Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-05 / 309. szám
IO Dunántúli napló 1988. november 5., szombat Hivatalosan elismert gyógymód Akupunktúra A portástól kezdve... — Hová megyünk?... ordít utnáman o portás hazánkban általánossá vált, felelősségrevonó hangon. - ön is jön velem? — kérdezem tüntető udvariassággal. —Milyen kedves, hogy személyesen elkísér egészen addig az ajtóig, ahova menni szeretnék — folytatom. Külföldön ilyenkor csak azt kérdezik „Hová tetszik menni?", „Szabadna útbaigazítanom?", de személyesen nem kísérnek el. - Félig - meddig megérti, hogy nem tartozom azok közé, aki a harminc évvel ezelőttről ittfelejtett hangra és stílusra alázatos alattvalóvá zsugorodik. — Ott a blanketta, töltse ki . . . — pattog egy pénzügyi hölgyecske. — Szabadna kérnem egy Írószerszámot ... — udvariaskodom. — Ott van mellette- (újabb pattogás). - Nincs kérem - bátorkodom ellentmondani. — Hogy-hogy nincs - emeli fel a hangját —, az előbb még ott volt! — Most nincs kérem szépen — rebegem, s aztán visszakérem a betétkönyvemet -, amire 20 százalékos infláció mellett, 9,5 százalékot fizetnek - és távozom. Dobbal nem lehet verebet fogni — még alattvalót sem. 'Jgyet intézek. Kérdezek, iratot nyújtok be az ablakon. Nem nyúlnak érte egy ideig, nem válaszolnak, nem szólnak hozzám. Egymáshoz igen. Megtudom, hol lehet püspöklila harisnyanadrágot kopni, hol ereszt a Liberó- csak azt nem, hogy velem mi fog történni. Egyik lábamról a másikra állok, majd a másikról az egyikre. Nincs több lábam. - Végre az egyik hölgy fejével int. Ezt én úgy értelmezem, mintha azt mondta volna „Legyen szives az ablakhoz fáradni, ügyét elintéztük." Odomegyek, és csodák csodája, a hölgy megszólal. — Aláírja! — mondja ellentmondást nem tűrő hangon, és elibém tolja az iratot. Kultúra. Könyvet szeretnék venni. Hárman árulják. Mindhárman egy zacskóból esznek. Mellém áll valaki — gondoltam vevő —, de csak borát. Ö is nyúl a zacskóhoz. Most már négyen esznek, vagy ahogy az ő korosztályuk mondja - tápolnak, Tétován felemelem az általam kiválasztott könyvet, de nem reagálnak. Szabad kérdeznem, ki foglalkozik velem? — Negyvenhat forint - volt o lakonikus válasz az egyik tápolótól, s máris tovább beszélgettek. Kór folytatni bármelyik történetet, hisz ezek ezerszám történtek meg mindenkivel és sajnos történni fognak a jövőben is. Panaszos levelek százaiból, rádiójegyzetekből, saját tapasztalatainkból ismerjük a bábáskodó autóbusz- vezető típust, aki fegyelmezi, leszállítással fenyegeti a megriadt utazóközönséget, oz őrmester stílust alkalmazó ápolónőt, a hatalmi jelvény (partvis), birtokában dirigáló takarítónőt, a kispadon ordítozó edzőt, omint a trágárságtól hemzsegő szavaiból alig lehet az utasítást kihámozni, a teherautója ülésén trónoló, magabiztos, mindenkit letegező és eredeti születési helyére visszaküldő sofőit, amint csigalassúsággal „rakodunk" jelszóval lezárja egy szűk utca forgalmát ... És sorolhatnám vég nélkül. Alapvető jellemvonása mindezeknek a basáskodás, amellyel előidézik és fenntartják a kiszolgáltatott alattvalói közérzetet. A maga területén mindenki igyekszik megtorolni azokat a sérelmeket, amelyeket mint megalázott alattvaló elszenvedett. A teherautósofőr alázatos a hivatalban, a hivatalnok alázatos a portán, a portás alázatos a teherautósnál, mert különben nem akkor, nem úgy, és nem oda rakják a holmiját. ördögi kör, amit az általános rosszkedv, a müve- letlenség, a szeretet hiánya éltet. — Sutba dobtuk a társadalmi érintkezési formákat, amelyeket egymás kölcsönös tiszteletére, megbecsülésére találtak ki. Nincs „kérem", nincs „köszönöm", hiányzik o „legyen szíves". Nem kérnek elnézést, oz ajtón nem kopognak, a hivatalba félmeztelenül lépnek be, kérelmüket fagylaltot nyalva, vagy rágógumit rágva adják elő. Már az érintkezési formák alapja is inog; nem köszönnek egymásnak az emberek még ott sem, ahol ez a műnkével együttjárna és borravalót eredményezne. Nem kívánunk egymásnak jó napot, jó szerencsét, sőt közölnivalónknak már hangot sem adunk. Mutogatunk, fejünkkel intünk és nem mondjuk „szíveskedjen helyet foglalni, rögtön intézzük az ügyét", vagy „itt legyen kedves aláírni". Vannak szerzetes rendek, amelyeknek a tagjai fogadalmat tettek a hallgatásra. Néma barátok, — így hívják őket. Néma ellenségek. — Lassan már ez illik társadalmi életünk bizonyos aktusaiban tevékenykedő embertársainkra. S ha éppen nem némák, abban sincs köszönet. Nincs Európának olyan országa, ahol a mondanivalót ennyi trágárságba csomagolnák. A vesztes mindenhol a halkszavú, udvarias alattvaló. Miniszterek biztatnak szin te minden nap, hogy le gyünk végre magabiztos ál lampolgárok és merjünk ki lépni alázatos alattvalói ma gotartásunkból. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mert évtizedek alatt kialakult magatartási formákat, modorbeli hiányosságokat kijavítani nem lehet egykét hónap alatt. Ezer ok akadályozza ezt ma is. Akkor mit lehet itt tenni? Bonyolódjunk trógársó- gi szópárbajba az utat elzáró teherautó sofőrjével, aki csak ezen a hullámhosszon vesz? Vagy próbáljunk a szeretet, megértés, egymás tisztelete hullámhosszán adni, hátha majd lehet arra is kapni antennát? A miniszterek pedig ne csak sürgessék az állampolgári magatartás szükségességét, hanem minden szinten szabadítsanak meg azoktól, akik alattvalóként bánnak velünk ... a portástól kezdve. Dr. Szalai István MTESZ-egyesiiletek küldöttértekezletei A közelmúltban megalakult a Magyar Orvosok Akupunktúra Társasága. Ez már hivatalosan elismert, a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületén belül működő 62. önálló orvostársaság, teljesen egyenrangú a többivel. Tulajdonképpen már az 50- es évek elején hozták be az akupunktúra tudományát Magyarországra azok az orvosok, okik Koreában teljesítettek szolgálatot. Hozták a tűket, s beszámoltak róla, hogy ott az orvosok milyen fantasztikus eredményeket érnek el vele. Az akkori egészségügyi vezetés pártfogolta ezt, sőt egy csoportnak tanulmányutat is szervezett Kínába. Folytatása azonban nem lett. A 70-es években csapott fel ismét az érdeklődés, mert az orvosok közül egyre többen jutottak el külföldi tanulmányútokra, kongresszusokra, ahol találkoztak a akupunktúrával és eredményeivel. Ám Magyar- országon nem ismerték el gyógymódnak. Egyéni kezdeményezésekkel azonban mind több egészségügyi munkahelyen bevezették a külföldön szakképzettséget szerzettek bevonásával. A Mecseki Ércbányászati Vállalat és rendelőintézetének vezetői voltak az elsők az országban, akik zöld utat adtak az akupunktúrának, hogy az uránbányászok betegségeinek gyógyításában mint alternativ terápiát alkalmazzák, s beindították az akupunktúrás szakrendelést dr. Rédey Tibor főorvos vezetésével. (Ebben az időben rendszeresen kellett az igazoló jelentéseket Írni a rendelőintézet vezetőjének. Ugyancsak ők voltak az elsők, akik az akupunktúrán kivül a reflexterápia más módjait — így pl. a lézert — is bevezették.) Az akupunktúra szó csak a tűszúrásos módot jelenti. Nagy áttörés volt, amikor dr. Tigyi Józsel akadémikus, az MTA Biológiai Osztályának elnöke, a POTE Biofizikai Tanszékének vezetője kezdeményezésére 1984-ben megalakult az Akadémiai Bizottságokon belül az Akupunktúrás Munkacsoport. Ennek tagjai orvosok, biofizikusok, biológusok és azt tűzték ki célul, hogy tudományosan kutatják az akupunktúra hatásmechanizmusát, a tudomány eszközeivel bizonyítsák a létjogosultságát. Ám ez a társaság főként csak az alapkutatással Icglalkozott, gyógyítással nem. A munkacsoport megalakulását követően még ugyanebben az évben az akupunktúrával foglalkozó gyakorló orvosok, akik a szófiai akupunktúra világkongresszuson részt vettek, megalakították a Magyar Akupunktúrás Orvosqk Baráti Társaságát. E nem hivatalos csoporthoz csak orvosok csatlakozhattak. A baráti társaság rendszeresen tartott összejöveteleket — kongresszusi színvonalon, de baráti csoportosulás néven — ahol kicserélték tapasztalataikat, beszámoltak az eredményeikről. Ismét Pécs volt az első, ahol szovjet—magyar egészségügyi szakemberek együttműködési megállapodását követően, az uránbányászok rendelőintézetében szovjet szakemberek vezetésével olyan akupunktúra tanfolyamot szerveztek, amelyet már hivatalosan is elismert az egészségügyi vezetés. Három évvel ezelőtt, 1985-ben indult, és a napokban tette le a 28 résztvevő a szakképzettséget igazoló vizsgát szovjet—magyar vizsgabizottság előtt és kapott hivatalos jártassági bizonyít- vá nyt. Mindinkább sürgetővé vált: szabályozni kell az akupunktúrás tevékenységet. Miután az akupunktúra az orvosi gyógyító tevékenység egy részének minősül, ki kell végre mondani, hogy akupunktúrát hazánkban, csők megfelelő jártassággal rendelkező orvos végezhet. Az Orvostovábbképző Egyetem rektora megvizsgálta az akupunktúrával foglalkozó orvosok képzettségi színvonalát és mindössze 18 magyar orvosnál ismerte el megfelelőnek o jártasságát az akupunktúrában. Közülük kértek fel egy csoportot, hogy nyújtsanak segítséget az Orvostovábbképző Egyetem keretein belül induló hivatalos akupunktúrás képzés megindításához, amire 1989-ben kerül sor. A tanfolyamot megelőzően lehetőség nyílik arra, hogy azok, akik külföldi akupunktúrás tanulmányt folytattak, abból vizsgát tettek és az előirt feltételeknek megfelelnek, jártassági vizsgára jelentkezhessenek, amely ugyancsak az OTE szervezésében történik. Ennek sikeres teljesítése esetén megkapják a hazai jártassági bizonyítványt. Minden más esetben a magyar tanfolyam elvégzése és sikeres vizsga letétele a feltétele annak, hogy akupunktúrát végezhessen az orvos. Az egységes szemlélet kialakítását és az akupunktúra dolgainak irányítását célozza a Magyar Orvosok Akupunktúra Társaságának megalakulása. A hivatalos adminisztratív dolgok lezajlásáig és a hivatalos bejegyzésig a társaságot egy Ideiglenes ügyvezető Elnökség vezeti, amelynek tagjai közt két pécsi orvos is szerepel; dr. Bank Józsel, a MÉV üzemegészségügyi Szolgálatának vezető főorvosa és dr. Rédey Tibor, ugyanezen intézmény akupunktúrás szakrendelésének vezető főorvosa. Az orvosok azt mondják: a tiltás, majd tűrés időszaka után végre elérkezett a hivatalos elismerés időszaka. (Hány évig tiltották az akupunktúrát? Hány évig húzódott a Naksol ügy? Jelenleg nem ismerik el a mognetoterápiát- de a tűrés fázisában van, ugyanis egyre több intézet alkalmazza — nem hivatalosan- eredménnyel. És tiltják a Celladamot. Előfordulhat, hogy megérjük, hogy ez utóbbi is zöld utat kap?) Sarok Zsuzsa Novemberben és decemberben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 33 tagegyesületének többsége küldöttértekezletet tart. Azért nem mind, mert az egyesületek önállóan döntenek a tanácskozás összehívásának szükségességéről. A szakemberek értékelik a két és fél éve megtartott küldöttértekezletek óta eltelt időszak munkáját, s meghatározzák az efkövetkezendő időszak tennivalóit. Valamennyi tudornál nyos egyesület maga határozza meg .milyen témákat tűz a küldöttértekezlet napirendjére. Az azonban bizonyos, hogy mindenhol számba veszik a műszaki fejlesztést akadályozó tényezőket, s elemzik a reálértelmiség munkafeltételeit, anyagi és erkölcsi megbecsülését. Ismeretes, hogy az MTESZ szeptember végén országos konferenciát hívott ösz- sze a tagegyesületekben tevékenykedő kutatók és mérnökök részvételével. Az ott elfogadott ajánlásokat a szövetség megküldte 3300 tagvállalatának, s valamennyi tagegyesületnek. A most sorra kerülő küldöttértekezleteken azok is kifejthetik véleményüket a műszaki szakemberek érdekvédelméről, akik az MTESZ-tanácskozáson nem vettek részt. Újrakezdés gyed után Mind a ketten fiatalasszonyok vagyunk és nemrég álltunk újra munkába. Új napirendet tanulunk: meg kellett őriznünk az otthon töltött idő alatt megszokott nyugalmat, és helyt kell állnunk a munkahelyen is. A gyerek most bölcsődébe jár, és reggel szorít az idő. A munka sem megy úgy, mint a szülés előtt. Atárdicsné dr. Konrád Valéria osztályvezető egy nagyvállalatnál. — A kisfiam születése után másfél évig voltam otthon — meséli. — Az első időszakbon egyáltalán nem jutott eszembe, hogy közgazdász vagyok, nem hiányzott a hivatásom. A vállalattól ugyan időnként kaptam feladatokat, ugyanis üzemgazdasági osztályvezető vagyok, elemző munkát végzek. Persze, inkább csak véleményt kértek tőlem. A munkatársaim is rendszeresen tájékoztattak a gyárban történt változásokról. A legfontosabbnak akkor a gyereket tartottam. Gábor a Krisztina téri bölcsődébe jár. az édesanyja úgy gondolta, inkább járjon a lakásukhoz közeli gyermekintézménybe, minthogy reggel a tömött buszon szorongjanak. — Én már reggel fét hatkor kezdem a napot, amióta visz- szajöttem dolgozni. Eleinte mindent tökéletesen akartem csinálni, a munkámat is, az otthoni teendőimet is. Egy idő után azonban kénytelen voltam rájönni, hogy ez nem megy. Azóta ugyan nem ragyog annyira a lakás, de rend van. A gyereket négy órakor elhozzuk a bölcsődéből és utána csak vele vagyunk a férjemmel együtt. Játszunk, sétálunk. A házimunka, a tanulás, a szakmai ismeretek gyarapítása este 8 után kezdődik. A gyed alatt is rendszeresen olvasta a Gazdaság cimű folyóiratot, de ami addig a tájékozódást segítette, két évig az egyetlen igazi szakirodalmi forrós volt. Ha volt idejük, a férjével együtt eljártak a Politikai klubba is, ilyenkor az édesanyja vagy az anyósa vigyázott a gyerekre. Mártonné Székely Éva nyúlánk, vékony asszony, exportügyintéző. Nehezen tudom szóra bírni. Neki a gyed nagy kiesést jelentett. — Először úgy terveztem, hogy két évig otthon maradok, de aztán másfél után úgy éreztem, szükségem van arra, hogy a gyermekemen kívül mással is beszélgessek. Eleinte nagyon nehéz volt. A kisfiam sokat betegeskedett. Havonta legalább egy hetet hiányoztam a munkohelyemről. Nem szólt érte ugyan senki, de nem mertek rám bízni komolyabb munkát. Most mór jobb a helyzet, Andris, megszokta az óvodát, kevesebbet vagyok vele táppénzen. Andris a Dohánygyár óvodájába jár, ahova az édesapja viszi el minden reggel. Délután együtt mennek érte a szülei. Reggel hétkor indulnak el otthonról és délután ötkor érnek haza. A Kertváros legtávolabbi csücskében laknak.- Amíg otthon voltam, szép nyugodtan végeztem el a munkámat, most meg állandóan kapkodnom kell. Úgy éreztem, amikor visszajöttem dolgozni, hogy az egészet élőről kell kezdenem. A legköny- nyebben a kisfiam állt át erre az életritmusra. Engem viszont nagyon zavar, hogy naponta vele igazán csak egy félórát tudok foglalkozni. Az életünk anyagilag sokkal könnyebb lett, de egyszerre többfelé kell koncentrálnom. Két óra alatt, húszféle dolgot kell otthon elvégeznem. * Mihajlcvicsné Orzsi Enikő — óvónő. Három évig volt gyesen, de szíve szerint még egy évet Csabi nevelésére szánt volna.- Szívesen jöttem vissza, mert szerencsémre a régi váltótársammal kerültem ismét egy csoportba. Az nehéz volt eleinte, hogy nagycsoportos gyerekekkel kezdtem, de hamar megismertem őket. Otthon Csábival, a kisfiámmal is sokat játszottam, játékokat találtunk ki. Közülük sokat az óvódai foglalkozásoknál is tudok használni. Az elmúlt évben már megválasztottak a matematikai munkaközösség vezetőjének, nem sokkal azután, hogy visszajöttem, most annak a programját készítettem el a kolléganőimmel közösen. Az a szerencsém, hogy éjszaka is tudok dolgozni, ha eszembe jut valami jó módszer, akkor képes vagyok akár éjfélkor is felkelni és leírni azt. így nincs lelkiismeretfurdalá- som, hogy az óvoda miatt a gyerektől, a családtól veszem el az időt. A legnehezebbnek a délu- tános műszakot tartja. Mire végez, a másik óvoda is bezár, olyankor Csabi a legutolsó. A férje kisiparos, ezért az ő munkaideje a megrendelőktől függ. Enikő naponta főz, hogy legalább egyszer mindenki meleg ételt egyen. A Pálosok fölött laknak a szüleivel egy házban. Ez nagy segítséget jelent.- A legnagyobb gondom az, hogy sokat kell helyettesítenem és az óvoda után már Csábihoz sincs akkora türelmem. Mind a ketten már most várjuk a nyarot, amikor az egész nap ismét a kettőnké! Szalai Kornélia
