Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-18 / 77. szám

1989. március 18., szombat Dunántúlt napló Z Az a vonat nőm ofyan vonat... Ház az emlékmű alatt A határozat jogszabálysértő, ám az ügyfél jóhiszemű Csak a térképrajzoló tévedett? Szabvány: „Egységesen alkalmazandó termelési el­járást, formát hivatalosan megszabó elöirás" - ol­vashatjuk az értelmező szótában. Szabványnak kell tekinteni az Országos Építési Szabályzatot (OÉSZ) és egy város jó­váhagyott, részletes rende­zési tervét is. Szabványnak, tehát kötele­zőnek. Mégis azt látjuk, Pécsett tu­catjával sértik meg az építés­ügyi szabályzat előírásait. Tu­datosan, ideológiát gyártva hozzá., „Pécsnek az a balsze­rencséje, hogy a belvárost nem bombázták le a világhá­borúban - idézték a tanácson (remélem, viccből) az egyik építész sommás véleményét. — Akkor most mennyi szép új épület sorakozhatna a telke­ken!" Lapunkban többször foglal­koztunk az OÉSZ-től eltérő bel­városi foghíj-beépitésekkel. Nem egy, nem tíz példát em­líthetnénk arra, hogy vonták meg régi ^házak lakóitól az évtizedeken át élvezett kilátást, fényt, a szomszédos telkek aránytalan beépítésével. „Speciális eset - hallom rá a főépítészi választ — Pécsen az OESZ betarthatatlan." Most olyan dossziét nyitunk fel, melyből kiderül: hogyan lehet Pécsett hivatalos segéd­lettel hatályos vb-határozatot megsérteni, s ezzel „jóhisze­műen jogot szerezni”. * Mokrisz Agamemnon emlék­művétől leereszkedvén a beton sétaúton a Mikszáth Kálmán utcába érünk. Szűk, szőlőhegyi utca.'A horhosból bal kéz fe­lé .egy rövid szakaszon még szőlőkbe juthatunk fel, körös­körül azonban házak sorakoz­nak. A 15 652. helyrajzi szá­mú telekről lefelé pillantva a kilátást hatalmas háztömb zár­ja el. A „pécsi jugendstiT-nek megfelelően vörösréz torony ékeskedik rajta (bár kissé fer­de), a homlokzaton a tető kackiásan előrenyaklik. Látszik, hogy apait-anyait beleadott az építész. Már az önmagá­ban csoda, hogyan sikerült ilyen kis telekre ráerőszakolni. De az igazi varázslat mégis csak az, miképpen sikerült ép­pen erre a helyre építési en­gedélyt szerezni. A telek eredeti tulajdonosa — mint az iratokból kiderül — •egy bizonyos B. A. Neki két telke is volt itt egymás mellett. Két keskeny parcella, a 15 650., illetve 651-es számú. A Felsza­badulási emlékmű 1985-ben jóváhagyott részletes rendezé­si tervén a két ingatlan épí­tési telekként szerepel, még­hozzá úgy, hogy a közös te­lekhatárra egy darab kétszin­tes ikerház építhető. A terv­rajz szerkesztője még a ház kontúrjait is megrajzolta, így fogadto el annak idején a végrehajtó bizottság. Vastag vonatat jelöl, amitől eltérni •nem lehet. 'Az ügy okkor kezdett bonyo- ■fódni. amikor 1986-bon B. A. lánya és veje - R. S. g.-i la­kos — elvi építési engedélyt kért és kapott a 650-es számú telken egyedülálló lakóház fel­építésére. A műszaki osztály ahhoz is hozzájárult, hogy a 651-es számú (felső) telekre ugyancsak egyedülálló házat tervezzenek, méghozzá az északi telekhatárra. Az elvi építési engedély bir­tokában B. A. jó pénzért el­adott a felső ingatlanból 150 négyszögölet dr. T. F.-nek. Az új tulajdonos 1987. augusztus 31-én megkapta az építési en­gedélyt Szilágyi Tibor műszaki osztályvezető-helyettestől egy „lakóépület rendeltetésű 7,5 szoba, 1 konyha, 3 fürdőszoba, 3 W.C., 2 kamra, 2 közleke­dő, garázs, váró, rendelő, pi­henő, kondicionáló, kazóntóro- ló, 2 terasz, loggia erkély he­lyiségekből álló (3 szintszá­mú) lakóház” felépítésére. Csupán egyetlen zavaró té­nyező akad. Történetünk fő­szereplője, Z. B., az északi szomszéd. Tőle senki nem kér­dezte meg, mit szól hozzá, hogy közvetlenül a földje szé­lére ekkora monstrumot kíván­nak építeni. Pontosabban: egy nappal az engedély megszü­letése előtt alá akarták íratni egyik családtagjával a forma- nyomtatványt. * A Z. család huszonöt év óta megadóan tűri, hogy in­gatlana „majdani zöldövezet" címen építési tilalom alatt áll. legutóbb 1984-ben utasították el présházépitésre vonatkozó kérelmüket. 1987. augusztus 31-ig törvénytisztelő állampol­gárként tudomásul vették, hogy az emlékmű alatti füves tér zsákszerű nyúlványa egyszer majd kiterjed az ő szőlejükre és a fölötte lévő tanácsi par­cellára is, noha látták, hogy felettük, a park ölelésében vannak még lakóházak. Tu­lajdonosaik a bővítésre is en­gedélyt koptak .. . Z.-ék tehát nem írták oló az építési engedélyt, amely persze enélkül is megszületett. Z. B.-nek pusztán a fellebbe­zés joga maradt. De hát végül is mit kifogá­solt? Azt, hogy a műszaki osztály eltért a rendezési tervtől és az OÉSZ-től: hogy az engedé­lyezett palota nagyobb lett még o tervezettnél is: Várnagy Péter építész a vb által li­mitált 25 százalék helyett 29,8 százalék arányban építette be a telket. Ezen okoknál fogva — állították Z.-ék — telkük ke­vesebb napfényt kap; egy há. romméteres csík mezőgazda- sági termelésre alkalmatlan lesz, ráadásul a mammutház karbantartása is csak az ö tel­kükről végezhető el. A másodfokú hatóság a fel­lebbezést elutasította. 1987. ok­tóber 16-án az építési enge­dély jogerőre emelkedett. A kézbesítés másnapján megje­lentek a munkagépek, s még aznap elvégezték a földmun­kát dr. T. F. ingatlanán. Z. B. és neje még azután sem adja föl a harcot. Dr. Farkas Károly vb-titkár eluta­sítja a felülvizsgálati kérelmet. Az indok: a városi vb 1987. április 17-én kelt 48. sz. hatá­rozatával módosította az 1985- ös részletes rendezési tervet. Az új változat - a titkár sze­rint — „kedvezőbb beépített­séget és egy közpark funkció­jú területfelhasználást irányoz elő". Hivatkozik az OÉSZ-re is, miszerint az ikerház nem biztosított volna megfelelő „be- napozóst". Törvénysértést nem észlel, bár elismeri, hogy az előkészítés során hibák történ, tek. Dr. Farkas Károly még két­szer utasítja el, immáron ér­demi vizsgálat nélkül, a pana­szosok újabb és újabb felül­vizsgálati kérelmét. Közben megszületik a városi ügyészség állásfoglalása is. Dr. Király András vezető ügyészhelyettes szerint: „Az eddig felépített építményrész lebontására — az eljárás során észlelt mulasz­tások ellenére - nincs lehe­tőség." Már 1988 áprilisában járunk. Az építkezést a húzavona ter­mészetesen nem zavarja. Piti Zoltán július végén vá­laszol a hozzá érkezett soka­dik levélre. Az apparátus dön. tését teszi magáévá s „az elő­nyök „ és hátrányok mérlegelé­sével" a bírósági utat ajánlja jogorvoslatként. A tanácsiak legfőbb érve. 'hogy Z. B. szőleje nem építési telek (bár az egyik határozat­ban találunk ezzel ellentétes állítást is), továbbá, hogy a majdani parkon éppen itt ve­zetne át egy sétaút. Hivatkoz­nak arra, hogy voltaképpen a térképrajzoló tévedett (I), ami­kor vastag vonallal rajzolta meg az ikerház kontúrjait. Gö­möry János főépítész szerint „ha akarom, ez akár szagga­tott vonalnak is tekinthető..." (Utólagos) értelemezésük sze­rint a kötelező építési vonal csak a közterülettől való távol, ságot kell. hogy megszabja, a magántulajdon esetében el le­het tőle térni. Csakhogy Z. B.-ék telke a rendezési terv szerint már ta­nácsi közterület. . . Úgy véljük, a család joggal kérdezi: Hogyan lehetséges, hogy egy évvel a városrendezési terv jóváhagyása után elvi építési engedélyt adnak ki attól nyil­vánvalóan eltérő módon? Hogyan lehetséges, hogy ezt az 1986-os engedélyt most egy 1987-es vb-határozottal taka­rózva igyekeznek jogszerűnek feltüntetni? Miért nfem tűnt fel senkinek O helyi eljárás során, hogy az említett 48 1987-es vb-ha- tórozatban egy sor sincs az 1985-ös tervrajz R. S. és dr. T. F. javára történő megvál­toztatásáról? Honnan tudta az eredeti tu­lajdonos, B. A., hogy a vb­határozatok paragrafusai és a városi részletes rendezési ter­vek vonolai gumiból vannak? Milyen jogon rendelkezik a tanács sajátjaként Z. B.-ék tel­kével, amikor még soha nem tett ajánlatot a megvételére, tehát tulajdont sem szerezhe­tett rajta? * A csaknem másfél évig hú­zódó ügyben 1988. november |22-én az ÉVM mondta ki a döntő szót (dr. Kiss Sándor főosztályvezető): „Dr; T. F. és R. S. építési engedély kérelmének elbírálá­sa során az ügyben eljárt ha­tóságok nem tartották be a területre vonatkozó részletes rendezési terv (...) előírásait vagyis a nevezettek részére megadott építési engedély jog­szabálysértő döntést tartalmaz. Ennek ellenére az építtetők jóhiszeműen szerzett és gyako­rolt jogaira tekintettel az ügy. ben felügyeleti intézkedés megtételét nem áll módomban kezdeményezni...” A kör bezárult. Havasi János Épülőfélben a vihart kavart palota a pécsi Mecsek-oldalban Etetés Balog hék tehenészetében Fotó: Proksza László Godisai gazdálkodók — Állatokhoz értő embere­ket kerestünk tavaly, amikor elhatároztuk, hogy vállalkozók­nak adjuk ki a tehenészetet — mondja Kónya Nándor, a mindszentgodisai termelőszö­vetkezet elnöke. - A Balogh családban nem csalódtunk. Amióta Balogh IónéI és fele­sége, valamint három alkal­mazottjuk gondozza a tsz ' te­heneit, kétszáz literrel nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés, több borjú születik, mint ko­rábban. Látszik, hogy gazdát kaptok az állatok. Az öt évre szóló szerződést tavaly májusban kötötte meg a tsz és a Balogh csalód. A hatvan tehén gondozásához a tsz az istállót, o legelőt, a fe­jőberendezést adta, biztosítja a zöld takarmányt, a tejszállí­tási és egyéb fuvarokat —' per­sze térítés ellenében. Az el- nök úgy nyilatkozik, hogy mind a szövetkezet, mind a vállal­kozó megtalálja a számítását. Egy év alatt a szaporulattal és a vásárlásokkal nyolcvan fölé ment az istálló állatállo­mánya. •V A godisai faluközponttal majdnem szemben, a rét kö­zepén áll az a tanya, amelyet Baloghék 1981-ben megvásá­roltak. Baloghné boltos volt, és Balogh Józsefnek több szak­mája is van. Miért éppen itt telepedtek le? Ennek az ud­varon álló óriási fenyőfa is oka: ez babonózta meg a csa­ládot, főként az akkor még tizenkettő és tizennégy éves gyerekeket.- Más világ ez, mint a fa­luban - jelenti ki Balogh Jó- zs®f- - Még a klíma is elté­rő. Ha a faluban nincs gyü­mölcs, itt rogyadoznak a fák a terméstől. Most érezzük iga. zón szabadnak magunkat, nem vágyódunk máshová, pedig be­tyárokat dolgozunk. A volt vízimalmot átalakí­tották, lakhatóvá tették. Beve­zették a házba a vizet, a két- szoba-konyhás épületből há­rom szoba, konyha, fürdőszo­básat varázsoltak. Az istálló­kat időközben benépesítették hot saját tehénnel és a sásdi tsz-től béreltekkel. Ez utóbbia­kat tavaly visszaadták a sás- diaknak, a saját állományt pe­dig a két falu - Felsömind- szetn és Godisa — közti istál­lóba vitték, egy helyre a mind­szentgodisai tsz teheneivel. Persze tartanak juhot, disznót, nyulat, libát, tyúkot - és négy kutyát. A tanya több mint ki­lencezer négyzetméteren fek­szik, s bérelnek is földet. Egy tucat tehenet gondoz­tunk a tanyán, így nem fél­tünk a kezdeti hatvannyolctól sem — mondja Baloghné. - Most meg mór több mint nyolcvanat látunk el, beleért­ve a mieinket is. Az apám ju­hász volt, de dolgozott tehe­nészetben is, mipt ahogy az apósom is. Férjem és én ott­honról hoztuk magunkkal az állatszeretetet, de tulajdonkép­pen csak itt a tanyán élhe­tünk ennek igazán. Az istállóba belépő idegent megbámulja mind a nyolcvan­hat tehén. Baloghné szólon- gatja őket, s nem mulasztja el a simogatást sem, amint ellé­pünk egy-egy állat mellett. A munka nem kevés: hajnali négyre jönnek ót a tanyáról, fél Jálencre végeznek, aztán délután fél négytől ismét az istállóban vannak egészen es­te fél nyolcig. A köztes idő­ben megy az ügyintézés, ta­karmánybeszerzés, nyáron a leqeltetés. Nem is beszélve az elletések előre nem tervezhe­tőségéről. Baloghék arra várnak, hogy a fiuk leszereljen, akkor úgy tervezik, százra felmennek a létszámmal. Kell a bővítés, hogy az egy tehénre jutó költ­ség csökkenjen. Mert sokat el­visz a bevételből a traktor­üzemeltetés, az istálló karban, tartása-fenntartása, az állator­vosi díj, a segédkezők bére, a táp, a széna, a siló, a speciá­lis takarmány. Viszont Balo- ghéknak nem a pénzszerzés az elsődleges, nem ez ielenti az örömöt, hanem az, hogy pél­dául az augusztusban vásárolt hot Hunqarofrizt sikerült meg­szelídíteni: a naqyüzemi fe- jést ezek nem bírták, Görös- qallon leselejtezés lett o sor­suk Itt meg a ¡ól tejelők kö­zé kerültek pár hónap alatt. I. Cs. K. Ladákat importál a Ramovill A Ramovill Szolgáltató és Kereskedelmi Szövetkezeti Vál­lalat március 20-tól előjegy­zést vesz fel a legkorszerűbb Lada és Szamara gépkocsik­ra. Azoktól a vásárlóktól fo­gadnak el megrendelést, akik devizával rendelkeznek. A gép­kocsik a svéd Matreco cég közvetítésével érkeznek a Vol­ga menti autógyárból. A ma­gyarországi vevők a Külkeres­kedelmi Bank Rt. „Ramovill lado" 411-6326-844-73 számú átutalási számlájára bármi­lyen konvertibilis valutában befizethetik az autók árát. A megrendeléseket a Ramo­vill autószalonjában, Bp., V. Galamb u. 6. szám alatt ve­szik fel, s a gépkocsik a Könyves Kálmán krt. 27/A. szám alatt vehetők majd át. A vásárlók OTP-devizaszómlá- ról, BC-szómlóról, vagy roko­nok, ismerősök által átutalt devizából vehetik meg a gép­kocsikat. A Ramovill az ára­kat úgy állapította meg, hogy o vevő az összeg egy részét forintban fizethesse. Az öt­ajtós Lado Szamara például 4650 dollárba és 31 ezer fo­rintba kerül. Az árak a vám összegét is tartalmazzák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom