Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-15 / 74. szám

■HBOBHWÜBEi ■aHM IHHBI ■■H Bertók László Mintha elölről kezdeném Március mennyi költemény vizesruha a bokrokon végigfut a hazán a hon csattog a drótnélküli fény mintha elölről kezdeném anyám nevét kiáltozom jaj torkom jaj forradalom mekkora kő a tollpihén s az utcákon is mintha én megvan csak ki kell mondanom ország bukhat el egy ragon világokat szül a remény most minden mozdulat enyém most átlépek árnyékomon. Csorba Győző Tavaszi kertben Mi is segítünk ültetünk vetünk bár nélkülünk is menne jól tovább de az emésztő s termő föld hűvös húsába túrni kellemes dolog aztán seregnyi kéz amig mi itt szorgoskodunk és később és előbb csak egyre rombol pusztít és zilál s ezért a végső mérlegen talán javít kevéskét gyermeteg hevünk hogy oly serényen ültetünk vetünk. Csordás Gábor Primitív kor primitiv korra gondolok trikolórban angyalok nem jut minden házhoz el a Deutsch-Französ'sche Jahrbücher Kossuth Sumenban étien borong faggyúsodik a birkacomb a belső harc if elbukott farkas szaglintja Avramot nem jut minden házhoz el a Deutsch-Französ’sche Jahrbücher Ady Brancu$i kultúr-szkizma lábunkon negyvennyolcas csizma nem jut minden házhoz el a Deutsch-Französ’sche Jahrbücher az nyeri a francia sakkot ki vezért áldoz nem parasztot század emelkedik lehull játszik a gyerek nem tanul nem jut minden házhoz el a Deutsch-Französ'sche Jahrbücher Galambosi László Csókjaimmal csillagozom Szeretlek, mint föld szeret Naphoz hajló levelet, csókjaimmal csillagozom simogató kezedet. Tündöklésed bájoló, aronylángú fénygolyó izzásában ölelkezünk, sose süvít be a hó. Mulattatom szivedet, mámoritom testedet. Tövisfogú fájdalomtól oltalmazom kedvedet. Szeretlek, mint föld szeret Naphoz hajló levelet, csókjaimmal csillagozom simogató kezedet. Parti Nagy Lajos Március elkelne bár a szép szelíd beszéd, csak ejtsd le vállad, centis kis jószág köldöknyi neszét, úgy hallgatnálak. szuszogva birkózik a fükölyök, először újra, orrában márciusi ösztönök, öledbe fúrja. hasacska napfény hízik, hömböiül, lassan kitetszik az anyaföld a két karod közül és átmelegszik. Török György tizedes férjhez akar menni Nők a szabadság- harcban A furcsa esetet Ráth- Végh István is megörökítet­te Magyar kuriózumok című kötetében. A történet arról szól, hogy az 1848—49-es szabadságharc idején Mé­száros Lázár hadügyminisz­tertől egy kihallgatáson Tö­rök György honvédőrmester azt kérte, bocsássák el a hadseregből. A miniszter korholó szavakkal támadt az őrmesterre, s ekkor váratlan jelenet következett. A „le­gény" sírva fakadt, s kijelen­tette: „Férjhez akarok men­ni!" Így derült ki Török Györgyről, hogy nő. Az anekdotába illő törté­nethez az élet szolgáltatja a hátteret: 1848-ban, 1849- ben, amikor a haza harcba hívta a férfiakat, a nők is csatasorba álltak. Csónyi László országos biztos, Ko­lozsvárról felszólította a nő­ket, jelentkezzenek a „hon­nak szolgálni nemükhöz mél­tó foglalkozásban" —, mint például varrásban, mosás­ban, betegápolásban. S az eredmény: 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kér­tek fegyvert, s Kolozsvárott női zászlóaljat állítottak fel. Nyári Mari kolozsvári szí­nésznőt a hadügyminisztéri­umbon arra próbálták rá­beszélni, hogy „csak" ápo­lónőként szolgáljon, a mű­vésznő azonban megmaka­csolta magát, férfinevet vett fel, és beállt a harcoló honvédek közé. Pfiffner Paulina, a had­nagyságig vitte a ranglét­rán, és Ligeti Károly néven szolgált. Harczi Béla neve egy Klementina nevű asz- szonyt takart, aki Guyon Richord „nyargonca”: futár­ként kezdte a szolgálatot. Selmecbányánál, a körülzárt honvédsereget egy bánya- alagúton vezeti ki az ellen­ség gyűrűjéből. Hőstettéért Görgey főhadnaggyá lépteti elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony. A szabadságharc ama­zonjai közül a legismertebb nevek egyike: Bányai Júlia. A szolgálóíányból lett mű­lovarnő a szobadságharc kezdete után néhány hónap­pal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Em­lékezetes tettei közé tarto­zik, hogy Zalatno környékén tizenkét, élelmet szállító el­lenséges szekeret zsákmá­nyol, Gyulafehérvárnál, mi­körben ő maga is megse­besül, társaival ártalmatlan­ná tesz egy osztrák őrna­gyot, később az orosz sere­gek által elfoglalt területen, női ruhában azt kutatja: merre járnak Bem apó se­regei. A harcok befejezté­vel kalandos életútja Tö­rökországba vezet, majd Kairóban telepedik le, és vendéglőt nyit. Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária fő­hadnagynak címszereplőjét, Lebstück Máriáról mintázta. A zágrábi születésű hősnő fordulatokban gazdag, meg­próbáltatásokkal teli életút- járól maradt ránk a legtöbb adat, mivel idős korában tollba mondta visszaemléke­zéseit. A Bécsben Giron Pé­ter légiójába jelentkezett lány Bábolnán esik át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után Dembinszky tá­bornok így köszönti „Leb­stück Károlyt": — Fiatalem­ber, maradjon mindenkor ilyen vitéz! Mária, vagyis Lebstück Károly hadnagy 1849 áprili­sában fontos megbízást kap: 23 kocsiból álló lő- szerszóllítmányt kell Szolnok­ról Komáromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhadnaggyá léptetik elő. Világos után hat hónapi fogságot szenvedett el az aradi várban. Később Hor­vátországba Internálják, csak évek múltán tér haza. Újpesten élt, 1892-ben be­következett haláláig. Sajnos, a hálás utókor hamar megfeledkezett a szabadságharc hős lányai­ról, asszonyairól. Az életben maradottak közül sokan szűkös körülmények között tengették életüket. Viola Annát 1892-ben öz­vegy Mészáros Károlyné né­ven említi egy rövid újság­hír, s tudatja, hogy az asszony Temesváron, nagy nyomorban él. A Szilágyi Árpád néven hadba állt Szilágyi Idáról egy 1867-es híradás említi, hogy anyjá­val és fiával együtt nagy nélkülözések közt tengeti életét. Az egyik kolozsvárT lap 1892-ben rövid hírben közli, hogy Nagyenyeden elhunyt Zoltán István me­gyei hajdú felesége, Megyeri Karolina, aki Kiss Gyula né­ven harcolt a szabadság- harcban. Felszabadulás utáni hír: 1963-ban megkezdték a kü­lönböző temetőkben nyugvó 48-as honvédek földi ma­radványainak átszállítását a Kerepesi temetőbe, Kossuth mellé. így került oda a kis­pesti temetőből Varga And- rásné Csizmárovíts Mária huszárhadnagy, Lebstück Mária harcostársa is. Kiss György Mihály Képek 1848-ból Lapok a forradalom és sza­badságharc történetéből cím­mel albumot jelentetett meg a Múzsák Közművelődési Ki­adó. Korabeli írásos és képes dokumentumok, fotók, rajzok, csataképek idézik fel a törté­nelmi eseményeket, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Had­történeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből származó anyag jólismert portrék, kép­zőművészeti ábrázolások közül és kevésszer publikált doku­mentumokból áll össze. Képeinket az albumból vá­logattuk. 1. A 12 pont. 2. A márc. 15-én, este össze­gyűlt tömeg diadalmenetben kíséri a börtönből szabadult Táncsics Mihály kocsiját Bu­dáról Pestre. 3. Honvédtoborzás. 4. A magyar sereg Pákozd- nál, szeptember 29-én, vissza­veri a támadó Jellasicsot. Hadarna Erzsébet: H bábu* A kislány álldogál egy homá­lyos sorokban, oszloplábai kissé szétterpesztve, hol oz egyikre ne­hezedik, hol a másikra, laposan körbepislog, s hogy senki se lát­ja, jobb keze hüvelykujját hirte­len beszopja. Feje kissé előrebu­kik, váll, nyaka meghaijol, mint egy bambán kérődző teve, úgy tartja a hátát, s szája össze- csücsörödve rásimul az ujjára, álldogál, gondolattalanol élvezve a pillanatnyi nyugalmat, a szél­csendet, az egyedüllétet. Fekete klottgotyában, fehér trikóban áll­dogál — a nadrág buggyos, két­szer akkora feneket mutat, a tri­kó meg szűk —, szeretne mind­örökre itt maradni, az öltöző * Rewlet ai író moit megjelent regé. nyéböl. homályában, de nem lehet, ki­abálás és tompa dübörgés hal­latszik, csattog a csattogtató fa­nyelve. Keservesen nekifut, s mint egy zsák, lezuhan a tornasző­nyegre, valaki vihog, na próbáld meg, édes fiam, de egy kicsit lendületesebben, megpróbálja, de megint csak lehuppan, és i fülében tompa lökést érez, loty- tyanást, mint mikor hirtelen moz­dított teli lavórból kiloccsan a víz. A csattogtató rókezdi ro­hamra vezénylő, ideges dobszó­lóját, futólépés indulj! Lötyög a fülében a saját súlya, fut, emel­geti a lábait, igyekszik, liheg, gyorsabban, édes fiam, szedd a lábad, nem vagy te vénasszony! Otthon, hátul, a kertben a suf­ni mögött, ócska deszkák, szét­esett ládák és egy régi spárga­szőnyeg foszladozó darabjai kö­zött van az ő titkos lakása. Sen­ki nem tud róla, mert kívülről nem látszik, esőverte ládának gondolhatják az asztalát, elrozs- dált homokozóedénynek az éte- les tálat, kavicsoknak a pompás tortáket, süteményeket, amelyeket az asztalra tesz, amelyekkel az apját kínálja, mjkor az látoga­tóba jön majd hozzá. Boros­üveget tesz elébe — egy sárga gyertyacsonk, karácsony után csente el —, kínálja, töltöget, bekapcsolja a rádiót, és üldögél­nek apával a fotelekben, hall­gatják a zenét, és annyi bort isznak, amennyit csak akarna*. De megvendégeli a cinkéket is, kiviszi a vajas kenyere maradé­kát, mozdulatlanul kuporog, or­rára húzza a sálját, hogy lehele­tének füstölgése se riassza el őket, jönnek is, az egyiket sze­mélyesen is ismeri, kicsit nagyobb és bátrabb a többinél, Pistaházi Pityukénak hívják a cinkét, ő az igazi Pityuka, nem a Reínerék papagája, csak a szemükkel tár­salognak, mert Pistaházi Pityu nem szereti, ha ő mozog vagy beszél, akkor elrepül, így viszont nagyokat csíp a vajas kenyérből, fekete sapkája és fülvédője lel­kesen bólogat, sárga hol1 dülleszti, ti -'ti-ti-ti-pamn'' eszeget, a ritmust a kisió1' mán követi magában, méf lomokat is csinál hoz zó' ahogy a cinke eszik, (pamm) és aztán csőrének tátogósával begyűri a faló* ti-ti-ti), a dallam vígan és zatosan szaladgál a kisió1 jében. Futólépés, indulj! Szedó bad, igyekezz! A kislány nyitva a szája, az orrábó dig erős szuszogás ho' mintha folyton be lenne Ha sír, tényleg bedugul, * jesen. Ha sír, gyorsan és ömlik a könnye, máris ol, csöpög, folyik le a nyak0 gallérjára, lapos, kerék csak átsiklik, sose áll meö retne szépen sírni, ahogy méken: a könnyek mafO( meg a szeme csücskében, mesre, édesre formálva o* de nem megy, ha sírni azonnal csupa maszatos f ség és takony. Hát nem kát. és nem is nevet sokO néha, ha valamin mus*' högni, vaíaki hasra esi'

Next

/
Oldalképek
Tartalom