Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-08 / 280. szám
1988. október 8., szombat Dunántúlt napló 3 fi DM politikai fóruma 40. ltot Megújulással a kibontakozásért Gondolatok a pártoktatási évadhoz A szeptember hónap Baranyában is a diákok tízezreit, a felnőttek ezreit szólította az iskolapadba. A megyei pártbizottság oktatási igazgatósága keretében 1300, különböző területen dolgozó vezető és aktivista gazdagítja ismereteit. A párt- olapszervezetek szervezésében októbertől májusig mintegy 18 ezer párttag és pártonkivüli ül össze 2—3 hetente, hogy közös gondolkodással, eszmecserével megkíséreljék az eligazodást a nagyvilág, a szocializmus és a mai magyar valóság rejtelmeiben. Teszik, hogy kibogozzák a cselekvés nélkülözhetetlen fonalát. Reformokhoz stabilitást Tapasztalataink szerint minden politikai oktatási évadnak vannak sajátosságai. Az ideire a felhalmozódott gazdasági, társadalmi feszültségek, az országos pártértekezlet által megerősített reformszemlél.et újdonságai nyomják rá bélyegüket. Ezek hatásai érzékelhetők a közhangulatban, a köz- gondolkodásban, a közélet vitáiban. A vélemények, a nézetek polarizálódása ideológiai, politikai elbizonytalanodást is tükröz. Az emberekben kérdések és kételyek sokasága fogalmazódik meg. Naponta hangzik el: hogyan és miért jutottunk el ide; miként viszonyuljunk a múlthoz, merre vezet a jövő göröngyös, kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert útja? Ilyen és hasonló kérdésekre — a tudomány művelői mellett — mindannyiunknak keresnie kell a választ. Természetes, hogy minden kérdésre nem tudunk azonnal és világos válaszokat adni és a megközelítések, válaszok tarkasága, sokszínűsége jelenik meg. Megítélésünk szerint a köz-' véleményben az országos pártértekezleten elhatározott társadalmi, politikai, és gazdasági reformok szükségességével alapvetően egyetértés van. Ugyanakkor nem kevés a félelem sem, mert az eddig meghirdetett reformok felemás megvalósítása kapcsán sok a rossz tapasztalat. A reform szóhoz többeknél csak az áremelés, az infláció, a munkanélküliségtől való félelem társul. Nem kevesen a korábban hirdetett értékek elhalásától, tartalmának módosulásától tartanak. Sokan kevésbé értik a programmódosítást, az eddig vallott nézetek és gyakorlat alapvető változtatásának indokoltságát. A politikai reformban többen a gazdasági, a szociális feszültségek megoldásának helyettesítését látják. Úgy vélem — a politikai eseményeket, a már készülő törvénytervezetek céljait szemlélve is megállapítható —, hogy itt nem a gazdaságnak a politikával való helyettesítéséről van szó. Inkább arról, hogy a társadalom csak komplex módon építhető, nem szabad figyelmen kívül hagyni a politika, a gazdaság, a kultúra kölcsönhatásait. Az aggodalom, az újtól való félelem természetes. Hiszen érzékeljük, hogy a formálódó reformpolitika és annak szellemében fogant intézkedések kihatnak gondolkodás- és magatartásmódunkra, egész életünkre. Az új gondolatok megszületéséhez, az új utak megtalálásához a demokrácia, a nyilvánosság mellett elengedhetetlen a politikai stabilitás. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a reformok kiegyensúlyozott, stabil belpolitikai légkörben kevésbé megterhe- Jőek, mint a nagy társadalmi megrázkódtatások okozta terhek és kényszerítő hatások közepette. Tanulni, és a valéságnt elemezni A kérdések sokaságára adandó válaszhoz elengedhetetlen a megtett út mélyreható elemzése. A feltáró munka nyomán szem előtt tartandó, hogy a szocializmus világmozgalom. Ennek része és egyben sajátos terméke, amit mi Magyarországon megvalósítunk. Ez magán viseli a születő új társadalmi formáció kezdetlegességeiből fakadó gondokat, a klasszikusok gondolatainak eltorzítását tükröző sztálini modell problémáit és a magunk okozta hibáinkat, tévedéseinket is. Felismertük, hogy több kérdésben rosszul értelmeztük a klasszikusokat, sokszor nem a marxizmus-len in izmus elméletét és módszerét, hanem a betűit tartottuk szem előtt. Rá kellett döbbenünk, hogy az új társadalom nem építhető fel néhány évtized alatt, és főként nem egy szűk kör elképzelése, óhaja szerint. Megtanultuk, hogy nem hagyhatók figyelmen kívül a nemzet történelmi útja, hagyományai és az ország természeti-földrajzi adottságai. Rájöttünk, hogy a mai valóságunkon még nem kérhetjük számon a megvalósult, felépült szocializmus — várható — eredményéit. A pártoktatásban ma különösen fontos ez elméleti kérdések tisztázása, a dialektikus gondolkodásmód fejlesztése. Ezt segíti a klasszikusok helyes értelmezése. A klasszikusokat ,,újratanulva" is alapvető a valóság folyamatos elemzése. A tudományos elemzésekből való tanulás mellett okulnunk kell a túlideologizált politika megélt tapasztalataiból is. Hatékonyan működő társadalmi tulajdont Ma társadalmunkban meghatározó a szocialista, közösségi tulajdon, és ez a jövőben is így marad. Ezen alapvetően a magán-, illetve a tőkés tulajdon emelkedő aránya sem változtat. Megjegyzem, a magántulajdon növekedésének elfogadása összefügg az elsietett államosítás, szövetkezetesítés korrekciójával is. Egy többszektorú, vegyes gazdaság kialakulásának lehetünk tanúi. Azon munkálkodunk, hogy a társadalmi tulajdonformák — a hatékonyság által motiválva — gazdagodjanak. A valóság elemzése során felismertük, hogy az államosítással automatikusan nem teremtődik meg a termelőerők és termelési viszonyok összhangja. Kezdjük belátni, hogy az államosítással a tulajdon nem válik egyszerre társadalmi tulajdonná. Vagyis nem elég csak létrehozni a társadalmi tulajdont, hanem hatékonyan is kell működtetni. Ebben az érdekeltség, a piaci verseny nélkülözhetetlen ösztönzőt jelent. A piac szerepétől még sokan idegenkecnek. Közülük többen a piacot tekintik az áremelkedés előidézőjének, holott éppen a piac hiánya, a monopolhelyzet teszi sokszor lehetővé az irreális árak kialakulását. A szocialista gazdaság árutermelő jellegének elismeréséből következik, hogy meg kell barátkoznunk a piac törvényszeiőségéivel is. A szocialista piacgazdaság fejlesztése során arra kell választ találnunk, hogy a termelés piachoz igazodásának melyek az alkotóerői és mechanizmusai. A kérdéskör másik oldala az elosztás viszonyaival függ ösz- sze. Miként valósíthatjuk meg a nemzeti jövedelem elosztását, milyen legyen az állam újraelosztó szerepe? Látható, hogy a jelenlegi — az esetenként csoportérdeket is sértő — elosztási mechanizmust alapvetően szükséges megváltoztatni. Növelni kell a munka- jövedelmek teljesítmény és tudás szerinti differenciálódását. Emellett biztosítani szükséges az önhibájukon kívül 'hátrányos helyzetbe kerülők, a gyermeknevelést vállalók, az időskorúak részére a szociálpolitikai védőháló megteremtését. Társadalmunk szociológiai és politikai értelemben vett szerkezete az elmúlt években jelentősen megváltozott. A változások, az erősen tagolt társadalom érdekei új módon vetik fel a hatalom gyakorlásának módját, a párt szerepét is. Az alkotmány felülvizsgálatával egyidejűleg sorozatban születnek majd a mai valóságban gyökerező, demokratikus jogállamiság megteremtését szolgáló törvények. Ezek megalkotásáig is elengedhetetlen a szocialista társadalom intézményeinek — a korszerűsödés folyamatában való — működését biztosítani. Nagy és választ váró kérdés a politikai pluralizmus szocialista viszonyok közötti helyes értelmezése és a különböző közösségek részvétele a hatalom gyakorlásában. Miként módosuljon a politikai intézményrendszer, és milyen új keretek, módszerek szükségesek? Annyi bizonyos — az országos pártértekezlet állásfoglalása értelmében —, hogy alapvető feladat a meglevő intézményrendszer egyes elemeinek fejlesztése. S ezek mellett természetesnek kell tartani a különböző plurális nézeteken alapuló szerveződéseket is. A pluralista megnyilvánulások a politikai szférában is versenyhelyzetet teremtenek — amire fel kell készülnünk. Az is nyilvánvaló, hogy részben a párt vezető szerepének felfogása, és főként a gyakorlata módosításra vár. A sokrétűen tagolt társadalmi összetételnek tükröződnie kell a párt politikájában és működésében. A társadalmi folyamatok időbeni felismerése és kellő mélységű elemzése, kezelése a párttól előrelátást, politikai bátorságot, gondolati, szabadságot igényel. A korszerűsítések szükségessé teszik pártunkban a lenini elvek alkalmazásának újragondolását. A pártértekezlet megerősítette, hogy a demokratikus centralizmus érvényesítésében most a demokrácián van a hangsúly. Hisz a társadalom demokratizálását az a párt nem képes elősegíteni, amelynek tagjai felfelé tekint- getnek, mindenre csak felülről várják a választ. A párton belüli demokrácia igényli a pártpolitikát alakitó döntési medhanizmus felülvizsgálatát. Lehetővé teszi a helyi döntések számának megnövekedését, a párton belüli választási rendszer módosítását. Ezek gyakorlásának körvonalai lassan kirajzolódnak. Több helyen azonban még abban is felülről várnak döntést, amiben máris adott a helyi cselekvés lehetősége. Nem könnyű a pártegység, a pártfegyelem kérdésének rendezése sem. Ezek milyensége nem választható el a pártdemokráciának a tagságra ■ gyakorolt hatásától. Megítélésem szerint annál nagyobb esély van a pártfegyelem, a pártegység erősítésére, minél beavatottabbak a párttagok a politikába és minél kevesebb a részkérdéseket szabályozó határozat. A politika alapját érintő kérdésekben viszont nagyobb következetességet és felelős magatartást kell megkövetelni minden párttagtól. Olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyekben a párttagok is megőrizhetik egyéni arcukat úgy,, hogy az ne sértse a pártfegyelmet. Szocialista megoldásokat A ma és a jövő feladatai arra késztetnek bennünket, hogy mélyrehatóan szembenézzünk saját ideológiai-politikai munkánkkal. Ebben fontos szerep jut a pártoktatásnak. Az alkotó gondolkodás elősegítése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy minden oktatási formában tanulmányozzák az országos pártértekezlet állásfoglalását. Ezt célszerű összevetni a Központi Bizottságnak az állásfoglalásban szereplő feladatok megvalósítását szolgáló feladattervével. Közben arrót is folytassanak eszmecserét, hogy az adott területen mit tettek és mit kell, lehet tenni a pártértekezlet szellemében. Az oktatási formától függetlenül helyes a felvetődő új ideológiaipolitikai kérdések megvitatása is. Gyorsan változó világunkban, a szocializmus építésének új felfogásában és gyakorlatában nagy szükség van önmagunk megújítására. A saját megújulásunk feltétele a társadalmi átalakulásnak. Igaz, nem könnyű a tükörbe nézés számtalan tévedésünk, az útkeresés botladozásai miatt. Ez vajúdásokkal, gyötrelmekkel, kételyekkel jár. Az önvizsgálat viszont nem teremthet kishitűséget. Vannak eredményeink, bár ezekről ma nem divatos szólni. Az eredményekre, a tapasztalatok tanulságaira alapozhatunk, ezek politikai és erkölcsi erőt adnak. A mérlegkészítés, az útkeresés, a forradalmi súlyú átalakítás — mint mindig — ma is nehéz körülmények között folyik. A létező feszültségek miatt a vitákban sokszor háttérbe szorul a racionalitás, az objektivitás, a reális vélemény- alkotás. Mai életünkben sok a szociális indíttatású és színezetű indulat. Érzékelhető a minden eredményt tagadók, a csak kétkedést, a „hivatalos” politikában csak rosszat látók hangjának felerősödése és nemegyszer népszerűvé válása. Esetenként tapasztalható pesz- szimizmus, kiábrándultság. Ez pedig bénító, nem előre vivő — mi pedig nem lehetünk tétlenek. A pártoktatás járuljon hozzá az országos pártértekezlet állásfoglalása azon tömören fogalmazott céljának valóra válásához, hogy: „társadalmi rendszerünk működését ésszerűvé, hatékonnyá, eredményessé tegyük és korszerű, a magyarországi viszonyoknak megfelelő szocialista megoldásokat találjunk a fejlődés új problémáira". A megoldásokra — a jelzett és fel nem vetett kérdésekre — a válaszok közös erőfeszítésekkel találhatók meg. Ehhez szükséges az ismeretek gyarapítása, az önálló gondolkodás, vitakultúra fejlesztése, az egymás iránti bizalom és türelem. Az útkeresés mellett elengedhetetlen a közösen kimunkált politikáért való érvelő és bátor kiállás, a kezdeményező magatartás, a fegyelmezett munka. Kiss György, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága osztályvezetője Klikkezni akarok Nem árt, ha akad néha eg) kis ,,ügy”: ilyenkor —, min mondják —, az újságíró köny nyen tehet szert olcsó síké rekre. Megírtam például — c részletesebb tájékoztatás je gyében —, hogy a pécsi szín 'ház főrendezője a társuló nyilvánossága előtt többek kö zött nehezményezte: csak ' telefonon értesült az új igazga tó személyéről, aki megváltoz tatta a színház műsorát, é: az ő munkájára nem tar igényt. A tudósítás után egye sek melegen megszorongattál a kezemet, mások azt mond ták, a botránykeltéssel ölese sikereket akartam aratni. Meg jött aztán az új igazgató, ak interjúban mondta el, miér változtatta meg a műsort, ! hogy rendezői munkájára c főrendezőnek igényt tart. Mos mások gratuláltak, az előbbi ek csóválták a fejüket, ölese sikereket emlegetve: lásc mint fent. Azt hittem, az ügy ezzel c lovagiasság szabályai szerint — a sajtó szintjén — elintéz- tetett, de tévedtem. Felkeresett X., és azt mondta: rnosl már csak azt szeretné tudni, én melyik oldalon állok, e: ugyanis nem derült -ki eddig Márpedig ez fontos. X-nek gazdag élettapasztalatai vannak a politikában és a művészvilágban egyaránt, s mini kifejtette: lobbyk, klikkek, boráti társaságok, rokon- és ellenszenvek irányítják az efféle dolgokat. Ezért aztán nem, mindegy (nekem sem, az olvasónak sem), kinek vagyoli elkötelezve. Nem akarom az olcsó sikert tovább hajszolni, de szeretném leszögezni, hogy én a közönségnek vagyok elkötelezve: az olvasónak, aki jobban akarja érteni a dolgokat, és a nézőnek, aki jobb szinhózat akar látni. A tisztviselőnek é$ a bányásznak, aki a maga ízlésének megfelelő darab jó előadásához szeretne jegyet váltani. A szomszéd óvónőnek, ő a kedves, vidám, szórakoztató darabokat keresi; volt főiskolai évfolyamtársomnak, mert szeretnénk ismét olyan neves vitákat folytatni, miről szólt az előadás neki és miről nekem, mint annak idején, a hatvanas években. A pécsi egyetemistáknak, hogy ne csak Kaposvár, hanem Pécs is érdekelje őkét. És szeretnék elkötelezettje lenni egy olyan törekvésnek, amely a gyerekemmel, a gyerekeinkkel úgy megkedvelteti a színházba- járást, hogy felnőtt korukban sem tudnak lemondani róla. Ezért akár klikkekbe tömörülni is hajlandó vagyok. < I \ «Om s Rohamrendőrök állnak őrt a „La Moneda” elnöki palota közelében október 6-án, ahol a főváros lakói karneváli hangulatban ünnepük az előző napi népszavazás eredményét, amely szerint a szavazatok csaknem 55 százaléka voksolt Pinochet diktátor ellen. MTI—TELEFOTO * Búcsú Franz Josef Strausstól Az NSZK és Bajorország népe — vezető politikusainak és magas rangú külföldi vendégeknek a jelenlétében — pénteken vett végső búcsút Franz Josef Strausstól, a bajor szabadállam hétfőn váratlanul elhunyt miniszterelnökétől, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnökétől. A Magyar Népköztársaság képviseletében a szertartásokon megjelent Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese és kíséretében Horváth István, a Magyar Nép- köztársaság NSZK-beli nagykövete. ♦-<j>- RÓMA: Paskai László bíboros, esztergomi érsek pénteken ünnepélyes külsőségek között átvette bíborosi rangjával járó címtemploimát, a római 'Nagy Szent Teréz templomot. Hagyomány szerint a bíborosi testület valamennyi tagja címtemplommal rendelkezik Rómában, a katolikus kereszténység fővárosában.-ó- ALGÍR: Páncélosokkal megerősített karhatalmi erők csütörtökön Algírban tüzet nyitottak a kormány szigorú gazdaságpolitikája ellen tiltakozó tüntetőkre. Hírügynökségek szerint két tüntető életét vesztette. Várkonyi Péter megbeszélése Perez de Cuellarral New Yorkban megbeszélést folytatott Várkonyi Péter külügyminiszter és Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár. A találkozó a nemzetközi kérdések megvitatása mellett alkalmat nyújtott arra, hogy a két politikus áttekintse a Magyar- ország és az ENSZ közötti együttműködés erősítésének lehetőségeit. Az ENSZ főtitkára méltatta hazánk és képviselőinek szerepét a világszervezet tevékenységében. Várkonyi Péter Magyarország támogatásáról biztosította a főtitkár következetes, a nemzetközi békét szolgáló közvetítési törekvéseit. ♦-ó- TOKIÓ: Dél-Korea arra törekszik, hogy kereskedelmi kapcsolatok létesüljenek Szöul és Phenjan között, és ennek elősegítése érdekében megszünteti korlátozásait - jelentette be pénteken Ra Vung Ba miniszterelnök-helyettes. A szöuli kormány hétpontos nyilatkozatban fordult Phenjanhoz, javasolva, hogy kezdjék újra az 1985 végén felfüggesztett kereskedelmi tárgyalásokat.
