Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-25 / 84. szám

Dunántúlt napló 1M9. március 25-, szombat Grósz-Gorbacsov találkozó (Folytatás az 1. oldalról) ií/óst tartott a Minisztertanács Kormányszóvivői tájékoztató egymás sikerében való érde­keltség adhat. A szovjet part­nerek megértéssel fogadták a kölcsönös gazdasági kapcsola­tok korszerűsítésében megfo­galmazott magyar igényt. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a KGST-ben mélyreható változtatásokra van szükség. Gorbacsov kiemelte: minden olyan magyar javaslatnak szö­vetségesei, támogatói lesznek, amely a szervezet átfogó re­formjára irányul. Egyetértettek a Varsói Szerződés korszerűsí­tésének szükségességében is. Egyértelmű, közös álláspont­ként fogalmazódott meg ugyanakkor: a mai világ rea­litásai miatt — bár a nemzet­közi életben jelentős, kedvező változások történnek - még szükség van a két katonai, po. litikai szervezetre. Ennek kapcsán szó esett a semlegesség kérdéséről is. A szovjet fél nemzetközi tapasz­talatokra hivatkozva úgy véle­kedett: a mai politikai viszo­nyok között nincs realitása egyik tagállam semlegességé­nek sem. Arra azonban szük­ség von, hogy demókratiku- sabbá, korszerűbbé tegyük be. fülről politikai, katonai szövet­ségüket, a külvilágnak pedig azt a készségét demonstrálják, hogy előre kívánunk haladni a két katonai szervezet egyidejű felszámolásának irányában. A Kremlben folytatott meg­beszélés után Mihail Gorba­csov ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Ezen magyar részről jelen voltak Grósz Károly kíséretének tag­jai: Major László, az MSZMP KB irodájának vezetője, a párt szóvivője és Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanácsadója. Szovjet részről Nyikolaj Rizskov miniszterel­nök, Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB titkára és Eduard Sevardnadze külügyminiszter, valamennyien a Politikai Bi­zottság tagjai vettek részt. Nemzetközi sajtótájékoztató Örömmel állapíthatom meg, hogy egyetlen egy olyan té­ma sem volt a több mint há­romórás főtitkári találkozón, amelyben véleményünk eltért volna, valamilyen érdekellen­tétet tapasztaltunk volna. Ezért máris megvonhatom a láto­gatás első mérlegét: gazdag élményanyaggal megyünk ha­za, az együttműködés készsé­gével, szándékával — mondta Grósz Károly. Az MSZMP fő­titkára ezekkel a szavakkal összegezte egynapos munka- látogatásának eredményeit azon a pénteki sajtóértekez­leten, amelyet a moszkvai kül­ügyminisztérium sajtóközpont­jában tartott. A magyar vezető a termőt csaknem zsúfolásig megtöltő újságírók láttán megjegyezte, hogy jelenlétükben a világsaj­tónak o Magyar Népköztár­saság Iránt megnyilvánuló, őszinte érdeklődését látja. Ezt Igazolta az Is, hogy a rövid, tízperces bevezető után 15 újságíró kérdéseire vála­szolt, együttvéve egy órán át. A látogatás előzményeiről, okairól szólva Grósz Károly azt hangoztatta, hogy semmi sem pótolhatja a nyílt őszin­te beszélgetéseket. Mai vilá­gunkban nem elég csupán Is­mernünk, de meg is kell ér­tenünk egymást. A tárgyalások témáiról el­mondta, hogy áttekintették az Egyesült Államok formálódó­ban lévő kelet-európai politi­káját, érintették a nyugat­európai integrációhoz fűződő viszony, a leszerelés, a kelet— nyugati együttműködés, a Var­sói Szerződés katonai rend­szere korszerűsítésének kérdé­seit. — A fő figyelem termé­szetesen a kétoldalú kapcso­latok, a kétoldalú együttmű­ködés témájára Irányult — mondta o magyar politikus. — A politikai együttműködés magas színvonalú, ez azonban a gazdasági együttműködésről korántsem mondható el, Itt még messze a lehetőségek határain belül vagyunk. Grósz Károly bevezető nyi­latkozatában külön kitért a mintegy kétszázezres szovjet- unióbeli magyar nemzetiség sorsára. Mint mondta, a ma­gyar kisebbségnek kedvezőek a lehetőségei a nemzeti kul­túra, hagyományok őrzésére, ápolására. A gazdasági együttműkö­désben Grósz Károly szerint a hangsúly ma a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésén van. Mint kérdésekre válaszolva elmondta, tavaly nyár óta a magyar—szovjet együttműkö­désben nincs lényeges fejlő­dés. Lassan és nehezen ha­lad a KGST megújulása is. A szervezet nehezen képes in­tegrálni a tagországok elté­rő érdekeit. A magyar—szovjet gazda­sági együttműködés fejlődé­sének a dlnamikusabbá téte­lére sok tanulmány készült, s ezek összevetéséből a közel­jövőben várható a következ­tetések levonása. Az MSZMP és a magyar kormány hete­ken belül összegezi és a szovjet partnerek asztalára le­teszi saját javaslatait. Grósz Károly utalt rá, hogy mostani megbeszélésein elvi egyetértés alakult ki egy új elszámolási rendszer és új együttműködé­si mechanizmus szükségét il­letően. A két országban kibonta­kozó reformfolyamotok mind a politika, mind a gazdaság terén sok azonosságot mutat­nak, de sok köztük a különb­ség is. Egy erre vonatkozó ¡kérdés kapcsán Grósz Károly megemlítette az országok méreteinek, politikoi, történel­mi hagyományainak, nemzeti sajátosságainak különbözősé­gét. Hozzátette, hogy a ma­gyar gazdaság 1968-ban már több, máig is ható reform­kezdeményezés színtere volt, a folyamat megtorpanása elle­nére is. Magyarország tavaly több pontos javaslatot terjesztett elő a KGST-korszerűsítésére, amely a tagországok eltérő érdekeltsége folytán, vegyes fogadtatásra talált. A vita alapkérdése a KGST fejlesz­tésének módszereiben rejlik: Magyarország nem felülről, hanem a nemzetgazdaságok, nemzeti piacok felől építkez­ve tartja lehetségesnek egy szocialista közös piac kialakí­tását. Magyarország együttműkö­désre törekszik az európai kö­zösségek tagjaival — mondta egy további kérdésre vála­szolva Grósz Károly. Erre egy tíz évre szóló szerződés ad lehetőséget. Ennyi idő alatt kialakulhat egy új, hatékony együttműködés mechanizmusa. Mint hangsúlyozta, nincs le­hetőség arra, hogy hazánk teljes, vagy társult tagsági vi­szonyt hozzon létre, de a szerződéses viszony megfelel mind a mi érdekeinknek, mind az EK normáinak. Az együttműködés további részleteit firtató kérdésre a főtitkár fő gondként a ma­gyar piaci mechanizmus fej­letlenségét jelölte meg. Az európai katonai szem­benállás szintjének csökken­tését bizalomerősítő íntézlke- désékkel kell megalapozni. Fel kell mérni a két katonai tömb erőinek, technikáinak vi­szonyát, s egyszerre kell az erőket csökkenteni, vagy köl­csönös, egyoldalú csökkentési lépéseket kell tenni. Teljesert egyoldalú intézkedésék meg­tételére nincs lehetőség — mondta. Mi továbbrq is azt valljuk, hogy az egyensúlyt folyamatosan, mind alacso­nyabb szinten kell megvalósí­tani, egészen a fegyverzetek teljes felszámolásáig. % A magyar semlegességnek az utóbbi időben többször fel­vetett lehetőségével kapcsolat­ban kifejtette, hogy a mos­tani megbeszéléseken is vál­tozatlan álláspontot képviselt a magyar fél. Ennek lényege: következetes harc a két ka­tonai tömb felszámolásáért. Amint elérjük ezt a célt, már nem lehet kérdéses a semle­gesség. ¡Ebben — tette hozzá — teljes volt az egyetértés. A Varsói Szerződés korsze­rűsítésével foglalkozó kérdés­re kitérve Grósz Károly el­mondta, hogy a tagországok több javaslatot elemeznek. Bővül az együttműködés az emberi jogokkal, humanitárius kérdésekkel és a környezet- védelemmel összefüggő terüle­teken is. A még meglévő vé­leménykülönbség e kát nyáron, a politikai tanácskozó testület következő ülésén tisztázzák. El tudja-e önmagát képzel­ni ellenzéki pártvezetőként? - tették fel a kérdést a több­pártrendszer megvalósításával kapcsolatban Grósz Károlynak., A főtitkár először arról szólt, hogy Mihail Gorbacsovot tá­jékoztatta, milyen meggondo­lásokból támogatja az MSZMP a többpártrendszer bevezetését. A társadalom ér­dektagozódása tényleges igényt teremtett a politikai pártok iránt. Ezt az igényt ki kell elégíteni, s a közös kér­désekre közösen kell majd ke­resni a választ. A politikai struktúra kérdése minden or­szág belügye. Ami ez ügyben 'Magyarországon folyik, az magyar belügy, s a magyar vezetés felelőssége, így a leg­jobban szolgálja a magyar nép érdekeit. Ami pedig a Szovjetunióban történik, az a szovjet nép és vezetés ügye. Nemzetközi tapasztalatokra hi­vatkozva azt hangsúlyozta, hogy nem az egy vagy több párt léte a legfőbb kérdés a demokrácia gyakorlatában. Az MSZMP a következő időszakban a politikai küzdő­téren is kivivja majd a veze­tő szerepet. Ezért - mondta- nem ellenzéki, hanem győz­tes párt vezetője akar lenni. A megbeszéléseken - foly­tatta a magyar politikus — elmondta: az MSZMP köteles­ségének tekinti, a fejlődés megköveteli, hogy behatóan elemezzék több mint négy évtized történelmi tapaszta­latait. Ebbe beletartoznak az 1956-ban történtek is, de - tette hozzá -, nem biztos, hogy ez a legfontosabb tanul­mányozandó esemény. Hozzá­tette, hogy Mihail Gorba- csovval áttekintették 1956 nemzetközi vonatkozásait is, kitérve arra, hogyan hatot­tak mindezek az akkori ma­gyarországi helyzetre, milyen összefüggések vannak a diák­tüntetés—felkelés—ellenforra­dalom eseményláncolata mö­gött. Harminchárom év távlatából higgadtabban lehet megítélni a történteket. A kérdés meg­közelítésének hangsúlyai a pénteki megbeszélésen azono­sak voltak - állapította meg, majd emlékeztetett a szovjet levéltárakban fellelhető do­kumentumok közös kutatására vonatkozó megállapodásra. A hiteles dokumentumok tanul­mányozása azért is fontos, mert a visszaemlékezések szükségképpen szubjektívak. Befejezésül a főtitkár emlé­keztetett arra, hogy Mihail Gor- bacsovgt még tavaly meghív­ták magyarországi látogatás­ra, s bármely időpontban szí­vesen látott vendég. Az SZKP KB főtitkárának azonban rend­kívül gazdag az idei prog­ramja is, így nem valószínű, Ihogy a közeljövőben eleget tud tenni a meghívásnak. Egynapos munkalátogatását befejezve pénteken hazauta­zott Moszkvából Grósz Károly és kísérete. A magyar pártfő­titkárt a vnukovói repülőtéren más hivatalos személyiségek társaságában Alekszandr la- kovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára búcsúztatta. Jelen volt Rajnai Sándor moszkvai ma­gyar nagykövet is. Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára pénteken este hazaérkezett ar­ról a munkalátogatásról, ame­lyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására tett Moszkvában. (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács létrehozta a kormány mellett működő Tu­dománypolitikai, valamint Gozdasági Kollégiumot. . (Munkatársunk telelonjelen- tése) A Minisztertanács tegnapi ülését követően Marosán György kormányszóvivő tájé­koztatta a hazai és nemzet­közi sajtó képviselőit. Bős—Nagymaros ügyében elmondta, a kormány úgy ha­tározott, hogy május—június folyamán ismét tájékoztatja a parlamentet a bős-nagymaro­si beruházás költségvetési helyzetéről, a beruházással kapcsolatos népszavazás fel­tételeiről, annak nemzetközi és egyéb összefüggéseiről. Addig is azonban csak olyan munkálatokat lehet folytatni, amelyek nem járnak helyre­hozhatatlan kárral. Ezért a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszter a felelős. A népszavazással kapcsolatos jogi kérdéseket az Igazság­ügyi Minisztérium irányításá­val addig tisztázni kell. A kormány tegnap elfogad­ta a bizalmatlansági indít­vány és a bizalmi szavazás szabályozásához szükséges törvényjavaslatot. Mint a szó­vivő elmondta, ez a törvény is fontos lépcsőfok a jogálla­miság felé vezető úton. A bi­zalmi szavazás az ország- gyűlés és a kormány viszo­nyában olyan speciális jog- intézmény, amely egyszerre fe­jezi ki a kormány önállóságát az állami élet operatív irá­nyításában, illetve a parla­mentnek való alárendeltségét és felelősségét. Arról van szó, hogy a bizalom megrendülé­se, a támogatós kétségessé válása esetén szavazással jusson kifejezésre: élvezi-e a kormány a parlament bizal­mát? A kormány tárgyalta az autópálya' használati díj be­vezetésének kérdését, de dön­tés nem született. Marosán György után dr. Borics Gyula igazságügy-mi­nisztériumi államtitkár szólt a bizalmatlansági indítvány és bizalmi szavazás szabályozá­sáról. Mint hangsúlyozta, 1945 óta ilyen jogintézmény nem működött Magyarországon. Lényege, hogyha az ország- gyűlés a kormány vagy vala­melyik miniszter munkájával nincs megelégedve, akkor a tervezet szerint száz képvise­lő javaslata alapján bizalmat­lansági indítványt nyújthatnak be. A parlament titkos sza­vazással hozza meg a dön­tését. Bizalmi szavazást a kormány is kérhet. A kérések során elhang­zott, ha a kormánytól a par­lament megvonja a bizalmat, akkor ki jelöli ki az új mi­niszterelnököt? A válasz sze­rint a Hazafias Népfront tesz javaslatot. A Dunántúli Napló képvise­letében megkérdeztem, mi in­dokolja az autópályahaszná­lati díj bevezetését, erre mi­kortól kerül sor?- A rohamosan romló út­hálózat fejlesztéséhez kiegé­szítő forrást kell keresni - válaszolta Marosán György. - Ennek egyik módja az autó­pályahasználati díj. Döntés a kormány ülésén nem született, de várhatóan egy hónapon belül ismét napirendre kerül ez a kérdés. A kormányszóvivő bejelen­tette, hogy tegnapi ülésén Tu­domány- és Gazdaságpolitikai Kollégiumot hozott létre a Mi­nisztertanács. Az előbbinek Pozsgay Imre, az utóbbinak Medgyessy Péter az elnöke. A tudománypolitikai kollégium átfogja a kutatás, a fejlesz­tés, a felsőoktatás területeit, véleményt nyilvánít, javasla­tot tesz a hatáskörébe tarto­zó kérdésekben. A gazdaság- politikai kollégium nem érinti a miniszterek döntési jogát. Működésének nincs kötött for­mája, és állandó tagjai sin­csenek. Feladata a gazdaság- politikai kérdések előkészítése, illetve a tárcák közötti meg­egyezés előkészítése. Roszprim Nándor * A Minisztertanács ülését kö­vető sajtótájékoztatón az új­ságírók kérdéseire válaszolt Borics Gyula. A Népszava munkatársa megkérdezte: nem jelent-e el­lentmondást, hogy a miniszter- elnök megválasztja a minisz­tereit, majd az Országgyűlés az egyes miniszterekkel szem­ben is benyújthatja a bizal­matlansági indítványt. Második kérdése arra vonatkozott, hogy amennyiben az interpel­lációra adott válasz nem elé­gíti ki a képviselőket, felvető­dik-e a bizalmi kérdés. Ha egy jelentős kérdésben nem fogadja el az Országgyű­lés a miniszter válaszát, két eset lehetséges: vagy a par­lament veti fel a bizalmatlan- sági indítványt, vagy pedig a miniszter vonja le a konzek­venciát, és bizalmi szavazást kér személyével kapcsolatban. Addig, amíg az új alkotmány életbe nem lép, törvényben fogják szabályozni, mi történ­jék akkor, ha a miniszterelnök nincs megelégedve a miniszte­rével, és ie akarja váltani — felelte az államtitkár. Az Austria Press tudósítója afelől tudakozódott, hogy a parlamenti bizottságok mikor kapnak nagyobb szerepet a szakminiszterek kiválasztásá­ban. Borics Gyula annak a meg- qyőződéséhek adott hangot, hogy a jövőben a parlamenti bizottságoknak sokkal nagyobb szerepük lesz a kormánytagok kinevezésében, mint amekkora most van. Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága Március 29-ére összehívták a Magyar Szocialista Munkás, párt Központi Bizottságának ülését. A testület a Politikai Bi­zottság javaslata alapján ki­alakítja állásfoglalását a poli­tikai nyilvánosság fejlesztésé­iről és a tájékoztatási törvény politikai irányelveiről, valamint a prárt sajtópolitikájának el­veiről és a pártsajtó fejleszté­séről. A téma előadója Be- recz János, a KB titkára lesz. E kérdések megvitatása azért vált szükségessé, mert az 1988 májusi pártértekezlet nyomán jelentős változások zajlanak a politikai nyilvánosság fórumain és a tájékoztatáspolitikában is. A Központi Bizottság Lukács Jánosnak, a KB titkárának előterjesztésében jelentést hall­gat meg a politikai rendszer reformja párton belüli vitájá­nak tapasztalatairól, és állást foglal a témát érintő néhány időszerű kérdésben. A Közpon­ti Bizottság elé kerülő jelen­tés javasolja a testületnek, hogy a párt tagjainak és szer­vezeteinek észrevételeit figye­lembe véve módosítsa a ko­rábbi, február 10— 11-i ülésén e témában 'kialakított és párt- vitára 'bocsátott állásfoglalás- tervezetét. Lukács János tájékoztatja a testületet a KISZ XII. kong­resszusának előkészítéséről. A Központi Bizottság tájé­koztatást kap a március 15-i ünnepségékről, az MSZMP nemzetközi tevékenységének néhány legutóbbi fontos ese­ményéről, valamint a Politikai Bizottság javaslata alapján dönt a Lukács György alapít­vány létrehozásáról. A Központi Bizottság Grósz Károlynak, a párt főtitkárának előterjesztésében személyi 'kér­déseket is megtárgyal. Megalakult a Münnich Ferenc Társaság Pécs városi szervezete Tegnap, március 24-én, a Hazafias Népfront városi tag- szervezeteként, közel 100 fő­vel, megalakult a Münnich Ferenc Társaság Pécs 'városi szervezete. Nyugodt hangvéte­lű véleménycsere során a je­lenlévők hitet tettek a de­mokratikus szocializmus és a reform szükségessége mellett. Egyhangúlag elfogadták programnyilatkozatukat és megválasztották az ideiglenes 'intéző bizottságot. Csatlakozás a nagymarosiakhoz A vízlépcső építését támogatja a Vásárhelyi Pál Társaság szegedi csoportja A Vásárhelyi Pál Társa­ság szegedi csoportjának tagjai - csatlakozva a nagymarosi lakóterületi MSZMP-alapszervezet fel­hívásához - javasolják a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer nagymarosi duz­zasztóművének eredeti ter­vek szerinti megépítését a környezet- és tájvédelmi megtervezett létesítmények­kel együtt. Népszavazást a kérdésben nem tartanak kí­vánatosnak, mert az a jó­szándékú, de a szakmai kérdésekben nem tájéko­zott közönségnek félreveze­tésére lehet csak alkalmas. A Vásárhelyi Pál Társa­ság szegedi tagjai meg vannak győződve azokról az előnyökről, amelyek a nagy­marosi duzzasztómű meg­építéséből a hazai energia- termelésre, a dunai hajózás­ra, a szigetközi árvízmentesí- fésre, nem kevésbé a kör­nyék infrastrukturális fejlődé­sére és foglalkoztatási 'helyze­tének javítására vonatkozóan származnak. Ugyancsak meg vannak győződve azokról a súlyos, minden magyar ál­lampolgárt anyagilag is sújtó hátrányokról, amelyek az épülőfélben lévő mű fél­behagyásából, és a még hátralevő költségekkel egye­ző vagy azokat még meg is haladó, hasznot azonban nem hozó helyreállítási ki­adásokból erednek. Aki a vízilétesítmények más létesítményeknél las­sabb megtérülési idejével érvel, a duzzasztómű meg­építése ellen, az fiainak- unokáinak a jólétét is ve­szélyezteti. Egy 1954-hez ha­sonló szigetközi, vagy 1965- höz hasonló csallóközi ár­víz megismétlődése pedig néhány nap alatt bebizo­nyíthatja minden áltakaré­kosság ésszerűtlenségét. A nagymarosi duzzasztó­mű álljon, ne az építései Vásárhelyi Pál Társaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom