Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-05 / 36. szám
Panoráma van az a lányi A fotónkon látható Hilda Kremer müncheni lány művészi torna címen önálló estet mutatott be egy klubban. Eközben elmagyarázta, hogy kell orron keresztül lélegezve két órán át folyamatosan csó- kolózni. Kemény Márkus Markus Klima, keménykötésű osztrák vpmtisztvi- selő megvizsgálta Johann Kneisler Hollandiából hozott pornókazettáját, és uram fial, egy kiló hasisra lelt benne. Johann Kneisler Markus Kiimától a hasisért egy letartóztatás! végzést, helyszínre érkezett feleségétől pedig a pornókazettáért két hatalmas frászt kapott. Ilyen a csempészélet! Abszolúh megtervezett karrier Jobb magyar karrieristát kiveri a hideg ennek a befolyásolhatatlan terv- szerűségnek a hallatán: Sir George Solti, azaz Solti György utódját már most kijelölték. Eszerint 1991. szeptember 1-jén a Chicagói Szimfonikus Zenekart Daniel Barenboim vezeti majd. Ez mosi-a sláger? Több évtized óta először lett párton kívüli kulturális miniszter a Lett SZSZK-ban: Raimond Pauls dzsesszzongorista és slágerzene-szerző, aki Anna Pugacsova, a szovjet Donna Summer sikerdalainak is a szerzője. ilí hangul* „Suli-spuri" döntő Pécsett Óriási szurkolás, egetverő zsivaj töltötte be tegnap délelőtt Pécsett a városi sportcsarnokot, ahol immáron harmadik alkalommal rendezték meg a „Suli- spuri" játékos sportvetélkedő városi döntőjét. Az „előösszecsapások” már januárban megkezdődtek, amelyeken a pécsi általános iskolák 1800 alsó tagozatos tanulója vett részt: a legjobban szerepelt iskolák közül nyolc jutott a döntőbe - a Bártfa utcai, a TASI, az 1-es és a 2-es gyakorló, a Petőfi utcai, a belvárosi, az Anikó utcai és a gyárvárosi —, ahol aztán parádés hangulatban, nagy- nagy izgalmak közepette döntötték el a helyezéseket. A játéktéren csapatonként felsorakozott gyerekek óriási vehemenciával küzdöttek, ha rájuk került a sor a jégkorong-vezetésben, a lab- dapattogtatásban, futásban, a felmosóronggyal történő csúszkálásban. Persze előfordult kisebb-nagyobb hiba - néha elgurult a „laszti” vagy „útban" volt a zsámoly, de a csapattársak biztatása visszaadta az önbizalmat. S persze a majd kétezres, transzparensekkel, zászlókkal felszerelkezett szurkolósereg szüntelen buzdítása karneváli hangulatot teremtett a csarnokban. így nem csoda, hogy beszélgetni csak kiabálva lehetett. Takács Szandra az 1-es sz. gyakorlóiskola tanulója az első versenyszám előtt kicsit izgult, de aztán ügyesen oldotta meg a feladatokat. Füzes Kata szintén a gyakorlóból, gyöngyöző homlokkal, pirospozsgás arccal mondta, „szerencsére jól állunk”. A körénk sereglett csapattársaktól megkérdeztem, szeretnének-e győzni. A válasz elemi erejű kiáltás volt. „Igenül" Kapitány Róbert az Anikó utcai iskolából büszkén mutatott az eredményjelző táblára. „Másodikak vagyunk, de még elsők is lehetünk!", amire a többi csapattag sűrűn bólogatott. A versenyen szülők, testnevelő tanárok is részt vettek. Király László, a TASI színeiben küzdött a pontokért, a felmosóronggyal történő futásban elsőként ért a célba. Tamás fia, aki sportoló szeretne lenni, elégedett volt az apuka teljesítményével, majd hozzátette „nekem még sokat kell gyakorolnom, hogy ilyen ügyes legyek." Lesz rá ideje, hisz még csak másodikos. Végül is azt hiszem, mindenki jól érezte magát a „Suli-spurin”, de versenyről lévén szó, igazán azok örültek, akik továbbjutottak: a TÁSI, az Anikó utcai, a Petőfi utcai és az f. sz. gyakorló általános iskolák csapatai. A legügyesebb édesanya Nemes Éva {Gyárváros), édesapa Király László (TÁSI), testnevelő tanár Ke- le József né (Gyárváros) lett. A játékos vetélkedő után Unger Pálma és N. Szabó Sándor, valamint a Szélkiáltó együttes szórakoztatta a jelenlévőket. A „Suli-spuri” megyei döntőjére február 18-án kerül sor Pécsett. Roszprim Nándor „Széles uíz a Duna** — üj népdal füzet Dunántúli népdaléneklési verseny Mohácson Schneider Lajos születesének századik évfordulóján A jankelék már tegnap elemükben voltak, Mohács főutcáján nagy élvezettel hintették be a járókelőket maroknyi fűrészporral. Néhány busó is poroszkált a főtéren és a Kossuth mozi előtt, ahol tegnap tartották meg a 18. Schneider Lajos dunántúli népdaléneklési versenyt. A versenyt 1972 óta évenként megrendezik Mohácson, de a kezdet óta jelentősen bővült a részt vevő megyék száma. A helyi, majd dél-dunántúli verseny tavaly vált dunántúlivá, amelybe kilenc megye népdalt szerető, ifjú énekesei kapcsolódtak be, illetve horvátországi magyar iskolások is részt vesrnek általában a szép vetélkedésben. Tavaly középiskolásoknak, idén általános iskolásoknak hirdették a népdaléneklési versenyt, melyre tegnap kilenc megyéből negyvennyolc ' gyerek érkezett, azok, akik a legjobbaknak bizonyultak a megyei előveKépeinken balról a verseny győztese, Tordai Krisztina énekel, jobbról á közönség egy csoport1 ja, akik a díjkiosztó ünnepségen fakadtak dalra. télkedőkön. Jövőre ismét a középiskolásokat várják Mohácsra. A kötelező és választott dalokat öttagú zsűri hallgatta meg. Olsvai Imre népzenekutató, zeneszerző, az MTA Zenetudományi Intézet népzene- kutató csoportjának főmunka- tórsa, a zsűri elnöke örömmel dicsérte meg a versenyzők tudását és szólt az apró „gyermekbetegségekről", az előfordult hibákról. Az eredményeket - miután példaszerűen megénekeltette a széksorokban ülő versenyzőket - dr. Várnai Ferenc pécsi népzene- kutató ismertette, a díjakat Seres Vilmos, a Mohács Városi Tanács művelődési osztályának vezetője nyújtotta ót. Külön értékelték a beküldött nevezési lapokat, daljegyzékeket. E kotegóriá'ban az első helyet Babos Judit (Sárvár), a másodikat Bárány Kinga (Pát- ka.) a harmadikot Kocsis Klaudia (Kaposvár) érte el. A népdaléneklési versenyben az első díjat a pécsi Tordai Krisztina kapta, második Soós Hénrietta (Veszprém), harmadik Fila Krisztina (Csurgó), negyedik Szőcs Viola (Bony- hád), ötödik Győri Hajnalka (Nagykanizsa), hatodik Kelemen Edit (Izmény) lett. A kipirult Tordai Krisztinát az eredményhirdetés utón állítottuk meg egy percre. A pécsi, Ágoston Téri Általános Iskola nyolcadikos tanulója, s harmadikos kora óta énekel népdalokat. Jár az iskolai népdalszakkörbe és nagyon megkedvelte a népdalok dallamvilágát, tartalmát, szókincsét. Nyolcadik után a Janus egészségügyi szakközépiskolába jelentkezik, de jelenlegi énektanárával, Pappné Blaskó Évával szeretné továbbra is tanulni, énekelni a népdalokat. A népdaléneklési versenyre jelent meg Schneider Lajos mohácsi népdalgyűjtő-pedagó- gus születésének századik évfordulója alkalmából, a Mohács Városi Tanács művelődési osztálya közreadásában a 'harmadik mohácsi népdalfüzet. A „Széles víz a Duna" címet viselő füzetben Mohácsról és környékéről származó hatvan magyar népdal található. A népdalfüzetet Olsvai Imre és dr. Várnai Ferenc szerkesztette. Este a városi tanács dísztermében tartották meg a népdaléneklési verseny győzteseinek gálaműsorát. Ma pedig busójárás! Reggel kilenc órától várják különféle programok a néze- lődőket a Széchenyi téren, az úttörőházban, a művelődési központban. A busók térhódítása, a farsangolás fél háromkor kezdődik. Aki., elmegy Mohácsra, tekintse meg a Kossuth moziban látható „Mai mohácsi kerámia" című kiállítást 's. B. A. Szántó Gábor riportkönyve: Bfirfejűek A Népszava kiadó a napokban jelentette meg Szántó Gábor riportkönyvét-írását-el- imélkedését az angolul „S'kin- head's”-nek nevezett, szélsőséges és döbbenetes ideológiával megáldott bandáról, a bőrfejüekről. Világukat jellemzőbben nem tudom, nem akarom Szántó Gábornál megfogalmazni, így égy rövid idézet a műből: „Pi- ros-féhér-zöld zászlót mocskol egy piros horogkereszt. Trikó, a mellrészen egykor volt Nagy- IMagyarország, s a köré írt szöveget ‘külpolitikai okok miatt nem aktuális idéznem. Nyilaskeresztes karszalag. Derékszíj, horogkeresztes csattal. Hitler fényképek sokasága . .. Házi gyártmányú SS-sapka. Villamoslbérlet, hátoldalán a félreértett imával: „Nem baj, ha ártatlan, akit verek . . Fényképek, amelyeken kopasz suhancok jelvényeikkel földíszítve magasba lendítik a karjukat . .. Heil I" Igen. Ők a hazai-apartheid mozgalom élharcosai, az idegengyűlölők - különben a légynek se ártanak, ha nem barna, barnább és fekete. A szerző végigkísér könyvével egy csapatot — állítólag 300-400 bőrfejű van Magyarországon, s mint ilyen, elenyésző a számuk —, akik iá nagy verekedést p ro voká I tak k uba i - a ra b - e g y éb fi atal ókka I - öreg ek kel, s akik rendőrkézen át a bíróság elé iutottak. Beszél velük, szüleilc- kel, a bíróval; - szóval faggatja a környezetet. Szembesülünk m eg téved t bő rf e i űvei, aki szivszaggató levelet ír a Markából édesanyjának - s lörül, hogv a kisöccJének jó lesz a bizonyítványa —, hallunk következetes, keményfejű véleményeket. Megszólal az édesapa, aki a rendszer-gondokban próbáiig fia eltévelyedését megtalálni — ió helyen keresgél -, de salát felelőssége eszébe sem jut. Szólni érdekes a könw, címe: Bőrfeiűe'k. Címlapján két tarkóig nyírt koponya, hátlapján néhánv sor: „Tiszta a lelkem. A rohadt pooper kölvköt félholtra vertem. Kanta m érte kitüntetést, büszkén hordom: REF! Nem baj, ha fiatalabb, rkit verek, az se, ha idősebb, az se. ha gverek! Néha nem is tudom, hogv miért rugdosom . .." K. F. Rádió m< itt... „Riporter: - Azt mondják, hogy ön tulajdonképpen egy obnormális ember. .. Riportalany: — Igen? Nos, akik ezt állítják rólam, tévednek ...” - és igyekszik bebizonyítani, hogy az állítás mennyire rosszindulatú, hazug támadás személye, vagy éppen a testület, vagy éppen a vállalat el'len. Hogy a szólás- és sajtó- szabadság címén már mindenki mindenkit rágalmazhat, megsérthet a nagy nyilvánosság előtt. E fenti párbeszéd nem történt meg, csupán modellként szolgál, némely újságcikk, vagy rádióriport, vagy tévériport, mai stílusát, hangulatát érzékeltetve. Mert az olvasó, vagy hallgató, vagy néző —, ha végig is élvezi a közölt interjút, amikofis a beszélgető partner bebizonyítja, hogy egyáltalán nem elmebajos, —, az a bizonyos „bogár” már benne marad a fülébe és így adja tovább: „Hallottátok? X., egy abnormális alak, a_ riporter bátran, klasszul tette fel neki a kínos kérdéseket, az meg csak makogott..." Ilyen hatása van a napjainkban nagyon divatos „rázós és bátor és kemény” interjúknak, amelyeknek szerzői természetesen élvezik olcsó népszerűségüket. Némely újságíró, — remélem, a többség nem sértődik meg, hisz nem róluk van szó -, így lesz a bátorság jelenkori bajnoka -, csupán azért, mert ma valóban elkezdődött valami, amit sajtó- és szólásszabadságnak nevezhetünk. Aztán feltűnnék a különböző rendűrangú új nyilatkozók, akik denki nézzen önmagába, amikor a felelősségről van szó, az elkövetett hibák feltárásánál ..." A Bátor Újságíró nem néz önmagába, pedig megtehetné és mindjárt rájönne, hogy néhány hónappal, néhány évvel -, vagy éppen sok évvel ezelőtt — még ő maga is szócsöve volt egy nagyon elgyar exportcikkek „világ- színvonalat" elérő hazugságoknak, írtak a nagy-nagy KGST-barátságról, a magyar mezőgazdasági termékék világsikeréről, hozsan- náztak napfényes szocialista fenekünkről -, akár csak jómagam is. „Mindenki nézzen önmagába?" Bizony, kellene. Most És a „nép"? Velük mi lesz? minden felelősség nélkül bombasztikus „bírálatot” mondanak mindenről, ami ebben az országban történik, nemegyszer nyilvános, rögtönzött gyűléseken is, hangszóróval a kezükben. A Bátor Újságíró úgy viselkedik, mintha ma született volna, mindjárt mikrofonnal, vagy tollal a kezében. Egy vezető politikus azt mondta a héten a rádióban: „Minrontott politikának. A Bátor Újságíró éppen úgy hírt adott mondjuk az évtizedekig tartó, igazán kevés haszonnal járó munkaver- senyékről, szocialista brigádokról, „párját ritkító élet- színvonalunk" remek fejlődéséről, lelkesen beszámolt országra szóló nagy-nagy beruházásokról, (amelyek miatt végképp legatyásod- tunk), szerzője volt a maországra szóló viták, (viták? gyakran támadások) váltják egymást a lapok és mikrofonok, kamerák előtt. Az iparról, mezőgazdaságról csak akkor esik szó, ha valahol szanálás, vagy csődeljárás folyik. De az igazi 'kibontakozásról —. ha van ilyen, szerintem van, csak vérszegény lassú mozgással — már hallgatunk, pedig ott dől él minden, a gyárkapukon belül, vagy kint a földeken. Arra a kérdésre, hogy 1992-re sikerül e lépnünk valamit előre, a Chino- in vezérigazgatója ezt mondotta, nincs remény erre, amíg mindkét ágazatban az alacsony hatékonyság, alacsony technikai szint, zűrzavaros termelési folyamatok érvényesülnek. Addig bizony döglődhe- türik az adó és az infláció súlya alatt. Nemzeti összefogásra van szükség, és nem az ellentétek szítására, erkölcstelen módszerekkel. Hova jutottunk? Most már odáig, hogy a Magyar Nép- köztársaság nevét is változtatni kívánják, Magyar Köztársasággá. A „Nép" kimarad. vasárnapi
