Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-25 / 84. szám

1989. március 25., szombat Dunántúli napló 3 Reformidőket élünk — tetten- érhető politikai-társadalmi vál­tozások közepette. E változá­sokat magunk is óhajtjuk, mi­közben időnként elibonytala- nodunk, mert nehezen kiszá­míthatók a folyamat következ­ményei. Néhány, a pártéletet, ideológiát és a napi politikát érintő témáról váltottunk szót dr. Szirtes Gáborral, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának titkárával azért, hogy segítsük az eligazodást.- ön reformer?- A szükséges és követke­zetes változások hívének tar­tom magam.- Ma sokan mondják ezt.. .- Biztosan. A reformok és a kommunista mozgalom hosszú időn át sajátos, és sok szem­pontból ellentmondásos vi­szonyban voltak egymással, ezért valahol érthető a fenn­tartás, a bizonytalanság. Több­nyire úgy jelent meg a reform és a reformerség, mint a for­radalom és a forradalmiság ellentéte. A kommunista moz­galom történetében az első áttörést a 60-as, 70-es évek hozták, amikor néhány nyugat­európai kommunista pártban- mindenekelőtt az olaszban- új módon kezdték ezt a kérdést megközelíteni, mint a társadalom átalakításának egyik lehetséges útját. Keleten e megközelítés csak fokozato­san nyert teret.- Hogy foghatnánk meg ma e térnyerés lényegét: mit akar ma az MSZMP?- Mindenekelőtt a szocia­lizmus elmúlt négy évtizedes hazai modelljének, berendez­kedésének, mechanizmusainak meghaladását, ami egy új, ha­tékonyan működő, alkalmazko- dóképesebb, demokratikus szo­cializmus megteremtését jelen­ti, vállalva a sokak szemében esetleg visszalépésnek tűnő, más társadalmakban, vagy fej­lődésünk más korszakaiban életképességét már bizonyító demokratikus intézmények élet- rehivását és megteremtve a plurális berendezkedésű par­lamenti demokráciát, a jog­államiságot.- A reform nem egyszerűen a másképpen csinálni igényé­vel lép lel, szinte kötelező erővel veti lel a múlt kritiká­ját, a szembenézést mindazzal, amiben az emberek jó része hitt, amiben tevőlegesen részt vett. . .- Nekem is mondták már sommásan fogalmazva: ti csi­náltátok ezt. S hol voltam én akkor? Véleményem privát vé­lemény, nem kötelező elfo­gadni, de vallom: kinek-kinek a felelőssége ott és annyiban mérhető, ahol és amennyiben részt vett, részt vehetett a döntések meghozatalában. A korábbi mechanizmusok isme­rete alapján megfogalmazha­tó: a széles körű véleménye­ket, javaslatokat nélkülöző, a párttagok észrevételeit is gyak­ran figyelmen kívül hagyó, centralizált irányításnak - jel­legéből fakadóan — nem volt sem lehetősége, sem „szüksé­ge” arra, hogy a sokszínű ér­dekek, vélemények ütközésé­nek eredményeként létrejövő, valós, társadalmi igényeket fogalmazzon meg. Erre töre­kedett, de mindenekelőtt csak törekedett. A politikai döntési rendszer az érdekbeszámítás alapján működött, de ez több­nyire nem jelentette az elté­rő érdekek testületi munkában való megjelenítését. És ez a rendszer elsősorban nem a kezdeményezőkészséget, hanem a végrehajtó típusú embere­ket kereste, honorálta.- A kritikus önvizsgálat?- Természetesen nem ma­radhat el. Mindenkinek sze­mély szerint is el kell végez­nie. Elszámolnia önmagával, leszámolnia önmagában kell a múlttal, a múlt beidegződé­seivel. Ezért van szükség arra, hogy a megtett út valósághű értékelése megtörténjék, s nem indulatoktól fűtötten, bűnbak- keresésbe fulladva, hanem azt vizsgálva, milyen objektív lehe­tőségek, szabjektív feltételek között és milyen folyamatok eredőjeként értünk a felhal­Reform és ideológia Interjú dr. Szirtes GáborralM az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkárával mozott konfliktusokkal és prob­lémákkal teli mába. A rög­ződött' ítéletek módosítása, a korábbi álláspontok átértéke­lése megannyi emberi emóciót gerjeszt, belső viharokat ka­var. Szerencsére új és újabb gondolatokat Is ébreszt. És nem utolsósorban segíti tör­ténelmi és nemzettudatunk za­varainak mérséklődését. — És természetesen az ideo­lógiát is kikezdi. Akad, aki azt mondja: ma ideológiai zűrza­var van.- Nem kevesen élik Így át a jelent. Ám megítélésem sze­rint nem a marxizmus leérté­kelődésének vagyunk tanúi, hanem annak vulgáris, dog­matikus válfaja értékelődött le, vált alkalmatlanná a gya­korlat által felvetett új kér­dések megválaszolására. A je­lenlegi zavart az okozza, hogy a marxizmust hosszú időn át a napi politikai cselekvéshez formálták, annak közvetlen igazolására használták fel. így próbáltak vele olyan szenten­ciákat igazolni, melyekről az­tán kiderült, hogy túlhaladot­takká váltak, félrevezetőek, esetlen zsákutcába is visznek. Ebbe a vulgáris marxizmusba hogy férne bele mondjuk a szocialista vegyesgazdaság el­képzelése, melyben ott a ma­gántulajdon, vagy a külföldi „kapitalista" tőke? Természe­tesen sehogy. őszintén - nemcsak a hazai igények szültek, hanem a nem­zetközi feltételek is segitőleg „szorgalmaztak".- A reformokat többnyire súlyos társadalmi válságjelen­ségek hozzák felszínre. Bár gyakran az a látszat, hogy ép­pen a reformok szülik a konf­liktusokat, azaz mintha fordít­va lenne. Ezért - meg a ha­széd szükségességének felis­merése is. Új értékek meg­erősödésére van szükség a po­litikai életben, olyanokra mint az empátia, a másik helyzeté­nek, törekvéseinek megértése, kulturált vitakészség, s mind­ezek eredményeként a lehet­séges együttműködési terüle­tek keresése. Persze annak a tudatával, hogy mindez tuloj­omely a plurális berendezke- désű, többpártrendszerű szoci. alizmushoz vezető békés átme­net biztosítósa miott is égető igény.- A mai folyamatokat néz­ve, kézenfekvő a kérdés: az MSZMP kezdeményező, avagy sodródik az eseményekkel?- A politikai színtéren új helyzet alakult ki, amelyet nem lehet a régi nézőpontból megítélni, különböző politikai erők versengésének és küzdel­mének vagyunk tanúi. Tehát valahol a kettő között az igazság. Bár vitathatatlannak érzem, hogy az elmúlt eszten­dő változásai döntő részben az MSZMP-től indultak ki. Ugyanakkor e változások visz- sza is hatottak és hatnak is pártunkra. 1988. május óta szembetűnő a problémaérzé­kenység növekedése, a na­gyobb horderejű kérdések, a konfliktusok egyre következete­sebb felvállalása, a nemzeti sorskérdésekkel történő foglal­kozás. Hogy a párttagság ho­gyan éli meg mindezt? Van, aki vivődik, van, aki értetle­nül áll a folyamatok előtt, és van, aki egyetért az új folya­matokkal, segíti ezek minél hatékonyabb érvényesülését.- Milyen feladatokat jelent mindez Baranyában?- Sokaknak elegük van az ideológiához lármáit társadal­makból. ön szerint, Oweri, Proudhon, Furier után Sztálin is beállt az utópisták közé?- Nem hiszem, hogy új ideológiát kellene kreálni, azt sem, hogy az utópisták tábo­rát szaporítani illene. Sőt! Mindenképpen el kellene ke­rülni, hogy az ideológia való­ságtól való elszakadása, „meg­merevedése", a megvalósítás feltételeit nélkülöző nézetek, elképzelések térnyerése elke­rülhetetlenül ismét utópiába torkolljon. Valószínűleg min­denki számára nyilvánvaló: egészen más társadalmi, gaz­dasági, kulturális stb. viszo­nyok uralkodtak a két világ­háború közötti Szovjetunióban, és megint mások a II. világ­háború után új társadalom- fejlődési útra tért, közép-kelet- európai országokban az 50- es, a 60-as években, vagy akár a mában. Ennek figyel­men kívül hagyása — ahogy erről a tradicionális szocializ­musfelfogásunk problémái ta­núskodnak - nemcsak meg­alapozatlan illúziók, hanem távlatvesztés és perspektíva- válság forrása is. Tehát egy­részt az ideológia — hosszú időn át érvényesült - „túlsú­lyos" szerepét kell megszüntet­ni, másrészt bátran szakítani kell a hamis ideológiával, visz- szanyúlva a marxi ősforrások­hoz, letisztítva az elmúlt évti­zedek által rárakódott, és a közgondolkodásban is mélyen rögzült dogmáktól. Ehhez tár­sulhat egyre reálisabbá váló és gazdagodó történelmi ön­ismeretünk, a szocialista or­szágok tapasztalatának birtok­ba vétele. A jelenben — véle­ményem szerint - a nemzeti múltunkból, kultúránkból kiin­dulva kell ezt a formálódóban és részben megvalósulóban lé­vő reformstratégiát végigvin­ni, amelyben a társadalom és az egyén egyaránt önmagára találhat. Ennek feltételei, ha ne­hezen és ellentmondásosan is, de formálódóban vannak. A feladat nem könnyű, de a tét a jövőnk, nemzeti felemelke­désünk, egy olyan társadalom, amely a sokszínűséget nem­csak észreveszi, hanem önma­ga javára folyamatosan hasz­nosítja is.- Ezt célozza meg az a re­form, melyet — valljuk meg gyományos szocializmusfelfo­gás kiváltotta kételyek miatt is — a reformnak önmagát szin­te állandóan „igazolnia" kell. Ma sok szempontból kedvez­nek a belső és a külső viszo­nyok egyaránt: hasonló folya­matokat él meg több szocia­lista ország is. Persze ki-ki a maga módján, eltérő feltéte­lek közepette, eltérő követ­kezetességgel. Úgy látom, hogy a folyamatban idehaza történelmi jelentőségű a Köz­ponti Bizottságunk február 10-i, a többpártrendszert elfo­gadó döntése, valamint a március 7-én nyilvánosságra hozott cselekvési programja. Miért? Mert a stabilizáció és nemzeti felemelkedés új tár­sadalmi közmegegyezés nélkül nehezen képzelhető el. Ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a megújulásnak, a reformoknak minden területen vannak elkötelezett hívei tár­sadalmunkban és természete­sen vannak olyanok is, akik­nek érdekeivel e változások - rövid távon legalábbis - nem találkoznak. A politikában er­ről világosan kell beszélnünk és nem lehet valamiféle har­móniára, „a konfliktusmentes­ség unalmas vidámságára" törekedni, ahogy Lukács György irta egy helyütt. Ezért az eltérő érdekek megjelené­se és ütközése, a különböző alternatívák versenyzése a ki­úthoz elkerülhetetlenül hozzá tartozik. Olyan sokszínűség kell tehát a politikai közélet­ben, amely képes a társada­lom tükreként az igazi érde­keket és a meglévő értékeket egyaránt felszínre hozni.- Ezt még igen csak tanul­ni kell. Politikai kultúra hiján ma inkább az éles hangú, gyakran személyeskedő viták jelentik a leiszint.- Ez gyakran tapasztalható. Kölcsönösen érződik még a múlt, hatnak a régi beideg­ződések, tapasztalható a bi­zalmatlanság és közéletünk az előítéletektől sem mentes. De úgy tapasztalom - s ezt az a párbeszéd Is bizonyítjo, me­lyet az MSZMP Megyei Bi­zottsága folytatott az alterna­tív szervezetek vezetőivel, kép­viselőivel —, hogy mindkét ol­dalon érződik ma már a tole­ranciakészség, a türelmesebb vitára való hajlam, a párbe' donképpen politikai küzdelem is, amelyben nem feltétlenül a saját álláspontunk győz. De hát nem is ez a tét, hanem a gyökeres változások, a nem­zeti sajátosságoknak és érde­keknek megfelelően működő demokratikus szocializmus. — Milyen állásfoglalást fo­galmazott meg a pártbizott­ság a megye alternativ szer­vezeteit illetően? Hogyan kép­zeli ön . a további kapcsolat- tartást?- A megyei pártbizottság sokoldalú tájékozódás és nagy vita után foglalt állást. Az ál­lásfoglalás - melyet a Du­nántúli Napló tegnapi számá­ban ismertetett - a párbe­szédre, a konzultációkra, a kompromisszumokra és az együttműködésre való törek­vés szükségességét hangsúlyoz­za. Ennek megfelelően az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottsága párbeszédsorozatot kezdeményez a különböző szervezetekkel, amely elvezet: hét egy állandó jelleggel mű­ködő politikai egyeztető fórum létrehozásához is.- A többpártrendszer rend vagy anarchia? — Önmagában egyik sem. Az, amit megteremt.- Pluralizáció az MSZMP-n belül: platlormszabadság . . . — Mi tagadás, kulcsfontos­ságú kérdésről van szó, me­lyet minden bizonnyal nagy vita kísér majd a párttagság körében. Miért? Azért, mert lehetőséget teremt a * párton belüli alternatívák megterem­tésére, a párt adaptív készsé­ge és önkorrekciós képessége erősödésére, a kontraszelekció helyett a minőségi szelekció létrehozására. A pártdemokrá­cia fejlődésével, a belső élet aktivizálódásával segíthet a vezető szerep megőrzésében, abban, hogy az MSZMP ké­pes legyen a társadalmi folya­matok élén maradni. Egyik nélkülözhetetlen feltétel ahhoz a társadalmi közmegegyezés­hez, vagy kiegyezéshez, amely az MSZMP és az új szervező­dések között elkerülhetetlen, és — Egyrészt azon folyamatok következetes végrehajtását, amelyek összefonódnak a me­gyei pártbizottság 1987. szep­temberi és 1988. júliusi állás­foglalásaival, határozataival. Történnek lépések a pártélet megújítása, valamint a politi­kai rendszer megyei szervei, intézményei munkájának és a párt hozzájuk való viszonyá­nak korszerűsítése területén. Ennek alapján alakult ki azon kérdések és problémák köre is, amelyekkel a megyei párt­testületek J 989-ben foglalkoz­nak. Saját munkaterületemen .ilyen többek között a tudo­mány gyakorlati hasznosításá­nak gondjai, a művelődéspo­litika új koncepciójának formá­lása, továbbá az ideológiai munka időszerű kérdéseknek a megye közel 27 000 párttagjá­val történő közös számbavéte­lét jelenti ez, amire a Köz­ponti Bizottság legutóbb elfo­gadott cselekvési programja is inspirál bennünket. A me­gyei pártbizottság a követke­ző hetekben kidolgozza és el­képzeléseink szerint vitára bo­csátja a kongresszusig szóló, a választásokra történő tartal­mi felkészülést középpontba állító programját. — A nyilvánosság - garan­cia. De vajon elég tág-e ah­hoz, hogy tükröztethesse - üt­köztethesse a társadalmi véle­ményeket? ön ideológiai tit­kár: megfogalmazná a sajtó­val szembeni elvárásait? — A sajtónak jelenleg egy­idejűleg több funkciót is be kell töltenie. Jelentős a szere­pe a társadalmi normák és értékek megőrzésében és for­málásában. Bizonyára nem ki­sebb a szükséges változások elfogadtatásában, az előttünk álló gátak, akadályok leépíté­sében. £z utóbbi, kritikai funk­cióval kapcsolatban a legna­gyobb az érdeklődés és a /legtöbb a vita. Ez nem vélet­len. Hiszen 'közállapotaink ma egyszerre foglalják magukba a nyilvánosság teljessé, vagy teljesebbé tételének jogos igé­nyét és az ennek kibontako­zását akadályozó tényezőket. Ezeket a szerepeket a sajtónak úgy kell betölteni, hogy egy­szersmind teret adjon a kü­lönböző társadalmi csoportok, politikai szervek, szervezetek - gyakran eltérő - véleményé­nek, álláspontjának, törekvé­seinek is. Tanúi lehetünk me­gyénkben is további új la­pok megjelenésének, és ez a minőségileg új helyzet termé­szetesen új feladatokat, új szerepvállalást jelent a párt­sajtó számára. A nyilvánosság valóban garancia. A hibás, a felelőtlen, a rossz, az érde­keltek kizárásával születő dön­tések, elhatározások elkerülé­sét elősegítő, az emberek tá­jékozottságát, „beavatottságát" biztositó fontos eszköz. És ez párosulva a gyorsaság, a pontosság, a tényszerűség egy­idejű követelményével kétség kívül nagy felelősséget ró ma oz újságírókra. — Március 15. politikai éle­tünk „tesztvizsgája" volt. ön milyen következtetéseket vont te belőle? — Az idei ünnepet a részle­ges együttműködés és a rész­leges megosztottság jellemez­te. Ez egyenes következménye az egészséges nemzeti öntu­dat és a reális nemzeti önbe­csülés fejlődése előtt a 70-es, 80-as években tornyosult aka­dályoknak, a nemzettudat neuralgikus pontjaival történő érdemi foglalkozás hiányának és az emiatt felhalmozódott problémáknak. Ugyanakkor az idei március 15-én nemcsak Ady szavai merültek fel ben­nem, — „Mikor fogunk már összefogni, mikár mondunk 'mór egy nagyot ..." - hanem az is, hogy a széles körű nem­zeti összefogáshoz vezető úton ezen a napon mégis csak tet­tünk egy lépést előre. Mint ahogy az országban sok he­lyütt, úgy Baranyában is. — Ha nem lenne az MSZMP tagja, melyik most föl­állt politikai tömörülést vá­lasztaná, vagy maradna - amit oly sokon választanak - pártonkivüli? — Az a párt, amelynek közel két évtizede vagyok tagja egy­re világosabban vállalja és képviseli a népi-nemzeti jelle­get, ahogyan a március 7-i program fogalmaz, mint a munkásmozgalom két megha­tározó irányzatának egyesült pártja, amely az osztályszem- pcntokat meg'halodva a dol­gozó, alkotó emberek érdekeit kifejező, marxista szellemű re­formpártként kíván tevékeny­kedni. Pártunk a munkásmoz­galom hagyományai mellett, ezért nemzeti történelmünk re­formörökségét is magáénak vallja, továbbá a polgári és a népi progresszió hagyomá­nyai’ is hasznosítani akarja. Megvalósulóban vannak az ezt biztosítani hivatott, a változá­sokhoz történő alkalmazkodást megteremtő feltételek is: csökkenőben a formalizmus, erősódőben a problémaérzé­kenység, a konfliktust felválla­ló képesség, javulóban a po­litikai integrációs készség, for­málódóban egy képviselhető rövid távú program. S mind­ezek együtt járhatnak a to­vábbi öntisztulással, a tömeg­kapcsolatok erősödésével, sőt új erők megnyerésével is. A kérdés sugallta gondolat ezért nem merült fel bennem. Kozma Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom