Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-14 / 14. szám
1989. január 14., szombat Dunántúli napló 3 Mmmmm fcürfüSmn „Változó korban" a pécsi panel A lépcsőházi szekció trapézformájú Alig titkolható 'meghökkenéssel szemléljük az utóbbi hetekben, ahogy egy furcsa alaikzatú panelházsor nő-nö- vöget ki a földből a Bajcsy- Zsilinszky Endre laktanya mögött. Körívet formál a házsor, a pécsi panel az elmúlt évek bátortalan kísérletéi után jelenik meg most ebben a „forradalmi” ólaikban. Változó változatlanság Eddigi negyedszázados története során a pécsi panel — 'bár házgyári társaihoz képest mindig is klasszisokkal jöbb, emberközelibb volt — kevés változatosságot mutatott. Az alapgondolát mindegyik házról mindig leolvasható volt. A változatosságot egyes formajegyek jelentették: gyémántmetszésbe foglalt ablaksor a végfalakon, mozaikkirakásos „pizsama-motívum”, a homlokzatból kiugró, vagy abba besüllyesztett loggia (az utóbbi néhány esetben a sikeres „tévékivágással”), stb., de a lényeg mindig ugyanaz volt. Amint az sem kínált különösebb változatosságot, hogy az épületek kétféle tömegben jelentek meg: ötszintes fekvő hasábként és tízszintes álló hasábként. A helyzetet csak rontotta, hogy minden építész- tervezői erőfeszítés ellenére sem jelenhetett meg a kínált legegyszerűbb vóltozatossági lehetőség: az ún. térelem-loggiák — elhanyagolhatóan csekély kivételtől eltekintve — évek óta és ezerszám ugyanazon egyetlen formával árasztják el a várost. És a másik, hogy az egyetlen formához való konok ragaszkodás miatt nem jelenhetett meg a panelből képezett sarokház, holott erre a városépítés számos lehetőséget kínált. Mindössze három ilyennek a jelentkezése jelzi a kihagyott lehetőséget. Némi változás tapasztalható az utóbbi években, bár az alapképleten még ez sem változtatott. De mindenesetre elindult valami, ami szinte nyílegyenesen vezetett a mostani köríves házhoz. Egyes házakon — végre! — megjelentő magastető, más esetekben két „hagyományos” épület egy külön e célra komponált egység közbeiktatásával kapcsolódott össze. Nem tábu már a lakásalaprajz sem: kiváló példa a Ivov-kertvárosi 7-es szerkezeti egységben épült kockaházsor, amelyben különválnak a lakófunkciók, nagyméretű a konyha, és megjelenik a többcélú hall. Az eladhatóságért De térjünk vissza a. köríves házsorhoz, amelynek a tervezője Schóber Gyula (Pécsiterv). Csaba Gyula irodavezető a piaci viszonyok változásának — megjelenésének? — itt is érezhető hatására hívja fel a figyelmet. Amíg a kivitelező, mint „nagyhatalom” érdektelen volt a változatosságban, nem is lehetett elszakadni a szériatermelés megkövetelte egyhangúságtól. De amiótp a „nagysorozatok” ideje lejárt, s a lakás is áruvá vált. amit el kell tudni adni, megnyílt az út a változatosság felé, ami különben országszerte tapasztalható. „Ma már mindent megtesznek azért, hogy a panelház ne hasson panelháznak — jegyzi meg Csaba Gyula —, mert így más a lakások eladhatósága is". Az épülő házsort élnézve lúgy képzeli az ember, hogy sok mindent -meg'kellettváltoztatni, trapézalakú helyiségékkel vannak tele a lakások, ez pedig gondot okoz majd a lakóknak a berendezkedésben. Schóber Gyulától azonban megtudjuk, hogy a „trükk" ennél sokkal egyszerűbb: a lépcsőbóz szekciója lett trapézformájú, ezek sorától fordul oly szépen az egész házisor. De ez a forma már elég régen megfogalmazódott. Mint ahogy a házak, a lakások 'is eltérnek a hagyományostól. Szintenként két lakás lesz; a nagyobbik 92 négyzet- méter alapterületű, s 2 szoba -|- 2 félszoba + hall alkotja, — a „nagyszoba” a 'lépcsőház mögött helyezkedik el és trapézalakú - a kisebbik, 64 •négyzetméteres lesz, 1 szoba 4-2 félszobával. A mostani félkörivben 48 lakás épül a néphadsereg részére, folytatásként az Egri Gyula út felé lágy ‘hullámvonalban további 123 lakást fognak építeni. Az egész épületegyüttesre magastető kerül, az erkélysorok is a „másság" jegyében születnek: a most látható cső-tartóoszlopok tégloborítást kapnak, ami növeli az épületek egyéni hangulatát. Tervezői szándék, hogy az 58-as út mentén kívülről megközelíthető, 62 egységből álló garázssort építenének, ami a lakóházak fejői! oldalon az udvart lezáró dombvonulatként jelenne meg. Hársfai István Importhit Eléggé keservesen indult ez az év; még a telünk se igazi. Ködös, párás. Kínlódik a természet, kínlódik a társadalom. A hosszabbodó nappalok bizonyosságában egyre többet foglalkozunk önmagunkkal; a fá- tumszerűen ránk zuhanó megélhetési gondok mázsás kövei alól próbálunk kikecmeregni. Az árémelés cikklistáját végig sem olvasom; maga a tény fásulttá tesz. Ki tudja hányadszor fogalmazom meg a családi jövedelemforrásokat számbavé- ve, hogy azért. . . szóval én még kibírom, megpróbálva újabb lehetőségek után nézve, egy kissé takarékosabban. De mi van, mi lesz azokkal — a folyamatnak még nincs vége -, akik számára nincs más, nincs újabb forrás? Akik nem tudnak vállalkozni, akik számára a kockázatvállalás a hó eleji vásárlások tényében realizálódhat? Egyre szélesebb az a réteg, a piramis alsó, középső szektorában, akik a várakozásra késztettek; az idő múlására, s reményre utalva próbálják kibekkelni az átmenetinek szánt esztendőket. Van viszont egy másik réteg is, akik éppen az előbbiek iránt is érzett felelősség kötelességében, és az eszközök birtokában kell, hogy cselekedjenek. Akik a maguk vállalkozásaival elérhetik; az anyagi biztonság ne privilégium legyen vajúdó társadalmunkban. Eddig a törvényekre, szabályozásra vártunk - vártak —, mondván, rendezni kell a sorokat. Vállalkozás- baráttá tenni a gazdaságot. De ki teheti azzá, rajtunk kívül? Ne higgyük azt - mondta a minap a tévében egy gazdasági szakértő —, hogy az egész vilóc^ ott áll Hegyeshalomnál, s arro- vár, hogy tőkét, technikát, szervezettséget és piacot hozzon át számunkra. Ne üljünk ölbe tett kézzel, a négy évtized megszoktatta kényelmességgel — hozzátenném: lustaságával —, hanem próbáljuk a lehetetlent is. A múlt hét végén szembesültem egy vállalatalapítással. Egy magyar és egy osztrák magánvállalkozó több éves célkitűzése találkozhatott, s számomra a kézfogás tényén túl, az ott elhangzott gondolatok is megszívlelendők. Az osztrák tőkés számára az a szimpatikus ember — az a partner -, akinek van célja, van elképzelése, akit a kudarc nem tud letörni, akit csak a munka és a siker boldogít. Michael Leier, a kívülálló objektivitásával nézheti a magyar valóságot. - Az első osztrák magánvállalkozó volt, aki át merte hozni Hegyeshalomnál a tőkét és a technikát. Tőle elfogadhatjuk: „Higgyen benne — említette —, sokkal előbb jutnak túl ezen a nehéz gazdasági perióduson, mint gondolnák.” Hitelesnek tűnő optimizmusát ott, abban a pillanatban el tudtam fogadni, valahol belül, jól is esett. Hiszen éppen partnereivel példálózott, s szerinte ilyen szakmai tudással és szent akarattal megáldott emberek bőven akadnak még Ma- gya rországon. Érdemes meggondolni: vajon csak szervezettségre, technikára és tőkére éhes mai valóságunk? A vállalkozásod csak dollárt és schil- linget hozhatnak? Aligha. A piramis felsőbb rétegeiben élők felelőssége megkettőződött: ma már nem lehetőség, hanem kötelesség ajtót nyitni a nagyvilágra. Hogy kibontakozzon az alkotókészség, hogy kamatozzon a szakmai tudás, hogy célt érjen a szent akarat. Mert megrendült hitünk hézagjait importból nem tölthetjük ki ... Mitől repednek a kásák a pécsi Szigeti úton? lietkes kerestetik Útépítő szakember véleményére van szükség Ki áll a klsbüfék pultjaihoz? A kulturált vendéglátóipari hátteret nem minden esetben tudják biztosítani rendezvényeikhez a művelődési intézmények. A DOZSÓ-ban és a József Attila Művelődési Házban jelenleg zárva tart a büfé, több helyen pedig szegényes a kínálat. Általános gond ez, hisz a kis forgalom miatt nehéz vállalkozót találni. Talán javulna a helyzet, ha nem magánvállalkozókkal kötnének szerződést a művelődési házak, hanem a büfést az intézmény alkalmazná. A jelenlegi gazdasági szabályozók ezt nem teszik lehetővé. Any- nyi élelmiszert például, amennyi egy büfé fenntartásához szükséges, a művelődési ház nem vehet. Azonkívül népművelői státusból sincs, sok, így elárusítóira gondolni is alig lehet. Viszont a kaposvári Ifjúsági Házban kísérletképpen a ház alkalmazottja vezeti a büfét, népművelői' beosztásban, vendéglátó képesítéssel, és tanácsi engedéllyel — s eddig jól ment az üzlet. A pécsi Vasutas Művelődési Házban, amelyet a szakszervezet tart fenn, januárban új gazdára talált. Már nem az Utasellátó Vállalat, hanem az intézmény dolgozója szolgálja ki a vendégeket, így a nagyobb forgalom melletti nagyobb haszon a házban marad, s a rendezvényekhez is jobban alkalmazkodhat a nyitva tartás. Gyakran cserélődik a büfék személyzete az egyetemeken és az egyetemi kollégiumokban is. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat csak ott vállalta üzemeltetésüket, ahol éttermet is bérel. A vállalatnak nemigen éri meg a kis egységek ellátása. A tanárképző kar, az Universitas, és a Pacsirta utcai kollégium büféje, december közepétől már szerződéses üzletként működik tovább. A POTE hét büféjének tulajdonosa, a 31 éve működő ifjúsági szövetkezet. A hallgatók 50 forintos részjegyet vesznek, s a felügyeleti bizottságon keresztül érvényesítik érdekeiket. A vállalatoknál használt, úgynevezett általános költség nem terheli a szövetkezetét. A legnyereségesebb a 48-as téri kollégium büféje, amely az utcára is árusít, a haszonból karbantartásra és felújításra is futja. P. E. Piros Lada közeledik az utón, ahogy egy vonalba ér velünk, nagyot huppan. Mögötte hatalmas teherautó recseg- ve-ropogva jut át az országúd gödrökön. _ A szép kerttel körülvett családi .ház szobájában rezegni kezd a virágváza. Leülök a Pomlagra, megremeg: megint elhúzott egy nagy gép.' Az ablakok, ajtók mentén, a plafonon végig hosszú repedések.- Ez mind a csatornázás n'iatt von - áMítja a házigaz- do. — Amióta Tavaly novemberben lefektették a szenny- V|zcsatornát, annyira felerősö- Qött a rezonancia, hogy éjjel Srre ébredünk fel. A falak meg egyre csak repednek, repednék. Mi lesz ennek a vége? * . A helyszín a pécsi Szigeti üt. Gyümölcs utca sarka. Rónaszéki Gyula és .félesége lakait itt, akik nem csupán a saját portájukért aggódnak. Vé* * 9'9 a Szigeti úton, ahol tud- va levő lég régi, 60—70 éves családi házak állnak, m i ndé- '"ütt ugyanazt hallom: tavaly november óta repednek a falak. Szabó István ék 1987 augusztusban költöztek az 54- es szóm alá. Azt 'mondja a fiatalasszony, akkor még nem voltak repedések, csak a csatornázás 'utón jelenték meg. Csibi Pál, a Szigeti út 56-ból azt kérdezi: miért nem terelik el a forgalmat az új hatos útra, akkor talán nem dönögne úgy a padló. A 72-es számból Gyenis Pál szerint egyetlen megoldás: újraaszfaltozni az utat. A 76-ból Arnrein Dezső- né már csak art várja, mikor dől be az ajtó. — Sétám végpontja a 28-as számú ház. Itt lakik a terület tanácstagja, dr. Révész Mária. — Ebben az utcában jórészt idős emberek élnek — mondja. - Súlyos pénzeket (házanként 30 000 forintot) fizettek ki a nyugdíjukból, hogy meglegyen végre a szennyvízcsatorna. S tessék, most több bajuk van vele, mint azelőtt volt. Nem tudom, ha esetleg komolyan megsérül egy-egy lakás, ki fizeti majd a helyre- állítást? A pécsi Városgondnoksághoz, majd a Pécsi Vízműhöz fordultam, de csupán annyi eredményt értem el, hogy kitettek egy 40 kilométeres sebességi korlátozást jelző táblát, amit aztán nemrég le is vettek. Tavaly tavasszal toldoztalk-foldoztak egy kicsit, de lényegében semmi sem történt. Végleges megoldás lehetne, 'ha a kritikusan süllyedő útszakaszokat betömedékelnék és az egészre egységes, összefüggő aszfaltréteget fektetnének - na és addig is kitiltanák a teherforgalmat. Gyenis Gábor, a pécsi Városgondnokság útfelügyelője:- Hogy a csatornázástól repedez ne'k-e a’ há¿falak, vagy mástól, én azt nem tudom. Az tény, hogy a Szigeti üt régebbi burkolata rugalmas szerkezetű macskakő volt, erze húzták rá aztán az aszfaltszőnyeget. Az én véleményem szerint a tömör munkaárkok melletti laza szerkezet roggyant be, mert ez a két réteg — külön dolgozik. Péntek Gábor, a Városgondnokság vezetője:- Nem tudom, mi az oka a repedéseiknek. Elképzelhető, hogy a csatornázás okozta, de lehet, hogy teljesen más. Végső esetben az utca lakói kérjenek föl egy szakértőt, aki ezt kivizsgálja. Ha kapunk rá pénzügyi fedezetet, akkor tavasszal elkezdjük lefektetni az új aszfaltburkolatot. Hogy addig miért nem tereljük el a forgalmat? Tudja, hányán szidnának ezért minket? A 40 . kilométeres táblát is ezért szedtük le, mert mindenki-szerint indokolatlanul volt ott. Radó József, generálkivitelező, a Pécsi Vízmű építési üzemvezetője:- Hozzánk is eljutott mára 'panasz. Én nem hiszem, hogy csak csatornázás okozza a repedéseket, inkább arra teszem le a voksot, hogy az aszfalt alatt levő régi makadámréteg már nem bírja a mostani terheléseket. A szakemberék egy csoportja art állítja, hogy a csatornázási munkák helyreállításakor használt beton viszi be a rezgéseket, mert jól vezeti a hangot, mások pedig azt mondják, hogy ez nem idézheti elő. Azt gondolom, ha a Szigeti út kapna egy összefüggő aszfaltréteget, több mint valószínű, hogy ezek a gondok megszűnnének. Megyesi Csaba, az alvállalkozó pécsi Hidro Építőipari Kisszövetkezet elnöke: — Mindenképpen egy útépítő szakember véleményére lenne szükség. A megoldás az én véleményem szerint az, hogy útalapnak is egységes szerkezetet kell készíteni és erre ráhúzni az új aszfaltszőnyeget. Ez talán megoldaná a problémát. De hát, korántsem biztos ez sem. * Rónaszéki Gyuláné még valamikor tavaly tavasszal kereste az Állami Biztosítót. Kérdezte, ilyen esetben mi a teendő? A válasz: a kór okozója köteles kifizetni a kárt. No igen, a kár valóban létezik, de - tulajdonképpen — ki is az okozó? Óvári Zsuzsanna
