Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-06 / 217. szám

Arató Károly: A hajdani terepen A pám örömmel jön ve­lem, nem kell autóbusz­hoz igazodnia. Láto­gatóba indulunk nagyanyához, gyerekkorom falujába. Apám­nak a falu megszokott terep, rendszeresen visszatér ide, egykori működése színhelyére; ismeri a járda csorbulásait is. Előttem, az indulás fölött magasan a szűri templomto­rony és a pécsi székesegyház északnyugati tornya között fe­szülő kötélen huszonkét vá­szon szárad: a kötélre 1953- tól 1975-ig huszonkét odacsip- tetett év. Halmok, dombok útközben, változatos eloszlásban és alakban, hőjüktől rezeg’ fölöt­tük a levegő. Attól forrósod­nak igazán, hogy újra látom őket. Gőzölögnek, mint a ke­mencéből kivett cipók. Közöt­tük igyekszik az országút, a kőplatón felgyorsít, nekiront a ritkás szaka 11 ú erdőnek és egyetlen suhintással kettésze­li. Kettédarabolt erdőn, job­ban mondva erdőcskén pöfö­günk át, mert emlékezésem hi­básan, túl közelről, óriásnak fényképezte. Az S-ala'kú kanyar után elő­tűnik a himesházi f útba 11 ­pálya. Füve tehénlepényektől szeplős. A két kaput hátul, görbe vasrudak merevítették. Vagy nem? Az emlékezés elbi­zonytalanodik. A pálya meg­van, derekasan a két kapu is. Biztos viszont, ha emlékeztem rájuk, pókháló függött négy­szögeikben. És bagolyfészkeket telepítettem felső léceikre. Pókháló, bagolyfészek persze, nincs, csak terjengős nyár­délelőtti csend, hosszát az or­szágút melletti kilométerkövek mérik. Kilométerkövek szegélye­zik a< végtelen futbalIpályát is, melynek eredményjelző táblája az elmosódott arcú nézősereg fölé emelt transzparens, kré­tával ráírva: 0-0. Harsognak a Medve-, Sólyom, Tigris-örsö'k a pálya két oldalán. Három­szögű zászlóikat éljenezve lengetik, csüggedten 'lábhoz ejtik a játék hullámzása sze­rint. Támad a himesiek csapa­ta. Mi. szűrie'k, védekezünk, fél kilométerre a falunktól, idegenben. Felállunk kapunk elé, két kezünket ágyékunkra szorítjuk. Szorosan egymás mel­lett, Rudi Svájcból, az áram­sújtott Imre a halálból vissza­szökve, a Szele-fiúk valahon­nan Soroksár környékéről ro­hannak ide mellém. Kész a sorfal. Várjuk a bombalövést. Piusz, a tömzsi székely, fel­rúgja égbe a labdát, iszonyú­an, azóta is ott kering boly­góként a himesi focipálya fö­lött. Lassítva, jóformán lépésben haladunk át Himesházán, Hi- mesháza ugyanúgy a gyerek­kort jelenti, mint Szűr. Szűr mindig a kisöccs volt, aki a szerzés és tehetőség kövesút- ján. néhány lépésnyire hát­rább kullogott. Kíváncsi vagyok a kisöccs­Átlassítunk a himesi főut­cán, elhagyjuk a tejcsarnokot, a födműves szövetkezeti bol­tot és a kocsmát. A kocsma udvarán a régen sehol sincs tekepálya végén állítgatom az eldöntött hujjogatásokat húsz fillérért, vasárnap délutáno­kon. A hujjogatások, mint a kuglibabák, talpon állnak már­is, célozhatja őket újra a go­lyó. Kiérdemiek egy barackot a fejemre. Nagyapát itt, a hujjogatá­sok közelében öklök találják homlokon, elszédeleg hatal­mas fekete kutyájához. Boldog vakkantásokkal nagyapa elé inai, körülugrálja, megszagol­ja. Szimatol, mozgatja orrát. Rosszat sejt, szőre felborzolódik és állkapcsával óvatosan meg­ragadja nagyapa kezét. Vi­gyázva, szűkölve vezeti a göt­hös tehénkéhez. A rétre kicsa­pott tehénke, ráérősen lege- lészget, unott farkcsapásokkal hessenti magáról a sötétzöl­den mászkáló legyeket. A Riska ijesztően kiálló bordáit előbb még végigtapogatja nagyapa, aztán lassan oldalra dől, és belezuhan a szűri te­metőbe. A kutya heteken át futkároz a rét és a temető kö­zött, vonítva motollagyorsaság­gal kaparja a föld alá vezető vakondtúrásokat. Ételt senkitől sem fogad, csontig soványodva elenyészik az időben. Szűr zsugorodásával hök­kent meg. Mintha egy kihúzott harmonikát összenyomtak vol­na. Nem áradnak belőle dal­lamok. És a vízimalom? Szét­fújta a történelem, mint a pitypangot. A szétfújt vízima­lom mellett, melankolikus víz­esésű patak. Zsályák, marga­réták, bodzabokrok, esőért kö­nyörgő, kitárt tenyerű lapuleve- fek a patakmeder szélén. A Ihol-nem-volt malomudvarra nagybátyám alighogy-betört lovat vezet kötőféken. Szerszá­mozni kezdi, jó kedvében há­tára ültet, tréfából. A ló hát­rafordul, megnéz, két kis fülét kihegyezi, prüsszög, komisz po­fával felröhög. Nagybátyám a röhögésből kihallja, hogy a ló érti a tréfát. Szerencsére, ficánkolása nem vet le magá­ról, se nem érek földet szét­nyílt tagokkal, nem is tapos át rajtam. Ezután az almásderes tudomást sem vesz rólam. Lógó kalapácsfejjel megindul, húzza a liszteszsákokkal meg­rakott szekeret jámboran, éve­ken át. Apám, ahogy a faluba érünk és kiszállunk, nincs már velem. Fürge léptekkel, az alacsony kis ember a felső so­ron jár, kinyitja a kerítésajtót, belép nagyanyához. Nagy­anya épp a tyúkoknak paran­csolgat, mint kiképző őrmes­ter a kiskatanáknak. A tyúkok fellélegezve szétszaladnak, mert nagyanya hirtelen otthagyja őket és kezeit összecsapva ti- pedig fia felé. Elsétálok az alsó soron. Kettőt szívok cigarettámból, ennyi idő elég ahhoz, hogy a „gyülékező"-höz jussák. A templom elé, a faluközépre. Továbbmegyek néhány lépést a templom fala mellett, és el­érek a kiugró sekrestyerész­hez. Pattogzó festésű ajtaja előtt, pöttömnyien, illendően köszöntőm a párává vált, fe­kete ruhás, kalapos gazdaem­bereket. ügyet sem vetnek rám, komoly társalgás alatt — írat­lan szabály —, nem szabad a kölyköt észrevenni. E pillanat­tól fogva leszek kényes a vi­szonzatlan köszönésre. A templom mellett az iskola, szolgálati lakásunkkal, és az egyetlen tanteremmé!. A tante­remben — tanterem?! -, kétol­dalt 'néhány szétbicskázott, tintacsöppes pad, előttük har­minc centiméter magas dobo­gón rozoga asztal, mögötte szék. Az asztaltól jobbra sü­ket harmonium, balra három­lábon álló fekete tábla vízszin­tes, piros vonalakkal. Az asz­tal fölött magasan, sötét ke­retben Kárpát-medence dom­borzati térképe. Sarkában lent a megadott lépték, alatta a név: Kogutowicz Manó. Anyám könnyedén, rajzolva, gyönyö­rű kis- és nagybetűket ír, krétával a táblára. Követem kézmozgását, igyekszem ugyan­úgy vezetni a palavesszőt, mint őa krétát, de csak krikszkrak- szok sorakoznak a palatáblán. Anyám türelmes. Kijavít tíz­szer, harmincszor, ötvenszer, míg végül elfogy türelme. Fal­hoz állít, egylábra. A bünte­tést nem érzem, inkább az lep meg, hogy váratlanul gólyává varázsolódtam. Kirepülök a nyitott ablakon. Nyolcasokat húzok az izzó levegőbe, a nyá­ri határ fölött órákon át, a délelőtti tanítás végéig. Mozdulatlan délelőtt van most is. Senkivel sem találko­zom. Mintha nem lakna itt sen­ki. Vagy hűsölnek a tiszta szo­bában? A templom hátához zetorok kopott gumiabroncsai támaszkodnak. Átnézek jobbra, a már-niem-tudom-'kinek a házára. Nem emlékszem a ne­vére, aki itt lakott a háború alatt, és után. Csak sápadt­ságomat látom és kikerekedő szemeimet. A viccmester, X bácsi, szokatlanul Ikomor. Be­megy a pajtába, kötelet hoz eltökélten, kamaszfia mellet­te lépeget. Apja az udvaron álló diófa derékvastagságú törzsének dől, fia a kötéllel szorosan odakötözi. X bácsi nem fulladoz, csak épp moz­dulni nem tud. Mit nem eszelt ki már megint? - gondolom, és várom a fejleményeket. A fejlemények viharkabáitot vi­selnék, leugrálnák a ház elé érkezett stráfkocsiról és beron­tanak a házba. X bácsi fele­sége és kamaszba kipenderül­nek a házból. Utánuk, mint felhasított dunyhából a tollak, ömlenek a tálak, lavórok, tá­nyérok, székék, szekrények, fa­liórák, szülők, nagyszülők beke­retezett képei. X bácsi vonag­lik a diófánál, de a kötelet nem bírja elszakítani. Groteszk Odüsszeusz. A ház egy órcr ■múlva kiürül. A viharkábátosök bent rendezkednek, füttyöget- nek az üres szobákban. A ki­dobóit holmik már fent a stráfszekéren, vonulnak a vasútállomáson várakozó va­gonok felé. A kamcrszfiú ekkor odalép a diófához, elvágja a köteleket. Hárman gyalogol­nak a keréken guruló mara­Kelle Sándor Tajza dék vagyon után: X bácsi, aki zsoltárokat énekel, fejkendőjét mélyen szemébe húzva, felesé­ge és szótlan arcú kamaszfia. Néha 'lehajol, zsebre rak egy követ, göröngyöt, emlékül. Hcí.rapi Hantok az egykori Gozdakör tekintélyes épületé­re. Boltíves bejárata óriási ásítás. Az ásításból falovakon kivágtatnak az alsó- és felső­sori gyerekek, körülugrálják az érkező fúvószenekart. Tagjai, mint a mackók. Komótosan előveszik tokjaikból a hangsze­reket, a rézbillentyűket nyo­mogatva kicsepegtetik a ben­nük rekedt nyálat. A zenekar bemutatkozik: odaáll a kör be­járata elé, hangol egy ideig, aztán lábdobbantásra bele­fújnak a mackók a klarinétok­ba, trombitákba, pisztonokba. Dörög a nagydob. A hangerő honyattdönti a gyerekeket. Me- szeletlen falhoz nyomja a lo- boncos hajú művésznőt, aki a felsősoron cselédházról cselédházra jár, és kívánság szerint, nép- és műdalokat énekel két tojásért. De a tojás nagy kincs, meg kell dol­goznia érte, mielőtt fejhan­gon a következő udvaron újra kezdené. Kezdődik a szüretiből. A mackózenekar érkezését hírül adta. Hallotta a falu. Párák szivárognak a körbe. A székelyék, svábok, hajdúsám­soniak nem köszönnek egymás­nak, tiltja a gyűlölet. A zene­kar tisztában van a viszo­nyokkal. Felváltva keringőt, polkát játszik, csárdást erőltet, kinek-kinék ízlése szerint. A tánc közben gyülemlett indu­lótok levezetésére lassú ütemű tangóvol próbálkozik. A vere­kedés mégis kitör. Öllé! - ki­áltja valaki basszushangort, és Gergely a kavargó porból a plafonig röpül, visszazuhan, és mielőtt feltápászkodna, ar­cát kés böki át. Amulok a felsősoron. Fes­tett, kicsinosított házak, beton­oszlopok között feszülő drót­kerítések. A futtatott szőlőlu- gasokban pihenő gépkocsik: ÍZsiguli'H, Trabantok, Skodák. Keresem nagyanya házát, A felső sor végétől visszaszámít­va a második vagy harmadik? Náni jön velem szembe, hu­szonkét év előttről. Mosolygós, elnéző változatlanul. Akár ak­kor, amikor kertjében nagyolló- ■val sorra nyisszantottam le dáliáinak virágzó fejét.- Nagyanyád egy házzal odább lakik! - szól rám, és nevet zavaromon. A konyhában nagyanya sü- rög-forog, morzsákat söpör le az asztalról, a székeket köté­nyével letörli, almáspitével és pohár borral kínál. Utána ész­revétlen visszahúzódik, a háttérben, beszélgetésünk fö­lött lebeg.- Neked hoztam. Náni szűri népviseletbe öltöztetett babát vesz elő a kőpadlón heverő szatyorból.- Négy éve varrtam. Vár­tam, hogy egyszer eljössz. Hal­lottam, hogy itt vagy, hát el­hoztam.- Nem is találkoztam senki­vel .. .- Mondták az emberek, hogy megjöttél. Híre ment. A hűség és ragaszkodás szobrává magasul Náni e pillanatban. Ott áll a szűri szérüs'kertben emelt talapzaton, utánam integető karral, felejthetetlenül. Hazafelé nem szólunk, apám és én. Értjük egymást. Megeresztem a kocsit, nemso­kára függőlegesen állnak az óramutatók. Anyám pontosan délben megterített ebédjéről nem szabad késnünk. „Eddig még fel nem fedezett” világok Fülöp Ilona: Illusztráció A Pécsi Grafikai Műhely ösztöndíjasa volt júliusban Fülöp Ilona, 1977-ben szer­zett diplomát az Iparművé­szeti Főiskola tipográfiai tanszékén. Munkáit a mű­hely szokásainak megfele­lően a Városi Könyvtár elő­terében állították ki itt-lar- tózkodásának ideje alatt. Hogy alkata szerint von­zódik-e a grafikának ehhez az ágához, vagy szakmája határozza meg érdeklődé­sét, ez nehezen eldönthető, és talán nem is a legfonto­sabb kérdés. Lehetőségei a tusrajz egyedi, bensőséges világába kényszerítették, ő azonban olyan otthonosan mozog ebben, hogy a néző nem érzékeli munkáin a ke­retek szűkösségét. Az apró tolvonások nyomán keletke­ző, törékeny szerkezetek, az egymásra épülő, egymásból következő vonalhálók annak az elmélyült vizsgálódásnak a tükrei, amely elsősorban befelé irányul. Akkor is, ha ürügyül olyan, látszólag Ob­jektivitásra törekvő témát választ, mint az „Eddig még fel nem fedezett madarak" című sorozat. Az apró toll- rajzök csak a legszüksége­sebb pontokon merítenék a valóság elemeiből, egy fej, egy szárny, csak eszköze ennek a groteszk és szomorú játéknak, amelyben a még fel nem fedezett madarak­kal együtt, a még fel nem fedezett (vagy már elfelej­tett), fantázia ölt változékony és alig megragadható for­mát. Illusztrációi kiindulópont­ként használják fel az ala­pul szolgáló művet. A sík fehér lapon megjelenik a vonal, és önálló mozgásba kezd. Fülöp Ilona számára ez a vonal az egyetlen igazi valóság, amelynek energiája von, és amely a " lapot las­sacskán betöltve önmaga bontja ki mondandóját. Fü- föp Ilona rajzai mögött nin­csenek történetek. Rajzai mögött önmaga áll elmé- lyülten és magányosan, amint világra segíti a vo­nalakat. K. O. Böröndi Lajos Szívhangok Tanulni. Szeretni a csöndet. A szobán átsuhanó légáramlatot. A virágzást. Ahogyan a rózsa gömbje a fölkelő napban fölragyog. A szív hangjait. A simogatást. A lélegzetvételt. A szeretetet a barnán sugárzó csöndben. Egymást. Tanulni. Megérteni a rügyeket, ahogyan kibomlanak zölden. A hidegen fölszikrázó csillagot. Az éjszakát. A nappalt. És a vágyat. Ahogyan fölindulnak a lázak elfoglalni a magaslatot. Bényei József Nappal jön Verdes az idő szárnya takarj be éjszakára asszonyi melegeddel őriző két szemeddel Takarj be pirkadásig nappal jön napra másik s félelmeim fakadnak sugarában a napnak takarj hát egész napra szükségem van hajadra estéiig a szemedre ’ asszonyi melegedre HÉTVÉGE 1988. augusztus 6., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom