Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-24 / 327. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt XLV. évfolyam, 327. szám 1988. november 24., csütörtök | Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Hetven éve alakult meg a KMP 1918 őszén a helyét, útját, perspektíváit kereső ma­gyar társadalom állapotát jelezte, hogy alig volt egyesü­let, klub, kávéház, magánlakás, ahol az Ady megénekelte 4—5 magyar össze ne hajolt volna. Volt miről beszélni, hisz- az ország alig lábalt ki a vi­lágháborúból, az éppen megszületett demokráciát a tör­ténelem mind keményebb próbák elé állította: gazdasági összeomlása, a történelmi Magyarország széthullása, a vesztett háború minden terhe az új rend vállára nehe­zült. A tépelődő beszélgetések emléke elenyészett az idő­ben (csak egy-egy memoár őrzi hangulatúkat), ám egy összejövetel ezek közül hatásában maradandóbb lett a többinél. 1918. november 24-én, vasárnap délután Kelen Józsefék Városmajor utca 42. szám alatti lakásában, mintegy 40 résztvevővel, összeült a KMP alakuló értekezlete. Az ülé­sen határozatot hoztak az új forradalmi munkáspárt meg­alakulásáról és megválasztották az első Központi Bizottsá­got, s annak elnökét Kun Béla személyében. Az új forradalmi pórt vezetése kifejezte személyi össze­tételében mindazoknak a forradalmi erőknek összefogását, amelyek 1918 őszén már tudták vállalni 1917 októberé­nek követését, a szovjet-orosz példa autonóm alkalmazását, a szocialista forradalom megvívását Magyarországon. Képviselve volt a pártban az orosz forradalom és a pol­gárháború harcaiban leninistává edződött volt hadifoglyok csoportja — akik korábban is tekintélyes vezetői voltak a hazai munkásmozgalomnak —, „régi", I. világháború előt­ti szociáldemokrata baloldaliak, a forradalmi szocialisták, s az 1918-as politikai tömegsztrájkok munkásvezetői. Eb­ben a néhány tucat emberben egyesült a magyar munkás- mozgalom minden régi, jó tradíciója, s az orosz forrada­lom tapasztalatai. A KMP sok tekintetben nem volt „szabályos” párt, ha­nem Kun Béla találó jellemzése szerint „agitációs szer­vezet". Vezetői nem gondoltak az utókor történ észéi nek osztályzataival s nem önmagukat kívánták megszervezni, hanem mielőbb meg akarták hódítani a munkásság, a dől-' gozók minél szélesebb rétegeit a szocialista forradalom programja számára. Ezt a célt minden nehézség ellenére — hisz 1919 február végén a párt vezetőit letartóztatták -— a márciusi fordulatot megelőző hetekben sikerült elérni. Joggal állapíthatta meg már 1919 őszi, bécsi emigráció­jából visszapillantva Kunfi Zsigmond, hogy 1919 tavaszán „a munkásság nagy tömegei név szerint és forma szerint a szociáldemokrata párthoz tartoznak, de gondolkodá­sukban és érzelmükben kommunisták". Kunfi szavait igazol­ták a tömegek. Március derekán számos megyében átvették a hatalmat a munkástanácsok, megindultak a tárgyalások a Gyűjtő- fogházban tartott kommunisták, valamint a baloldali szó ciáldemokraták, a Budapesti Munkástanács, illetve egyes nagyüzemek bizalmijai között. Az MSZDP-ben erősödött \ az igény a kommunistákkal való megállapodásra, a mun­kástanácsokban, pártfórumokon egyre nyíltabban követel­ték a hatalom átvételét. Ezekben a napokban vált igazán nyilvánvalóvá, hogy a kommunisták programja nemzeti program is. A párt nem- i csak a termelés munkásellenőrzését; a nagybirtokok kár­talanítás nélküli kisajátítását hirdette, hanem visszautasítot- ‘ ta a nemzeti létét fenyegető területrablásokat is. A Kárpát- ; medencében élő népekével együtt képviselte a magyar i nép önrendelkezési jogát, amikor az egymást elkerüíhetet- : lenül megrövidítő polgári . „megoldásokkal" szemben az itt i i élő népek szocialista föderációjáért szállt síkra. Új külpolitikai orientációt kínált az országnak, a sző- ; vétségét a világháború győzteseivel dacoló Szovjet-Orosz- , országgal. Ez a koncepció a válság kiéleződése idején, a polgári demokratikus kormányzatot megrendítő Antant-ulti- i mátum (az ún. Vix-jegyzék) átnyújtásának pillanatában a \ legszélesebb tömegek rokonszenvével találkozott, hisz egy- í szerre nyújtott távlatot a társadalmi átalakulásra, s az el­viselhetetlen nemzeti sérelmék orvoslására. Ez a közhan­gulat, és a döntés pillanatában a kommunisták javaslatá­ra megvalósult munkásegység tette békéssé a szocialista fordulatot Magyarországon (megakadályozva egyidejűleg a Szovjet-Oroszország elleni, talán legfenyegetőbb interven­ciós terv véghezvitelét.) Az elkövetkező 133 nap egy vi- ! lágtörténelmi jelentőségű és tanulságaiban ma sem aktu­alitás nélküli kísérlet nyitánya volt. Sokáig elhomályosult, háttérbe szorult, hogy a KMP alapítói számára az eszmei alapot, a politikai kiindulópon­tot az Áprilisi tézisék, az Állom és forradalom jelentették, ezt próbálták átültetni a gyakorlatba. Ha valamivel össze lehet tehát vetni a magyar tanácsállam politikáját, akkor az nem a leninistának „átértelmezett" szovjet-orosz gya­korlat, hanem az Állam és forradalom elképzelése a ,,’kom- münállamról”. A KMP alapítóinak, az 1919-es forradalom nemzedékének eszmei öröksége ezért — érthetően — zárványként élt a • létező szocializmus testében, míg az alapítók nemzedéké- nék (döntő többségüknek) tragikus sors jutott osztályré­szül. Csak remélhető, hogy a jelen kritikai folyamatai ki- j bontják a zárványból a mához szóló üzenetet. Kende János Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. november 22-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. november 22-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság tit­kára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első tit­kárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, vala­mint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság megvitatta és elfogad­ta : — Szűrös Mátyás előterjesztésében az idősze­rű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót; — Grósz Károly előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarend­jére, munkamódszerére, a KB munkabizottsá­gainak és apparátusának feladatkörére vonat­kozó javaslatot; — Fejti György előterjesztésében az alkot­mány egyes rendelkezéseinek módosítására, az országos és a helyi népszavazási törvény elveire vonatkozó javaslatot, valamint a gyülekezési és az egyesülési törvénytervezetek társadalmi vitájának főbb tapasztalatairól szóló tájékozta, tót;- Pál Lénárd előterjesztésében a nemzetisé­gi politika továbbfejlesztésére és a nemzetiségi törvény irányelveire vonatkozó javaslatot;- Lukács János előterjesztésében a tagdíjfi­zetés egyes kérdéseinek módosításával kapcso­latos javaslatot. Ezt követően a Központi Bizottság személyi és legyéb ügyeket tárgyalt. A Központi Bizottság a napirendi témák megtárgyalása előtt megemlékezett 1918. no­vember 24-éről, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásánok 70. évfordulójáról. iGrósz Károly, a párt főtitkára megnyitó beszé­dében méltatta a kiemelkedő eseményt. I. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a reformfolyamat több szocialis­ta országban a szocializmus fejlődésének mindinkább meg­határozó irányává válik. Ez ha­zai feladataink megvalósításá­hoz kedvező nemzetközi politi­kai hátteret biztosít. A Központi Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja az elmúlt hónapokban hozott az átalakítási folyamat gyorsítása érdekében. A szov­jet mezőgazdaság megújításá­ra tett lépéseket a gazdasági reforrn fontos részének tekinti. Pártunk és népünk érdeklődés­sel, rokonszenvvel követi a nemzetiségi kérdés lenini szel­lemben történő rendezésére irányuló erőfeszítéseket. A Központi Bizottság úgy látja, hogy a Lengyel Egye­sült Munkáspárt és a kormány elkötelezettsége a társadalmi párbeszéd mellett, valamint a szocialista pluralizmus keretei­nek kialakítása, a jogállami­ság megteremtése érdekében folytatott következetes politiká­ja fokozatosan létrehozhatja a gazdasági és társadalmi kon­szolidáció feltételeit. A testület megerősítette: a Magyar Népköztársaság őszin­tén kívánja, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége ered­ményesen hajtsa végre a gaz­daság, a politikai rendszer és a párt reformját, enyhítse a társadalmi feszültségeket. O A Magyar Népköztársa­ság bukaresti nagykövet­ségének kereskedelmi tanácso­sa elleni román provokációval kapcsolatban a Központi Bi­zottság egyetértését fejezte ki a Külügyminisztérium tiltakozó jegyzékében kifejtett hivatalos állami állásponttal. Hangsú­lyozta: az ilyen magatartás az állami kapcsolatokban megen­gedhetetlennek és elfogadha­tatlannak tartja. A leghatáro­zottabban visszautasítja, minta szocializmus elveivel, valamint a magyar—román kapcsolatok fejlesztésének szándékával ösz- szeegyeztethetetlen jelenséget. A súlyos incidens minden kö­vetkezményéért a felelősség ki­zárólag a román illetékeseket terheli. © A Központi Bizottság nagyra értékelte az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési folyamatban részt vevő államok konstruktív magatartá­sát. üdvözölte azokat a józan kompromisszumokat, amelyek .alapján reális esély nyílik a bécsi utótalálkozó befejezésé­re az év végéig, és megkez­dődhetnek a tárgyalások a politikai, a gazdasági és a humanitárius együttműködés elmélyítéséről, valamint az európai hagyományos haderők és fegyverzeték korlátozásáról. O A testület kiemelte, hogy a Varsói Szerződés Kül­ügyminiszteri Bizottságának budapesti ülésén elfogadott dokumentum megfelelő alapot •szolgáltat az előrelépéshez a bizalom- és biztonságerősítő folyamatban. A külügyminiszte­rek tanácskozása egyben a Varsói Szerződés keretében meq valósuló, az egyenrangú­ság elvén nyugvó külpolitikai egyeztetés újabb állomása volt. O A magyar külpolitika leg­utóbbi lépései hasznosan járultak hozzá stabilizációs és kibontakozási programunk kül­ső feltételeinek kialakításához. Grósz Károly látogatása Irán­ban, Ausztriában, Spanyolor­szágban kapcsolatainkban ki­emelkedő esemény volt. A leg­felső szintű tárgyalások növel­ték hazánk nemzetközi tekin­télyéi, és az együttműködés elmélyítésének újabb lehető­ségeit tárták fel. Alekszandr Jakovlewel, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjával Budapesten folytatott megbeszélések megerősítették, (hogy a két párt alapvetően azonosan ítéli meg a nemzet­közi kérdéseket és a szocialis­ta építés napirenden lévő fel­adatait. (Folytatás a 2. oldalon.) Javaslat Németh Miklós miniszterelnökké, Nyers Rezső államminiszterré választására Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége szerdán ülést tartott. Az ülé­sen Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács el­nöke tájékoztatást adott a Központi Bizottság november 22-i üléséről, az ott lezajlott vitáról és oz elfogadott dön­tésekről. Ismertette a Központi Bi­zottságnak az Elnöki Tanács­hoz, illetve az Országgyűlés­hez eljuttatott egyhangú ja­vaslatát, miszerint Grósz Ká­rolyt, az MSZMP főtitkárát - saját kérésére — mentsék fel a Minisztertanács elnöki tisz­téből, Németh Miklóst, a Poli­tikai Bizottság tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát válasz­szák meg a Minisztertanács elnökévé, Nyers Rezsőt, a Po­litikai Bizottság tagját pedig óllamminiszterré. Beható vita után, melyben a testület 15 tagja fejtette ki véleményét, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöksége három ellenszavazat­tal és két tartózkodással mi­niszterelnöknek javasolta Né­meth Miklóst, két tartózkodás­sal pedig államminiszternek Nyers Rezsőt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksége közös ajánlását eljuttatta a Magyar- Népköztársaság Elnö­ki Tanácsához, illetve az Or­szággyűléshez. Megnyílt a Herbária új üzlete Tegnap délután nyitotta meg kapuit Pécsett a Sallai utcá­ban a Herbária új Gyógynö­vény Szaküzlete. A kéthetes szünet után a vásárlókat nem­csak korszerűbb és modernebb belső vásárlótér, de termék­újdonságok is várták. A fi­nomkozmetikai szerek árusítá­sa mellett bővítik ugyanis a diabetikus készletet, s kapható lesz a mindeddig hiánycikk­nek számító „MEDAQA” reu­más fürdősó, s‘ a „BUERLECI­THIN" erősítő is. Ülést tartott a Miniszter­tanács A Minisztertanács szerdai ülésén jóváhagyólag tudomá­sul vette Grósz Károly jelenté­sét Spanyolországban és Fran­ciaországban tett hivatalos lá­togatásáról. A kormány meg­tárgyalta az 1989. évi állami költségvetésről szóló törvény- javaslatot és úgy határozott, hogy azt az Országgyűlés elé terjeszti. Ezzel összefüggésben megvitatta a következő évek költségvetési bérpolitikájáról és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság költségvetéshez fű­zött véleményéről készített elő­terjesztéseket. A Minisztertanács előterjesz­tést hallgatott meg az 1989. évi nyugdíjintézkedések tervé­ről és a kormányzati irányítás szervezeti korszerűsítéséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom