem végezte el az említett „korrekciót", történelmi igazságszolgáltatást Majorossy Inre esetében f Csak azért, mert az „adományozás" nemrég történtf És mi lesz azokkal, «akiknek a még élő hozzátartozói nem adományoz­nak? Az emlitett, sürgős átkeresz­telést korábban is el lehetett vol­na végezni önzetlenül, hiszen a SORHÁZ elnevezést korábban sem védte a „politikai tabu", mint .Ka- linyint vagy Zsdanovotl 3. Ismereteim szerint a névtan (onomasztika) oz európai kultúr- államokban tudomány, amelyet nem dilettánsok művelnek, hanem a helytörténet, a tudománytörténet, a művészettörténet, a filológia, az etnográfia és más tudományok mű­velői is bizonyos mértékig. Ügy gondolják egyesek, hogy Pécsre ebből semmi sem vonatkozik? 4. Szeretnénk hinni, hogy a jö­vőben az új pécsi utcák elnevezé­sekor („átkeresztelésekor") az ille­tékesek —- a „többi polgármester" mellett — azokra is gondolnak, akik — származásuktól, politikai és vallási hovatartozásuktól függetle­nül' - Pécsett (is), Pécsért (is) tevékenykedtek a város iránti ön­zetlen tiszteletből és szeretetből, s messze földre is eljuttatták en­nek a városnak a hirét, nevét. Nem manipulálható tetteiknek, po­zitív magatartásuknak emléket állí­tani legalább egy utcanév erejéig. Feltétlenül közéjük sorolnám a komlói kőszénbányák kiaknázóját, Pécs egyik mecénását, ENGEL ADOLFOT (1820-1903), akinek a nevét a felszabadulás előtt Pé­csett utca viselte a belvárosban. A hebehurgya politikai kontármun­ka következtében az illetőt meg­fosztották ettől a „nagy kegytől", s kitüntették vele Goldmark Ká­rolyt, akinek lényegében semmi kö­ze sem volt Pécshez. Flcí, az ÉPP 50 ÉVVEL EZELŐTT ELHUNYT Já­nosi ENGEL JÓZSEF (1851—1939) nevét is illene felvenni az illeté­kesek „listájára" akinek talán ép­pen most lehetne emléktáblát is állítani. Neve elválaszthatatlan a hazai német nyelvű drámairodalom­tól (a Lipcsében álnéven kiadott 4 drámájával). Bekerült a nemzet­közi Turgenyev-szakirodalomba (ne­ve ott lesz o megjelenés alatt lé­vő I. Sz. Turgenyev összes művei 30 kötetben c. kritikai szovjet ki­adásban). De helye lesz a hazai Wagner- és Shakespeare-recepció- ban is. Feltétlenül „elő kellene jegyez­ni" azokat a — még le nem kö­tött — jeles pécsi személyiségeket, akiket szellemi tevékenységük rész­ben vagy egészben „pécsivé" ava­tott, mint pl. Angster Józsefet, Fitz Józsefet, Gebhardt Antalt, Haksch Lajost, Klemm Antalt. Lenkei Lajost, Martyn Ferencet, Prinz Gyulát, Reuter Camillót, Taizs Jó­zsefet, Tolnai Vilmost, Várady Fe­rencet és számos kiemelkedő egyé­niségét annak a Pécsnek, melynek szellemi arculatát igy vagy úgy alakitották. 5. Igényes, változatos és hosszú távra szóló névadást — az „alul­ról jövő", tradíciókat is akceptáló népi és demokratikus kezdeménye­sésekkel párhuzamosan — A SZAK­MAI KOMPETENCIA HIVATOTT REÁ- UZALNI. A Hivatal — az állami­lag elrendelt regisztráció és véle­ményezés mellett — ebben a fo­lyamatban legfeljebb annyit segít­het (a Városszépítő és Városvédő Egyesület, a HNF és az illetékes tanácstagokkal együtt), hogy az okos propagandamunka és o kiad­ványai révén már az előkészítő szakaszban megismerteti az érde­kelt lakosságot a tervezett név­adóval kapcsolatban, véleményeket kér, ha erre szükség és igény mu­tatkozik. Dr. Hajzer Lajos, a Városszépitő és Városvédő Egyesület tagja • : AZ UIAKOM-lUl Ha kocsink a levegőbe emelkedik Autó a bukkanón Noha az autók közúti köz­lekedésre és nem repülésre készülnek, mégis megesik, hogy a kocsi hosszabb-rövi- debb légi utat tesz meg, egy­két arasznyit vagy akár mé­tereket megtéve az úttest fö­lött. A légi utazásnak erre a különös vállfájára úgy kerül sor, hogy járművünkkel vélet­lenül vagy szándékosan olyan gyorsasággal hajtunk rá egy bukkonóra, hogy elválik a földtől és a ballisztika sza­bályai szerint végzi további mozgását, egészen a „lando­lásig". Néhány egyszerű sza­bály betartásával jelentősen csökkenthetjük a levegő meg­hódítására tett kísérletünk kockázatát. A kocsi a centrifugális erő következtében minden bukka- nón való- áthaladáskor meg­emelkedik bizonyos mértékben, hogy mennyire, az a bukkanó görbületsugarától és a sebes­ségtől függ. A kerekek ter­mészetesen nem hagyják el azonnal az utat. Pusztán az a tény azonbon, hogy a kere­kek még érintik a talajt, ön­magában nem megnyugtató, hiszen az oldalvezető erő a kerékterheléssel arányos, igy a még éppen csők földet érő kerekek nem képesek a jár­mű biztos irányítására. Ha pedig a kocsi ténylegesen re­pülni kezd, a helyzet tovább romlik, mert a határolásig le­rugózott futóművek geomet­riai adatai megváltoznak, a kerekek esetleg kedvezőtlen helyzetben várják a „leszál­lást". A kerekek tehermentesülésé­nek további következménye az, hogy gázadáskor a motor akadálytalanul felpörög, okár olyan mértékben, hogy ko­moly károsodások keletkeznek benne. Tatán mondani sem kell, hogy a fékek viszont teljesen hatástalanná válnak. Földet éréskor a futómű igen nagy terhelést kap, mégpedig az, amelyik először ér le az útra. Leginkább a lengéscsil­lapítók érzik meg a hatalmas ütést. (Éppen ezért például a rali autók különleges lengés­csillapítóit megerősített rögzí­tési pontokon szerelik.) Ami­kor a kerekek talajt fognak, felveszik a kocsi sebességének megfelelő fordulatszámot, te­hát, ha a levegőben gázt ad­va felgyorsítottuk a hajtókere­keket, akkor most blokkolva lassulni fognak, veszélyes helyzetet teremtve. Még rosz- szabb, ha fékezve érünk le, mert a kocsi az orrán átbil­lenhet, vagy leszakadhat az egész mellső futómű. Arra pe­dig gondolni sem jó, hogy mi történik, ha a mellső kerekek leérkezéskor rossz irányban állnak . . . Mit tegyünk mindezek isme­retében, ha kocsink véletle­nül vagy szándékosan a leve­gőbe emelkedett? „Felszállás­kor" azonnal vegyük le a gázt, és csak akkor lépjünk ismét a pedálra, ha már túl vagyunk az egészen. A leve­gőben ne mozgassuk a vo­lánt, mert középhelyzete nem érzékelhető biztosan. Fékezni csak akkor szabad, ha már valamennyi kerekünkkel lent vagyunk. Mielőtt tudatosan vállalunk egy repülést, vegyük figyelem­be kocsink sajátosságait is. Aránylag kevésbé okoznak gondot a mellsőkerék-hajtású autók; az orrnehéz-súlyelosz- tás, a stabilizáló hatású meg­hajtási mód és a hátsó kere­kek többnyire kedvező kinema­tikája megkönnyíti a biztonsá­gos földetérést, míg a far- motorosok kimondottan nagy elővigyázatot kívánnak meg. ■ * ■ Feleslegesek a himbálózó mütyürök, a zászlóerdö Öncélú díszítő szenvedély Az autógyárak ma már mindent megtesznek, hogy a kocsiból való kilátás a lehető legjobb legyen. Ugyanakkor az autósok körében mindjobban kezd eluralkodni az öncélú díszítő szenvedély. Olykor megdöbbenéssel szemlélhetjük a szélvédőre ragasztott, zsinórra füg­gesztett, semmire sem jó, még csak nem is esztétikus díszítő kel­lékeket, újabban például a kis zászlócskákat. Pedig ezekkel az autós mesterségesen beszűkíti saját látóterét, s ezáltal jelentős mér­tékben fokozza a balesetveszélyt. Amikor az autógyárakban egy-egy új kocsi megszületik, a prototípus­nak a laboratóriumi „nyúzópróbák" megpróbáltatásait is ki kell állnia. Az egyik ilyen tesztvizsgán például a vezető szemmagasságából kibo­csátott fénysugarak világítják meg a kocsi előtti ernyő ivét. Az ott kirajzolódó árnyékok pontosan mu­tatják, hogy az adott autótípusból kitekintve, a tükrök, szélvédő osz­lopok, ablaktörlők, illetve a „tör­lési mezők" mennyire zavarják, vagy éppen segítik a vezető biz­tonságos tájékozódását. Nem rit­kán a vezető szemének és fejé­nek legkisebb elmozdulását a be­épített kamerákkal filmre rögzitik. Az eredményt — a' többi között — arra is felhasználják, hogy a különböző autógyárak részére új típusaik kialakításához forgalom- biztonsági és ergonómiai előíráso­kat adjanak. Az öncélú díszítő kellékek he­lyett inkább olyasmire érdemes köl­teni a pénzünket, ami javítja a ki­látást és növeli a közlekedési biz­tonságot. Ilyen például — azóknál a kocsiknál, ahol gyárilag még nincs megoldva, a több fokozatú ablaktörlő szerkezet. De említhet­nénk akár a különféle páramente­sítő megoldásokat is, amelyek ugyancsak a zavartalan kilátást se­gítik elő. A kistermetű emberek nem nyugodhatnak bele, hogy csu­pán a kocsi mélyéről, mintegy „a kormányküllők közül" nézhetnek csak ki az első szélvédőn. Az ő jobb kitekintésüket a magasító pár­na és egy jó háttámla segíti elő. Végezetül szólni kell az autóab­lakokban feleslegesen felhalmozott útiholmikról, és az autók belső, ol­dalsó fogasain elhelyezett nagyobb ruhadarabokról is. Mind leszükitik a vezető látóterét. S végeredmény­ben ezért emelnek kifogást a szak­emberek a hátsó autófüggönyök és az első szélvédő felső szélén hú­zódó ún. napfényvédő-sávok ellen is mondván, zavarják a kocsiból voló megfelelő kilátást. Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR Kulka János az Othello pró báján Dr. Mágenheim Jágó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom