Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-06 / 217. szám
Europa Cantat: nyilatkozatok, kritikák „A város valóban mindent megtett értünk” Az Europa Cantat elnökével Marcel Corneloup-val a Leö- wey Gimnáziumban berendezett irodájában beszélgettünk a 'hét közepén. — A fesztivál eddigi tapasztalatai alapján milyen benyomásokat szerzett? — Mindazt, amit szerettem volna megvalósítani - sikerült. Továbbadni azt az európai szellemet, amely a korábbi Europa Cantat városokban kialakult. Ráadásul új színeket is sikerült fölvinni a palettára. Mert ez Pécs, ez egy szocialista ország, ahová eljött Moszkva, Berlin, Weimar, melynek kórusaival az Europa Cantat fesztiváljain még nem találkoztunk. A szervezésről csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetek. A város valóban mindent megtett értünk. Piti Zoltán polgármester úrral együtt valamennyi — menetközben je lentkezö problémát meg tudjuk oldani. — Milyennek tartja a szakmai színvonalat? — Nagyon meg vagyok vele elégedve. Kitűnő volt a nyitóhangverseny és nagyon jól sikerült a pécsi kórusok bemutatkozása is. A műhelyek munkáját igazából csak ezután kezdjük majd megismerni, kíváncsian várom a bemutató koncerteket. Az eddigi tapasztalataim igen kedvezőek. — Jelenleg Magyarország az egyetlen EC-tag a szocialista táborból. Várható, hogy másokat is fölvesznek? — Igen. Pénteken ül össze az elnökség, s valószínű, hogy tárgyalunk olyan országok fölvételéről, mint az NDK, Örményország, Észtország, Oroszország stb. — Külön a Szovjetunió köztársaságai? — Igen, mert ebben az esetben nem a politikai egységet kell demonstrálni. Minden nép a maga kultúráját, zenei tradícióit képviseli. — Hol lesz a legközelebbi fesztivál? Elképzelhető, hogy Pécs újra szerephez jut valamikor? — Már tavaly novemberben eldöntöttük, hogy a legközelebbi fesztivált Spanyolországban, Baszkföldön, Vitoria városában rendezzük 1991-ben. Hogy Pécsen lesz-e valamikor FC-fesztivál? Nem valószínű, mi rt az a célunk, hogy újabb és úiabb városok kapcsolódjanak be mozgalmunkba. Pécset azonban nem felejtjük el, s nagyon valószínű, hogy már két év múlva valamilyen más Euiopa Cantat rendezvény színhelye lehet. » „Lehet, hogy Pécs újabb szerepet kap” Dr. Tóthpál Józseftől, a Kórusok Országos Tanácsának (a KÓTÁ-nak) főtitkárától ugyancsak értékelést kértünk, a rendező és egyszersmind a vendég észrevételeit tudakolva. — A szervezésről én is csak jókat tudok mondani. Amit lehetett, megtettek a pécsiek. Jól sikerült a dekoráció, megszépült az egész város, jó a közönség, a város lakossága — ezt nemcsak én mondom, hanem a külföldiek is - barátságosan fogadta az idegéneket. Ez volt idáig a legkellemesebb meglepetés. — Tanulságképpen beszéljünk a gondokról is. — Az elején voltak súrlódások az Europa Cantat külföldi szervezői és a helyiek között. Ez a külföldiek nem kellő helyismeretéből, a nyelvi kommunikációs nehézségekből adódhatott. De ez semmiképpen sem jelentett nagyobb gondot, mint ami bármelyik nagyrendezvényen előadódik. — És a tartalmi munka? — Az eddigi program sikeres volt. Jól előkészítették a sportcsarnokot, az akusztikával sincs semmi baj. Bár a csarnokot viccesen „Eurosau- nának” hívják a résztvevők, mindenki elégedett a szakmai lehetőségekkel. Jónak tartom a megtanulandó művek kiválasztását. Az eddig hallott kórusok közül kiváltképpen o moszkvai és a San Francisco-i énekkar tetszett. Igen vidám hangulatban folynak a Willi Gohl vezette közös éneklések Kedd este például dzsessz volt műsoron — és nem dőlt ösz- sze a világ. Azt hiszem, az effajta bemutatók egy kicsit o mi szemléletünket is befolyásolják.- És a lolytatás? A fesztivál elmúlik, felejtsük el? — A magyar zenei életnek, az egész amatőrmozgalomnak tekintélyt adott az EC pécsi fesztiválja. Ez nemcsak szavakban mutatkozik meg: már most megkeresett a következő EC egyik rendezője, hogy szeptemberben utazzon ki hozzájuk Spanyolországba egy magyar énekkar az alavai fesztiválra. Főhet a fejünk, honnan akasztunk le ilyen rövid idő alatt egy színvonalas kórust, amelyik már befejezte a nyári szabadságot. Elképzelhetőnek tartom, hogy a következő években Veszprémben vagy Egerben az Europa Cantat keretében Éneklő Hetet rendezünk ilyen már volt egyszer Veszprémben —, s egyáltalán nem kizárt, hogy Pécs újabb szerepet kap a nem túl távoli jövőben. A svájci Luzerner Singer Cseri László felvételei A svéd Lunds Akademiska Kör énekel anguerseny Pécs Cantat A Fesztivál-prelúdiumnak nevezett pécs-baranyai bemutatkozás bizonyára felcsigázta taz Europa Cantat kül- és belföldi vendégeinek várakozását, hiszen július 30-án este a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa, a Pécsi Egyetemi Kórus és a Pécsi Szimfonikusok hangversenyére zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok. A várakozás, a kíváncsiság tökéletesen érthető: a több ezer résztvevő zöme eddig csak hírből ismerhette Pécs reprezentatív együtteseit, amelyeknek itt és most kellett bebizonyítaniuk: nem méltatlanul esett az EC elnökségének választása a dunántúli nagyvárosra. Felelősség ez bizony, a javából - érezték ezt a pódiumra lépő együttesek éppúgy, mint az est dirigense, Tiflai Aurél és a sok-sok magyar résztvevő, tisztában lévén azzal, hogy ezen a hangversenyen valamiképp a magyar amatőr kórusmozgalom is vizsgázik Európa előtt. Felelősség, de egyben lehetőség is, hiszen megmutathatjuk a világnak: milyen értékeink van. nak, hol helyezkedünk el a népek nagy kórusában, menynyire gyökeresedett meg nálunk a vokálpolifónia európai hagyománya és korántsem utolsósorban hogyan őrizzük- ápoljuk nemzeti kincseinket. Sokféle várakozásnak kellett tehát éleget tennie e koncertnek, ráadásul lélektanilag nem a legkedvezőbb körülmények között, hiszen a Sportcsarnok 'közönségében még elevenen élt az előző este katartikusan izzó élménye. Ám ez mintha Európán Különleges zenei csemegét nyújtott a rendezőség, amikor augusztus 1-jén az esti nagykoncerten az Európán kívüli kórusokat hívta pódiumra. A sportcsarnok ezúttal nemcsak zsúfolásig telt meg. A kijárati lépcsőkön is, és ahol még hely akadt, mindenütt ücsörögtek... Elöljáróban néhány általánosságról. A föllépő 5 kórusra - ahogyan valamennyi Pécsre meghívott együttesre is - jellemző, hogy a zenei kultúra, a muzsikálás legmagasabb művészi nívóján szólalnak meg. így szereplésük általános értékeit ezúttal nem taglaljuk. A másik: egységesen mind az öt kórus súllyal hazája nemzeti kórusirodalmából nyújtott ízelítőt 20-20 perces műsorblokkjában. Az elsőként "felvonuló igen dekoratív megjelenésű Új-zé- landi Nemzeti Ifjúsági Kórus (Peter Godfrey) már látványként is elismerést aratott. Hat művet énekeltek, az első egy „Exultote Deo" kezdetű, s eleinte reneszánsz hangzásokat imitáló darabjuík, finoman átívelve több stíluskorszakot, mai hangzótokkal, hangfürtökkel tovább fokozta volna a pódiumra lépők koncentrációját! A cappella kórusművek tették ki a koncert első félidejét. A Nevelők Háza Kamarakórusának „tovább-kamarásí- tott”. 24 tagú kisegyüttese nyitotta a hangversenyt. Conver- si Sola solettája pompásan kiválasztott kezdőszám: köny- nyed, karcsú, hajlékony, játékos. Elbűvölő hangon szólt a kórus: fényes szoprán, muziká. lis, puha hangzású tenor, dús, telt alt, a műhöz illeszkedően világos basszus. MarenzioSen- za il mio sole című madrigáljában már a reneszánsz művek előadásában nyert gazdag tapasztalatait is kamatoztatta az együttes: gyönyörű dallamívek, puhán ölelkező szólamok, technikai tökély jellemezte a XVI. századi olasz mester e kompozícióját. Montever. di madrigálja (lo mi son gio- vinetta) régi repertoárdarab, s ez ki-kiérződött az előadásból: a technikai perfekcióra való törekvés mellett nem érvényesült kellően a mű kacér bájaA teljes énekkar Gabrieli és Johann Christian Bach egy- egy kétkórusos motettájával mutatkozott be a közönségnek. Gabrieli nehezen formálható, súlyos zenéjénél úgy tűnt, jobban érzi a kórus a Lieber Herr Gott világát — ebben a kórusok belső és egymáshoz viszo. nyitott aránya is szerencsésebbnek bizonyult. ékes egyházzenei művet jelzett. Műsorukat őseik dalainak feldolgozásával folytatták. Közbeiktatva egy korális dallam kóruselőadását, elbűvölő szoprán szólóval s hol harmónium- hangzást keltő, hol zümmögő kísérettel. Feltűnt, huszonévesen is nagyon szép, érett kórushangzásuk. Dübörgő, füty- tyentő, sikkantó tapsvihar fogadta szereplésüket. Az Israel Kibbutz Choir (Av- ner Itai) először keleties dallamfordulatokat tükröző népdalszerű, valószínűleg egyházi népének-f eldolgozó sokat adott elő. Több is ebből azonban mór szürkít, egyhangú, ami azonnal érződött abban, amikor a taps „deccrescendált”... Fölélénkült viszont egy frissebb ritmikájú, érdekesen szin- kópázott lüktető műben, „Áto- ■náj"-ról. Két záró darabjuk kirobbanó siker: a népdalszerű dallamok fanyar zenei humorral, talán itt-ott pici öniróniával, mindenesetre sok vidám zenei mókázással ívelték egymásba. Az első rész a Konan Girls Highschool Choir szereplésével végződött. Keichi Móri vezéKodály Zoltán Jézus és a kufárok című halhatatlan . remeke minden magyar kórus álma. Aki hallotta, netán énekelte ezt a hatalmas, bibliai zenei tablót, tudja: Scyllák és Charybdisek között kell navigálnia kórusnak s karnagyának, ha ezt a művet műsorra tűzi. A tempó- és karakterváltások, a szólamok nehéz faktúrája, az intonációs buktatók — megannyi veszély. A Nevelők Háza Kamarakórusa az éneklendő zenei . anyag fölényes ismeretében e buktatók zömét sikeresen kerülte el, ám a mű súlyosságát, ódon s mégis modern veretességét a vitatható .tempóválasztások miatt nem érzékeltethette maradéktalanul. A Kodály-remekmű feszültségét Bárdos Lajos elementáris lendületű népdalfeldolgozásával (Potkóéknál) oldotta fel az együttes. Vic Nees Sur le pont d’Avignon-ja igénye a stílusjáték — a belső zenei poénok még bátrabb kiélezést is elbírnak. Vaughan-Williams impresszionista színekben tobzódó kórusművét (Full Fathom Five) de Rande II court, il court-ja követte, szédítő tempóban. A krónikásnak tempófenntartásai voltak Rossini Újévi köszöntőjével is: sok-sok éve hallgatja örömmel és szeretettel ezt a hangulatos, szellemes, jó zenét, s az alkalomról alkalomra, mindegyre gyorsul — kár, hogy akcelerálódó nyelt. Mindegyik kórus gyönyörűséget okozott, de azt hiszem erre a japán lány-kórusra (majd más okból az USA- beli együttesre) csodálattal is tekinthettünk. A 60 kislány a mi csipkeszerűséghez szokott fülünknek talán kicsit lassú tem- póvételü, feszesen „kiénekelt” reneszánsz kórusdarabbal kezdte műsorát. Azután japán népdalfeldolgozásokat dalolt, a Távol-Kelet megannyi isziné- vel, echoszerűségével; sajátos ritmikai interferenciákkal. S itt lehettünk a muzikalitás, a koncentráció és c- fegyelmezettség csodálói. Zongorakísé- retes záró számuk - az én európai fülemben legalábbis — egy magányos konflis kedvesen groteszk, vidám kocogására emlékeztetett. Briliáns imű briliáns előadásban - ka- maszcs-diákos kedvességgel. Tapsorkán. A második részben a San Francisco Bay Area Chamber Choir (USA)-t Harry Carter vezényelte. Folkzenei feldolgozásokat énekeltek, itt-ott country-zenés, másutt finom „western’'-es hatásokkal átszőtt szép és kedves modern életünk imigyen belopakodott a koncertpódiumra is. Szünet után a Nevelők Háza Kamarakórusa és a Pécsi Egyetemi Kórus, a városi szimfonikusok (vezető karmester: Breitner Tamás) és az Operaház szólistái közreműködésével Kodály remekét, a Budavári Te Deumot adta elő. Monumentalitásában, hatásában az előadás méltó volt a kompozóció- hoz. Igen kellemes meglepetést jelentett a közreműködő zenekar gondos felkészültsége. Hatalmas, erőteljes - ám mégsem forszírozott — hangzás jellemezte az egyesített kórust. A több mint 100 tagot számláló monstre énekkar hihitetlen érzékenységgel és rugalmasan követte a vezénylő karmester, Tillai Aurél zenei elképzeléseit, széles skálát mutatva be színben, tempóban, dinamikában egyaránt. Különösen kiemelkedett a végtelenül puha Pleni sunt indítása iés a művet záró Non confun- dar in aeternum hatalmasan építkező hangkatedrálisa: ezen Pászthy Júlia éteri szépségű és érzékenységű szólója a végtelenre nyitott ablakot. Németh Judit hajlékony és igen szép színű hangja tökéletesen érvényesült. Bándi János partnereihez képest erőteljesebb színekkel festette szólamát, Bordás György a tőle megszokott megbízhatósággal énekelte a basszust. Hosszú percekig zúgó vas- tcpssal köszönte meg a több ezres publikum ezt az estét. C. Szalai Ágnes kórusdarabokat. Vállalva a világszerte ismert dallamokat is - önironikus fintorral: fél évszázados rsvüfilmek fináléjából kiemelt dzsesszes záróakkordjukban. Műsorukat dübörgő ováció fogadta, méltán. Mi mégis nem ezért csodáljuk őket. Közbsvetőleg ui. elénekelték Kodály Norvég lányok c. vegyeskari művét; olyan hangulati telitalálatként és olyan stílusérzékkel, ami nálunk is ritkaság, s csak a legnagyobbak sajátja. ’. És az, ahogyan mindezt gyönyörű, tiszta magyar szóval tették; tiszta ,,é"-kkel, ,,á"-kkal stb. A nagyon bájos, alig 20 tagú Coral Capella de Caraccas (Venezuela) originális latinamerikai népzenéje és feldolgozásai zenei petárdaként zárták az est műsorát. (Maria Fernando' Pereda vezényelt.) Népzenében, amikor az argentin tangó, a mexikói coril- lo v5gy a kubai, dominikai stb. rumba, samba, conga nem parkett-, 'hanem még Follk- ritmus, élőben és ezen a nívón aligha gyönyörködtünk még . . . Lenyűgöztek bennünket! W. E.----------------------------------------------- * -----------------------------------------------------------------k ívüliek a pódiumon 1988. augusztus 6., szombat HÉTVÉGE
