Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-05 / 309. szám
rjet költők irosában született Szergej Volszkij; érij Zubarjov, Szergej Donbaj, Va- Ljubov Nyikonova verseiben is a jabb nemzedékének életérzései szó- szeretete, a hagyomány tisztelete, latirikus hang is megcsillan soraikat köszöntjük o forradalom évfor«JYIKONOVA r Szibériában ajgai erdők zúgása inket itt, de gépmoraj It munkadüh, robaj,, t a fagy, a tűz arcmása. va tündökölt a jég, túdult az égő dombra, Igozott e vasvidék , fémbe kovácsolódva. DOMBAJ i fagyos nap testvére :keskút víztükrére agy sző hálót, még puhát, a fagyos nap testvére, bök közt, féléven át k fagykoronát, füles sapkámon tövisest. él fúj, fehér éjszakában, jön meg, mint Leningrádban, mint szalmaszál, törik, a meggyvirág virít, vadrózsabokor nevet lyakkendös ünnepet. n, a fagyos nap testvére pret szedni indulok fagy lehel a kút tükrére, zás markomban huhog. Konczek József fordításai Egyenértékű diploma Lezárult a kísérlet a JPTE Tanárképző Karán UidUJAc ms*Az első egyetemi évfolyam | o nyár elején kapta meg dip- ! lomáját a Janus Pannonius Tu- i dományegyetem Tanárképző Karán. Az új egyetemi kép- ! zést sok rokonszenv, ugyanax- j kor bizonyos meg nem értés I is kísérte a kialakításakor. A í Művelődési Minisztérium egy j szakértői csoportja áttekintette i a lezárult egyetemi képzési kísérletet és véleményét átnyújtotta az egyetem vezetőinek. Or. Vigh Árpáddal, a tanárképző kar dékónhelyettesé- | vei a minisztériumi vélemény- i ről beszélgettünk. — Önök küzdöttek anyagi nehézségekkel is és azzal a ténnyel, hogy nem volt a tanárképző főiskolán az egyetemi képzéshez elegendő számú oktató. Ezeket a gondokat megoldották?- Pénzügyi problémákkal ; folyamatoson bajlódunk. Akar : épülete, felszereltsége hiányos volt. Kaptunk viszont 70—80 ; státust az oktatói gárda ki- : eaészítésére. Feszültségek keletkeztek. mert sok ..kétlaki" I oktatót alkalmaztak, amely ugyan szokmailaq eredményes, de nem használt az oktatói léakörnek, amely azonban í már jelentősen javult. — Melyek voltak a minisztériumi szakértők főbb észrevételei? — Kezdem azokkal, amelyekkel egyetértettünk. Megkérdőjelezték a nálunk eddig alkalmazott negyedéves oktatási rendszert. Amivel saját tapasztalataink ezt az észrevételt alátámasztották, a mostani tanévtől visszaállítottuk a féléves rendszert. — Ez a módosítás nem jelent tartalmi átalakitást. Ilyen jellegű észrevételek is születtek?- A célkitűzésünk az volt—, s ebben nem is kell változtatnunk —, hogy korszerű tananyagot szeretnénk korszerű képzéssel átadni a hallgatóknak. Korábban úgy gondoltuk, hogy a nagy előadásokat, ahol a hallgatók csak üldögélnek, jó esetben jegyzetelnek, meg-, szüntetjük. Arányeltolódás alakult így ki. Világossá vált, hogy nagy összefoglalásoknál és egyéb átfogó anyagrészeknél továbbra is szükség van az előadásokra. A mi tapasztalatunk egyezett a minisztériuméval; a szakértők is vegyes típusú órákat javasoltak. Észrevételezték, hogy nálunk az elméleti tárgyak előtérbe kerültek a történetiekkel szemben. Hallgatóink is szává- tették ugyanezt, és mi is úgy határoztunk, hogy módosítunk az arányokon. Buzdítanak minket új tankönyvek és jegyzetek írására. Az igénnyel szintén egyetértünk, azzal a megjegyzéssel, hogy a jó jegyzetírás igen felelősségteljes, nehéz munka, amelyet ugyanakkor még tudományos publikálásnak sem lehet fölvonultatni és anyagi megbecsülése is vékonyka. Ezektől függetlenül például orosz nyelvből, földrajzból több jegyzetelkészi— Igen. A természettudományos szakokra, de a kar jelenleg még főiskolai szintű képzést nyújtó szakjaira is kiterjeszthető a jövőben, ame'ny- nyiben rendelkezünk az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Az 1989/90-es tanévben szeretnénk a firikát és a földrajzot mór egyetemi szintre emelni, a német tanszéket talán egy évvel később Felvételi vizsga a tanárképzőn tésre kaptunk már ígéretet kollegáinktól.- Az egyetemen huszonötben határozták meg a heti órák számát, a minisztérium ezzel szemben legalább heti harminc órát tart megfelelőnek. Mi erről az önök véleménye? — Nem értünk ezzél .egyet, s újabban országosan is az az elképzelés, hogy csökkenteni kell az óraszámokat. Véleményünk szerint maximálni kellene a kötelezően tartandó órák számát, de minimáini nem. Mi arra törekszünk, hogy a tanszékek nagyobb önállósághoz jussanak ebben a kérdésben, fejtsék ki elképzeléseiket, mert az egységes kari koncepció nem biztos, hogy minden tanszék munkamenetében alkalmazható. Megalakítottuk az INKOMBI-t is (Intézetközi Oktatási Munkabizottság), amely nem döntést hozó, hanem egy kollegális tanácskozó, véleményt cserélő- és javaslattevő fórum, amely az egyetemi képzés problémáinak megvitatására, s a jobb megoldások kereséséhez egyfajta „kollektív bölcsességet" létrehozó bizottság. — A minisztérium megállapította, hogy a JPTE Tanárképző Kasán folytatott oktató-, nevelőmunka egyenértékű az ország bármely más egyetemének bölcsészkarán végzett munkával. Volt-e arról szó, hogy az egyetemi képzést további szakokra is kiterjeszthetik? olyan formában, hogy a négyéves nemzetiségi oktatás mellett bevezetnénk az ötéves német szakos képzést is. De a többi szakot is szeretnénk majd bevonni az egyetemi képzésbe. Általános célunk, hogy az egyetemi képzésben amellett, hogy igazodunk az országos irányvonalakhoz, kialakítsuk csak a mi egyetemünkre jellemző specialitásokat. A minisztériumi vizsgálat summázna is az volt, hogy ez járható út. A kar szakmai munkájába ők mélyrehatóan nem kívántak beavatkozni, ez az országos hatáskörű szakbizottságok feladata, s ezt majd — országosan — el is végzik. A mostani minisztériumi javaslatokra a mi egyetemünk megfogalmazza a véleményét s arra a minisztérium reagál majd: mi az, amit végérvényesen engedélyez, és melyeM azok a részek, amelyeknél módosításokat javasolnak. Mint mondtam is, az országos irányvonalakhoz igazodunk és bár, a minisztérium kijelentette, hogy a nálunk kapott diploma egyenértékű pl. a Szegeden szerzett bölcsészdiplomáéval, még egyes iskolaigazgatók másképpen gondolkodnak. Szeretnénk elérni, hogy ez az indokolatlan ellenérzés megszűnjön, mert ugyan a szakmában nem csorbítja az értékünket, mégis bizonyos mértékig hátrányosan érinti a hallgatóinkat, akik pedig megdolgoznak egyetemi diplomájukért. Barlahidai Andrea A Jelenkor jubileumi számúból Bertók László Mini- priuszban a térzene Valaminek a vége volt valaminek az eleje az ezt ez azt fogta vele de egyikhez sem tartozott csak fordítottak egy lapot fedőt tettek a küblire megegyeztek hogy nincs mese és bevették az altatót járt mint a csöveken a drót mint priuszban a térzene helye nem volt csak ideje mondta a mégis mondhatót megélt minden dimenziót és egy álomba halt bele. I Csorba Győző A papír üres A papír üres — Nem maradhat az Ha így elém teszem betűk sorok lepik be hirtelen megkönnyülök rám száll olcsó vigasz Mi benn még zajgott kinn nem ugyanaz: a mozgó mereven megáll formát ölt tisztán kereken beretva-él-szélü végig s kopasz Megérte? Ami fáj még sugaras: iránya nincs határa végtelen de szóra képtelen A papir álljon inkább üresen ha egy szót szül már ellenem szavaz kíméletlen kamasz Weöres Sándor A kerub sodrában A tánc országa feléd hajlik, fehéren lobog a csúcsokon az éj pántjai közt; ne félj, rádvirrad, amit elgondolni se tudsz, a teljes szabadság és lengeni fogsz lábatlanul a túlsó messzeségben, mégis mindennel közösen — jegyezd meg és ne irtózz, takard ki arcod! Kezemtől mindennek csillag-illata van. És már nem vagyok én, szemem fénye csak ábránd, árnyam csak fátyol, mit lenget a szél, a hideg áram a gyökerek fölött. Tudnád-e pjra szakadó, törékeny dolgaidat tiszta szóra bírni? Iszonyú úgy lengni sem földön, sem égen egészen . és visszafelé már. nincsen út. Minden elhagyott, egyedül lengek az ürességben, az ég teljes gömb körülöttem, nincs támaszték sehol. Megyek-e? vagy zuhanok a semmibe? vagy egyhelyben lengek? itt nem lehet tudni semmit. Talán valaki vigyáz rám. Talán valami vigyáz rám. Talán én vigyázok, csak nem tudok róla. Talán hatalmas vagyok, csak nem tudok róla. Talán azért nem tudok róla, mert már nem vagyok. Halott vagyok, anélkül hogy meghaltam volna. Ilyen nehéz a halál? Ilyen könnyű a halál? Ilyen se-nehéz, se könnyű a semmi? Ilyen semmi a semmi? »JEGYZET ■ >m azért féke- zágút egyik )állója előtt, inalommal vivőben buszra yos egyedek A fiatalem- és állt meg, ganciájához a jsok gyakor- zik.- mondta, miarccal végig- ó makogáso- lelkiismeret- amikor ezzel éktől hemzse- nellett voltam ű. A vissza- gyakorta lát- zetlenül pa- a gyűlölködő azt hittem, ■űlölik, illetve amire egy lati márka kö- Azóta vilá- irom. Jól tu- ilogosok nem hanem arra, i ők ülnének Csönd lesz a világon? egy Opel volánja mellett, és én állnék a buszmegállóban — semmi bajuk nem volna a világgal. Tudja, uram: az emberiség még mindig a csecsemőkorát éli. S egy csecsemő csak addig bőg, amíg meg nem kapja a cumiját. Ezért én a nagy forradalmakat sem tudom komolyan venni, nem én, uram. Nem többek tömeges méretű höbörgéseknél. És ha mindenki megkapja a maga cumiját — csönd lesz a világon. No, Isten áldja. Monorra értünk, ki kellett szállnom. .Őszintén örültem neki. Addig ugyanis — a hálaérzettől még mindig átitatva — úgy heherésztem, mintha egyetértenék jótevőm elméletével. Pedig nem értettem egyet vele, csak éppen túl hálás voltam neki ahhoz, hogy vitatkozzam azzal, amit mond. Ezért örültem a megérkezésnek: menekülhettem saját lekenyerezett lelkiismeretem elől. A forradalmárt és a hőbörgőt az első pillanatban valóban nem lehet megkülönböztetni: mind a kettő elégedetlenkedik. Az alapvető különbség csak hosszabb távon derül ki: a hő- börgő csak azt tudja, hogy mi az, ami ellen lázad, mig a forradalmár azzal is tisztában van, hogy mi az, amiért lázad. Óriási különbség. Mert a hőbörgőt el lehet hallgattatni néhány odavetett konccal - „cumival", ahogy ismeretlen jótevőm mondta —, a forradalmár viszont elégedetlenkedni fog mindaddig, amíg eszméje testet nem ölt, vagy ha már testet öltött: amíg eszméjét „meglovagolni" igyekvő törekvéseket észlel maga körül. S mindezt függetlenül egyéni sorsának, saját szociális helyzetének alakulásától. Láttam én már karón varjút. Láttam embereket, akik — a nép bizalmából magasabb polcra kerülvén — hamar elfelejtették, hogy honnan kerültek oda. Láttam a szegényeknek nem egy prófétáját megtollasodni és kispolgárrá silányulni az indulatokban is. Láttam kényelmetlen írót lelkileg elkényelmesed- ni abban a villában, amit rebellis műveinek a honoráriumaiból építtetett. És láttam olyan őrmestert, aki a hajdani jutásiaktól közkatonaként elszenvedett sérelmeit a félszeg újoncokon igyekezett megtorolni. Láttam, láttam, és mindig elgondolkoztam: rengeteg esettséget, emberi gyarlóságot hordozunk még az idegeinkben. És amíg hordozzuk, addig a forradalom nem ér véget. Az a forradalom, amely az Auróra ágyúlövésére robbant ki. Én annak a forradalomnak az évfordulóját képtelen vagyok a szabványünnepek közé besorolni. Mert ünnepeink zömében kegyelettel emlékezünk valakire vagy valamire, személyre vagy eseményre, valami lezártra, elmúltra, mindenképpen befejezettre. A forradalom ünneplése viszont nem rekedhet meg az emlékezésnél, a kegyelet lerovásánál, mivel a forradalom folyamatot jelent. Máig ható, ma is zajló folyamatot. A régi rend megdöntése csak a kezdet volt. Az új rend kivirágoztatásához szükséges tudati magasság meghódítása még nagyon is hátravan. A szocialista gondolkodású és életvitelű emberért még inem fejeződött be a harc. Sőt, mostanában éleződik, hiszen e harc kilátástalanságát egyre többen hangoztatják. Sokan félreértik a peresztrojkát, azt hiszik, a forradalom temetéséről van szó, pedig ellenkezőleg: 1917 októberét most még inkább tekintjük a legnagyobb emberi lehetőségek történelmi kiindulópontjának, mint bármikor! Most, amikor az azóta eltelt idő rárakódott évtizedei közül nem egyet kell lefejteni róla, hogy világosabban láthassuk: minek a továbbvitelét kell megkísérelnünk látszólag ellehetetlenülő helyzetünkben. Forradalmárokra és nem hőbörgőkre van szükség manapság elsősorban, forradalmárokra, akiknek közösségi indulatait nem tompíthatja el saját sorsuknak sem jobbra, sem pedig rosz- szabbra fordulása. Forradalmárokra, akiknek tisztánlátását nem vakíthatja el az egyéni útjuk hepehupáin felverödő por sem. Forradalmárokra, akiket nem silányit el a magasabb beosztás - és forradalmárokra, ckiknek nem derogál a „közlegény"' állapot, akik szürke eminenciásként sem renyhék küzdeni a szocialista közösség veszélyeztetett érdekeiért, félretéve vélt vagy valóságos sérelmeket, elfelejtve bosszantó igazságtalanságokat. Forradalom ... A szó barikádokat idézett hajdan - idézze ma az „eszme-barikádokat". A. felszaggatott utcakövek helyett idézze ma az elszaggatott tudati béklyókat. A halálra szánt lelkesedés viHámcikázásoit pedig váltsa fel szívünkben az életre szánt céltudatosság örökmécs-szívós- ságú lobogása. Baranyi Ferenc
