Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-18 / 77. szám

e Dunántúlt napló 1989. március 18., szombat Több megértés kellene az emberek között Önállósult és önfejlesztő civil társadalom (3.) Másokért is! Egy társadalmi munkás társadalmi közérzete zetben meg tudja-e őrizni te­Az embernek — főként, ha homo politicus —, nemcsak személyes, de társadalmi köz­érzete is van. Tudatának a kedélyre is kiható állapotát nemcsak az egészsége, por­hüvelyének normális, vagy at­tól eltérő működése határoz­za meg, hanem azok a hatá­sok is, amelyek mint a társa­dalom alkotóelemét érik. Ha a társadalmat nyavalyák gyöt­rik, azok leginkább a közös­ségért aktív szolgálatot vál­lalókban tudatosulnak. Szabó László, a Pécsi Pol- lack Mihály Műszaki Főiskola nyugalmazott tanára a közös­ségért élő ember: számos tár­sadalmi megbízatást vállalt és teljesít. Már 1970 óta tagja a Hazafias Népfront Városi Bizottságának. Egy ciklusban a közjogi munkobizottságban tevékenykedett, az utóbbi 13 évben pedig a településpoliti­kai munkabizottság vezetője. Nyolc éve a városi népfront­bizottság elnökségébe is be­választották. Mérnök, így a népfront képviseletében részt vesz a magántervezésű mun­kák zsűrizésében, valamint a Pécs Városi Tanács mellett működő termelési, ellátási és környezetvédelmi bizottság munkájában. A népfront tele­püléspolitikai bizottságának vezetőjeként maga is bábás­kodott a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület meg­születésénél és azóta is tagja az egyesület ellenőrző bizott­ságának. Óraadóként tanít a főiskolán, ahol egyébként há­rom és fél éve a szakszerve­zeti bizottság elnökévé vá­lasztották. Nyugdíjas létére - most márciusban, tölti be a 64. életévét - vajmi kevés kö­tetlen szabadidőt hagyott ma­gának.- A debreceni Református Kollégium gimnáziumának diákja voltam, s ez a nagy­hírű, nagyszerű iskola nem­csak a tanulmányokban, de a nevelésben is minden későb­bit meghatározó útravalót adott tanulóinak. Arra nevel­tek bennünket, hogy a má­sik emberért is, a társa­dalomért is dolgozzunk. Ez az életfelfogás kora ifjúságom óta természetes számomra — mondja olyan egyszerűséggel, amely magától értetődővé te­szi az egyéhként hangzatos közhelynek Ítélhető szavakat. Családjáról, életéről mesél. Arról a családi hagyomány­ról, hogy oldalágról a fel­menők hosszú során át Dó­zsa György rokona. Egyik nagyanyja Dósa Veronika volt, a makkfalvi Dósák csa­ládjából.- Ennek a hagyománynak az igaz voltát nem kutattam, de tény, hogy Dózsa György neve valójában Dósa volt, s ugyancsak a makkfalvi Dósák családjához tartozott. Min­denesetre akár igaz, akár nem ez a rokonság, én nem vagyok hozzá hasonlóan lá­zadó természetű - teszi hoz­zá szép. ősz szakállába mo­solyogva. Apja még a Székelyföldről származott, Szabó László már Nyíregyházán született. Szülei tanítók voltak, s hat gyerme­kük közül ő a legkisebb. A debreceni gimnáziumi évek idejére esett első találkozása Baranyával: gyümölcsszedő diáktáborozásokon vett részt Zengővárkonyban. Később 1944 őszén pesti műegyete­mistaként, amikor a közelgő front miatt felfüggesztették a tanítást, s haza, Debrecenbe nem mehetett, Pesten marad­ni nem akart, a diákköri él­mények hatására a szive Pécsre húzta. A kötődés tar­tós maradt: a Műegyetem el­végzése után visszatért. Tizen­három éven át, 1949-től a MAV-nál dolgozott, a Pécsi Igazgatóság pályafenntartási főnökségén. Betegség miatt 1962-től szülei hivatását foly­tatta, a tanári pályát: a Pol- lack Mihály Építőipari Szak- középiskola tanára és igaz­gatóhelyettese, 1972-ben pe­dig a Műszaki Főiskola meg- épültével a mélyépítési tan­szék szervezésével bízták meg.- Társadalmi közérzetem? - ízlelgeti a sajátos összetételt: mi is tartozhat bele. - Biza­kodó természetű vagyok, de nem tagadom: aggodalmak is élnek bennem. Említettem már, arra neveltek, hogy a másik emberért, a társa­dalomért is dolgozzak. Az utóbbi évtizedben mindinkább azt tapasztalom, ennek a fel­fogásnak az árfolyama csök­ken. A gazdasági helyzet a fiatalokat arra szorítja, hogy életszínvonaluk megőr­zéséért jövedelemszerző mel­lékmunkát végezzenek. A kö­zösségi célokért inkább az idősebbek vállalnak feladato­kat, akik lelkesedésük ellené­re kevesebbet tudnak tenni. Jó néhány helyen akár nyug­díjasklubbá is átalakulhatná­nak a népfronttestületek. Pe­dig ennek a mozgalomnak a jövője azon áll, vagy bukik, hogy a mostani politikái hely­kintélyét. Olyannak kellene lennie, amilyen szerepet Baj- csy-Zsilinszkyék eredetileg szántak neki: a különböző pártok kiegyenlítőjének, össze­fogójának a közjó érdekében. Mostanában felemlegetig: a népfront az MSZMP transz- missziója. De ho egy párt volt csak. hogyan lehetett volna a pártok összefogója? Most lehetne az. Én egyébként 1946-ban a Parasztpárt tagja voltam, 1947-től az MKP tagja. 1948- tól 1956 őszéig az MDP-é. Akkoriban több hónapig be­teg voltam: az MSZMP-he nem kértem átigazolásomat. Pórtonkívüli vagyok azóta is, s jól érzem így magam. A most szerveződő pártok egyi­kéhez sem kívánok elkötele­zetten tartozni. Aki átélte 1956-ot, az nem nézheti ag­godalmak nélkül a mai poli­tikai helyzetet. Most is észlel­hető az a széthúzás, amely annak az időszaknak a jel­lemzője volt. A közös célt. hogy ebből a gazdasági­politikai hullámvölgyből ki­kerüljünk, sokan nem igazi súlyának megfelelően értik, értékelik. Több megértés kel­lene az emberek között,- hogy elfogadható legyen a szüksé­ges keserű pirula a gyógyu­láshoz. Aggódom amiatt, hogy a mai középkorúak, akik nem élték át a háborút és az azt követő nehéz éveket, nem tudják értékelni, hogy ami ma van, az mégiscsak van. Ke­véssé látják, hogy lehetne rosszabb is. A bizakodás azonban mégiscsak erősebb bennem, hogy nem ismétlőd­het meg 56 nemzeti kataszt­rófája. Még akkor is, ha most is jó néhányon elragadtatják magukat követeléseikben, cse­lekedeteikben. Bizakodásomat arra alapozom, hogy a hely­zet annyiban másabb a 33 év­vel ezelőttinél, amennyivel most az állam, a porlament, az MSZMP tárgyi lógósabban keresi a felmerült problémák megoldását. S ez megfelelő medert teremthet az indula­tok levezetéséhez. Dunai Imre Vallanak a betűk Egy napon kollégám régi ismerőse keresett fel a szer­kesztőségben, mondván most, hogy a grafológia legjobb úton halad elismert tudo­mánnyá válásához, szóval most kellene pár sor. Hitetlenkedve hallgattam a baranyai alapitótagok egyiké­nek, dr. Lépőid lózspfnének szavait, mi mindennél lenne alkalmazható a „megújult" tudományág (a legkülönfé­lébb tudományágakban, kri­minalisztikánál, pályaválasztá­si tanácsadásnál, párválasz­tásnál), s milyen mély igaz­ságok rejtőznek az írásban. Kétkedésem azonban hamar szerteoszlott. „Macskakapa­rásom" alapján pár perc alatt legbelsőbb érzéseimet, gondolataimat alaptulajdon­ságaimat fejtette meg. Ö tehát már ismert engem, én viszont még csak akkor kezdtem „ocsúdni" első cso­dálkozásomból.- Tudja, annak idején, az ötvenes évek elején „túl so­kat tudott" már az Iróstanul- mányi Társaság, ezért kellett „elbuknia" a pszichológiával és a szociológiával egyetem­ben. S míg eme utóbbi tudo­mányágak már régebben visz- szanyerték létjogosultságukat, addig a grafológia most bon­togatja újra szárnyait. Az írás sebessége, a sorok vonalvezetése, a betűk dön­tése számunkra lényegtelen­nek tűnhetnek, egy szakem­ber kezében viszont aranyat érnek. Minderre rádöbbenve az NSZK-ban, Franciaország­ban, Dániában és Hollandiá­ban már az egyetemeken is oktatják az „írások ismeretét".­Minden tudományt elsősor­ban az eredményei Igazolják. Rákosné Ács Klára „Vallanak a betűk" című könyve többek között ilyeneket sorakoztat föl. „Gyermekének rendkívüli. «e- niális tehetsége van" - álla­pították meg az édesanya ké­résére Rubik Ernőről gyermek­korában, vagy egy „egyete­mes" példa, hogy Napóleon aláírásainak változásai mór magában rejtették a Wa­terlooi kudarcot. „A szó elszáll, oz írás meg­marad”, torja a régi mondás. Megmaradt, s úgy látszik, ezt egyesek jó értelemben véve ki is használják. Hát sok sikert. Mindazok, akik érdeklődést tanúsítanak a társaság mun­kája iránt, az Iróstanulmányi Társaság címére írhatnak: 1372 Budapest, Pf.: 461. TMi Tamás Az alapjogok és az áj alkotmány A z emberi és óllampolgó- ri jogok (röviden alap­jogok) a társadalmi fej­lődés termékei, kifejezői, fel­tételei és kiemelkedő értékei. Sem az emberi személyiség sokoldalú szabad kibontako­zása, sem az általánosan el­ismert demokratikus és hu­manisztikus értékeknek meg­felelő társadalmi, politikai és állami élet nem képzelhető el azoknak az emberi és állam­polgári jogoknak érvényesülé­se nélkül, amelyeket az em­beri alkotó gondolkodás, a haladó társadalmi küzdelmek, a nemzetközi együttműködés, a fejlett országok alkotmá­nyozása és egyéb normaalko­tása napjainkig kialakított. Elsősorban a nácizmus ' és a fasizmus tengernyi szenvedést okozó, szörnyű gaztetteinek visszahatásaként, valamint az egyetemes emberi érdekek és értékek védelmére, a fejlődés előmozdítására bontakozott ki a második világháború után a népeknek és az országok­nak az a törekvése, hogy a szabadságjogokat, a politi­kai jogokat, majd bizonyos gazdasági, szociális és egész­ségvédelmi jogokat, újabban pedig az emberi jogok ún. harmadik generációját - ne­vezetesen a békéhez, az élet­hez, a fejlődéshez, az egész­séges emberi környezethez és az emberiség közös örökségé­hez való jogot — nemzetközi okmányokban is rögzítsék és az államok által történő biz­tosítását nemzetközi jogi esz­közökkel is előmozdítsák. Az emberi jogok ügye az orszá­gok többségén belül és nem­zetközi méretekben is a poli­tikai, a társadalmi érdeklődés egyik központi kérdésévé vált. Az . országok nemzetközi meg­ítélése és presztízse nagy­mértékben függ attól, hogy milyen jogforrási szinten, mely tartalommal, milyen biztosítékokkal és korlá; tokkal határozzák meg és érvényesítik a nemzetközi jog által előírt vagy ajánlott em­beri és állampolgári jogokat. A klasszikus emberi és állampolgári jogok korlátozá­sa a közép- és kelet-európai szocialista országokban jelen­tékenyen hátráltatta e társa­dalmak fejlődését és hozzá­járult azokhoz a működési za­varokhoz és válságokhoz, ame­lyek időszakonként ezekben az országokban kialakultak. Az emberi és állampolgári jogok kezelésében hazánkban főleg a következő problémák vár­nak megoldásra. Magyar- ország egyrészt elfogadta az emberi jogokat megfogalmazó nemzetközi egyezmények több­ségét, másrészt az alkotmány nem tartalmazza kimerítően és megfelelő biztosítékokkal az egyezményekben meglogolmo- zott jogokat. Az az általános alkotmányi korlátozás pedig, amely szerint az alapjogokat „a szocialista társadalom ér­dekeivel összhangban kell gyakorolni", lehetőséget nyújt az állami szerveknek arra, hogy jogellenesnek minősítsék vagy az alkotmányra hivatkoz­va a gyakorlatban korlátozzák a politikai szempontból nem tetsző alapjogokat. Az új alkotmány előkészí­tésének keretében elmélyült elméleti kutatás folyt és sok­oldalú vita zajlott le az alap­jogok fajtái, tartalma, biztosí­tékai és korlátái tekintetében is. Az alaptörvény szabályo­zási koncepciójáról megkezdő­dött véleménycsere és az alkotmánytervezet társadalmi vitája feltételezhetően jelentő­sen módosítja, gazdagítja az alapjogokat érintő elképzelé­seket is. A társadalmi véle­ménycsere megkezdésének je­gyében törekszem kiemelni az alapjogokra vonatkozóan ed­dig kimunkált koncepció né­hány elemét. M indenekelőtt elengedhe­tetlen, hogy szakítsunk oz alapjogok megítélé­sét is meghatározó ún. mo­nolitikus felfogással. E kon­cepció szerint ugyonis szocia­lista viszonyok között az állom társadalmi bázisa egységes, az állami, a társadalmi és az egyéni érdekek összhangja ki­zárja a konfliktusok rendsze­res előfordulását. Ilyen körül­mények között az egyén - a polgári államhatalmi struk­túráktól eltérően - nem szo­rul védelemre az állammal szemben. E megállapításokból természetszerűen fakad a jogi garanciák lebecsülése és az a további következtetés, hogy a szocialista állampolgári jogok és a burzsoá viszonyok között létrejött szabadságjogoktól gyökeresen eltérő, magasabb- rendű jogosultságok, amelyek kötelességszerű gyakorlása elő­mozdítja a társadalom, a pol­gár és az állam erkölcsi, po­litikai egységét. E felfogással szemben nap­jainkban azt valljuk, hogy az emberi és állampolgári jo­gok polgári és szocialista vi­szonyok között egyaránt kö­vetelményeket, kereteket és alapelveket jelentenek a jog­rendszer egésze számára. Az egyén és jogai a megválto­zott viszonyok között is' ga­rantált védelemre szorulnak az állammal, más személyekkel és e jogokat sértő közösségekkel szemben. Az alkotmányban megfogalmazandó korszerű alapjogok nélkül nem ér­vényesülhet a néplelség elve, nem bontakozhat ki a pluráli­son tagolt, önfejlesztő civil társadalom sokirányú vállalko­zási rendszere, vagyis az or­ganikus és automatikus mo­dernizáció. Az alapjogok alkotmányozá­si szempontú vizsgálatának ugyancsak elsődleges kérdése, hogy melyek a létesitő, kelet­keztető forrásai ezeknek a jo­goknak. A sokféle — teológiai, természetjogi, etatisztikus, osz­tályharcos, paternalista stb. - válasz kritikájának ismereté­ben az alapjogokat olyan megfogalmazásban kell az alkotmányban rögzíteni, amely kifejezi, hogy azok nem az elkülönült államhatalom ke­gyes adományai, hanem a szu­verenitást gyakorló magyar nép önfelhatalmazásának, ön- korlátozásának és életrendjé­nek a polgárokra, a közössé­gekre és az államra lebontott társadalmi, állami és jogi esz­közeit testesitik meg. Az alap­jogok forrásának, jellegének és rendeltetésének jelzett kon­cepciója plasztikusan fejeződ­ne ki, ha az alaptörvényt a parlamenti elfogadás után népszavazás erősítené meg. Az alaptörvényi rendezés to­vábbi fontos kérdése, hogy kik e jogok alanyai. Mennyiben rendelkezzék az alkotmány az emberi, az állampolgári, a dolgozói és a kollektív jo­gokról. Kívánatos, hogy az olkotmány egyértelműen ho- tározza meg: mely jogok ille-. tik meg állampolgársági ho­vatartozásra tekintet nélkül az ország területén élő, illet­ve tartózkodó minden embert, melyek a kizárólag magyar állampolgárokat jogositó alap­jogok, melyek a települési, a munkahelyi, a nemzetiségi, az etnikumi, a vallási, stb. kö­zösségek sajátos jogai és melyek a dolgozói státushoz kapcsolódó, vagyis a munka- viszonnyal összefüggő alap­jogok. A z alapjogok szabályozá­sának kiemelkedő ösz- szetevője e jogok meg­valósulását lehetővé tevő tel­tételek és eszközök, valamint a megsértésük megelőzését, megszüntetését, kijavítását, jó­vátételét és megbüntetését előíró biztosítékok meghatá­rozása. Bizonyos alapjogok és szabadságok egymás érvé­nyesülésének eszközeiként és biztosítékaiként is igénybe ve­hetők. Gondoljunk pl. a véle­ménynyilvánítás, a kritika, a közérdekű bejelentés, a kol­lektív petíció jogára, a ható­ságok által okozott kár meg­térítésére vonatkozó igény alkotmányi biztosítására, a sztrájk, a békés tüntetés sza­badságára. A gazdasági, szer- - vezeti és működésrendi esz­közök mellett kiemelkedő a szerepe a jogi biztosítékok­nak. A jogi biztosítékok köré­ben elkülöníthetjük valameny- nyi alapjog, illetve az alap­jogok többsége tekintetében érvényesíthető jogi biztosíté­kokat (pl. a hatósághoz, illet­ve a bírósághoz fordulás jo­ga, a hatósági döntésekkel szembeni jogorvoslathoz való jog, az alapjogokat érintő köz- igazgatási döntések bírósági felülvizsgálatához való jog), va­lamint az egyes jogokhoz, pl. a személyi méltósághoz, szabad­sághoz és sérthetetlenséghez kapcsolódó sajátos jogi bizto­sítékokat. A jogi biztosítékok legmarkánsabb alakzata a bí­rói védelem. Bár az alkotmány nem bün­tetőkódex, az alapjogok tar­talmának egzakt meghatáro­zása révén az alkotmány egy­részt korlátokat állít oz állam büntetőhatalma elé, másrészt az sem kizárt, hogy az alkot­mány néhány különösértékű (pl. az élethez, a személyi szabadsághoz való jog, a nemzetiségi és a vallási egyenjogúság), illetve bizo­nyos érdekek védelmét szol­gáló tilalmak (pl. a fasiszta propaganda, a háborús uszí­tás, a nemzetek, nemzetisé­gek. egyházak, felekezetek el­leni izgatás tilalmának) meg­sértését büntetni rendelje. A jogi biztosítékok körében immár azzal is számolnunk kell, hogy a Magyar Népköz- társaság 1988. szeptember 7- én csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 41. cik­kéhez és fakultatív jegyző­könyvéhez, amellyel 1988. de­cember 7-től elismeri az Em­beri Jogok Bizottságának azt a hatáskörét, hogy más ré­szes államok vagy a Magyar Népköztársaság joghatósága aló tartozó személyek pana­sza alapján az egyezség­okmányban biztosított jogok megsértése esetén ténymeg­állapító bizottságként. jár­jon el. A közhatalmat gyakorló állami szervek korlátozásán és kapcsolódó kötelezettségein kí­vül meg kell határozni a tár­sadalom, a társadalmi közös­ségek és szervezetek, a mun­kaszervezetek szerepét, vala­mint a polgárok kölcsönös kötelességeit is az alapjogok tiszteletben tartása, rendelte­tésszerű alkalmazása, illetve megvalósulásának előmozdítá­sa terén. A z alapjogok korszerű szabályozása nem nél­külözheti a korlátok és a tilalmak félreérthetetlen megállapítását sem. Meg kell határozni az alkotmányban, hogy melyek az alapjogok gyakorlásának általános kor­látái, melyek azok a jogok, amelyek az általános korláto­kon kívül semmilyen körülmé­nyek között, így háború vagy rendkívüli állapot idején sem korlátozhatók. Mely jogosult­ságok és milyen keretben kor­látozhatók háború, illetve sza­bályszerűen kihirdetett rend­kívüli körülmények idején. Mely jogosultságok megvaló­sításának rendjét és korlátáit határozhatja meg békés kö­rülmények között is külön tör­vény. E kérdések alkotmány- jogi rendezésekor nem hagy­hatók f'gyelmen kívül azok a társadalmi betegségtünetek, veszélyek és devianciák (alko­holizmus, nikotinizmus, kábító­szerfogyasztás, munkakerülés, huliganizmus, terrorizmus, a bűnözés egyéb formái, kör­nyezetkárosodás, járványok terjedése stb.), amelyek kor­szakunkban oly sok hátrányt, kellemetlenséget és tragédiát okoznak. Az elméleti alapok tisztá­zása után témánk eldöntés­re váró legfontosabb kérdés- csoportjo. hogy mely alap­jogokat, milyen sorrendben, milyen tortalommal és mely tejezetben határozza meg az új alkotmány. Ezeket a kér­déseket érintő főbb törkevé- seket külön cikkben igyekszem megvizsgálni. *. Dr. Adóm Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom