Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-01 / 212. szám

2 Dunántúli napló 1988. augusztus 1., hétfő Hazaérkezett Grösz Karoly Ronald Reagan üzenete a magyar néphez Grósz Károlyt köszönti dr. Pál Lénárd, a magyar kormánydele gáció megérkezésekor, a ferihegyi repülőtéren. (Tv-fotó) (Folytatás az 1. oldalról) mények nagy szellemi koncent­rációt igényeltek tőle, s a iküldöttség tagjaitól is. Hozzá­tette: - Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munka- megosztás. Úgy alakult azon­ban, Hogy a közös rendezvé­nyeken mindenütt az én „sze­replésemet" várták a házi­gazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a ma­ga dolgát. Bartha Ferenc pél­dául több száz bankárral tár­gyalt, Tatai Ilona nagyon sok gazdasági vezetővel, gyárigaz. gotóval, Kovács László külügyi tisztviselőkkel, Kapolyi László pedig az energetikai, elektro­nikai ipar vezetőivel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök meg­állapította: - Számos szemé­lyes élménnyel gazdagodva tértem haza. Az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszin­teség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szövö­getésére. Megítélésem szerint egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön - remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része —, inkább hogy meg­teremtse a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöttének. Ebben szép ered. ménveket értünk el. Ha a meglévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk hasz­nálni, meggyőződésem, hogy gondiaink jelentős része meg­oldódik. Tárgyalásaink nyomán mór a napokban több üzlet­ember érkezik hazánkba, hogy konkrét üzletkötések szülesse­nek. így idelátogat többek kö­zött a világhírű Laudre koz­metikai cég képviselője, s az elképzelések szerint félkész­termékek magyarországi elő­állításáról folytat tárgyaláso­kat. Természetesen több más, jelentős amerikai, illetve ka­nadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint a hazánk iránti érdek­lődés oka, hogy sokan tájéko­zódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvény vá­sárlási lehetőséget biztosít más országokban működő cégek ré­szére. Jelentős volumenű vál­lalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szál­lítanánk, illetve egy-egy be­ruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklő­dés mutatkozik a műszeripari, elsősorban a csúcstechnológiai együttműködés iránt is. A Rea­gan elnökkel folytatott megbe­szélésen megemlítettem: a COCOM-lista szűkítésében ér­dekeltek vagyunk, s amennyi­ben segíteni akarnak, bíróIják felül ezt a szigorú, s bizo­nyos szempontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva, a minisz­terelnök elmondta: — A nyílt légkörű megbeszéléseknek ke­retet adott az a gesztus -, amelyet nagyra értékelek —, hogy főtitkárrá választásom után, Amerikában megerősítet­ték a miniszterelnöknek szóló meghívást. Meglepődve ta­pasztaltam, hogy Reagan el­nök rendkívül tájékozott ha. zánkról, életünkről. Sok igaz­ság van abban, hogy az ame­rikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdése­ket, amelyek itthon napirenden szerepelnék, amelyek foglal­koztatnak bennünket. A négy- szemközti és a hivatalos tár­gyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt.- Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem je. lentett hátrányt a látogatás­nak, bizonyos szempontból szé­lesebb körűvé tette ismerke­désünket. A két elnökjelölttel történt találkozók is meleg hangúak voltak. Dukakisz úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár —, mint erre külön is utalt — fe­leségét rokoni szálak fűzik ha­zánkhoz. Grósz Károly a program so­rán több alkalommal találko­zott a sajtó képviselőivel, va­lamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifej­tette: — Itthon „borítékoltam" nyolc olyan kérdést, amiről biz­tosan tudtam —, mint ahogy így is történt, —, hogy feltesz­nek. Ezek között szerepelt az erdélyi magyarság problémá­ja, 1956, a Nagy Imre évfor­dulóhoz kapcsolódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok ‘kivonása, a Mihail Gorbacsov, val folytatott tárgyalás ered­ménye. Volt, ahol a válaszo­mat elfogadták, volt ahol meg­fagyott a levegő. Ez együtt­jár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyet­értsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tu­domása van róla, hogy itt­hon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérde­keltségű vállalatok működje­nek hazánkban. Ezután így folytatta:- Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogram­ban ezt leírtuk, csak az „tol­vajnyelven" van megfogal­mazva. Tavaly ezt a vitát le­folytattuk, s úgy határoztunk: a magánbefektetések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akar­juk kiárusítani - hívta fel a figyelmet. — A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaságszervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. A sűrű program kellemes ál­lomása volt Disneyland. Az it­teni megbeszélésekről a mi­niszterelnök tájékoztatásként el­mondta: megtekintette a me­seországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika első számú vidámparkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyiben megkapjuk az 1995-ös világkiállítás társren­dezésének jogát — erről feb­ruárban döntenek —, a külön­böző létesítmények építésénél Disneyland is szerepet kap. A részletek megtárgyalására a közeljövőben kerül sor Ma­gyarországon. Az amerikai, illetve kana­dai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyi­latkozott: - Nagyon jó han­gulatú fogadtatásban része­sültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan, kisebb tün­tetéseket, amelyeken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg is mond­tam: tudom, hogy nem szeret­nek bennünket, vezetőket va­lamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Rokon- srenvvel, örömmel fogadtak Torontóban is, ahol elláto­gattunk a Hungarológiai In­tézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szerkesztőivel. Az volt a benyomásom, hogy ezt jó néven vették, beletartozó­nak abba a politikai nyíltság­ba, amit meghirdettünk. A bennünket körülvevő kedvező léqkör abból is lemérhető, —, mint ahogy nagykövetünk tá­jékoztatott róla -, hogy a Ma­gyar Népköztársaság nagykö­vetségének fogadásán koráb­ban ennyi neves közéleti sze­mélyiség nem vett részt. Ez annak a nemzetközi köze­ledésnek az érdeme, amely a Gorbacsov—Reagan találkozó következménye. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagy­hatalom vezetőjének találkozó- sororata nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a szerep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közeledésében betölt. Ez a nemzetközi folya­matnak egy eleme, ezt így kell kezelni — mondotta végezetül Grósz Károly. A Tv-Hiradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-miniszterel­nök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagan- nek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti Tv-Híradóban hangzott el. — Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár Egyesült Államok-beli útja al­kalmából szólhatok a magyar néphez - mondott elöljáró­ban Ronald Reagan. - Nem­csak Grósz úr látogatása je­lent számomra különös örö­met, hanem az is, hogy út­ja során találkozott az ame­rikai nép legkülönbözőbb kép­viselőivel és az Egyesült Ál­lamok több tájára is eljutott, önök is tudják: az amerikai -magyar kapcsolatokban te­kintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat kö­szönhetnek a magyar beván­dorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magya­rok bizonyságát adták tehet­ségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-díjas tudósok között Szentgyörgyi Albertét és Wigner Jenőt. Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Buda­pestre. Megtiszteltetésnek ve­szem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Ame­rika nyújthatott menedéket a második világháború idején. Ma azonban helyesebb, ha előretekintünk.- Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a bátor gazdasági re­formokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biz­tosítanak a magánvállalkozás­nak és segítik az erősödő ver­senyt a vállalatok között, üd­vözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen külföldi befek­tetésekre a magyar cégeknél. Mindkét fél világosan felis­merte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyő­ződésünk, hogy a piacorientált gazdaság irányába történő ha­tározott előrehaladás jobb esé­lyeket "biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők ki­fejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk.- üdvözöljük, hogy Magyar- országon egyre nyíltabb esz­mecsere folyik a demokratizá­lásról, a pluralizmusról, a par­lament és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos re­formok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia meg­becsülése kulcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétoldalú kapcsolataink az elmúlt évek­ben, számos területen, folya­matosan fejlődtek. Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak ki­adott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlődését országaink között. Reméljük, még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat, üdvözöljük azokat a magyar utazási könnyítéseket, amelyek következtében egészen bizto­san sókkal több amerikai is ellátogat majd Magyarország­ra a következő években. Vé­leményünk szerint, még töb­bet is lehetne tenni ezekben a dolgokban. — Grósz Károly főtitkár ígé­retes periódusban tett láto­gatást az Egyesült Államok­ban. Biztos vagyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kap­csolatok fejlesztésére. Ma­gyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelem­ben vett kelet—nyugati vi­szonyban. Reméljük, hogy kap­csolataink a magyar néppel tovább gazdagodnak, és si­kereikhez a legjobbakat kí­vánjuk. Köszönöm, és isten áldja önöket! — zárta szava­it az elnök. Vendégszereplés a megye városaiban, községeiben „Kirajzás” Baranyába Áz Europa Cantat tegnapi eseményeiből Vasárnap se pihentek a X. Europa Cantat dalosai. Dél­előtt csaknem 20 kórus „ki­rajzása" szerepelt a program, ban. Venezuelai, lengyel, USA-i, több NSZK-beli és több francia együttes; továbbá sváj­ci, angol, NDK-beli és hol­land kórusokat szállított a busz a délelőtti órákban egye­bek közt Siklósra, Komlóra, Mohácsra, Szigetvárra, Pécsvá- radra és a megye több más községébe vendégszerepelni. Mohácson két helyszínen is — felfökozott érdeklődés mel­lett, valóságos külön kis kórusr ünneppé avatták a vasárnap délelőttöt. A Pártház elegáns szépségű előadóterme zsúfo­lásig megtelt azokkal, akik a Az Ensemble Vocal Nicole Blanchi kórus énekel A HUNOR Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat SIKLÓSI GYÁRA felvesz 2 műszakos gépi varró átképzősöket és 16 éven felüli szabász átképzősöket. A betanulási idő 6 hónap. Átképzési időre gépi varróknak 3000,— Fi, szabászoknak 3200,— Ft bért biztosítunk. Betanulás után a kereseti lehetőség gépi varróknál 4000—7000,— Ft, szabászoknál 6000—12 000.— Ft. Jelentkezni lehet; Kesztyűgyár, Siklós, Gyűdi u. I.sz. városban Kaustinen /ároská­ból éppen baráti vendégség­ben tartózkodó finn kórus és az egyik NSZK-beli ifjúsági énekkar muzsikájára voltak kí­váncsiak. Bevezetésként Mohács város kórusa, a Bartók Béla Műve­lődési Központ Vegyeskara Bartók-, Kodály- és Bárdos- művekkel köszöntötte, Krausz György vezénylésévé1! a két ven­dégegyüttest és a város zene­kedvelő közönségét. Ezután a festői szépségű népviseletben pompázó finn kórus énekelt, hangszeres kísérettel, vidám, hangulatos népdalfeldolgozá­sokat. A Kaustisen Hääkuoro-1 művészeti vezetőjük, Maorit Nikula vezényelte. A csupa tizenévesekből álló nagyon rokonszenves Jugend­chor Reinbek angol és fran­cia reneszánsz műveket és Monteverdi madrigált énekelt Hartwig Kühner vezénylésével. A közönség nagy tetszéssel fogcdta mindhárom együttes muzsikáját. A koncerten részt vett az Europa Cantat két dísz­vendége, ifjabb Bartók Béla és Wieslaw Rogarski, a Varsói Központi Közművelődési Inté­zet főigazgatója is. Ezalatt, a mohácsi Fogadal­mi templomban véget ért a délelőtti szentmise, s nyomban utána bevonultak az Enseble Vocal Nicole Blanchi (Francia- ország) kamarkórus tagjai. Rendkívüli föl'készültséggel és nagyon mély muzikalitással szólaltatták meg mintegy há­romnegyedórás műsorukat, De­bussy, Ravel, F. Poulinck, O. Messiaen, P. Cornelius, Bár­dos Lajos és Villa-Lobos mű­veiből, az együttes megalapí­tója, Nicole Blanchi vezénylé­sével. A nagyon igényesen összeállított műsor őszinte si­kert aratott a hívek és az oda érkező érdeklődők előtt. Délután ismét a tegnapihoz hasonló kiskoncertek hangzot­tak el több művelődési intéz­ményben. Este a Jővén Orques- ta Nációnál de Espanya szim­fonikus zenekar (Spanyolor­szág) koncertezett a Sport- csarnokban Edmon Colomer vezénylésével. W. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom