Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-08 / 280. szám
2 Dunántúli napló 1988. október 8., szombat Medvetzky Antalné hozzászólása Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az évszázad magyar vízügyi létesítménye országos - üggyé vált. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer „szakértőjévé" vált az ország, szinte mindenkinek kialakult valamilyen véleménye. Mielőtt még a közvélemény megtudta volna, hogy mi a nagyberuházás lényege, megindult a támadás ellene. Sorra jelentek meg az építést ellenző jelzések — egyre fokozódó indulatok¥al —, és csak késéssel jelentkeztek a hivatalos szervek tájékoztatással és cáfolatokkal. A viták és érvek stílusa sem volt azonos a két oldalon, indulatok szabadultak el és áttételeződtek gyakran már nem is a vízlépcső vizeire. Időnként nehéz volt eldönteni, hogy mi is a vita tárgya: egy létesítmény, egy elv vagy más, különböző szervezetek közötti politikai erőp róba. A közvélemény bizalma megrendült a vízlépcsővel, és annak létrehozásában részt vevő hivatalos szervekkel szemben. Mindezek miatt is, nekünk, képviselőknek igen nehéz feladat jutott, amikor állást kell foglalniuk ebben a kérdésben. Elhangzott több helyen az, hogy a képviselők nem kaptak elég tájékoztatást ahhoz, hogy felelősséggel mondhassanak véleményt. Én ezzel nem értek egyet. A megkapott anyagok igen részletesek és ha egy képviselőnek ez nem lett volna elegendő, a beruházásban résztvevők bárkinek, bármikor készek voltak felvilágosítást adni. Kifogásolták azt is, hogy szakmai kérdésekben laikus parlament tud-e megfelelően véleményt mondani. Erre én azt kérdezném, hogy akik ellenzik a beruházást, mindannyian szakemberek? De ne ezen vitatkozzunk! Az legyen a fontos, hogy minden kérdező — akár laikus, akár szakember — kapja meg a választ! Tisztelt Országgyűlés! Én azért bátorkodtam szót kérni a vitában, mert vízépítő mérnök vagyok —, bár nem vettem részt a vízlépcsőrendszer munkáiban, de régóta figyelemmel kísérem. A vitákat figyelve törekedtem arra, hogy kizárjam magamban a szakmai részrehajlást és keressem a korrekt véleményt. Igyekeztem kritikus szemmel nézni a beruházást. Részt vettem a hajóúton, figyeltem a képviselőtársaim kérdéseit és hangulatuk alakulását. Igen sok kérdést tettek fel —, elsősorban a kétségekkel kapcsolatban —, és a kísérő szakemberek minden kérdésre részletes, közérthető választ adtak. Azt tapasztalom, hogy a tájékoztatás és a látott, elkészült vízlépcső segítség volt a vélemény kialakításában. Köszönet érté azoknak, akik az utat lehetővé tették. Véleményem az, hogy a tervezett és épülő főművek jók és megépülésük után nagy nemzeti érték jön létre. A vízépítő szakma nagy feladatot kapott, amelyet becsülettel teljesített. A műszaki megoldások világszínvonalúak, amit nemzetközi szaktekintélyek is elismernek. A viták során a vízépítőket igen sok vád érte és a szakma presztízse súlyosan sérült. A történelem most megismételte önmagát. Nagy vízépítő elődeinknek is meg kellett vívniuk a maguk harcát a nagy létesítmények megvalósításáért. Vásárhelyi Pál, aki hazánk és Európa egyik legtekintélyesebb vízépítője volt, egy indulatos sza'kmai vita után, szívroham következtében halt meg. És meg kellett vívnia a maga harcát Türr Istvánnak, Beszédes Józsefnek és másoknak is. A történelem őket igazolta. Tisztelt Országgyűlés! A vízlépcsőrendszerről és annak jelentőségéről most itt részletes tájékoztatást kaptunk. Én ezeket ismételni nem «kívánom, csupán két nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. — A létesítmények kiépülése után a Duna vízjárása szabályozottá és szabályozható- vá válik. Tudnak befolyásolni olyan folyamatokat a környezetben, amelyet eddig a Duna spontán vízjárása következtében nem lehetett. A másik a HÍD! A nagymarosi vízlépcső egyben közúti híd ként is működik. Mindany- nyian tudjuk, hogy a világháború óta új Duna-híd nem épült (csak helyreállítottuk). Az új közúti átkelési lehetőséggel együtt a környék útjai is megújulnak, segítve ezzel a Du- na-kanyar problémás közlekedési viszonyait. A vasúti közlekedés is lényegesen javul a térségben. Ezt a tényezőt is figyelembe kell venni, főként akkor, amikor költségelemzést végzünk és hatásokat mérünk. Figyelemre méltó a területen érintett lakosság véleménye is. Egyre több jelzés érkezik arról, hogy az ott élők elviselik az építkezéssel járó esetleges kellemetlenségeket a megvalósulás utáni eredmények ismeretében. Az eddig elmondottak szerint úgy tűnik, mintha a vízlépcsőrendszert részleteiben és egészében kifogástalannak tartanám. Ez nem így van. A főműveket jónak tartom. Aggályaim a peremfeltételek körül vannak nekem is, mint másoknak. Nevezetesen a szennyvíztisztítás és az előre nem látható változások kérdése. Ezek azonban olyanok, amelyek kellő módon és kellő időben megoldhatók. A Duna szennyezését csökkenteni kell, ezért a biológiai —, az ipari szennyezőiknél a kémiai — szennyvíztisztítást a tervezett módon meg kell valósítani. Ez egy oldalról a beruházás költségterhe, más oldalról viszont a környezetvédelmi jelentősége igen nagy a térség számára. Kiemelten került szóba a mű várható ökológiai hatása az építkezés során és utána. A változtató hatás törvényszerű, de megfelelő módszerekkel kedvezően befolyásolható. Az üzemeltetést alá kell rendelni az ökológiai követelményeknek ! A természet nagyon jól tudja a dolgát. Ha megteremtjük a feltételeket, a természet „hazatalál". Érre látunk biztosítékot az osztrák vízlépcsőnél. Nagyon fontosnak tartom és támogatom, hogy létrejöjjön és működjön egy olyan bizottság vagy szervezet, amely figyelemmel kíséri a vízlépcső- rendszer építését és elkészülte után működését is, észrevételezi az esetleges problémákat és javaslatokat tesz a megoldásokra. A jelenleg meglévő mérő- és jelzőrendszer bővítését is célszerűnek tartom. Tisztelt Országgyűlés! A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye legyen tanulság mindannyiurík, a kormány, a szakma, az egész társadalom számára. Sok eddigi módszer már nem megfelelő. A lakosság igényli az őszinte, nyílt, előzetes tájékoztatást. A tanulságok szükségszerű levonása után is azt javaslom, hogy az Országgyűlés fogadja el a kormány tájékoztatását és javaslatait. Köszönöm figyelmüket. (Folytatás az 1. oldalról) bejelentette: 31 képviselőtársa aláírásával az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájékoztatóról — az ügyrend adta lehetőség értelmében - név szerint szavazzon a parlament. Ezután felszólalt még: Barcs Sándor (országos lista), az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, Váncsa lenö mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a beruházásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólva kiemelte: a vízlépcsőrendszer hatásterülete két megye 24 mezőgazdasági üzemére terjed ki. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer ember dolgozik. Ez alig éri el a művelt területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek o produktuma több mint két százaléka az országos termelésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mezőgazdasággal rendelkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgálták a beruházás mezőgazdasági hatásait. Tanulmány készítésére kértek fel számos kutatóhelyet, s egyetlen olyan tanulmány sem akadt, amely elutasította volna a vízlépcső építését mezőgazdasági, ökológiai szempontokra hivatkozva. A kormány nem tudományellenes, eddig is együttműködött a Magyar Tudományos Akadémiával, és a jövőben is támaszkodni kíván rá az adott szakkérdésekben — hangoztatta a miniszter. Levonható a tanulság: a mostani vélemény- eltérés, nézetkülönbség nem alakult volna ki, ha körültekintően és időben kezdik meg oz együttműködést. További felszólalók: Nemes Tamás (Komárom m„ 6. vk.), Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke és Varga Gyula (Zala megye, 2. vk.), a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára. Maróthy László válasza A vita lezárását követően ismét Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter kapott szót. Válaszában a kormány nevében köszönetét mondott minden hozzászólásért. összevetve az elhangzottak, kai a kormány véleményét, megerősítette, hogy a vízmű eredeti koncepció szerinti felépítését javasolja. A beruházás halasztására, időleges felfüggesztésére vonatkozó indítványok a döntéshez több információt igényeltek. A miniszter azonban úgy vélte, hogy valamennyi fontos. lényeges adat a döntéshozók rendelkezésére áll, ezért nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. A Duna vízminősége romlásának témaköréhez hozzátette, hogy a környezeti kockázat minimalizálása a cél, és törekednek a szennyvíztisztítás kér. déseinek megoldására is. Ehhez azonban még megállapodások szükségesek a szerződő partnerekkel. A kormány jelentésében is megfogalmazódott: bizottságot kérnek fel arra, hogy a vízmű építését kísérje figyelemmel, kontrollálja azt, és észrevételeit, tapasztalatait jelezze a kormánynak. Több javaslat érkezett arra, hogy a Parlament is hozzon létre ilyen bizottságot. Ha az Országgyűlés így döntene, akkor a kormány eltekintene saját bizottságának életrehívásától. Szavazás nyílt ülésen - felállással Maróthy László válasza utón Stadinger István elmondotta, hogy a vita során a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét több megjegyzés érintette. Ezért szükségesnek tartja, hogy az Országgyűlés nevében a bizalmáról biztosítsa a magyar tudóstársadalmat, és további segítségüket kérje. Bejelentette továbbá, hogy az ülés ideje alatt két javaslat érkezett hozzá. Király Zoltán és 31 más képviselő azt kérte, hogy a házszabály előírásainak megfelelően, az Országgyűlés név szerinti szavazással döntsön a tárgya kérdésről. 34 képviselő írt ala e9Y másik indítványt, amiben - ugyancsak az ügyrendre hivatkozva —, kérik, hogy a szavazás idejére zárt ülést rendeljenek el. Az e kérdésről kialakult vita után Avar István (Bp., 17. vk.), színművész javaslatára kompromisszumos megoldás született: a képviselők nyílt ülésen, de nem kézfeltartással, hanem felállással szavazzanak. Határozathozatal következett: az Országgyűlés 317 szavazattal, 19 ellenszavazattal, 31 tartózkodással — felállással szavazva — tudomásul vette a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer-beruházásról előterjesztett minisztertanácsi jelentést, a szóbeli kiegészítést azzal, hogy biztosítani szükséges a környezetvédelemmel, a víztisztítással és a településfejlesztéssel kapcsolatban meghatározott feladatok és feltételek teljesítését, illetve feltétlenül alkalmazni kell a létesítmény környezetvédelmi üzemeltetési módjait. A képviselők ezután egyhangú szavazással ad hoc bizottságot hoztak létre, a beszámolóban és a vitában elhangzott észrevételek, javaslatok sorsának további figyelemmel kisérésére, a munkálatok ellenőrzésére. A napirendnek megfelelően ezt követően Korom Mihály, az országgyűlési ügyrend korszerűsítését előkészítő bizottság elnöke tartotta meg szóbeli tájékoztatóját. Ezt követően Boldizsár Iván (országos lista) kért szót, s javasolta: az országgyűlés ügyrendjét a jövőben - az évszázados hagyományra tekintettel _ ismét nevezzék házszabálynak. A parlament elnöke az indítvány megfontolását az ügyrend korszerűsítésére kiküldött bizottság vezetőjének figyelmébe ajánlotto. Az Országgyűlés a bizottság elnökének tájékoztatóját egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációkra és illetékes miniszteri válaszadásokra került sor. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszaka -, amelyen felváltva elnökölt Vida Miklós, lakab Róbertné, Horváth Lajos és Stadinger István - befejeződött. Parlamenti tudósítónk jelent^ Az Országgyűlés őszi ülésszakának harmadik napja: Crósz Károly, Csebák Judit, Straub F. Brúnó az ülés megkezdése előtt MTI—TELEFOTO Megbolydult a Ház. Érezhető volt ez már az ülésszak első napján, mert — talán van erre magyarázat, csak meg kellene keresni —, jóllehet, számos, igen fontos kérdésben döntött a parlament, — gondoljunk csak az általános forgalmi adóról, a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatok módosítására, hiszen aligha tagadható, hogy minden szektort, minden állampolgárt közvetlenül érintő döntések voltak —, ám az ülésszak mintha az utolsó napra várt volna, amikor tegnap a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének folytatásáról vagy a munka leállításáról volt szó. A vízlépcsőről, amely annyi nézetet szült, annyi szenvedélyt szabadított fel, annyi heves vitát eredményezett, s amelyet egyre elfogadottabban „A MŰ" névvel elég volt megjelölni az ülésszakon. Ez a megbolydulás nem pusztán abban fejeződött ki, hogy a miniszteri előterjesztést követő vitában a felszólalások egymásnak néha homlokegyenest ellentmondottak, vagy abban a tanácstalanságban, amit az egyik képviselőnő fogalmazott meg, miután előző nap késő este végre kézhez kaphatták a Magyar Tudományos Akadémia Ad hoc bizottságának a MŰ építésének leállítását javasló, évekkel ezelőtt készült állásfoglalását, hogy tudniillik, most aztán tényleg elbizonytalanodott, hanem arckifejezésekben, hangulatokban, heves mozdulatokban, csendben és morajban egyaránt. Mindenesetre, volt ami A MŰ megzavarja a tisztánlátást. Utaltak erre az egymást követő felszólalásokban, akik hosszú és kínos hallgatásról beszéltek, amelynek káros következményei egyelőre még fel sem mérhetőek, más az építkezés kapcsán alapvetően elavult koncepcióról beszélt, elhamarkodottan, rosszul kalkulált beruházásról, volt olyan képviselő, aki a megépítés folytatása melletti döntés esetére a kormányra testálta a felelősséget. Szentágothai akadémikus az erőmű makettjéről készült, a környezetbe „ágyazott" makett színes képét lobogtatva hozzátette: csak madártávlatból ilyen szép . . ., vagy éppen kétségüket fejtették ki, hogy a nagymarosi vízlépcső építésének abbahagyása többe kerülne, mint folytatása. Az igazi megbolydulóst azonban érezhetően délután 5 órakor lehetett tapasztalni. Amikor Király Zoltán Csong- rád megyei képviselő javaslata felett kerekedett némi igyekezettel mederben tartott vita: név szerint szavazzanak a képviselők. A szándék egyértelmű: a döntés felelőssége archoz, személyhez kötődjön. Végül is kompromisszum született — felállással nyilvánították ki véleményüket a képviselők —, hosszú percek furcsán villongó, izgalmakkal, talán még félelmekkel is tarkított vitája után. A Mű tehát nem kapott stoppot. Nem a jegyzetíró feladata a döntés helyességének mérlegelése, erre sem i°9° sultsága, sem felkészültsége nincsen. Ráadásul: ami mar eldöntetett, az felett feles e- ges folytatni a vitát. Az azon ban tényként rögzíthető: a felszabadulás utáni magyar- országi parlamentaMzmus emlékezetes napja volt a tegnapi valószínűleg a képviselők is így értékelik majd, meglepetésekkel, váratlan — és szobion _ fordulatokkal, tanulsá gokkal teli. Mészáros Attila
