Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-03 / 336. szám

Közmiluelödési Díj Drog. Lóm, mór a szórakoztatás közegében jelent meg a nemrég még tabutémának számító ma­gyarországi kábítószerfogyasztás! Mégpedig — s ez is óz új szelekre vall — a Konzum Kereskedelmi és Ipari Részvény­társaság által anyagilag támogatott produkcióban a pécsi Ifjúsági Házban. Pécsi ősbemutatónak vagyunk tanúi. Mo- ravetz Levente egy kábítás rockénekesnő balóláról és az azt követő nyomozásról írt egy tagadhatatlan színpadismeretről tanúskodó, épkézláb történetet, helyenkint valódi izgalmak­kal, helyenkint közbelyes fordulatokkal alkalmat adva arra, hogy Papp Zoltán bebizonyíthassa, otthonosan mozog az elmúlt tíz év rockzenei divatjaiban. Vas-Zoltán Iván rendező rutinosan vezette a játékot, bár az egyes szituációk kidol­gozására több figyelmet fordíthatott volna. A színészek (Mo- ravetz Levente, Bánky Gábor, Jónás Judit, Dévényi Ildikó, N. Szabó Sándor) úgy viselkedtek, ahogyan azt számos más rockzenei filmben és krimiben látták, csak Matoricz Józsel alakításában volt valami többlet a klisékhez képest. Az éne­kes teljesítményéket nehéz megítélni a túlzott erősítés miatt. A sok fiatalból és néhány idősebb nézőből álló közönség szeretettel fogadta az előadást; a zenekarban Mészáros Jó­zsef, Peresy Zoltán, Szabados Gábor és Sándor Péter játszott. G. T. Csontfurulya, madársíp. Balázs Ár­pád, ismert Erkel-díjos zeneszerzőnk, főhivatósa mellett nemcsak a fú­vószenekari és kórusmozgalom szakmai irányításában s időnkénti megmérettetésében fejt ki nemzetközileg is számon- tartott kimagasló tevékenységet. Előadásaiban s utóbb gye­rekek számára írt zenei ismeretterjesztő köteteivel is nagy szolgálatot tesz, főleg a 6-10 évesek alapismereteinek meg­szerzésében, bővítésében. Eddigi két kötete, a Zenelesen és a Kis zenei ábécé a hang-ritmus-dallam fogalmi alaphár­masától az énekes zenei műfajokig juttatta el az olvasót. A Csontlurulya, madársip, a sorozat harmadik kötete most a ftangszerekkel ismertet meg, a kőkorszaki zeneszerszá- máktól elkalauzolva bárkit, a Hangszercsoportok — hang­szercsaládok fejezettel indítva, a fúvós húros' és ütőhang­szerek világában egészen a Zene - számitógéppel záró fe­jezetig. Hangvételére, ismeretadó szándékára jól rávilágít már a könyv első fejezete is: Bevezetés helyett - séta a távoli múltban címmel. Tudóökodó leereszkedés vagy infantilis gü­gyögés helyett kézen fogja a gyeréket, sétára tin vitáivá a Szóljka-patak mentén. így jutnak el a késő Ikőkorsza'ki ős­ember hajdani tanyájára, ahol tudós régészek a tűzhely körül, a 'kő- és csonteszközök halmazában egy fiatal medve combcsontjából faragott hóromlyukú furulyát is megtalál­tak . . . Ezzel kezdődik a könyv, amely — valamennyi oldalán gazdag és nagyon szép illusztrációs rajzokkal (Gaál Éva munkája) — elvezet ősi kultúrák hangszerein s a népi hang­szereken át a ma ismert hangszercsoportok és családok tör­téneti fejlődési szakaszain keresztül való megismertetéséig. (Magvető Könyvkiadó.) W. E. Horatio. A kísérletezés, az új művek felkarolása nem idegen a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház gyakorlatától, immár negyedik éve kerül sor a Ma­gyar dráma nyílt fóruma című rendezvénysorozatukra, amely­nek keretében fiatal honi drámaírók újkeletű opusai kerül­nek feldolgozásra, elemzésre. E cél jegyében alkalmazta most színpadra a társulat a fiatal szerző, Pozsgai Zsolt Ho­ratio című kétrészes játékát Tömöry Péter rendezésében. A mű, amelyet öt éve vetett papírra a huszonhét éves szerző, sajátos történelmi szituációba ágyazva bontja ki a kisnemzet—nagyhatalom, nemzeti öntudat—nagypoliiika, láza­dás és kompromisszum örök érvényű ellentétpárjait. A Ham­let továbbgondolása adja a keretet mindéhhez, a dán-nor­vég viszonyok alakulása az apropo az általános érvényű relációk felmutatásához. Mindezen tartalmak Zalaegerszegen egy kissé direkt módon fogalmazó produkció keretében vil­lantok fel. A szövegkönyv is buzdít az aktualizált értelme­zésre, ám látványba fogalmazva mindez még egyértelműbb, hiszen az előadás legmarkánsabb feszültségforrása az ak- tuálpoíitika buktatóinak, görcseinek felmutatása. A szöveg olvastán az emberi fantázia egyszemélyes színháza annyi és olyan képet „hív le", amennyi a leírtak optimális feldolgozását, értelmezését segíti. Az előadás eh­hez képest kissé túlrendezett, az életre keltett vizuális rend­szer nem minden szempontból egységes, a megjelenített álomszerűén jelenések veszítenek 'lírájukból. Átgondoltabb, puritánabb koncepcióval, íebegtetettebb, árnyaltabb értel­mezéssel egységesebb, letisztultabb élményben lehetett vol­na részünk. M. H. Apokalipszis. Igazi különlegességet kínál ka­rácsonyra a szép könyvek gyűj­tőinek a Képzőművészeti 'Kiadó: Albrecht Dürer Apokalipszis című fametszet-sorozatát. A Jelenések könyve, János apos­tolnak a világ végére vonatkozó jövendölései a keresztény egyház legvitatottabb szent iratai közé tartozik, de az iro­dalomnak és a képzőművészetnek is egyik legi'hletőbb for­rásává lett: se szeri, se száma a rá ‘hivatkozó, jelképeit fel­használó vallási művéknék és művészi alkotásoknak. Dürer 1498-ban jelentette meg metszetsorozatát, hozzájárult a Je­lenések könyvének a reformáció idején való elterjedéséhez is. Ma már alig néhány teljes sorozat található a metsze­tekből, közülük egy éppen a budapesti Szépművészeti Mú­zeumban, az első és az 1511-es kiadás lapjaiból. Az ere­detiben a bibliai szöveg a kép hátoldalán szerepelt, a mos­tani magyar kiadásban a jobb áttekinthetőség kedvéért kü­lön lapon, a megfelelő kép mellett olvasható a gót betűs szöveg. A hazai olvasók számára ennek természetesen in­kább dekoratív, hangulati szerepe van, ám a 15 kép mel­lett magyarül is olvashatók János apostol vonatkozó sorai. Mégpedig Heltai Gáspár 1562-ben megjelent Üjtestamen- tum-fordításában, s mivel ez a Biblia-fordítás már nagyon régen jelent meg nálunk, a szövegközlés is különlegesség­nek számít a régi irodaiam kedvelői számára. — Az Apoka­lipszishez dr. Zentai Loránd művészettörténész írt bevezetőt I. T. Dobos József zenetanár Gyerekekkel foglalkozik. Do­bos Józsel Mohács és Palota- bozsok úttörő fúvószenekará­nak a vezetője. Száztagú az együttese, és ha ehhez hozzá­vesszük az 50 fős utánpótlás­csapatot, másfél száz gyerek muzsikál a keze alatt. Kitűnő szinten, amit baranyai fellépé­seiken valamennyien élvezhet­tünk, s amit rangos országos díjak, valamint a belgiumi Neerpeltben rendezett nemzet­közi ifjúsági fesztivál kiemelt első díja is tanúsít. Most volt november 19-én megalakulásuk tízéves évfor­dulója. Dobos József büszkén meséli, hogy az őszi megala­kulás után, amikor a gyerekek megkapták a hangszereket, fél év múlva, júniusban már meg­tartották bemutatkozó koncert­jüket. A zeneiskolákban, tud­juk, egy évig ismerkednek hangszerükkel az előkészítő­sök. A palotabozsoki szülők, el­sősorban pedig Radnai Antal- né énéktanár, ,,a zenekar ma­mája" hívták életre az együt­test. Régóta nem volt lehető­ség szervezett muzsikálásra a községiben, most viszont egy tágabb térség gyermekéit egyesíti ez a fúvószenekar. Mohácsi gyerekek és a bozso- kiak, somberekig mellett sze­derkényi, székelyszabari, majsi tagok is vannak. A hét közben külön-külön foglalkozik Dobos József az egyes csoportokkal. Jómaga a Mohácsi Zeneiskola tanára, a mohácsi tanítványai közül sokan vannak az együt­tesben. Szombat délelőtt, sza­badidőben tartják az össz- próbákat Somberekén, a mű­velődési házban a nagyok együttesével. Legfiatalabb tag­juk 9, a „legidősebb" 20 éves. Az utánpótlás a múlt vasárnap szerepelt Komlón.- A legnehezebb megtarta­ni a színvonalot - mondja' Dobos József az utánpótlásról szólván. — Egy bizonyos szint­re szinte könnyű eljuttatni egy csoportot. Ügy tartom, és ezt igyekszem a gyerekekkel, o szülőkkel is elfogadtatni, hogy ez az akaraterő sportja. Az ilyenfajta zenélésben az aka- . rátérő fejlesztése a lényeg, hogy a gyerekek megtanulja­nak dolgozni. A gyerekekben igen sok az ambíció, hisz me­lyik gyerek nem szeret nyerni? Velük ráadásul könnyebb elő­relépni, mivel életkoruknál fog­va fejleszthetőek, taníthatóak. A gyerekekkel hegyeket lehet megmozgatni. - De fontosabb ennél, hogy egy családias lég­kört tudtunk kialakítani. Sok mindent tudok a tanítványaim­ról, akikkel együtt focizunk, pingpongozunk szabadidőben, nyaranta lejárunk a Dunára. És ott vagyunk a felsorolt fal­vak valamennyi ünnepélyén, mindenütt, ahova elhívnak. Két rézfúvós kvintettünk is sokat szerepel, egyikük megnyerte az országos 'kamarazenekari versenyt. Hárman-négyen vá­lasztottak közülük muzsikus pá­lyát, egy tanítványom zeneaka­démiai növendék. A többiek szétszóródnak —, de bizonyo­san hasznukra vált a közös muzsikálás, az akaraterő sportja. G. O. Janus Pannonius Művészeti Díj Gy. Vass Ágnes hegedűművész — A hegedű igen érzékeny, nagyon sok foglalkozást igénylő „társ". Másképpen szó­lal meg ha párásabb, ha szárazabb a levegő, és ez a hegedűsnek nem mindegy. Engem például leblokkol ami­kor hallom, nem egészen úgy csengenek a hangok, mint sze­retném. Szépségének titka az is, hogy állandóan gyakorolni . kell rajta, a legkisebb lazítást sem engedélyezi. Most két napja örülök a megtisztelő Janus Pannonius Művészeti Díj­nak, s eközben nem nyúltam a hegedűhöz. Ma már éreztem is, hogy merevebbek az újjaim és fakóbban szólal meg a hangszer... — meséli Gy. Vass Ágnes, a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar művésze, koncert­mestere, akivel kitüntetése al­kalmából beszélgettem. A szó- banforgó hegedű ezalatt szo­lidan megbújt az egyik fotel­ban, a finnorszógbeli modern tokban, mert idehaza ritkán kapni tartótokot. — ön Wermarban járta ki o Zeneakadémiát, 1971-óta a zenekar koncertmestere. Szólis­taként és zenekari tagként egyaránt sok zeneművet szó­laltat meg. Melyik stílus, ze­neszerző áll legközelebb az ízlés-, érzelemvilágához? — A zene olyan, mint a szerelem. Egy darabig mindig mást lát az ember ideálisnak, de van egy pillanat, amikor kialakul a döntés, melyik is a legkedvesebb a számára. Nekem már évek óta Mozart jelenti a legtöbbet a zeneiro­dalomban. Zenéje mo is ak­tuális, bonyolult, mégis érthe­tő. Olyan mint o Nap az égen, nem lehet megunni. Amíg humanista ember él a földön, addig Mozart zenéjét mindig játszani, szeretni fog­ják. Gy. Vass Ágnest sokon is­merik Pécsett és azokban a városokban, amelyekben kon­certeztek. Fölfigyeltek játéká­ra és vonzó megjelenésére. Amint kiderül, ez nem Is csu­pán egyoldalú ismeretség. A bérletvásárlókat arc és o te- rembeni üléshelyük szerint. Gy. Vass Ágnes is számontartja, a hangversenyek előtt átfut pillantása a széksorokon és észreveszi, ha hiányzik valaki a törzsközönségből. Ugyanak­kor szeret világot is járni, egy- egy külföldi turné a fárasztó megpróbáltatások mellett is felüdülés és bizonyíték arra nézve, hogy a zenekar másutt is megállja a helyét. S miután vannak szakmák, foglalkozá­sok. amelyek művelői ha talál­koznak. nem tudják nem meg­állapítani — jogosan —, hogy mennyire igaztalan a fővárosi— vidéki (az utóbbira lekicsiny­lő vonatkozású), megkülönböz­tető jelző létezése, mi is szót ejtünk róla. Arról is, hogy bár a hegedűművész egyik leg­főbb kincse a keze, bizony egy feleségnek, édesanyának azért a házimunkából is kikeli ven­nie a részét. Ráadásul. én egy mániákus takarítógép va­gyok, közli Gy. Vass Ágnes. Férje, Gyermán István is he­gedűművész, s mi sem termé­szetesebb, hogy lányuk is he­gedülni tanul. Az oktatásába viszont nem szólnak bele. azt rábízzák a hegedűtanárra. — Egy a baj, hogy olyan gyorsan rohannak az évek, és még mindig nem tudom iga­zán felnőttnek érezni magam. S egyre többször hasit belém, hogy ezt se, meg azt se tud­tam még megpróbálni, hogy mi mindenre nem marad idő. Igaz viszont, hogy a zene gyógyír, amikor játszom, elfe­ledem minden búmat — mondja Gy. Vass Ágnes, ki­nek derűs, mosolygós egyéni­ségéről. amúgy fel sem téte­lezné senki sem, hogy ného- ného ő is elszomorodik. Barlahidai A. Mihalik Zsolt­Sor Kalózkodással mi Hol a rejtek: kincs Magamat kellene i de van-e még teni Am okin talizmán megérdemli sorsál Es magára éjszaké arcát hogy a tett at. Hárs György Pé Szonetta-egyszer fölépül éjszakára a vers lesz korcs mulattot hogyha s máskor mar mint ' hol nem merült b tengermély falára karmolhatod: eres Hát mindig visszc akár rozsdás eres: derengő könnyű a nap önkénye v< vagy csapódsz szt a fémre. — Kell Csarvády János Vála: agyás Apám, anyám szc az árvaság szivén okén a fekete isz áradó árok medri Szólítanak, hogy j a sors el nem kei születtek — néhál és már a mély, ft Jól volna? Alig hi — s eszem már é mégsem hiszem, n hogy odalenn kihi Mondják, megbon s a havas sir virá s ácsolt bölcsökér a mezőföldi teme Miles Davis és a többiek A nepperek Katowiczében szállták meg a vonatot. Elsőbbre csak huszonkét zlotyt akartak ad­ni egy forintért, de akinek volt türelme az alkudozáshoz, percek alatt huszonötre tornázhatta föl az árfolyamot. Zöldhasú bankók ■kerültek elő a hátizsákok titkos rekeszeiből, a zpknik talpából, legális (!) dollár és márko tí­zesek alakultak ót zloty tízezrek­ké. Már a Báthory-expresszen be­indult a Jamboree. Mint sokadszor, most is ősszel szöktünk be Varsó­ba, október legvégén, mi másfél­ezren, a dzsessz megszállottái, rögeszmés dzsemboristák. A mindig ugyanolyan, lilán di­dergő, vacogó Varsó egyszerre taszít és fogad be, de vigaszta­lanságában is szeretetreméltó. Betölthetetlenül ásító, széllel bé­lelt terek és utcák, huzatos alul­járó-labirintusok, kopottpiros Ika­rus buszok, hotvanméteres sorok a cukorka- és húsboltok előtt. És ennek a geometriailag feltrancsi- rozott világnak a közepén, mint valami égnek meredő mementó, a sztálinista építészet remeke, a Tudomány és Kultúra szürke fel­hőkarcolója. A palota oldalában, mint egy odaragasztott kupolás szentély, a Kongresszusi Terem ötezres csarnoka: o dzsessz kelet-euró­pai temploma, legendás Rolling Stones koncertek színhelye. Még csak délután három óra van, de a lépcsőket már elle­pi a nép, hosszú és remény­telen sorok kígyóznak a pénz­tár előtt. Csütörtök van, a fesztivál első napja, de már sem bérletet, sem jegyet nem lehet kapni. Legalábbis legálisan. Kétdolláros gines üveg jár kézről kézre, egy fiú fennhan­gon olvassa a falragaszt: va­sárnap gyertek el o varsói ma­gyar nagykövetség elé, vízlép­cső ügyben. Mikor lesz még va­sárnap! - kurjant nagyot egy copíos legény, de ha megérjük, ott leszünk. Tony Scott szelleme kísért eb­ben a nyirkos cúgban. Állítólag az amerikai klarinétostól szár­mazik a szlogen, hogy a dzsessz nem zene, hanem élet, s aki tényleg meg akarja élni, köf*y- nyen belehal. És valóban: még el sem kez­dődött, de többen már üveges szemű, elvarázsolt tetszhalottak. Az Itchy Fingers, angol szaxo­fonkvartett attrakciószámba me­nő showjo közben, oda nem illő képeket vetít a felspannolt kép­zelet. Egy lengyel filmet. Zanus- si llluminációjának színes köd­ben lebegő, grafitporként szitáló, kiüresedett világát Pedig aztán ennek látszólag semmi köze a fiatal britek free-jének, humoros szabadságához, a groteszk öt­letparádéhoz. Depresszió és eufória, Varsó a neved I A Remont dzsesszklub előtt a helyzet évek óta változatlan. Tájkép, csata közben szerű beengedöembe bére dolgozik, s órák ezreket kasszíroz. A kor nekilódul, hogy je a lehetetlent. Ilye hemót, cséphodaróké va karját, lesújt. Sz rik, vér folyik. Tagl< egy férfi a földre ke lenül rúgja, tapossa harc égy közepesm gébb jam sessionért. vadkender édeskés gat. egy-egy fergeteg kókadozó fejeket ric pillanatokra az áloi ból. A hátsó bejáratnál kaim! banda örömze sebb a profikénál, szájherfli nyerít bel virradatba. Sírva vig sóink kintrekedt csap szolidaritással egy utálják a Remontot. Ha ez így megy tos, hogy nem érem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom