Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-15 / 287. szám

IO Dunúntüii napló 1988. október 15., szombat A szocialista országok életéből Vietnam keidről (5.) A Ha Long, a Leszálló Sárkány-öböl Vendégváró ország Pagodarészlet Hanoiban A sárkány külön­leges jelkép Viet­namban. Ottjártam- kor tudtam meg, hogy 60 éve én is a sárkány évében születtem, s mivel minden 12. év a sárkány éve, 1988. is az. A népha­gyomány azt tartja, hogy okik a sár­kány évében szület­nek szerencsés, bol­dog, hosszú életű emberek lesznek. Érthető hát, hogy sokan úgy „időzí­tették" a családter­vezést, hogy ebben az évben szülessen gyermekük. Ven­déglátóink elmond, tők, hogy éppen ennek követ­keztében 1988-ban a szokásos­nál is nagyobb lesz a nép- szaporulat, mintegy két és félmillió kis vietnami megszü­letésére számítanak. A sárkányt viszontláthattam festményeken, szobrokon, a hanoiban lévő bevásárló köz­pont kicsinyke műhelyeiben készített kimonókon. Cuu Long azaz, a Kilenc Sárkány volt o neve annak a szállodának, melyben Ho Si Minh város­ban (Saigonban) laktunk, s megtudtuk, hogy Tha Long volt Hanoi ősi neve, ami azt jelenti, hogy Felszálló Sárkány. A legszebb sárkány nevet vi selő földrajzi hellyel északon találkoztam, a Ha Long, azaz a Leszálló Sárkány nevet vi­selő tengeröbölben. Ez az or­szág egyik 'legismertebb termé­szeti látványossága, melyet a világ nyolcadik csodájának is neveznek. Több, mint kétezer aprócska, igen szép sziklaszi­getek népesítik be az öbölt. A népmonda szerint, az országot védelmező sárkányok megköve. sedett tarajai ezek. Most is felidézik azt a mondát, hogy a sárkányok az ország védel­mében szálltak le az öbölbe, kiálló tarajaikkal hiúsították meg az idegen hajóhadak tá­madásait, s mivel látták, hogy a veszély nem múlt el, azóta sem szálltak fel. A Leszálló Sárkány-öblöt ma az országból már egyre többen keresik fel, turistákat szállító hajókról csodálják ezt az egyedülálló szigetcsoportot. Épülőben vannak a szállodák, turistaházak, partrendezés fo­lyik, vendéglátó egységek lé­tesülnek. Az ottani idegenfor­galmi szakemberek elmondták, hogy szeretnék megnyitni ezt az országrészt a külföldi turis­ták előtt, olyan körülményeket teremteni, ami odavonzza őket. Ennek érdekében dolgozták ki a környék fejlesztési terveit. A vendégek fogadására más helyeken is nagyszerű lehető­ségek kínálkoznak. Elvittek bennünket Haiphong kikötőjé­be, ahol a tengerpart különbö­ző öblei kínálnak fürdési lehe­tőséget, s a táj, a tengert öve. ző hegyek, a dús növényzet, kellemes pihenésre nyújt lehe­tőséget. Az üzemek, termelő­szövetkezetek dolgozói folya­matosan üdülnek ezen a kör­nyéken. Az ország két nagy váro­sa, Hanoi és Ho Si Minh vá­ros, is szívesen fogadja a vendégeket. Ritkaságba menő látnivalói, a múltat idéző pa­godák, múzeumok, építészeti emlékek keltik fel az érdek­lődést. Már most is több szov­jet, lengyel és az ázsiai orszá­gokból érkező turistacsoportok­kal lehet e városokban talál­kozni. Örömmel olvastam, hogy Vietnamba az IBUSZ is kínál turistautakat, s azok program­jában az általam is megcso­dált természeti és építészeti remekek szerepelnek. Ha to­vább szélesednek a vendég­várás lehetőségei, Vietnam bi­zonyára kedvelt úticélja lesz az európaiaknak. Mitzki Ervin Pagodarészlet Ho Si Minh vá rosban Tengeri fürdés a Ha Long-öbölben Csehszlovákiai hírek A LEGRÉGIBB KŐHÍD A legrégibb kőhídunk Dél- Csehországban, az Otava fo­lyó fölött ível át, Písek vá­roskában. A XIII. századból származik és bibliai alakok barokk szobrai díszítik. Hét boltíve gránithasábokból áll és több mint száz méter hosz- szú. Szilárd híd, autóbusz is jár rajta. Most, a közvetlen közelében modern vasbeton- hidat emelnek, hogy teher­mentesítse a város történelmi központját. A régi híd már hét évszázada tölti be funk­cióját. Modern szomszédját előreláthatólag 1990-ben nyit­ják meg. MÁTYÁS KIRÁLY HARSFAJA Több mint négyszáz fát nyilvánítottak a Közép-Szlo­vák megyében védett emlék­ké. A legértékesebbek közé tartozik a több mint 700 éves Korvínova Lipa (Mátyás ki­rály hársfája) Slovenska 'Lup- ca-Zólyomlipcsén. A második legöregebb fa egy 300 éves hárs, amelynek koronája 20 méter átmérőjű, törzsének ke­rülete csaknem öt méter. A környezetvédők megpróbálnak megmenteni egy hársfát, amely 700 éve áll a bojnice- bajmóci kastély mellett. A MÚLT ÉS A JELEN — A JÖVŐÉRT Ostrava levéltárában a leg­régebbi írásos dokumentum 1362-ből származik. Az okle­véllel IV. Károly cseh király és német-római császár engedé­lyezte a városnak a vásártar­tási jogot. Magyar-jugoszláv együttműködés Egy Zastava Yugo modell — gépkocsit kapunk alkatrészekért (Foto: MTI külföldi képszerkesztőség) Jugoszláviában élénk érdek­lődés kíséri a magyar gazda­sági élet alakulását, a terme­lés, a fogyasztás változását. Dobrivoj KacanskivaJ, Jugosz­lávia budapesti nagykövetségé­nek gazdasági tanácsosával és Sekulovski Borissal, a jugosz­láv ipari kamara magyarorszá­gi képviseletének igazgatójá­val beszélgetve ennek az ér­deklődésnek a megnyilvánulá­sáról tudakozódtunk.- Országaink általános poli­tikai jószomszédsága mellett gazdasági kapcsolataink is igen jók - mondta a gazdasá­gi tanácsos. — Bizonyíték erre a számos magas szintű, kor­mányközi vagy éppen vállala­tok közötti együttműködés. Mindkét ország érdeke e jó viszony továbbfejlesztése. 1984- ig dinamikusan fejlődött, nőtt a jugoszláv-magyar árucsere­forgalom. Ezért aztán a követ­kező évekre 10—10 százalékos emelkedést terveztünk. De 1985 óta, sajnos, visszaesés tapasz­talható mindkét fél részéről. Ám ezt mi ideiglenesnek te­kintjük,, és reméljük a felfu­tást. Magyarország méreteihez, termeléséhez, • adottságaihoz viszonyítva a legnagyobb áru­forgalmat Jugoszlávia éppen az önök országával bonyolítja. S a megtorpanás ellenére nagy szerepet tulajdonítunk tovább­ra is a magyar piacnak. S ta­pasztalatom szerint Magyaror­szágon is hasonlóan fontosnak tartják a jugoszláv piacot. — Rendelkezésünkre állnak az idei első félévi adatok — folytatja Sekulovski Boris. — Mindkét irányba 186 millió dolláros áruforgalom bonyoló­dott, s ez 3,5 százalékkal ke­vesebb, mint például a tava­lyi, ugyancsak csökkentett for­galom volt. A jugoszláv kivitel 85 millió, a magyar kivitel 101 millió dollár. Ha ezt az 1988- rc tervezett mindkét irányú 634 millió dolláros mennyiséghez arányítjuk, nem reményteli a helyzet. Az eddigi forgalom az évi tervezetnek alig 30 száza­léka. A jugoszláv kivitel 26, a behozatal 33 százaléka reali­zálódott. Noha sokéves tapasz­talat, hogy a második félév­ben nagyobb arányban telje­sülnek a tervek, most az első, félév visszaesése olyan nagy, hogy aligha lehet behozni. Ha legalább a tavalyi, 485 millió dolláros teljesítést elérnénk, sikerülne megállítani a vissza­esést. — Mi a megtorpanás oka? — Mindkét országban nehéz a gazdasági helyzet. Adósok vagyunk mi is, önök is Nyu­gatra, főleg a nyugati felada­tainkat próbáljuk teljesíteni. Így aztán a két ország között lecsökkent az árukínálat. Ezt tetézik a kompenzációs kivitelt és az egyéb üzleteket meghiú­sító vagy nehezítő rendelkezé­sek. Jugoszláviában már két évvel ezelőtt, éppen az ipari kamara sürgetésére új, a kül­kereskedelmet elősegítő ren­delkezéseket hozott a kormány. E szerint Magyarország és minden konvertibilis elszámo. lású KGST-ország kedvezmé­nyezett az export-importban. — Milyen területen bonyoló­dik a két ország között a kül­kereskedelem? — Mindkét fél azzal dicsek­szik, hogy a forgalom 45 szá­zaléka kooperációban, terme­lési együttműködésben valósul meg. És 15 százaléknyi a kis­határ menti árucsere is. Tehát 60 százalékban állandó profi­lú árucserénk van. A legjelen­tősebb kooperációnk a vegy­iparban, a műtrágya, és alap­anyaggyártásban, a cellulóz- és papírgyártásban van. Nagy jelentőségű az autóipari együtt­működés, ezen belül 90 millió dolláros a Rába-kamionok, az alvázak és az alkatrészek cse­réje. A személygépkocsi-nagy­kereskedelemben - mely évi IC millió dolláros forgalmat je­lent - a magyar fél alkatré­szekkel fizet a Zastavákért. És von még jó néhány kompen­zációs üzletünk fogyasztási cikkek és alapanyagok köré­ben.- Működnek magyar-jugosz­láv vegyesvállalatok is? — Kezdeményezések vannak, konkrétumok még nincsenek. De jó jel, hogy mindkét fél: keresi a lehetőségeket. Például miniszterhelyettési ad hoc bi­zottság vizsgálja a kishatár menti forgalom fejlészthetősé- gét, éppen közös vállalatok lé­tesítésével. De a gyakorlati lehetőségeket már az ipar szakembereinek kell megtalál­niuk. K. M. Maszekok és százalékok Több mint egy éve van ér­vényben a Szovjetunióban ma­gánmunkáról szóló törvény, de mindmáig nem csitultak el a viták a magán- és a szövet­kezeti munka gazdasági haté­konyságáról és célszerűségé­ről. Erre vall az a felmérés is, amelyet a Komszomol KB kez­deményezésére végeztek. Sajnálatos, de a várakozá­sokkal ellentétben az eltelt év alatt valamelyest csökkent a lakosság szemében a nem ál­lami szektor tekintélye. Egy év­vel ezelőtt még a megkérde­zettek 67 százaléka az új mun­kaformák híve volt, az idei adatok szerint gyakorlatukat azonban már csak 58 százalék helyeselte és kétszeresére — 14 százalékra - növekedett a helytelenítők száma. Mi okozta a csalódást? Ma olyan paradoxonnak tű­nő helyzet alakult ki, hogy a szövetkezők figyelmen kívül hagyják a lakosság igényeit. A maszek és a kisszövetkezeti szolgáltatások elsősorban a közétkeztetésre, a magántaxik­ra. szabóságokra korlátozód­nak, miközben ai lakosság sze­rint elsősorban lakásfelújítás- ia, lakáscsere-szervezésre, gép­kocsi, rádió- és tv-javítósra, magánorvosi praxisra lenne szükség. Van azonban más ok is. A tavalyi vizsgálódások szerint a magán és a kisszövetkezeti te­vékenységet elsősorban olyan 25-30 év közötti fiatalok vá­lasztották, akik anyagilag ne­héz helyzetben voltak és a családon belül az egy főre ju­tó kereset nem érte el a 80 rubelt. A megkérdezettek 48 százalékánál az anyagi hely­zet javítása a fő cél, s csu­pán egyharmaduk látja ebben a formában alkotó erőinek ki­bontakozási lehetőségét. A kialakuló maszek és kis­szövetkezeti formábon nyilván­valóan nem hosszú életűek azok, akik minőségét nem ga­rantálva az áru- és szolgálta­táshiányt kihasználva akarnak megtollasodni. A konkurencia ki fogja őket szorítani a piac­ról. A mindent ma megszerezni szemléletet nagyrészt az is magyarázza, hogy bizonytalan­ság van ennek az ágazatnak o jövőjét illetően. A megkér­dezett kisszövetkezetieknek csupán 48 százaléka mondta azt, hogy akadálytalanul meg­kapta a működési engedélyt és munkához láthatott. Gyakran nehéz beszerezni az anyagot, helyiséget és közlekedési esz­közt bérelni. S ami szintén nem elhanyagolható, a megkérde­zettek 22 százaléka jelezte, hogy gyakran érzik munkatár­saik, szomszédaik és a helyi szervek rosszindulatát. A magán- és kisszövetkezeti szférában dolgozók és klien­seik eltérően Ítélik meg az el­sők keresetét. A fogyasztók 18 százaléka helyteleníti a saját munkával szerzett magasabb keresetet. A felmérés tanúsítja, hogy a lakosság elégedetlen a ma­szek cikkek magas árával, 54 százalékuk szigorú órkorláto- zást és ellenőrzést követel. Ma a magántermelők 42 szá­zaléka kiskereskedelmi áron az üzletekben szerzi be a gyak­ran állami dotációt élvező nyersanyagot, a vállalatokkal kötött szerződés alapján 49 százalékuk vásárol termelési hulladékot olcsón, de termé­keiket a beszerzési ártól füg­getlen piaci áron értékesítik. A sok rendezetlen kérdés oda vezetett, hogy egy év alatt kétszeresére, 18 százalékra nőtt azoknak o száma, akik csak nyereségszerzési lehetőséget látnak a magán- és a kisszö­vetkezeti munkában. Ebben kétségtelenül szerepe van a tömegtudatban kialakult né­zetnek a „túlzott meggazda­godásról", az évtizedek alatt nieggyökeresedett egyenlősdi- nek, amely szerint a szocializ- mussail nem egyeztethetők ösz- sze a magas személyi jövedel­mek. A vizsgálódások szerint a magán- és szövetkezeti kerese­tek az országos átlagkereset­nél 80-90 százalékkal maga­sabbak, 300 rubel körül mo­zognak. A maszekok szerint a minimális kereset legalább 180 rubel kell, hogy legyen. A két­szeres keresethez még 6 órás munka szükséges, vagyis gya­korlatilag második műszakot is kell teljesíteni. Franc Seregi

Next

/
Oldalképek
Tartalom