Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-11 / 253. szám
Stephan Weinberger, a gyáros Pollack Mihály ükunokája Pécsett Mindenképpen bővült a •kör. Az illusztris vendégek mindig is szívesen látott résztvevői voltok okár a fel- sőiskolai tanévnyitóknak is. Arra viszont igen régen volt példa, hogy valamelyik pécsi felsőoktatási intézmény névadójának rokona megjelenjen az évkezdeti ünnepségen. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán viszont szerdán ott mosolygott egy, o harmincas éveinek közepén járó úriember, az Ausztriában élő Stephan Weinberger, aki a nagy építésznek, a Magyar Nemzeti Múzeum épületének és több más, jelentős 'középítmény tervezőjének, Pollack Mihálynak ükunokája. Weinberger úr, ahogy egy gyártulajdonoshoz illik, ajándékot is hozott a pécsi műszaki főiskolára, Mozart lemezzel, igazi osztrák porcelántányérral, no és — szerénysége ellenére — saját, Salzburg melletti vasgyárának történetével, fényeivel foglalkozó könyvvel ajándékozta meg a pécsi intézményt. Rövid, nagy sikert aratott beszédében vázolta, hogy a család mindig- is kulturális beállítottságú, kreatív, konzervatív emberekből állt. Sajnálkozott, hogy ő már nem tud magyarul, megemlítette viszont, hogy rengeteg kapcsolata van hazánkkal, így az évnyitó után rövid beszélgetésünkben először erről kérdeztem.- Nem először tartózkodom Magyarországon, de először járok, a PMMF főigazgatójának meghívására Pécsett, — mondta Stephan Weinberger, Pollack Mihály ükunokája — 340 főt foglalkoztató vasgyárunk, amelynek társtulajdonosa vagyok, hetven országba exportál termékeket, köztük Magyar- országon például Csepelre és Szentlőrincre is. Nagyon korrektek o magyar partnerek, szeretném, ha tovább bővülne együttműködésünk. Három és félmillió schillinges éves bevételünk kilencven százaléka exportra kerül. A bevétel húsz százalékát évente beruházásokra fordítjuk. Gyárunkban a nettó átlagfizetés 15-20 ezer schilling, hat ember foglalkozik csupán a hetven országba történő kivitel irányításával, tudja minden fillért •meg kell fogni! Családi hagyományok ápolásáról kérdeztem befejezésül Stephan Weinbergen.- Sajnos Pollack Mihály- ról igen kevés tárgyi emlék maradt fenn. Mindent megteszek, hogy megszerezzem a fellelhető további dokumentumokat. de több mint ,száz éve meghalt már ükapóm. Mindenesetre a műszaki főiskolának fogom adományozni az egyik róla készült festményét, amely ismeretlen szerző korabeli műveként felbecsülhetetlen értékű ... Ja, és még valami, szívesen eljövök, ha időm engedi bármikor, hogy érdeklődők, szakemberek számára előadást, konzultációkat tarthatok Pécsett arról, hogy működik egy, Magyarországgal is kapcsolatot tartó, kisebb vasmű, vasgyár Ausztriában, - mondta befejezésül Stephan Weinberger. Elköszön, várja otthon feleségé és három gyereke. Minden perc drága, a társtulajdonos a felelős a külföldi kapcsolatok irányításáért, évi 100-120 munkanapot külföldön tölt... Bozsik L. 1 Clayderman stílusbukfence Csak a legnagyobb egyéniségek képesek arra a stílus- váltásra, amit pénteken este Richard Clayderman tett a Budapest Sportcsarnokban. Másfél nap alatt tizenegy- ezer jegy fogyott el, méghozzá 190-500 forintos áron, és Egerből, Szegedről, Salgótarjánból meg más városokból is odagördültek a különjáratú buszok a Népstadion útra. Pécsről pedig a MÁVTOURS árusította jegyekkel érkezett a közönség egy autókaravánra elegendő számban. De a publikum többsége a romantikus zeneszerző, Richard Claydermant szerette volna hallgatni. Ehelyett azonban egy förgeteges jazzkoncertet kapott. A nézőtéren az első percek döbbent csendje után a közönség lassan elkezdte tenyérrel verni a ritmust és a várt kedves-szép dalok helyett egy jókedvű, ragyogó jazzestet élt végig. Nem a zeneszerző, hanem az előadóművész Claydermant élvezhette, aki saját művei helyett kissé a jazz-zeneirodalom rövid keresztmetszetét zongo- rázta végig, brillións technikával, játékosan, könnyedén. Végül is a közönség virágokat dobóit, és a jazzritmust álltában tapsolva, lelkesen fogadta el a másik Claydermant, a jazz-zongoristát, aki tegnap délután már új lemezét kezdte el felvenni egy párizsi stúdióban. Földessy D. Magyarországon a megvádoltak 30 százalékát égették csak meg Boszorkányokról, akik nincsenek, mégis szó esik „Boszorkányokról, akik nincsenek, szó ne essék" —szokás nemzeti büszkeséggel, bizonykodni, hogy mi magyarok már majd 900 évvel ezelőtt törvényben szögeztük le az efféle babonás hit képtelenségét. Azért nem voltunk a korszellemet ennyire megelőzően felvilágosultak: Kálmán király törvénye ugyanis a strigák, a sátánnal szövetségben álló, vele nemi kapcsolatot folytató, segítségével csodák előidézésére képes, repülni tudó boszorkányok létét tagadta. Nem kételkedett azonban a bűvölni, rontani, igézni, varázsolni, mérgezni, jövendölni tudó boszorkányokban, amelyeket latinul maleficáknak neveztek. S ez utóbbiaknak is máglyahalál lehetett a sorsuk. Boszorkányok persze ■ nincsenek, de vannak boszorkánykutatók. Erre bizonyíték, hogy az elmúlt héten éppen hazánkban, Budapesten rendezték meg második nemzetközi konferenciájukat: a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja és az ELTE Bölcsészettudományi Karának a Soros Alapítvány által is támogatott közös rendezvényén 15 ország történészei, kultúrtörté- nészei, néprajzkutatói foglalkoztak 3 napon át a démonológia és a boszorkányság kérdésköreivel. A téma érdekes, a laikusok számára is vonzó, de vajon időszerű-e? Arról a konferencia egyik külföldi vendége közvetve egy becsléssel válaszolt: tízezrekre tehetők ma azoknak a száma Európában és Amerikában, akik szolidabb, vadabb szektákba tömörülve az ördögöt imádják és boszorkánynak vallják magukat. Nálunk ilyen szekták létezésére még nem derült fény, talán mert nem dicsekednek vele. mint nyugati társaik —, de a boszorkánysággal való gyanúsítás babonája azért itt-ott még felüti a fejét: 220 évvel azután is, hogy Mária Terézia a boszorkányperek megszüntetését elrendelte. Magyarország a boszorkányüldözések őrületének csak félreeső bástyája volt, s ebből fakadnak részben az itteni sajátosságok. Boszorkányüldözés az 1484-es a boszorkányokról szóló pápai bulla, illetve az ennek kifejtését és inkvizitórius szabályait tartalmazó 1487. évi Boszorkánypöröly című megjelenése előtt is volt Európában is és Magyarországon is, de járványszerűen csak ezután kezdett el dühöngeni. Ez a járvány minket csak nyolc évtizedes késéssel ért el: ennek során az első boszorkányégetés 1565-ben volt Kolozsvárott, s az utolsó 1756-ban történt. Miközben Európában tízezrekre tehető o' boszorkánysággal vádoltak, s egyben kivégzettek száma, addig nálunk az ez idáig megtalált boszorkányperek száma csak alig haladja meg az ezret, a megváöoltaké ezekben az 1600-at. Míg Európa többi országában az ítéletek zöme halál volt, nálunk ehhez képest sokkal kedvezőbb az arány: a megvádoltak mintegy 30 százaléka jutott ilyen sorsra, s feltűnően sok a felmentés, illetve az olyan enyhe büntetés, mint a kitoloncolás. A vád a legritkább esetben az ördöggel való szövetkezés, hanem a vajá- kosság, az állatok, emberek megrontása. A boszorkány- perek száma megyénként is igen eltérő, az eddig fellelt okmányok szerint: Zalában például több, mint 40, Tolnában 14, Somogybán 8, Baranyában 3 összesen. Az utóbbinál egy-egy péc-vára- di, pécsi és ódombóvári ügyről van szó. Az elsőnél nem ismert az ítélet, a második kitoloncolásról szól, az ódom- bóvóri házaspár pedig megszökött az ítélet elől. ^ | Radio mellett... Éppen most - péntek déli féltizenkettőkor -, hallom a rádió meteorológiai jelentését, amely szerint itt a vénasszonyok nyara, s ebből arra következtetek, hogy az idén már nem gyötör o kánikula. És most el is merem mondani, hogy a nyáron egyáltalán nem voltam kibékülve némely időjóssal és némely műsorvezetővel éppen a napi időjárási előjelzések önkényes és fura minősítése miatt. A kánikula heteiben szinte rendszerré vált. hogy a reggeli krónikák során így lelkendeztek némely bemondók: „Gyönyörű nyári napunk lesz ma is...!" És hozzátették: 34 fok, sőt 36 fok. Ezt a forróságot bizonyára könnyedén elviselte az a néhány százezer magyar állampolgár, aki éppen a vizek partján töltötte megérdemelt szabadságát. De a többi millió, aki dolgozott, bizony szenvedett a hőségtől. (A betegekről nem is beszélve...) Amikor a közelmúltban már enyhült a hőség - érthető módon az ősz közeledtével —, a műsorvezető lány csüggedten közölte a reggeli hallga- tókkal:„Ma nem sok jót ígér a meteorológia. Reggel hatkor 17—19 fok volt országszerte és a kora délutáni órákban sem emelkedik a hőmérő 24-25 fok fölé ..." Lehet, hajnalban még hűvösebb szellő lebbentette fel a kollegina szoknyáját, amint befele igyekezett a Rádióba, ezért volt hangjá- bon némi kis kétségbeesés. És ezért dühöngtem jómagam. Mert éppen ezen a napon, a hírekben elhangzott, hogy Baranyában például 1 milliárd forint az aszálykár, Békés és más alföldi megyékben szintén ennyi, vagy több, és ha rövidesen nem kapnak a földek esőt, a kár súlyosbodik. A kukorica jóformán teljesen tönkrement, a cukorrépa is jóval elmarad a remélt mennyiségtől, nagy a kár o burgonyaföldeken és az őszi gyümölcsösökben. is. Végül is országosan sok milliárd forint aszálykárral kell számolnunk. Elhiszem, hogy néhány bemondó, vagy műsorvezető, vagy meteorológus, a saját tetszésének megfelelően minősíti a várható napi időt, de ezt kár a nyilvánosság előtt megtenni. Mert nevetségessé válik. Az időjárás persze nem változik meg attól, hogy a rádióban milyen kommentárt fűznek hozzá. De a hallgató elképed, amikor egyrészt a falurádió hajnali műsorát hallva értesül a nyilatkozó szakemberek országra szóló aszálygondjairól, majd rövid idő múlva azt hallja, hogy milyen nagyszerű időnk lesz ma, igazi kánikula! Átmerészkedve a tévé területére: a közelmúltban a híradó műsorvezetője „Trópusi nyár” című kubai kozmetikai bemutatóhoz sóhajtva fűzött kommentárt, eképpen: „Bár csak nekünk is juthatna belőle!" Már mint a trópusi nyárból. Ezt most mondta, szeptemberben, és éppen ő, aki egyébként a tévé mezőgazdasági rovatának egyik nagyszerű riportere, tehát teljesen tájékozott az aszály okozta országos gondokról. Szóval, nem tudom miért kell cifrázni az időjárásjelentést. Változik oz önmagától is, akár tetszik nekünk, akár nem. A kisiskolásokról van szó egy műsorban, mit lehet, s mit nem lehet megengedni a gyermekeknek, akik például - óraszünetben —, üvölt- ve rohannak ki a folyosóra, vagy az iskola udvarára és szaladgálnak, ugrálnak, lökdösődnek, vihóncolnak. örültem, amikor a pszichológus azt mondta: csak fussanak, üvöltsenek. A gyerek magaIdőjárás tartását nem lehet előregyártott normák keretébe szorítani. Attól még nem lesz „rossz” és „neveletlen" az a gyerek, aki mozgásigényének megfelelően néhány percre elszabadul. „Agya már majdnem akkora mint egy felnőtté, tüdeje viszont kisebb, tehát az agy több oxigénellátásához neki többet kell mozognia ... Ez természetes." És egyszerű. Mert - igaz, még néhány évvel ezelőtt -, a tévében, láttam egy falusi iskoláról szóló riportot. Vége az órának, a tanár néni föláll, a gyerekek vigyázzba merevednek, majd libasorba tömörülve, csendben, pisszenés nélkül hagyják el a tantermet, vonulnak ki az udvarra, és ott is csendben — némelyek olvasgatva, némelyek egymás kezét fogva —, körbe-körbe sétálnak. így telik le a tíz perc szünet. A riport azért született meg, mert a tanárnőt kitüntették. Tehát, bemutatták munkája közben. Ez jutott most eszembe, amikor a pszichológust hallgattam . . . Hogy mennyire igaza van. 4 vasárnapi Panoráma A szép Yvette Horner A képünkön látható Yvette Horner párizsi manöken dub- lóz munkát vállal: vele hasonló arcú, alakú színésznők helyett balesetekbe sodródik, halálugrást csinál. Semmi pornó Az Európa Tanács úgy döntött, hogy a földrész televíziós állomásai nem lőhetnek fel a műsorszóró műholdra pornófilmet. Rendező úr fényképez Dennis Hopper francia filmrendező, filmszínész és még többféle művészet megtestesítője fotózik is. Salzburgban most állította ki 39 felvételét, valamennyin híres művészek intim életét mutatja be, például Tina Turnert, amint odahaza a konyhájában mosogat. Jegyárrekordunk A magyar művészet és szórakoztatás eddigi legmagasabb jegyárát jegyezték fel múlt kedden: a budapesti Emberi Jogok rockkonserten — ahová Ausztriából is különjáratok tömege érkezett — egy jegyért 550 schillinget, vagyis közel háromezer forintot kértek és kaptak — az osztrá kok. Repülőnap rf Ocsényben Igazi légi-földi show! Röviden így foglalhatjuk össze a Tolna megyei Öcsény községben, szombaton megrendezett repülőnap eseményeit. A szervezők a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 40. évfordulója alkalmából látványos programok sorozatával szórakoztatták az egybegyűlt mintegy -15 000 fős nézősereget. Az őcsényi repülőtér felett vitorlázó repülők, motoros gépek, ejtőernyősök, valamint motoros sárkányrepülők adták át egymásnak a légteret. Nagy érdeklődés övezte a Nyírség—2 típusú ultrokönnyű repülőgép bemutatkozását. Az új, magyar gyártmányú, kétüléses, kabin nélküli gépet amerikai Rotax motor hajtja, 20 liter üzemanyaggal másfél órát képes a levegőben maradni. Miközben a légtérben hármas, négyes kötelékben műrepülést hajtottak végre a repülőgépek, a földön motocross, autós ügyességi verseny, valamint haditechnika- és rend- őrkutya-bemutató osztotta meg az érdeklődők figyelmét.