Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-22 / 110. szám
Nádas Péter - Vidovszky László Jelenet az előadásból Fotó: Tóth László Találkozás A PNSZ és a Harmadik Színház közös bemutatója Nádat Péter 1942-ben született Budapesten, de már jó pár éve Gombosszegen, a negyvennégy lakosú zalai kis faluban él. 1986-ban megjelent Emlékiratok könyve c. regénye — mint mondja a maga 95 dekájával az év második „legsúlyosabb" szépirodalmi kiadványa volt. Esterházy 1,3 kg-os Beveztés a népirodalomba c. munkáját követte. - Az öngyilkosság magyarországi elterjedtségével foglalkozó kutatók megállapították, hogy világelsőséget jelentő számadataink furcsa megoszlást mutatnak: a hajdani török hódoltsági területeken lényegesen magasabbak, mint az ország más részein. Az emberi viselkedés törvényszerűségeit kutató humán eto- lógusok kimutatták, hogy már a megszületést követő első órákban a csecsemő megkülönbözteti az emberi arcot, sőí, utánozza a mimikát, grimaszokat. Arckifejezésünk számos jegye olyan genetikai kód hordozója, mely biztosítja, hogy a világ bármely embere számára ugyanazt a belső történést közvetítse. - A kommunikáció-elmélet leszögezi, hogy az „üzenet" nemcsak attól függ amit mondunk, hanem attól is ahogyan mondjuk. És függ a közegtől, valamint a „vevő" előzetes ismeretanyagától. Az előbbi közlések egyedi igazságtartalmuk és információértékük ellenére, látszólag teljesen kuszák, és semmi ösz- szefüggést sem mutatnak Nádas Péter Találkozás c. színpadi műve bemutatásával. Pedig mindegyik racionálisan kötődik Nádas szuverén világú, drámaiatlan dramaturgiájának hátteréhez Aj 1979-ben ír!Találkozás a Takarítással és a Temetés sei, dtámoi trilógiát alkot. A Takarítás győri és egri, a Találkozás Pesti Színház-beli (1985) bemutatójával kapcsolatosan ritka egyöntetű kritikai visszhang alakult ki: a művek értékeinek és a megvalósítás fiaskójának szembeállítása. (Ruttkai Éva évekig küzdött érte, készült rá, míg eljátszhatta a Találkozás Máriáját!) Mi az a „titok", ami ezt a kiáltó ellentmondást szülte, mi az a kulcs (ha van ilyen), amivel a dráma színházi történéssé formálható? A pécsi bemutató ismételten felveti ezeket a kérdéseket. Az alaptörténet egyszerűkét generáció életútjának közös csomópontja, mellyel az egyik szembesülni akar, a másik pedig megtisztulni tőle: az asz- szony tolálkozik egykori szeretője és egyben vallatótisztje —, fiával. Az „információ- csere" hozza meg a közös katarzist: Mária öngyilkosságát, o fiú számára a nyitva hagyott esélyt. Nádas azonban nem generációs drámát csingl, és nem is az 50-es évekről mai eszünkkel alkotott ítéletek érdeklik. A mát boncolja, az itt, és most élők létezéspszichológiája és -biológiája, a kimondhatatlan és megrajzolha- tatlan belső történések és ezek rugói a tét. („Fiatalember: Amit mondok, azt nem gondolom, amit gondolok, azt nem mondom.") Ehhez keresi az eszközöket, ennek megjelenítéséhez tartja erőtlennek a klasszikus és avantgarde dramaturgiát egyoránt. Sietős korunkban, a thrillerek és horrorok üteméhez szokott nézőt az idő, a csend, a terjedelem szinte erőszakos jelenléte vágja mellbe (vagy nyeri meg), a kávéfőzőből felszálló illat, vagy a széttört pohárból szétfolyó folyadék intenzív borszaga, valós időben árad szét a térben és a nézőtérre »szinte rófeszü- lő. rövidült perspektívájú szobában, annok á metakommunikációs rendszernek kellene részeseivé válnunk, mely a két szereplő belső történését úgy tárja fel, hogy ennek domináns részét ne azt, „amit mond", megszokott kényelméből realizáljuk. A kimondott szavaknak itt legalább annyira „hangzási" funkciójuk is van, mint tartalmi, s a művel egybeépülő Vidovszky-zenével rímelnek. A vállalt érzelmek csakúgy, mint az érzékiség, ennek a rendszernek, kompozíciós módszernek fontos részei. És azok a melodramatikus és szer- torfásdrámai elemek is. Nádas drámai művei színjátszásunk számára kétségtelen kihívást jelentenek. Értékeik csak a megszokottól eltérő, Magyarországon hagyomány és példa nélküli játékstílussal tolmácsolhatok. (Molnár Gál Péter fogalmazásában: érzékeny elegye a színésznek, mint demonstrátornak, és a színésznek, mint mágusnak.) A Vincze lános rendezte pécsi előadás feltétlenül helyeselhető szándékkal szüléién. Ä iTÍOi ínűgyűf színháznak, a mai magyar kultúrát vállalni akaró városnak ezt a kísérletet meg kell tennie. Sebők Klára Mária alakjában, maximális alázattal és fegyelemmel igyekezett megvalósítani a merőben új játék- kultúrát kívánó feladatot. Ez segítette hozzá, hogy olykor szinte fizikailag éreztük saját mélységeiből kiásott fájdalma valóságát. Puskás Tamás szándéka ellenére, de kívül moradt ebből a játékból. A szerzői utasítások aprólékos követése sajnos, csapda is lehet, ha nem történik meg a nádas! világgal való azonosulás. V. Pachmayer Ilona (hárfa), Ódor Veronika. (hegedű), és Balogh Jenő (ütőhangszer), nagy játékintenzitással azonosultak a szokatlan feladattal. A díszlet és jelmez Werner ló- zsel munkája volt. Szilárd István Leveleskönyv - Déry börtönleveleivel Két pécsi nyerte se is van a Liget pályázatának A hét díjnyertes pályázat közül kettőnek a szerzője pécsi — árulták el a Liget című irodalmi-ökológiai folyóirat alapítói és szerkesztői, Levendel Júlia és Horgas Béla, akik nemrég Pécsett néhány órára a Délszláv klub vendégei voltak. P. Müller Péter irodalomtörténész, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara irodalomtudományi tanszékének adjunktusa, és Tóth Károly, a pécsi Kodály Gimnázium tanára, a folyóirat téli számában közzétett pályázatra jelentkezett az egész-ség fogalomkörét elméleti igénnyel értelmező pályaművel. A tíz-tízezer forinttal jutalmazott esszék természetesen a Ligetben is olvashatók lesznek. A sajnos, kevés érdeklődőt vonzó író-olvasó találkozón elmondták azt is, hogy a Téka Könyvkiadó gondozásában az idei könyvhétre várható a Liget Leveleskönyvének a megjelenése, amely kortárs és közelmúltban elhunyt írók dokumentumértékű, esetenként irodalmi-esztétikai szempontból sem elhanyagolható jelentőségű leveleinek gyűjteményes válogatása, 1956. és 1988. között születtek - köztük olyan ritkaságokkal, mint Déry Tibor börtönlevelezése, a felesége amnesztiakérelme, majd az erre adott válasz. De Cs. Szabó László, Zelk Zoltán, Örkény István neve is garancia arra, hogy ez a ritkán könyvpiacra kerülő, jobbára csak folyóiratokban felbukkanó műfaj, fokozott érdeklődést keltsen, s talán még kevés is legyen az a 20 ezer példány, ami a boltokba kerül. Tartalmában szeretnék frissíteni a jövőben a Hazafias Népfront támogatásával megjelenő Családi Kalendáriumot, és ismét szóltak - mint erről már a televízióban korábban nyilatkoztak -, a Liget előállításával, terjesztésével kapcsolatos gondokról is. A tízezer példánybjn megjelenő Ligetre háromezren fizetnek elő- fele-fele arányban vannak fővárosiok és vidékiek, míg a posta 2 ezret terít J Budapesten és ötezret más vá- ! losokban. Az igazi vonzerőt természetesen olyan tervezett és várhatóan meg is jelenő szerzők és írások jelentik, mint Konrad Lorenz munkatársának az Egyesült Államokban élő Festetich Antalnak ökológia és emóció címmel írt tanulmánya, vagy Ágh Attila, Nyiri Tamás és más szerzők munkái. Ugyancsak rövidesen, a ; könyvpiacra kerül Levendel Ju- j lia, „Szabad vagy" című regénye is a Magvetőtől. Az 56- os eseményeket is felidéző, tartalmáról egyébként a közelmúltban a rádió Vasárnap1 Újság című műsorában már nyilatkozott az írónő. B. RMindig más 1. Bronzszínű sötét terpeszkedett a szobában, „A szoba!" - gondolta'Edgár, aki fölöltőben ácsorgott a méregmintás szőnyegen. Megint hazaérkezett. Süllyedést érzett,_ határozottan látta maga előtt, hogy a süllyedés kerek, fémes esiI- legású. Csalóka dolog: visszaérkezett a lakásba. Ahová csukott szemmel is eltalál, nem gond sötétben kiigazodnia a szomszédos sikátorok útvesztőiben. Van kopukulcsa! - lélekben fölnyögött: a mogyarázat ordasmód fölfalja a sejtést. Végiggondolni a lépcsőhózat, a pokol e csöppet sem hétköznapi megnyilvánulását. A ka- pudöndülést képtelen fölidézni. HolI hangokat, de ezek vékonyabbak, mint a csikordulós, és túlzottan távoliak. Ha hangulata egy nagy torony lenne, kések harangoznának benne. A kapualj sötét, a villanykapcsolót nem találni. A házmester csuda pofa. De jobb elkerülni Ajtaja nyitva, éthordóból eszeget, nadrágja fölcsiptetve. Biciklivel jár szódáért. Sárga kockakövek. Az udvar. Formája megállapíthatatlan, beszö- gellések, sarkok minden irányban ... - Edgár a díványon ül, lába keresztbevetve. Nem gyújt rá. Mindenre emlékezik. Ezt az utat már nagyon sokszor megjárta, napohto megjárja. Elmegy (abban a pillanatban mindig úgy tűnik: ha ezt választja, nincs más választása), valahol máshol van, de az időről képtelen pontos elszámolást adni. A helyekre, helyzetedre többnyire az illik, hogy „hasonló". Aztán a nop bizonyos szakaszában visszatér a kiindulási helyre. Mire följuta második emeletre és végigbotladozik a sötét folyosón, mire jut? » Megfordult, Káposztás elv- társ éppen kijött a toaletről. Eléje lépett. A folyosó kövei hófehérek voltak, a fail vállmagasságban olajjal lefestve, vékony sárga szegőcsíkkal. Sokszor hallotta, hogy a folyosók ilyenek. Az ablakok egymástól távol. A helyzet — hogy ó itt lenne — már-már kilá- tástolannak tűnt.- Káposztás elvtárs, enge- delmével... Órákig várakozott. Azt hitte, tudja, miről van szó, mért is jött ide, mi ez az épület, leföltűnő lépcsőivel, végigszántó folyosóival. t Káposztás elvt...- Igen, igen - Káposztás elvtárs fehér zsebkendőt halászott elő a zsebéből. Gyűrött s eléggé viharvertnek tűnő zsebkendő volt ez, de Káposztás elvtársat ez nem zavarta a szójtörölgetésben.- Az az igazság, Káposztás elvtárs ...- Hogyne - szólt fojtott hangon Káposztás elvtárs a zsebkendője mögül. A folyosón ajtók nyíltak és csapódtak. A havas falakon rőt sávok jelentek meg.- Bátorkodom megjegyezni, hogy igazság szerint. . .- Tudom — hallatszott Káposztás elvtárs szájából, omit teljesen telegyömöszölt a zsebkendő'el, szőrös ujjaival csak tűrte a zsebkendőt a szájába, szemei kidülledtek, halántéka remegett.- De valóban . . . Nekem ez nagyon fontos ... Ne képzelje, hogy ...- A világért sem - hangzott valami rikoltásféle Káposztás elvtárs torkából. Ujjait csuklóig a szájába nyomta, rágott néhány lassú ütemet, majd végképp legyűrte a zsebkendőt. Arca egyszerre szabályos formát öltött, megnyugod. ni látszott. Kezével óvatos mozdulattal végigsimított kopaszodó fején. Edgárra nézett:- Bízza csak rám. Elintézem - azzal intett, s belépett egy nagy, fekete, párnázott ajtón. A hivatal mozdulatlanul he. vert, mint egy kioperált szemgolyó. 3. ül a fotelban, állát tapogatja. Nem tett jót a délutáni borotválkozás, valóságos nyúzógép az a masina. Fellini felesége jutott eszébe az Országúton című filmből. Zampano megveri. A szemközti ablakból néz valaki. Az a félemeleti W.C. ablaka. Keskeny és koszos. De tisztább, minta felette lévő. Óraütések hallatszanak a polcról. Az ismétlődő, innen-onnan származó reccsenések és pattanások szemernyi esélyt sem hagynak a hitetlenkedésnek. Valamelyik szent írás azt mondja: „Mert amidőn elkövetkezik, ami rég megjósoltatott, valójában semmi különös nem fog történni'- Hát, csak a kulcsokra vigyázzon az ember, mert még oda sem jut be, ahol tudomása szerint otthon lenne. Lassan kisötétedik. A fotel karfája. Látja a könyvespolc szélét. A lyukacsos szürke kávét a tenger mellől hozta. ^ messzi északon sűrű szelők fújnak. Hány csatahajó süllyedt el ott a háborúban! utazás, akkor. Nincs képe visz- szamenni. Egy halványzöld utazás, olyan, akár egy rég1’ szép patikai üveg. Szüksége lenne valamire, hogy az ujj0' ne ilyen idétlenül álljanak, hogy legyen ereje nyakkendő1 kötni. Rá se hederítsen 0 szemhúnyás iszonyatos voltófO ünnep legyen! Hajlamos a képzelődésre. ^ fogfájás és a sok egyéb, of’1 belőle fakad. Ahogy szíde1' mesztő hangon képes beleszólni a telefonba: ő, a rendőr- viccek kifogyhatatlan bajnok0 Éhes. De még nem áll föl. ^ fene egye meg. Valójában az égvilágon se"' kire sem tartozik. Csak hajl^ mos azt hinni, hogy ami a*0’ volságok között van, az való mi más. De mégis olyas"1' aminek az érintése nem lekötetlen. Nagy magyarázkodásMéhes Káról? Bényei József Lángolt a víz fölött a nap. Szinte szemlátomást olvadt a folyó, szürke homokdombok bukkantak elő a mélyből, s a ladik lassú vonulása mutatta, hogy oz evezők o meder alját kotorják. A vízparton óriási tölgyek és fűzfák. Idehúzódom alájuk, így ebéd után jólesik lepihenni, élvezni a semmittevés örömét. Előbb egy kutya jön odo a pokrócomhoz. Füttyentek neki. Barátságos. Szürke korcs, szimatol, ennivalót keres. Mikor a gyerekekhez is közelebb ér, alvó arcukhoz bújna, el akarom riasztani.- Isz te! - jut eszembe a régi kutya riasztó. Nem érti. Vagy nem akarja. Csak elmozdul ütésre lendülő kezemre is, arrébb dobja a derekát, de marad. Megnyugszik. Leül.- Nem bánt az, kérem - hallom hirtelen hátulról, öreg ember jön, olyan falusi-féle, ruhája tiszta, de régi és olcsó. Bakancs van a lábán, kezében olyan bot, ami lehet védekező fegyver is, valami hivatal jelvénye is.- Nem bánt az — jön közelebb. - Szelíd az kérem. Játszani akar.- Csak a gyerekek... - intek odo. Az öreg botot emel a kutyára, erre odább • somfordái, lefekszik egy óriási tölgy tövébe, kilökött nyelve pirosán mozog.- Ott én, uram. Megszolgáltam a magam idejét.- Akkor akár otthon is elkelne a segítség - kötöm tovább a szót, hogy megnézzem, ki lakik a fekete kalap alatt.- Otthon? Kinek uram?- No. Csak nem agglegény?- Nem én kérem, hanem özvegy vagyok. Már egy jó esztenség1 * h o9\ ReW i sí gO Árnyék a u t i Az öreg leül. — Messziről? - kérdezi. Mondom. Aszott kis- arca van az öregnek, bajusza szürke pamacs. Szemmel láthatóan társat keres a beszédhez, hasra fordul a füvön, fejét a két öklére támasztja, kalapját kicsit a szemére húzza. Felém néz. Muszáj visz- szakérdeznem. — Hát maga? — Én? Én vagyok itt a csősz- mutat a parkírozóhelyen álló kocsikra, biciklikre, meg félmozdulattal a botra is maga mellett. — Megél belőle? — Megélni megélek. A nyugdíjam mellett. — Hát már nyugdíjban? deje, hogy itt hagyott az asszony. Azóta aztán magam vagyok. Nyáron még jó is, itt a víz mellett. munkám van, emberekkel is találkozom. De télen ... Csapódik a keserűség a hangjából. Érzem, hogy ereszkedik le mögöttem a vízre a délután árnyéka.- Hát a gyerekek? Először nem szól. Csönd van, már azt is hiszem, nem akar beszélgetni, vagy másra figyel. Körülkémlelek magam is, nem jött-e új kocsi vagy bicikli, nem mozdul-e a kutya. De nyugalom van, csak a forró levegő mozog a víz fölött. ha'" szű'« m«" m09 25 ne"! cs «í r a*" tat"1 me$ ha de meí 1‘ me$ h o4 d°v lak'
