Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-08 / 96. szám
a. # Dunontmt napió 1989. április 8., szombat Töréshatáron inneni tűréshatáron túl... 1 Az alagút Lassan elcsendesedik a sörbotrány? Az okozott kárt — már ami felmérhető volt — felmérték, ez közel 200 ezer forint . . . Mármint a tárgyi érték. De a sörvihar után nemcsak üvegcserepek maradtak, mert van, mi még az üvegnél is törékenyebb . . . A tények Lakossági bejelentések alapján indult 1987-ben a nyomozás a szigetvári rendőrkapitányságon a Pannónia Sörgyár szigetvári kirendeltségének vezetője Kozma Lajos, a Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat szigetvári Lenin lakótelepi ABC-óruházá- nak vezetője. Bata János, továbbá Hornung Gyula, a szigetvári Áfész Radován téri ABC áruházának vezetője ellen. őket 1987. július 7-én letartóztatták. Majd július 29-én előzetes letartóztatásba helyezték Márton Józsefet is, a sörgyár szigetvári kirendeltségvezetőjének helyettesét. A rendőrségi eljárás során azzal gyanúsították Kozma Lajost valamint helyettesét, hogy a két ABC áruházba számla nélkül szállítottak sört, amit ott a vezetők szintén számla nélkül értékesítettek. A kirendeltségvezető és helyettese úgy tettek szert többletsörre, hogy a tényleges üvegkárnál többet számoltok el, s az így leirt sörökből és üdítőből származott a hasznuk. \ A rendőrségi eljárás során többszáz tanút hallgattak meg, s évekre visszamenően 3400 törési jegyzőkönyvet vizsgáltak át. A jegyzőkönyvek között akadtak olyanok is, amelyeken annak a gépkocsi- vezetőnek az aláírása szerepelt, aki már másfél éve katonai szolgálatát teljesítette. Nem tűnt fel senkinek? De az sem, hogy a kirendeltségről nemcsak azok a dolgozók „mentek" el önként vagy más úton, akik megkísérelték felhívni a figyelmet a visszaélésekre, hanem még sokan mások. Nyolc év alatt nyolcvanhármon. Azt, hogy a „törés- határig” milyen módon törtek el, vagy nem törtek el az üvegek, felesleges lenne részletezni. A rendőrségi eljárás befejeztével közel egymillió forint haszonra vonatkozott az alapos gyanú. Amit a bírósági eljárás során szakértők bevonásával bizonyítottak: Kozma Lajos és Bata János által okozott kár mintegy kétszázezer forint! A Pécsi Városi Bíróság közelmúltban született ítélete: Kozma Lajost és Bata Jánost folytatólagosan, nagyobb kárt okozó, bűnszövetségben üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében marasztalta el. Kozma Lajost egy év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, a végrehajtását négy évre felfüggesztve, valamint 20 ezer forint pénzmellékbüntetésre. Bata János pedig egy év börtönbüntetést kapott, három évre felfüggesztve, valamint 30 ezer forint pénzmellékbüntetést. Az ítélet nem jogerős. Márton Józsefet a bíróság bizonyíték hiányában felmentette. * Akik most szót kapnak, a Pannónia Sörgyár illetékesei. Tímár István, a Pannónia Sörgyár igazgatója:- Kozma Lajos, a szigetvári kirendeltség vezetője keménykezű, fegyelmet megkövetelő ember volt. Kétségtelen, hogy ezzel elnyerte sok ember ellenszenvét. Nem volt nehéz ennyi tanút összeszedni ellene, hiszen sok ellensége volt.- Milyen úton szüntették meg a kirendeltség vezetőjének és helyettesének munkaviszonyát?- Nem fegyelmi úton, hanem felmondással! Azért, mert hosszú ideig tartó előzetes letartóztatásuk miatt nem tudták ellátni munkakörüket!- Nyolc év alatt 83 embert bocsátottak el a szigetvári kirendeltségről. Mit tud erről a vállalat igazgatója?- Egy eset, egy áruótvevőé jutott el a vállalati munkaügyi döntőbizottságig, amelynek döntése ellen fellebbezést is nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kozma László, a szigetvári kirendeltség új vezetője (semmiféle rokoni kapcsolatban nem áll a régi vezetővel):- Én elbocsátás helyett megszabadulásról beszélnék. A sörgyári kirendeltségen a munka olyan jellegű, amelyet nem a társadalom krémje végez! Én egy év alatt 28 embertől szabadultam meg! Többségük rakodó és árukiadó. Amikor átvettem a ve- vezetői munkakört, azonnal kijelentettem, hogy két esetben adok „könyvjutalmat” (munkakönyvét): 1. Társadalmi tulajdon dézsmálása. 2. Ital. Egy év alatt 200 szondát használtam el. Más esetben egyébként hajlandó vagyok a fokozatosság elvét betartani .. . A „mesterséges" sörhiányról. Tímár István:- Azok beszélnek erről, akiknek a mai söripari helyzetről fogalmuk sincs! Ma nincs hiányhelyzet! Az év tíz hónapjában kínálati piac van, s csak nyáron meghatározó a kereslet. Egyébként ezeregy oka lehet annak, hogy egy-egy üzletvezető nem kap sört. Többek között az, hogy nem rendeli meg időben. Sokan beszélnek arról is. hogy a sör hátul megy ki. Azoké - szerződéses üzletvezetők - akik nem számlán, nagykereskedelmi áron, a ki- rendeltségen keresztül vásárolják a sört, hanem inkább drágábban bolti áron, csakhogy ne szerepeljen az adóforgalmukban! Kozma László véleménye erről:- Még nem volt rá példa, hogy ne kapott volna sört az, aki — akár többletigényt jelentett be - felkereste a ki- rendeltséget. Egyébként is telexen adjuk le a napi készletet. Hát akkor miként lehetne mesterségesen visszafogni? A törési tűréshatárról és a gyár belső ellenőrzési rendszeréről Papp Sándor ellenőrzési osztályvezető Így fogalmaz:- A vállalatnál nincs normatív szabályozás a törésre. Mert más az áru tulajdonsága télen és nyáron és más áruféleségenként — sör, üdi- tő stb. - és más a helyzet egyes kirendeltségeken is. Ha lenne normatív szabályozás, akkor a megtakarítás azé lehetne, aki ezt megtakarította. A törésveszteség egyébként állandó megfigyelés alatt állt és áll. A szigetvári törési norma ahhoz viszonyult, hogy a vállalati törések miként alakultak. Az évi törési figyelések után készletellenőrző leltárt tartottunk. A szigetvári kirendeltségnél 5 évre visszamenőleg nem volt leltárhiány! Ha viszont a törési ezrelék rendben van és hiány nincs, akkor a továbbiakban ugye nincs mit vizsgálnunk? . . .- A kirendeltségtől a boltokig vezető ro$sz mokadám- úton nem, viszont Pécstől a kirendeltségig, a jó úton, törtek az üvegek.- Törtek a boltokhoz vezető úton is, de az nem törési jegyzőkönyvön, hanem bizonylaton szerepel — mondotta Papp Sándor —. Naponta 500 gépkocsi megy ki a gyárból, s én minden egyes járatról produkálok olyan bizonylatot, ahol volt töréspótlás.- Hány személyes a gyár ellenőrzési osztálya?- Egy - mondotta Papp Sándor. - De az ellenőrzésekbe a gyár más szakterületein dolgozókat is be szoktuk vonni! A törési ezrelékhatár, amit néhány évre visszamenőleg megtekinthettem a sörgyárban: Nézzünk egy évet! Kozma Lajos, a régi vezető idején: 0,39-0,55 ezrelékig törött 1986-ban. Kozma Lászlónál 1988-ban: csak 0,08-0,11 ezrelékig! A papírokon utólag ennyi ellenőrizhető! * Mi lett a sörös ügy főszereplőinek sorsa? Kozma Lajos kirendeltségvezető: egészségi állapota megromlott, rokkantsági nyugdíjba f helyezték. Hornung Gyula, a Radován téri ABC vezetője: az ellene indult büntetőeljárást - tekintetei arra, hogy a fogdában elmebetegség tünetei jelentkeztek nála - felfüggesztették. Bata János, a Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat szigetvári Lenin lakótelepi ABC áruházának vezetője: még ö büntetőeljárás ideje alatt, a vállalaton belül egy másik munkahelyre került; a pécsi, uránvárosi Supermarket vezetőjének helyettese ! Hát... ennyi! Töréshatáron innen, tűréshatáron túl ... Marton Gyöngyi Október 15-i „Alagút-vissz- hang” c. összeállításunkban egy levélíró a „korabeli” döntési mechanizmust emlegeti az alagút születési körülményei kapcsán. Minthogy a téma megérdemli - tanulságai révén és még ilyen megkésetten is - a hiteles információt, saját élményeim alapján elevenítem fel a történteket. »Megelőlegezett” döntés Amikor a pince-problémák kapcsán felmerült a belvárosi forgalom tehermentesítése érdekében az északi érintő úl építésének a gondolata, akkor az is felvetődött, hogy a kelet-nyugati forgalmi irányt szintben el kell választani az észak—délitől, tehát közúti felüljárót kell építeni. Az útépítés végett szanálták az Aradi vértanúk útjának a déli oldalát, a felüljáró tervezett lehajtó ága érdekében pedig a Hunyadi út-Vak Bottyán utca sarki házakat. Akkor — a 70-es—80-as évek fordulóján - minden céltudatosan a felüljáró-építés irányába hatott. Aztán eljött a pillanat, amikor kezdett a felüljáró helyébe settenkedni az alagutas megoldás. A hihetetlen indok: képtelen az UVATERV jó tervet ajánlani. Aztán átvette a hídtervezést a nem szaktervező PÉCSITERV, ami még kevésbé tudott megbirkózni a feladattal. S akkor jött el az alagút ideje, amit a pécsi száj így minősített „Felüljárónk már van, de alagutunk még nincs . . Az északi érintő úton pedig a munkák 1982-ben már egyértelműen az alagút érdekében folytak. Így történt, hogy amikor az 1982. október 28-i tanácsülés napirendjére tűzték az ügyet és megkérdeztem az építési osztály illetékes előadóját: mi lesz, ha a tanácsülés a felüljáró mellett dönt, azt a meglepő választ kaptam, hogy „akkor még mindig megváltoztathatunk mindent, de erre úgysem kerülhet sor." Egy divatos szó De hogyan is történt a döntés? 1982. augusztus 5-én kelt a tanács építési és közlekedési osztálya által készített előterjesztés, ami „Az északi érintő út I. szakasz építése és a Hunyadi úti csomópont alternatívái" címet viselte. Ebből a második részt érdemes újra idézni: „ a Hunyadi úti csomópont alternatívái". Szó sem volt alternatíváról, a szakigazgatási szerv döntött, a testület "pedig a szó igazi értelmében csak bólintott egyet. Mert az előterjesztés címe ugyan alternatívákat mondott, a szöveg egyértelmű lelkesedéssel az alagutat kínálta, s csupán két félmondat erejéig fanyalgott a felüljáróról. Előbb: „Megállapítást nyert, hogy a korábbi tanulmányokban kimondott, csak felüljáróval megoldható csomópontnak gazdaságos, gyorsabban kiépíthető és főleg környezetbe illő alternatívája van. Ez a Kálvária-domb alatt vezetett alagút." Majd. „A kisajátítás, mely a felüljáró és a lehajtóág érdekében megtörtént, szükséges az ala- gút-változat érdekében is." Ma már tudhatjuk: valójában a felüljáró épült volna meg gyorsabban, s az alagúttól ugyanazok a házak is nyugodtan megmaradhattak volna, hanem akkor nem lett volna tere egy újabb ötletnek. Végül magabiztosan fogalmazott az előterjesztő: ,,A Hunyadi úti csomópont megoldásának kívánatos alternatívája (a szó akkoriban kezdett divatba jönni, érdemesnek is látszott vég nélkül ismételgetni - A szerk.) a Kálváriadomb'*■ alatt létesítendő közel 100 m hosszú alagút, amelynek a kiviteli tervezésére ■ a munkák folyamatos elkészítése érdekében megbízást adtunk". Testületi döntés tehát még nem volt, de a megbízás már megtörtént. S ezért is kényszerült az előterjesztő arra, hogy a határozat megfogalmazásánál ellentmondást nem tűrően diktálja a testületnek: „A Hunyadi úti kereszteződést alagút létesítésével kell megoldani." Szó sincs tehát igazi alternatívákról, választási lehetőségekről. A választott testületre ráparancsoltak. Ez ellen pedig egyetlen tanácstag sem tiltakozott. 84-4-1 És hogyan zajlott le az 1982. október 28-i tanácsülés? A DN másnapi számában megjelent tudósításomban mindössze néhány sort tudtam írni erről a témáról. E fontos kérdés negyedikként szerepelt a napirenden. Előtte olyan dolgokról tárgyalt a testület, mint a lakásgazdálkodásról szóló új tanácsrendelet, az állattartás új rendelettervezete (4 hozzászólás), továbbá az egészségügyi alapellátás helyzete (5 hozzászólás). Ezután jött az „alternatíva”, s íme a tudósítás: „Alternativ ■ javaslat került ezután a tanácsülés elé: a leendő északi érintő út és a Hunyadi út keresztezésében felüljáró épüljön-e az eredeti elképzelés szerint a két forgalmi irány szintbeni különválasztására, vagy a Kálváriadomb lába alatt építendő alagútban vezessék át az új kelet-nyugati irányú út forgalmát? A tanácsülés 4 ellen- szavazat és 1 tartózkodás mellett az alagút mellett döntött." A jegyzőkönyv szerint 84-en voltak az elfogadók. Vita nem volt, mindössze egyetlen kérdés hangzott el. Hosszú ideje nem volt a pécsi tanácsnak olyan város- politikai döntése, ami annyi utólagos ellenkezést váltott volna ki, mint ez. A „hivatalos" vonal ugyan mindvégig a teljes elégedettségnek adott hangot - mellé állt az új tanácsi vezetés is, mert mi mást tehetett volna -, de a felszín alatt egyre terebélyesedett az ellenérzés, ami a város egész lakosságán eluralkodott. Az évek folyamán sokszor nagyon meglepett, ki mindenkitől hallottam - egészen magas szintektől az ún. „utca emberéig" — ócsórló, gúnyolódó, szitkozódó véleményeket, amihez mindannyiszor hozzátették: „Elköltötték a pénzt úgy, hogy semmi sem történt, a keresztezésben 'maradt minden a régiben . . ." Vajon ki ezért a felelős? Kögnyű feltenni hat év múltán a kérdést, csakhogy a „könnyű" válasz - hogy ti. a tanácstestületé a felelősség, hiszen az döntött az alagút megépítéséről — a fentiek ismeretében már nem mondható ki. Az 1982-es „alagút-döntés" mindenesetre intő példa arra, hogy sem a jelenben, sem a jövőben nem szabad „kijátszani" a közvéleményt, s az általa választott testületet, ellenére megvalósítani dolgokat, vagy döntésképtelenné téve kényszeríteni döntésre. * És az alagút-ügy végére még mindig nem került pont. Az óriási szellőzőkürtök még mindig ott éktelenkednek, jóllehet - mint a tanács költségvetési vitájában annak idején elhangzott — a miskolci nehézipari műszaki egyetemtől felkért szakértők vizsgálata szerint: fölöslegesek. Ismeretlen annak a légszeny- nyezési vizsgálatnak az eredménye, amit a KÖJÁL végzett még tavaly ősszel az alagútban. Változatlanul a város egyik legbalesetveszélyesebb csomópontja az alagút torkolata a Hunyadi útnál. És változatlanul csurog a víz az alagút falain. Hársfai István «»film csw iB98smi oott»®® es e Emuisytfc
