Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-15 / 103. szám
Dunántúlt napló 19S9. április 15., szombat Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Vári Éva és Héjjá Sándor Nem félünk a farkastól „Strindberg . ,. milyen mesz- sziről hangzik már felénk repedt vészharang kondulású neve. Egy elsüllyedt világ romjai alól tör fel és úgy nyilallik át rajtunk, mint egy rég beomlott sírgödör mélyéről jövő, kétség- beesett, tompa kiáltás." Kárpáti Aurél írta ezt 1942-ben, a harminc évvel korábban elhunyt svéd drámaíróról — elismerve zsenijét, de félreérthetetlenül elmúltnak, túlhaladottnak minősítve (a Haláltánc bemutatója alkalmából), Strindberg problematikáját és ábrázolásmódját. S mit tesz o huszadik század második fele? Újra felfedezi Strindberget, mint aki azelőtt soha nem látott rétegeibe ásott le a férfi— nő-viszonynak, kegyetlenül, fájdalmasan, szinte önkínzó gyönyörűséggel. Amikor 1967-ben a Strindberget és Csehovot szellemi atyjának vállaló amerikai Edward Albee Nem lélünk a farkastól című drámáját bemutatták Magyarországon (Albee 1964-ben írta művét), két amerikai középosztálybeli házaspár tragikomikus szembesülése volt a karrier megteremtésének lehetőségével, kudarcával és az elidegenedett emberi-szerelmi kapcsolótok válságával. De mint az igazán jó drámákkal oly gyakran előfordult előbb fölsejlik, aztán bebizonyosodik, hogy korszakokon és országhatárokon átnyúló érvényessége van a Nem félünk .. ,-nek; a középkorú házaspár, aki 23 évi együttélés alatt már mindent megpróbált, még a hazugságot is, hogy együtt maradjon, egy fiatal házaspár, mint nézőközönség és akart- akaratlan szereplő, közreműködésével - végképp leszámol a kettejüket összettartó illúzióval, és szeretetben, gyűlöletben együtt marad. Miközben nyomukban ott van az eszimények nélküli, magánéletében nem kevesebb problémával terhes, de karrierje építésében találékony, és minden bizonnyal győztes ifjú nemzedék. Miért maradnak együtt? Szerelemből? Megszokásból? Pénzért? A történet akár ma is megeshetne Magyarországon. Ez minden aktualizálás és bele- magyarázás nélkül válik nyilvánvalóvá a Pécsi Nemzeti Színház bemutatóján; az 1967-es budapesti és a mostani pécsi Nem félünk .. . rendezője ugyanaz: Lengyel György. (A díszleteket Werner József tervezte m. v., a jelmezeket Húros Annamária.) A háromfelvonásos dráma éjjel 2-től hajnalig játszódik ugyanazon a színhelyen, az idősebb házaspár, Martha és Gaorge lakásán - a valóságos idő és a színpadi idő mőjdnem azonos. Az előadás igen nagy megterhelést ró a színészekre. Erős tempót kíván, a szerző által beiktatott rövid „pihenők" is csalókák, mert újabb összecsapásokra ikell erőt gyűjteni. Nagy feszültség vibrál a színpadon: intellektuális csatározások folynak egyfelől, érzelmi háború másfelől, szerelmi csábítás és brutális verekedés. Martha és George eljátsszák a maguk nagy produkcióját egymásnak és a vendég Nicknek és Haney- nak, s a kíméletlen, önkínzó irracionális játék közben, feltárul a négy ember sok féltett titka. Mindez, alaposan próbára teszi a színészeket, de bírják erővel - talán csak a második felvonás végén lassúbb az előadás a kelleténél. lélni kezd: talán a jövőtől, talán a magánytól, a kiüresedett emberi kapcsolatoktól. Nick, a huszonéves egyetemi oktató a maga gátlástalan alkalmazkodó képességével, a dráma legnegativabb figurája. Ámbár ki tudja? Korunk hőse ö, az atlétatermetű biológus, aki jól tudja, melyik asszony közvetítésével lépegethet a karrier lépcsőin. Moravetz Levente igen szemléletesen adja a nyálas szépfiút, aki hagyja magát az ágyba vonszolni, kevésbé azt a tanárt, akinek Moravetz Levente és Töreky Zsuzsa (Tóth László felvételei) A rendező gondossága a szerepértelmezések pontosságában és a részletek finom kidolgozásában is jelentkezik. Vári Éva - Martha -, és Héjjá Sándor - George —, egészen nagyformátumú alakítást nyújtanak. Vári Éva Marthájában benne foglaltatik mindaz, mi egy középkorú nőt vonzóvá és félelmetessé tesz egy férfi számárat az ősi erő, a magabiztosság, a tapasztalat, a fölény, ravaszság, céltudatosság, gyengédség, . esendőség és a megalkuvásra való készség. A darabnak minden el- borzasztó és lenyűgöző brutalitása mellett, humora is van - ezt legjobban Vári Éva hozta. George érző, érzékeny lelkű férfi, de nem elég ügyes, hogy a pályán „megcsinálja magát". A Martha által gyakran felemlegetett kudarcát magával cipeli kegyetlen játékaiba és bensőséges feltárul- kozásaiba, egyaránt. Héjjá alakításában á férfias erő és az intellektuális fölény uralkodik, amely nem takarja el, sőt kiemeli emberi tartalmasságát. Kettejük kapcsolatában ő a kiszolgáltatottabb. Martha és George kettősei az előadás legszebb pillanatai közé tartoznak, különösen a zárókép, amikor a tréfás gyermekdal - Nem félünk a farkastól / Geothe János Farkastól -, új és mély értelmet kap. Martha nemcsak izmai vannak, hanem kétségtelen szakmai felkészültsége is, amelyet persze, megtagadni is hajlandó a cél érdekében. Haney szövege néha azt sugallja, ez a nő nem annyira buta. Inkább csak szerencsétlen. Ám el lehet fogadni a rendező és a színész ilyen felfogását is, és akkor Töreky Zsuzsa ennek a kolosszális méretű butaságnak, primitívségnek a megjelenítésében kiváló. Nemcsak akkor kell rá figyelnünk, amikor beszél, hanem amikor lereagálja a körülötte történteket: némán, a figura jelentéktelensége ellenére is jelentőssé válik a színpadon. Jó színházi estét ígér a Nem félünk a farkastól pécsi előadása a nézőnek, bár nem könnyű szórakozást. A bevezetőben idézett Strindberg-dró- mában a házastársi háborúskodás pillanatnyi szünetében azt kérdezi a férj: „Vajon a többi ember élete iis ilyen?" „Valószínűleg - mondja a feleség -, csak nem beszélnek róla." A Nem félünk .. . előadását azoknak ajánlom, akik beszélnek vagy nem beszélnek róla, de nem félnek szembenézni vele. Ez a dráma „a rettenetét szépen kimondja”, s ezzel segít a feloldásában is. G. T. Hangversenykrónika Az ünnepek, a lop megjelenésének áthelyezése miatt megkéstek hangversenykritikáink mást egyszerre adunk méltatást az elmúlt hét három jelentős, érdekes koncertjéről. Concerto Á r #-Ki nmVn Eötvös József gitárművész Alighanem többéves visszatekintés távlatában is kiemelkedő eseménye volt Pécs hangversenyéletének o Concerto Armonico március 22-i— fel lépése a POTE aulájában. A tizenegy fiatal muzsikus tiszteletet parancsoló hangszeres tudása, együttműködési készsége, játékkultúrája újabb bizonysága volt annak az Euró- pa-szerte rendkívül erőteljes érdeklődésnek, amely a romantika előtti korok zenéje iránt — mind a közönség, mind a szakmabeliek részéről — a legszűkebben mérve is legalább másfél évtizede tapasztalható. A „régizene"- specialisták tevékenysége Nyu- gat-Európában immár ugyanolyan szerves és természetes része a zeneéletnek, mint - teszem azt a Wagner-zenedrá- mák szinrevitelei vagy a nagy szimfonikus zenekarok fellépései. Az ilyen téren elmaradhatatlan fáziskésés ellenére már hazai földön is lezajlott az áttörés: kisebb-nagyobb régize- ne-együttesek hovatovább minden - magára kicsit is adó - kultúrcentrumunkban működnek, s felnövekvőben van az a .zenész generáció, melyre már nem az úttörők mostoha sorsa méretett, mely energiáit már legfogékonyabb tanulóéveiben Monteverdi, Bach vagy Mozart korának, stílusának, kot. taolvasási és hangszeres konvencióinak alapos megismerésére- fordíthatta, S íme, az eredmény jól lemérhető e huszonévesek biztos stílusérzéke, kényes ízlésre valló megszólalásaiban. A Concerto Armonico — vonós kamaraegyüttes, természetesen csemballóval - 17-18. század zeneműveinek megszólaltatására alkalmas. A 19. századi „fejlesztések" előtti állapotának megfelelő hangszerekkel, a csemballista Spányi Miklós és a koncertmester Szüts Péter - a kor legáltalánosabb gyakorlatát követően- együttes irányításával, a korabeli hangzásideálok és kifejezésmódok messzemenő figyelembevételével építi fel produkcióit. Rendkívül tiszta, áttetsző hangzáskép, eleven ritmika, változatos és szabatos artikuláció, a későbbi időkben e művekre rakódott merevség, pöffeszkedő teatralitás, dagályosság és hordószónoki pátosz mellőzése - ezek a főbb ismérvei a jó barakk — vagy klasszikus interpretációnak, s így - a közönség örömére - a __ szóban forgó koncert hat műsorszámának is. Ezen az estén a későbarokk és az azt követő átmeneti - klasszikus nyelvezetet építgető - korszak levegőjét szívhattuk magunkba: Handele gy-egy szonátája, concertója, és concerto grosso-ja, Sammartini és a legtehetségesebb Bach-fiú, Philipp Emanuel szimfónái révén. Ami azt illeti efajta élményekkel igazán nincs elkényeztetve a pécsi közönség : az itteni hangversenynaptórt lapozgatva a laikusnak az az érzése támadhat, hogy Bach vagy Mozart csak jelentéktelen epizodistaként jöhet számításba Beethoven, Csajkovszkij és számos kortársuk mellett, hogy a régebbi mestereket már ne is említsem . . . Ezért hát a kiváló Spányi Mik- lós művészeti vezetésével tevékenykedő gárda abszolút értelemben is üdítő fellépése relatíve méginkább felértékelődik. Bízvást állíthatom, azonban, hogy erről a hiányból fakadó viszonylagos értéktöbbletről szívesen lemondanánk! Gönczy László A pécsi Művészetek Háza rendezte meg Eötvös József gitárművész bemutatkozó hangversenyét. Telt ház és forró siker jelezte, hogy az egész estét betöltő, változatos összeállítású program új színfolt hang verse nyélétünk ben. Eötvös József — amint már erről lapunkban beszámoltunk — weimári tanulmányai után költözött haza Pécsre, a tanítás mellett mostantól remélhetőleg a hangversenyéletünkbe is aktívan bekapcsolódik. Ezen az esten olyan felkészültségről művészi és technikai kvalitásról tett tanúbizonyságot, amely fellépését jelentős zenei eseménnyé avatta. Hangja sokKét jelentős romantikus szimfóniát hallhattunk Ligeti András és a Pécsi Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában az Országos Filharmónia hétfő esti koncertjén: Mendelssohn: A-dúr (olasz) szimfóniáját és Mahler: I. szimfóniáját. A műsor és a dirigens személye sok érdeklődőt vonzott a POTE- aulába annak ellenére, hogy tudomásom szerint ezzel egy időben még három másik fontos kulturális esemény volt a városban. Az érdeklődés érthető. Egy Mahler-szimfónia előadása még az aula szegényes akusztikai adottsága mellett is jelentős esemény, Ligeti András pedig - mindig maradandó élményű koncertjeire émlékezvén — megújuló örömmel, szívesen várt dirigens. Ezen az estén is magával ragadott közönséget, zenekari művészt egyaránt. Sikerének titkán gondolkozva elsőként talán azt a fantasztikus nyugalmat és biztonságot árasztó, hallatlanul magas színvonalú szakmai felkészültséget említhetném, amely végül is egyik kulcsa volt a művek sikeres megszólaltatásának. A hangzó anyag ilyen szintű tudása feleslegessé tesz olyan karmesteri mozdulatokat - úgy is mondhatnám, allűröket -, melyek a zene tudása helyett a zene átéltségét igye. keznek bizonyítani. Dirigálása Így sohasem látvónycentrikus. Mozdulatai ökonomikusak, gesztusai a zenei lényeget tolszínű, formálása világos a kis formák és a nagy részek tekintetében egyaránt. Kiemelkedően szép volt a két Bach- atirat közül az á-moll partita Allegro tételének hallatlanul feszes tolmácsolása, illetve a Chaconne egészének gitáron történő előadása. Invenciógazdagságát bizonyította egy saját mű: Variációk egy lengyel népdalra interpretálása, mely hangszerszerű ötleteivel, frissességével az est egyik legnagyobb sikere volt. Előadásának külön örültem: hangszeres előadóművészeink manapság nem igen dicsekszenek zeneszerzői erényekkel. mácsolják. Ezt a magatartást zenekari muzsikusként is nagyra értékeltem, hallgatóként is öiömömre szolgált. Nem az interpretáció (mindig szubjektív) eleme kerül így az előadás fókuszába, hanem a mű (mindig örök) értéke: formai tisztasága, érzéki szépsége. Egy másik (általam nagyra tartott) érték Ligeti dirigálásában az, hogy egy-egy zenei pillanat megformálását mindig alárendeli a mű egészének felépítésére. Bármily csábító sodrású pf. az Olasz-szimfónia első tétele, ennek tempóját határozottan visszafogva a zárótétel fergeteges tempójára koncentrált; a második és harmadik tétel dinamikai visszafogottsága szintén a befejező rész kitöréseiben kulminált. így épült egységes egésszé a négy, önmagában más-más karaktert, tartalmat jelentő tétel. És éppen ettől az előadói magatartástól vált egységessé Mahler: I. szimfóniájának előadása is, pedig a szerző sokszor enged a pillanatnyi ötlet csábításának, részletesebb kifejtésének, veszélyeztetve ezzel a teljes mű jól áttekinthető szerkezeti egységét. Az idei évad zenekari hangversenyeinek a műsora zömében romantikus muzsika, a zenekar számára szinte mindegyik koncert hatalmas próbatétel. Mahler: I, szimfóniájával is most találkozott először. Ügy gondolom, fontos találkozás volt: nagyívű koncentráltságot, nehéz technikai feladatok legyőzését jelentette. Bár nem minden pillanatot egységes színvonalon, a szimfónia egészét o zenekar mégis jól oldotta meg. Egy-egy kimagasló hangszeres teljesítménynek is örülhettünk. Különösen szépek voltak a trombiták és az első kürt szólói és az igényesen megvalósított, ritkán hallható nagybőgő szóló. Ugyanígy emlékezetes marad Mendelsohn szimfóniájában a vonóskar fegyelmezett, ritmikus tartósa és a zárótétel virtuóz fuvolaszólói. Ne felejtsük el: zenekarunk mindig úgy oldja meg feladatát, hogy a jó akusztikájú, Liszt-terembéli próbák után kerül az aula hangzásképet megkérdőjelező akusztikai kör rülményei közé és ez a megmérettetés lehetősége. A közönség jogosan volt hálás. Nagy tapssal jutalmazta az előadók teljesítményét. Kircsi László Vezényel: Ligeti András
