Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-19 / 352. szám
2 Dunántúli napló 1988. december 19., hétfő Fordulat igényű megújulást a pártmunkában! Képeinken balról: a kilencórás vitában szót kapott 43 küldött egyike felszólalását mondja; pillanatkép a tanácskozás egyik szünetéről. (Folytatás az 1. oldalról) nicz Józsefnek, a Hunor küldöttének a felszólalásában is szerepelt. Mint mondta, következetesen fel kell lépni azok ellen, akik magatartásukkal, életvitelükkel, eljátszották, eljátsszák a párt becsületét. Lépési Zoltán, a MÁV küldötte szólt a fiatalok megnyerésének szükségességéről, a lakóterületi pártmunka erősítésének kérdéseiről, és arról is, hogy a jövőben ne lehessen a kollektivitás bástyái mögé bújva, kitérni a felelősség, a számonkérés elől. Dr. Varga Jenő, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának politikai munkatársa átfogó képet festett mind gazdaságpolitikai, mind pedig társadalompolitikai elképzeléseiről. Az előbbi vonatkozásában egyebek mellett a rendelkezésre álló szellemi tőke kihasználását, a pillanatnyilag esetleges és alacsony szintű gazdasági kapcsolódások erősítését, a vállalkozások felvirágoztatását ösztönző politikai légkör megteremtését és mindezzel szoros összefüggésben az oktatás középpontba állítását említette egy kidolgozásra váró koncepció lehetséges elemeiként. — Azt szeretnénk, ha rend lenne a pártban — kezdte hozzászólását dr. Koltai Dénes, a JPTE Tanárképző Kar társadalomtudományi II. számú alapszervezetében dolgozó kommunisták képviseletében. - Enélkül aligha tudjuk megoldani kikerülhetetlen feladatainkat. Fontos, hogy a politikai, szervezeti és cselekvési egység, a lehető legnagyobb legyen, és hogy a marxizmus keretei között, az ideológiai egység kapjon bizonyos szabadság- fokot. A társadalom liberalizálódása során, meg kell találnunk a bizalomnövelés és az emberek magunk mellé állításának lehetőségeit. Sürgősen megoldandó feladatnak nevezte az oktatás, a közművelődés, az egészségügy, a szociálpolitika, valamint az infrastruktúra fejlesztésének soron lévő teendőit, és mint megjegyezte, a leginkább destabilizáló tényező a műveletlenség. Bogárdi János, a Városi Rendőrkapitányság pártbizottságának titkára arra figyelmeztetett, hogy a mindennel egyszerre történő foglalkozás, könnyen a semmivel való foglalkozást eredményezheti. — Az a dolgok könnyebb fele, hogy a párt csak az elvégezhető feladatokra vállalkozik, de tudni kell, hogy néha más feladat is a társadalom asztalára kerül — mondta hozzászólásában, melyben egyebek mellett Pécs politikai arculatának új alapokra történő helyezéséről beszélt. — Válság van - állapította meg, nagyon határozottan dr. Tóth Tibor, a JPTE küldötte, majd Így folytatta: - Az igazi, a legnyomasztóbb a morális válság. Erkölcsi tőkénk csökkenése veszélyesebb, mint nehéz anyagi helyzetünk, s a kedvezőtlen folyamat mór-már a párt legitimitását veszélyezteti. Mariák András, a Zsolnay Porcelángyár kommunistáinak küldötte, munkahelyük példáján a valós eredményeken alapuló siker lehetséges receptjéről, a szellemi értékek megbecsüléséről beszélt. Zsupán Jánosné, a Kereskedelmi Pártbizottság küldötte a kereskedelemben dolgozók gondjairól szólt, megemlítve, hogy jó, vagy rossz munkájuk közhangulatot befolyásoló tényező. — Az alapszervezetek kulcs- pozícióba állításához ki kell dolgozni a pártdemokrácia megfelelő mechanizmusait — mondta dr. Horváth ■ Gyula, a Dunántúli Tudományos Intézet küldötte. — Szakítani kell a tradicipnális reszortmegosztással a párt irányításában, és testületéiben, és az apparátusoknak szakmai precizitással kell szolgálniuk a politikai munkát. Jávorli János, a Lvov kertvárosi I. számú lakóterületi pártszervezet küldötte a lakó- területi pártmunka felértékelődéséről beszélt. Kérte, hogy a munkahelyi pártszervezetekből azok jöjjenek segíteni, akik jól felkészültek, tapasztaltak, kezdeményezőek. Rákos János, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára arról szólt, hogy a pártértekezlet egy folyamat része, és az itt elhangzó felszólalások nemcsak a pécsi pártéletre lehetnek hatással. Érezhető, mutatott rá, hogy a politikai küzdelem nemcsak hazai viszonylatokban, de ebben a teremben is jelen van.- Valódi közmegegyezés csak vitákban alakulhat ki - mondta dr. Horváth Csaba, a Pécs Városi Szakszervezeti Bizottság titkára. — Meg kell találni ezek során a szükséges és a lehetséges közötti kompromisszumokat, hisz a pártnak csak az lehet az érdeke, hogy a szakszervezetek bírják a dolgozók bizalmát. Valami jelképes is volt benne: a kávé, a virsli és a túrósrétes mellett, talán a „Reform” lap fogyott leginkább a folyosói kínálatból. Fölvállalom a párhuzamot: e laphoz hasonló szellemben zajlott a pécsi pártértekezlet is, új köntösben, mai világunknak tetszetős formában, figyelemmegragadó inditó mondatokkal és kevesebb mögöttes tartalommal. Ez a mi reformunk, keressük-kutatjuk, merre-ho- gyan, de hát oly nehéz eligazodni. Péter Tibor és felesége, - a küldöttházaspárok egyike — akikkel beszélgettem közvetlenül az ügyrendi vita utáni szünetben. Érezhetően az elnöklő nem volt a feladata magaslatán. Közösen megállapítottuk; az vesse rá az első Spolár János, az Alsáfokú Oktatási Intézmények pártbizottságának küldötte azt hangsúlyozta: az iskolai demokrácia példaértékű a felnövekvő generációk számára, és ez a társadalom szempontjából igencsak fontos tényező. A pórt és az ifjúság kapcsolatának szentelte hozzászólását Főkéné Walter Mária, a Művészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese is. Mint mondta, a gazdasági tévedések ugyan milliárdos, a nevelési tévedések azonban felmérhetetlen károkat okoznak. Cselik László, a KISZ Pécs Városi Bizottságának első titkára arról beszélt, hogy a párt és az ifjúság kapcsolatában minőségi változásra van szükség, és hogy nem a „ki kit győz le", hanem a „ki kivel tud együttműködni" kérdésre követ, aki ezt a posztot vállalta volna. Családi vonatkozásban is megesik néha; valamelyik , há^astársnak akad egy elképzelése, s azt tűzön- vizén át végre akarja hajtani. Régi beidegződés; most hogy ránknyitotta az ajtót a demokrácia, nem megy. (Pletykaszinten terjed különben, hogy az a húszegynéhány távolmaradt küldött, disznóölésen van. Ez az ő demokráciájuk (?).) Deák László valamiféle visz- szafogottságról beszélt; többet várt volna a helyi, ha tetszik a pécsi dolgokról. Szerinte a felszólalók, ahogy szoktuk volt mondani, úgy „általában" mondták el véleményüket. Ki tudja, talán Lékó Sándor, híradós kollégám is vele beszélt, mindenesetre a Tv- hiradó kései kiadásában - ezt kell megtalálni a választ. Mezei József, a városi tanács művelődési osztályvezetője a reformfolyamatok helyi gyorsítását sürgette. Szóvá tette, hogy a mindenből egy kicsit gyakorlatának folytatása helyett a politikai priorifások átgondolására van szükség, és azok jegyében kell kidolgozni egy komplex fejlesztési programot. Kovács Gyula, az 506. számú szakmunkásképző intézet küldötte úgy vélte, hogy megelőzhető lett volna a kialakult kritikus helyzet, ha a politikai tükörlbepillantásna már korábban sor kerül. A kiskereskedők képviseletében Ikotin Gyula annak a reményének adott hangot, hogy a jövőbe’n talán ők is helyet foglalhatnak majd a döntéshozók között. Olyan vezetőkre van szükség, okik nem utólag ismerik föl a láttam —, jogosan szóvátette. S ha már itt tartunk, érdemes az okokon elgondolkozni. „A legyen-e pártértekezlet" néhány hónapja felvetett kérdésekor, sokan nem hittünk abban, feltétlenül igennel kell-e válaszolni. (A személyi váltásokra másképpen is sor kerülhetett volna.) Szombaton hárman is kérték; a lendület ne törjön meg, (?) hívjuk össze a megyei pártértekezletet is! Egyikük sem indokolta, miért? Vélem, nem is tudták volna indokolni. Dányi Pál meglehetős öruralommal mondta kérdésemre a szünetben: „Valahol elkeseritő, hogy néha maguk a párttagok sem látják tisztelet a kivételnek -, hogy már valahol a végrehajtás frontján kéne ügyködni. Baranya szinte elsőként fogajelensége'ket, hanem esetleg tudnak következtetni előre is — mondta. Górván János, az APEH megyei igazgatója a mai negyvenévesek nevében arról beszélt, hogy tanácstalanul és reményvesztetten figyelik gyermekeik sorsának alakulását. Mindezért kiemelt fontosságúnak nevezte a fiatalok lakáshoz jutásának megoldását. A vitában 21. felszólaló volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Pécs díszpolgára, aki beszéde kezdetén figyelmeztetett: „Az ország most történelmének, ha nem is a legnéhezebb, de mindenképpen a legbonyolultabb időszakát Síi. Ebben a helyzetben benne van az a lehetőség, hogy felfelé Ívelő útra tér, de az is, hogy tovább süppedő pályán csúszik lefelé.” Az ország, a párt jelenlegi helyzetéből kivezető útról kifejtette: „A gazdasági válságból kilábalni csak politikaitársadalmi stabilitásban lehet, ennek a stabilitásnak viszont az a feltétele, hogy a gazdasági válságból kezdjünk kimászni.” Vagyis: a kölcsönhatás eredményessége elengedhetetlen feltétele a kibontakozásnak. Rámutatott: a párt akkor tudta vezetőszerepét igazán érvényesíteni, amikor pontos, világprogramja volt a jövőre. Most is ilyen program meghatározása kell. S ennek a demokrácia és a szabadság rendjén, a tulajdonformák gazdagításán kell alapulnia anélkül, hogy feladnánk társadalmi rendünk alapkritériumait; a létbiztonságot, a szociális szolidaritást, az esélyegyenlőséget, a közös érdek priihátusát benne a személyiség elismert jelentőségével. Olyan program kell, amely az élet néhány leglényegesebb területére vonatkozóan határozza meg a teendőiket, de úgy, hogy ahhoz készségesen kereshessék az együttműködés csatlakozási dott el programot, indult el a megújulás útján." S ezt más is megerősítette félmondattal: „Elég a szócséplésből, tenni kéne már, s valamit fölmutatni I” (A három javaslatot természetesen leszavazták.) Akadt egy elkondolkodtató alapkérdés is, a felszólalók hovatartozását illetően. Egy ponton kiderült — akkor negyvenhárom felszólalóból hárman képviselték a munkás-kategóriát -, hogy hol maradnak a munkásvélemények? A folyosón beszélgetők úgy általában megfogalmazták, nem feltétlenül biztos, hogy a munkásérdekeket csak a fizikai munkás tudja képviselni. Ennyiben maradtunk. Vélve, hogy a jövőben egyre gyakrabban-éle- sebben vetődhet fel ugyanez a kérdés, s átrendeződő vilápontjait más szervezetek — hangsúlyozta befejezésképpen Aczél György. Novák Szilveszter, a városi pártbizottság titkára a feladatkörök, a munkamegosztás és a felelősség egyértelmű tisztázásának szükségességéről beszélt, és arról, hogy a város érdekeit a korábbinál határozottabban kell (képviselni. Ő is, és az őt kövétő városi népfronttitkár, Gergely László Ts kiemelten foglalkozott a lakó- területi pártmunka felértékelődésével. Kovács József, a városi párt- bizottság titkára a párt stílusának, munkamódszerének megújulását nevezte alapkérdésnek, és azt, hogy megteremtődjenek az alapszervezeti kontroll feltételei. Dr. Wolf Ágnes, az Egészségügyi Pártbizottság titkára a nyilvánosság és nyíltság, valamint az alapszervezeti önállóság kérdéseit vetette fel. Mint mondta, meg kell győzni a város lakosságát, hogy a politika velük és értük működik. Dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára mindenekelőtt arról szólt, hogy az elmúlt 10 nap során Baranyában lezajlott pártértekezletek, pártaktívák vitáinak tapasztalatai politikai fényképet adnak a megyéről, párttagságáról, a poli. tikai kultúráról. Azt a célt szolgálták és szolgálják, hogy a párt előtt álló feladatokról váltsunk szót. Egyetértés mutatkozzon annak megítélésében, hogy kinek, melyik-melyik szintnek mi a teendője. Senki sem háríthatja át másra a saját feladatait, a megyei pártbizottsáqnak is ez a határozott szándéka. A tapasztalatok hasznosításának igényével tekinti át januári ülésén a pártértekezletek előkészítése során, a pártértekezleteken és a megyei pártaktívákon elhangzott véleményeket, javaslatokat. Minden észrevétel (Folytatás a 3. oldalon) gunkban egyszer csak meg kell válaszolni. A választások a késő éjszakába — talán jelképesen -, a hajnalba nyúltak. Olyannyira, hogy a vasárnapi lapunk friss példányait a küldöttek kezébe adhattuk. Jó volt látni a sikert. Gyorsaság, pontosság, hitelesség és természetesen nyíltság. (Ez meg a mi leckénk.) És persze nem elég, hogy nyílt volt a városi párt- értekezlet - néhány előadóteremben tv-n értesülhettek a fejleményekről az utcáról be- bólintók —, a további politika is ilyen nyíltságot követel. Az egyik új vezető fogalmazta meg; nekünk a pécsi polgár véleményére adni kell! És ettől még nem lesz polgári párt az MSZMP. Kozma Ferenc / Tanulunk... Az egyik éjfél utáni szünetben kérdeztük Aczél Györgynek, az MSZMP KB tagjának, a párt Társadalomtudományi Intézete igazgatójának véleményét a pécsi pártértekezletről. — Érdekesnek, újszerűnek ítélem ezt a tanácskozást, - kezdte a rövid interjút Aczél György. - Kiderült, hogy tanulnunk kell még a demokráciát, mindannyiunkna'k .. . Együtt.. . — Tanulni a demokráciát. Ebben a konkrét esetben mit ért ezen a kifejezésen? — Azt, hogy miként lehet zártan, jól, a közösség érdekében megoldani a dolgokat. Azt, hogy tényleg a legjobban érvényesülhessenek az egyéni és közösségi érdekek egyaránt. Az, hogy most, éjfél után vagyunk, azt is mutatja, hogy nem tanultuk meg ezek formáit. Mindenesetre nagyon sok, tanulságos felszólalás volt. A megújulás vágya érződött a küldötteken. „A pécsi polgár véleményére adni kell"
