Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-25 / 84. szám
1989. március 25., siómból Dunántúli napló ■5 lfallalatí mozgástér *89 Minden az államé Az érdekeltség hiányos és rossz, likviditási gondok Kamarai felmérés a szabályozók hatásáról és a gazdálkodók magatartásáról Részvénytársaság lesz a MOFA? A MOFA-ban nemrégiben kezdtek hanglemezeket gyártani Napjaink közgazdasági szabályozó rendszere egyértelműen az elvonáspolitika győzelme. A működési feltételek arra ösztönzik a vállalatokat, hogy erősítsék az inflációt, szűkítsék a kínálatot, csökkentsék a meglévő kapacitások és a munkaerő felhasználósát. . . Íme, ilyen lesújtóan vélekedik a Magyar Gazdasági Kamara dél-dunántúli bizottsága abban a tájékoztatójában, melyben a szabályozók változásainak a gazdálkodósra és a gazdálkodói magatartásra gyakorolt hatásait mérte föl. és összegezte. A tájékoztatót a közelmúltban megvitatta az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának végrehajtó bizottsága is. Több a kockázati tényező- Milyen volt a fogadtotás? — kérdeztük Szűcs Istvánt, az MGK dél-dunántúli bizottságának elnökét, a komlói Car- bon Könnyűipari Vállalat vezér- igazgatóját, akinek tavaly decemberi elnökké való megválasztása óta, ez volt az első komolyabb kamarai ténykedése.- Meglepően jó volt a fogadtatás, a testület ritka jó véleménnyel volt. Igaz, előtte megkérdeztük, agyonpolitizált legyen az anyag, vagy igaz. Azt mondták, igaz legyen. Ezt követően tájékoztatónkat a vélemények széles körére alapozták, az anyagban szinte fél Dunántúl benne van, ami megfelelő biztonságot jelent következtetéseink helyességét illetően. A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, tájékoztatónkat elküldi Iványi Pálnak, az MSZMP KB titkárának.- Solt a panasz a köz gazdasági szabályozásra hozott újabb Intézkedésekre, holott az irányítók minduntalan hangsúlyozottan lölhivják a figyelmet, az új szabályozásban két kitörési pont is van, nevezetesen a bérgazdálkodás szabadabbá tétele és az importliberalizálás. Ez lel sem tűnt a vállalatoknak?- Az anyagi érdekeltség új szabályai, kétségkívül nagyobb mozgásteret biztosítanak, viszont ezt meghaladja a kockázati tényezők növekedése, a termelés költségeinek további emelkedése, a piaci helyzet romlása, Így a bérszabályozás- bár o korábbi kötöttségekhez képest, 1989-ben elfogadhatóbb -, nem jelent többlet- forrást. A lehetőségek nem használhatók ki, mert nem tudni, miből fedezhető a tervezett béremelés. Az áremelkedések és egyéb költségnövekedések lehetetlenítik a hozzáadott érték növelését, ugyanokkor a csökkenő nyereségszint lehetetlenné teszi az adózással megvalósított bérfejlesztést, csupán a létszámcsökkenés átlagbér-növelő hatása fog jelentkezni. A személyi jövedelemadó-kulcs módosítása, a nettó kereset szempontjából kedvező. Mégis, az adókulcsok mérséklése folytán, az adócsökkenés megközelítően azonos a bérszínvonal-emelkedés adónövekménye mértékével - így hatása semleges. A pénzérték romlása és a korlátozott verseny feltételei a vállalatoknál kétféle hatást eredményezhet: azok a vállalatok, amelyek át tudják -hárítani a költségemelkedéseket, a béreket emelik, azaz érdekeltek abban, hogy a dolgozóikat megtartsák és megfizessék. A többiek - különösen a munka- igényes ágazatokban -, hogy o megmaradó dolgozókat meg udják fizetni, szerkezetváltás nélkül is elküldenek embereket. A « ii rr ■ ■■ I . jövőjüket fogyasztják- Mit jelent a vállalatoknak a konvertibilis import egy részének szabaddá tétele?- A liberalizáció a gyakorlatban még nem működik, az importversenytől várható ked- véző hatás igen korlátozott, jóllehet, az utóbbi időszak legjelentősebb intézkedéséről van szó. A versenyt fékezi az irreálisan magas vómszint, továbbá az import nagy hányada továbbra is elosztósos alapon kerül a vállalatokhoz. Mindazonáltal ennél nagyobb gond a tőkés export ösztönzésének elégtelensége. A vállalatok az export növelésére nincsenek semmilyen formában ösztönözve, itt a jövedelmezőség erősen romlik. Nem tartjuk megfelelőnek a tőkés export ösztönzést a kormány álláspontja szerint oly módon, hogy a szocialista export és a hazai fogyasztás-felhalmozás visszafogása kikényszeríti a tőkés export-növekedést. Ez az „elmélet" a korábbi években már csődöt mondott, szerintünk most is ez vár rá. Megítélésünk szerint, vagy a forintot kellene ismételten leértékelni, vagy a kereskedelempolitikai alapból jobban támogatni. ön mutatott nekem egy levélmásolatot, melyet Beck Tamás, kereskedelmi miniszter irt Németh Miklós miniszterelnöknek. Ebben többek között ez olvasható: A gazdaságban az érdekeltség 1989-ben hiányos és rossz . .. Megszüntettük a tőkés export bérprelerenciáját, pedig az 1985-ig igen jó húzóerő volt, és megszűnt a vezetők tőkés export prémium lehetősége is . . . A likviditási feszültségek, különösen a nagy exportőröknél elvonják a figyelmet a fő tevékenységtől, sokszor a vállalat vezetésének nagy része, érdemi munkája helyett, a likviditási gondok feloldásán láradozik. Ma reggel is járt nálam egy ilyen vezér- igazgató . . . Szűcs Istvánról van szó?- Igen, jártam a kereskedelmi miniszternél, fölvetve, hogyan lehet ilyen hitelfeltételek mellett, a tőkés exportot növelni? A jelenlegi szabályozási rendszer egyértelműen a pénzügyi elvonáspolitika győzelme. Az elvonás mértéke megközelíti a 90 százalékot. Eredményérdekeltség esetén, hat-hétszeresen drágább a pénz, ugyanakkor a vállalkozások eredménye, az átlagos bankkamat 50 százalékát sem éri el. Ez okozza, hogy a vállalatok fedezet hiányában a szintentartó beruházásokat is halasztani kénytelenek, a „jövőt fogyasztják”. Ami a szűk hitellehetőségeket és a növekvő kamatszintet illeti, erre a vállalatok előreláthatóan kínálatuk szűkítésével kényszerülnek reagálni, vagy ha tehetik, tevékenységük egy részének leépítésével igyekeznek szabadulni a drága hitelektől, de célszerűnek tartják azt is, hogy a működő tőkét a termelésből kivonva, a magasan kamatozó bankbetétbe helyezzék. Ez nem szerkezetváltás- Kérem, összegezze ezek után a kamarai leimérés legfőbb következtetéseit!- A működési feltételek 1989-ben arra ösztönzik a vállalatokat, hogy erősítsék az inflációt, szűkítsék a kínálatot, csökkentsék a meglévő kapacitások és a munkaerő felhasználását. Ha ez a reagálás a gyors szerkezetváltást alapozná meg, örülhetnénk ennek a magatartásnak. Csakhogy a szerkezetváltáshoz pénzre, versenyre, teljesítmény-elismerésre, vezetői és szakmai tudásra van szükség. Ehelyett a jelenlegi feltételrendszer bünteti a beruházásokat, progresszív adóval súlytja a teljesítmények anyagi elismerését, nemzetközi szinten is túlzottan magasan adóztatja a nyereséget, és még mindig túlszabályozza a vállalatok gazdasági mozgásterét.- Az eddigiekből kitűnik, az idei szabályozó rendszer az egyik oldalon kedvezőbb teltételeket biztosit a korábbinál, a másik oldalon viszont a kedvezőbb leltételek a nagymértékű elvonások és az érté- kesitési piacok beszűkülése miatt, nem érvényesülnek. Hol a kiút?- Világos, a gazdaságban nincs más sikert biztosító stratégia, mint a beindított gazdasági-társadalmi reformfolyamat következetes véghezvitele. Ehhez az szükséges, hogy a vállalatok, a megváltozott belső feltételrendszerben, a lehetséges mozgástéren belül - talán még saját érdekeik ellenében -, az eddiginél határozottabban és egyértelműbben elmozduljanak az általuk ismert kedvező változások irányába. A kulcskérdésnek tehát azt ítéljük meg, sikerül-e a gazdaság hatékonysági viszonyaiban kedvező módon előrelépni. Minden további előrehaladás, csak ennek a bázisán nyugodhat, valamint azon, hogy a jelenlegi politikai bizonytalanság megszűntével a munkafegyelem tovább javuljon - mondta interjúnk végén Szűcs István, az MGK dél-dunántúli bizottságának elnöke. Miklósvári Zoltán Igazán jó gazdasági évet tudhat maga mögött a Mohácsi Farostlemezgyár: a tervezettnél lényegesen nagyobb, 106 millió forintos eredményt könyvelhettek el. Dr. Steindl László igazgdtó, szerint, ez annak köszönhető, hogy a költségek tervezésénél olyan áremeléseket is „beépítettek", melyek végül is nem jöttek be, és az energiafelhasználásban megtakarításokat értek el. A rostosításnál, az anyag őrlésénél, módosították a technológiát. A termék minősége nem változott, ugyanakkor lényegesen kevesebb energia kelle.tt. A MOFA jelentős mennyiségű szenet használ fel. A Mecseki Szénbányákkal megállapodtak, hogy a bányavállalat és a farostlemezgyár is méri a szén mindenkori kalória- értékét, s csak a szén tényleges kalóriája után fizetnek. Ez milliós nagyságrendű kiadáscsökkentést jelentett. A legfőbb nyereségnövelő tényező természetesen az volt, hogy lényegesen emelkedett a termelésük és a korábbinál nagyobb árbevételt értek el. Keményfarostlemezből 1200 köbméterrel, laminált farostlemezből 300 000 négyzetméterrel gyártottok többet. Termékeiket a hazai és a külföldi piacon jól értékesítették. Kétmillió dollár értékű szabaddevizás exportot teljesítettek elsősorban Olaszországba, Finnországba. Próbaszóllítmányokat küldtek Hollandiába és Franciaországba. Több közel-keleti ország is érdeklődést mutat a farostlemezek iránt. A gyár egyik alapüzemének rekonstrukciója miatt, jelentős termeléscsökkenés történt. Hogy ne veszítsék el partnereiket, külföldről importáltak farostlemezeket és ezt feldolgozás utón értékesítették. Kis mennyiségben papírfát is eladnak: az erdőgazdaságoktól vásárolt fákból kiválogatják azt, ami a papírkészítéshez megfelel és jó pénzen külföldön helyezik el. Az idei esztendőre a tavalyinál kevesebb nyereséget terveznek. Ennek okáról dr. Steindl László elmondta, hogy az említett rekonstrukció miatt három hónapig állni fog az alapüzem, és a felújítás 1989. évi költsége meghaladja a 30 millió forintot, ami eredményüket terheli. A másik alapüzemben a prést korszerűsítik, ez is jelentős összeget emészt fel. Emelkednek a költségek, s azokat nem kívánják áraikba beépíteni, mert versenypozíciójukat nem szeretnék gyengíteni. A MOFA több gazdasági társaságnak lett a tagja. A Stílfa GT keretében préselt ajtólapokat, burkolóelemeket, lambériákat gyártanak, a MOFA- DOOR ajtókhoz alkatrészeket, a Nívó kft. keretében pedig hanglemezeket préselnek. Ez az újabb vállalkozásuk, s az idén már tisztességes nyereséget remélnek tőle. Foglalkoznak a gondolattal, hogy a nem oly távoli jövőben részvénytársasággá alakulnak. De ez egy lépcsőben nem valósítható meg. Várják azokat o változtatásokat, melyek ezt elősegítik és ösztönzik. Roszprim Nándor Walcz János, a sásdi tanács építésügyi előadója helyszíni szemlén a Gálykúti cigánytelepen. Fotó: Kóródi Gábor Megszűnik egy cigánytelep Három cigánytelep vár még felszámolásra Baranyában. A sásd-gálykúti megszüntetésére a közeljövőben sor kerül. Két évtizede még több száz ember élt Gálykúton, de mára 30 főre csökkent a számuk, tíz sórkunyhóban, 12 család lakik. A hetvenes évek közepéig a lakásár, hitel és vásárlóerő egyensúlyban volt, s ezért a cigányok tömegesen költöztek el a telepről - mondja Kovács Sándorné tanácselnök. — Ez megszűnt, hiszen ez év január elsejétől már nem adható szociális kölcsön lakásvásárláshoz. A megyei tanácshoz pályázatot nyújtottunk be, amelynek alapján a szociális bérlakás építéséhez egyenként 700 000 forint támogatást kaptunk. Kicsit romantikusan álltak a feladathoz - eredeti elképzelésük szerint, a Sásd részét képező Hörnyéken egy ingatlanon, félkör alakban épült volna a nyolc fürdőszobás kis ház. ^ A tervező még kemencét is képzelt a telepre, hátha valakinek a kenyérsütéshez szoty- tyan kedve. Ezt a tervet kénytelenek voltak megváltoztatni, mert a hörnyékiek tiltakoztak az épít- kez®s ellen. A dolog pikantériája, hogy legerősebben a közelben lakó két cigány- család hallatta a hangját. Az összehívott részfalugyűlés nagyon forró hangulatban kezdődött, de a gyűlés végére megértették, hogy a telep felszámolása érdekében össze kell fogni. — Mi a miskolci cigányteleppel ellentétes irányú elgondolásokat próbáltunk megvalósítani, hiszen a községbe szeretnénk hozni őket, de kiderült, hogy modern telep létrehozása nem a legjobb megoldás — mondja az elnökasszony. - Úgy döntöttünk, két-két lakást építünk fel egy-egy területen: kettőt Hörnyéken, kettőt Vázs- nokon, egy tanácsi ingatlanon, kettőt Sásdon, s kettőnek még keressük a helyét. Természetesen az újabb elképzeléseket is egyeztetjük az érintettekkel, de ha most nem építjük meg a lakásokat, a közeljövőben nem tudjuk felszámolni a cigánytelepet. A 12 család közül, a nyolc lakásbérlőt a tanács művelődésügyi, szociális és egészség- ügyi bizottsága választja ki. Az elnökasszonnyal kimentünk a telepre, megtudni, oz ott élők hogyan fogadták a hírt. A falu határától párszáz méterre eső völgy csendes és békés volt. Az általában egy helyiségből álló földes kunyhók lakói még dolgoztak vagy iskolában voltak. Csak két idős asszonyt és néhány fiatal nőt találtam otthon az apró gyerekekkel, illetve két munka nélküli férfit.- Szép itt, de ha esik, nagy a sár — mondta Kalányos tánosné. - S nemcsak kint a domboldalon, talán a földes szobában is. Szomszédja, egy idős asszony úgy vélekedett: neki már mindegy. De az unokáinak talán nem, hiszen Sánta Györgyéé öt unokáját nevelte fel, s jelenleg egyikük élettársávol és dédunokájával lakik együtt. Egy másik idős asszony Orsós lánosné, bizakodóbb: — Hót, talán jó lesz - mondta. — Bízzunk benne. P. E.
