Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-23 / 203. szám

A magyar értékpapírpiac első fél éve Az első félévben a ma­gyar értékpapírpiacon első­sorban a részvények forgal­ma volt jelentős, míg a ko­rábbiakhoz képest kevesebb új kötvény került forgalom- iba. A Medicor tíz vállala­ta, három biztosító társaság, öt bank, egy külkereskedel­mi és egy idegenforgalmi vállalat kezdte meg az idén részvények kibocsátását. így a hat hónap során 13,3 mil­liárd forint értékű új rész­vény került forgalomba. Az első félévben három új kötvényt bocsátottak ki a ha­zai vállalatok. Viszonylag nyomott volt az első félévben a lakossági kötvények piaca. A betéti kamatok 4 százalékos eme­lése következtében — amely­re június 1^jén került sor — tovább romlott a lakossági értékpapírok vonzereje. A kötvénypiac stabilitásának megőrzése érdekében a ban­kok összehangolt lépésre szánták el magukat. Akciójuk eredményeként eddig 66 ki­bocsátó ajánlott fel 1—3 százalékos kamatprémiumot kötvényére. Ezekre az érték­papírokra a Budapest Bank és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank újabb 1 száza­lékos kamatprémiumot is fo­lyósít. Az első félévben összesen 5,5 milliárd forint értékű köt­vény cserélt gazdát, ez meg­közelíti az eddig kibocsátott kötvények összértékének 20 százalékát. A másodlagos piacon döntően a vállalati kötvények kereskedelme volt jelentős. A június végéig megtartott 15 tőzsdenapon 520 millió forint értékű pa­pír cserélt gazdát; ez a vál­lalati kötvényforgalom 13 százalékát jelenti. mondani, hogy a repülés soha­sem válik mindennapivá.- Maradjunk a harci heli­kopternél: sugárzik belőle az erő, komoly pusztitófegyve- rek hordozója. Nem okoz ez konfliktust?- Nem. Mindennek megvan a szerepe, a használhatósá­gának feltételei, megengedett körülményei. Végül is: én is lehetek cél! Ezt a mi munkánk­ba, szolgálatunkba, be kell kalkulálni. Amikor Hajner Gyula gépé­be ültünk - a „Parancsnok­kal” együtt, ment Simon Sán­dor alezredest a repülők így szólítják —, csoda dolgokat művelt a helikopterével! A földhöz szokott embernek meghökkentő, amikor a hori­zont 45 fokban „eldől”, az er­dő összes fája bizarr módon ferdén nő, a korábban lapo­san kanyargó földutak hirte­lenjében égbeszökően mere­dek oldalakra kezdenek ka­paszkodni, és félelem támad az emberben: ha nem hozza gyorsan egyenesbe a gépet, hát kiloccsan medréből a Balaton ...- Szelídek voltunk - mondta utána a parancsnok -, mert a gépen voltatok . . . Mészáros Attila, Elképesztő az a pontosság, ahogy Hajner Gyula hadnagy gépe a mi helikopterünkhöz tapad! Pedig pilótánk, Kungli János hadnagy - ugyancsak jó tempót diktál. A harci heli­kopter szinte eldugja magát a tájban: hozzásimul az erdők fái koronájának tetejéhez, la­posan suhan át a tág léleg­zetű mezők, vetések fölött, me. redek ívben szökken át az ap­ró falvakon. Ám akárhogy mozdul is gépünk, a másik * Ml 24-es hajszálpontosan, pár­huzamosan ugyanazt csinálja. Nem hittem a repülésnek ezt a könnyedségét. A földön állva ezek a harci helikopte­rek morózus, nehézkes testű, óriási szitakötőnek tűnnek — valahol ott sejlik rajtuk ugyan az erő, de amíg el nem szakadnak a földtől, amíg könnyedén nem lebegnek, vagy éppen kemény iramban csap­nak a magasságok felé, nem derül ki mozgékonyságuk, für­geségük. Két aranyosan fényes, do­hányszínű, minden felé kitűnő kilátást biztositó üvegbúra: a pilóta és az operátor helye. Az előbbi felül, az utóbbi egy „lépcsőfokkal", előrébb, alatta ül a gépbe. Elől, „kinőve” a gép orrából: a fedélzeti fegy­ver. A gépnek két, keskeny és rövid szárnya is van, ezekre erősítve a rakétavetők. A har­ci helikopter terepszínűre fest. ve, a fülkék búrája mögött fehéren ragyog a pilóták si­sakja. Valahogy így látjuk őket a földről, ha dübörögve elhúznak fölöttünk, csak leg­feljebb néhány másodpercnyi időt adva nekünk, hogy el­csodálkozzunk rajtuk, mert hirtelen jönnek, jószerével hang nélkül, s hirtelen tűnnek „ el, a fák, a dombok mögött. — A védelmi doktrínában mindkét oldalon fejlesztési cél a harci helikopter — mondja Simon Sándor alezredes. — A támadás megállításának a legalkalmasabb, legrugalma­sabb eszköze. Nagyfokú hasz­nálhatóságát egvik oldalról a vietnámi, más oldalról az af­ganisztáni háború egyértelmű­en bizonyította. — Egy példa? — A szárazföldi csapatok támogatása. A helikopter le­- hetőleg földközelben repülve,- ez akár mindössze 15 métert is jelenthet -, nagy sebesség­gel megközeliti a célt, ha van rá ideje, megáll, és függés­ből lő, maid amilyen gvorsan csak tud, eltűnik, hogy be ne mérjék. — Mert sebezhető? — Természetesen, a földi fegyverekkel ugyanis elérhető. Vagvis néhány tízmásodperc ..alatt el kell véqeznie a fel­adatát. Ehhez nem elég a— gép. Kitűnően képzett pilóták Is kellenek. * Birkák legelésznek a kato­nai repülőtéren? Első hallásra forinttal feljavítjuk, karácsony­kor, húsvétkor például minden katona csomagot kap aján­dékba, a laktanyában nem rit­ka a déligyümölcs, iha szabad­ságra mennek haza, „terme­lői" áron vehetnek a kedve­süknek, szüleiknek az üveg­házunkban termelt virágot. De azt is megengedhetjük ma­gunknak, hogy úgynevezett születésnapi étkeztetést csi­náljunk: ha valamelyik sorka­tonának születésnapja van, akkor ebédre, vacsorára meg­hívhatja a katonabarátait, s a menüt az ő kívánságának megfelelően állítják össze. — A vállalkozások a had­iseregben is egyre nagyobb teret kapnak? — Ez szükségszerűség! — emeli fel a hangját az al­ezredes. — A lehetőségeinket maximálisan ki kell használ­nunk. Csak az a baj, hogy a jelenlegi szabályzók akadá­lyozzák a bővített újraterme­lést, szükség lenne néhány kö­töttség feloldására. Úgy tu­dom, a hadsereg vezetése dolgozik a szabályzók módo­sításán. Nekünk például cé­lunk, hogy saját feldolgozású termékeket állítsunk elő, töb­bek között füstölt árut, amit katonai kereskedelmi boltban árusítanánk, természetesen katonáknak ... A helikopteres egység gyak­ran kap olyan megbízatást, 'melyhez az ő technikájuk szük­séges. Az elmúlt hónapokban katonai helikopterrel emelték a helyére a szigetvári kenyér­gyár szellőző kéményét, a ti­hanyi apátság új keresztjét, de voltak vasútépítésnél és a veszprémi Margit templom le­dőlt keresztjének leemelésénél is. — Ezekre a speciális fel­adatokra több kiképzett heli­koptervezetőnk áll készenlét­ben. Minden megbízást igyek­szünk teljesíteni, a munkáért a hadsereg 50 000 forintot kér óránként. Ez egyáltalán nem sok, főleg, ha ahhoz viszo­nyítjuk, hogy mennyibe kerül ma már az állványozás. Heli­koptereink három tonna ter­het képesek megemelni. * — Minden repülés előtt van feszültség az emberben, de ez laz érzés nem izgalom. Ha be­leülök a gépbe, teljesen meg­nyugszom, s a felszállás után az adott feladat mellett saját magamnak repülök. Ez gyö­nyörűséges dolog — mondja a 26 éves Kungli János. — Félelem? — A főiskolán még volt, most már inkább olyan, mint a vizsgadrukk. Az ember is­meri a képességeit, a gép lehetőségeit. Ezek a harci he­likopterek már roppant kor­szerűek, biztonságosak, csak bánni kell velük tudni. Biztonság. A földtől elsza­kadva ennek mindennél fon­tosabb a jelentősége, így ért­hető, az emberi tényezők mel­lett, a műszaki oldalnak leg­alább akkora szerep jut. Eze­ket a harci eszközöket a re­pülések előtt minden alka­lommal roppant alaposan át­vizsgálják, ellenőrzik, de ha a magasban mégis valamilyen hiba adódik, akkor ott van „Natasa”, a fedélzeti informá­tor. Ez, a műszer a legkisebb rendellenességet is jelzi, pon­tosabban mondja: igém „Na­tasa” beszél — Kudlik Júlia hangja szólal meg —. s fi- qyelmezteti a pilótát, hogy a gép melyik részén van gond. A többi elsősorban a repülő, illetve a repülést irányító dol­ga. A harci helikoptereseknél únv tartják, hoay a döntési készség alapvetően fontos: ter­mészetesen a pillanat tört ré­sze alatt lehet jól és rosszul dönteni. Egyet nem lehet: se- hoaysem dönteni! A repülőegységek csapat­múzeumaiban mindenütt van egy rész, dhol azoknak a pi­lótáknak óllítanok emléket, akik szolgálatuk alatt hősi ha­lált haltok. A helikopteresek­nél nincs ilyen: ez azt jelen­ti, hogy harci feladat végre­hajtása közben eddig senki nem vesztette életét. S ez nem csupán annak köszönhe­tő, hogy az egyik legfiatalabb egység ... * A Magyar Néphadseregben itt áll 24 órás készenlétben a repülő kutató-mentő szolgá­lat. A baranyai Brandt Gyula, százados mutatja a speciáli­san kialakított helikoptert, melyben megtalálhatók a leg­fontosabb egészségügyi fel­szerelések éppúgy, mint a mentés műszaki kellékei. Pél­dául, ha a terepviszonyok nem teszik lehetővé a helikopter leszállását, akkor a mentőegy­ség tagjai 30—50 méteres ma­gasságból a földre ereszked­hetnek. — Alapvető feladatunk, hogy a légi (balesetet szenvedett katonai repülőgépek és heli­kopterek személyzetének men­tésében és kórházba szállítá­sában vegyünk részt. De fel­készültünk arra is, hogy pél­dául kényszerleszállást végre­hajtott polgári gép utasain se­gítsünk. — Gyakran hívják a szolgá­latot? — Szerencsére nem, de ne­künk minden percben számíta­nunk kell hívásra. Legutóbb például, egy súlyosan beteg kislányt kellett Budapestre szállítanunk az Alföldről, mert az Országos Mentőszolgálat repülői foglaltak voltak — vá­laszol a százados, aki már évek óta vezeti a mentőhe­likoptert. — Nem unalmas nap mint nap ügyeletben lenni és vár­ni? * — Egyáltalán nem, hisz va­lamennyien — repülők, orvosok, fedélzeti technikusok, az ejtő­ernyős deszant csoport tagjai —, tudjuk, hogy van értelme a munkánknak, bármkor szükség lehet ránk! * — Dédelgetett állomány a hajózóké? — kérdem Kantár György alezredest. — Azért így nem monda­nám. Az viszont tény: kedé­lyük, hangulatuk, fizikai és pszichológiai állapotuk minden rezdülésére figyelemmel va­gyunk. Nincsen olyan gondjuk, amin — ha lehet —, ne próbál­nánk segíteni, olyan panaszuk, amit — ha megalapozott —, ne igyekeznénk orvosolni, nincs az az apró náthájuk, 'bármely kismértékű fáradtságuk, ami­re — mert kell ne lennénk tekintettel. De mindennek van egy má­sik oldala, amit azért kell megemlíteni, mert már így fo­galmazva is hallottam: a néphadsereg repülőegységei­nél sokkal liberálisabb a szellem, mint más fegyverne­meknél. Ez ugyanis nem igaz. Nincs a világon még egy cég, öhol olyan fokú munka- fegyelmet követelnének, mint nálunk. Ezzel együttjár: nem­csak a hajózókat, hanem a földi személyzetet is munka­társaknak tekintjük - a szó legnemesebb értelmében —, mert rajtuk is múlik pilótáink élete, a nagyértékű technika épsége. Vagyis nem liberáli­sabb nálunk a szellem, hanem a fegyelemtartás, a kapcsolat az állomány tagjai és parancs­nokai között más formákban fejeződik ki. Ha egyszer azt mondják, hogy ma nem szabad repülnöm, tudomásul veszem — mondja Hajner Gyula. - Abban a magasságban, ahova me­gyünk, nem szabad rosszul lenni . . . Már a repülést meg­előző napon megkezdjük a felkészülést, az orvosi vizsgálat ugyanolyan magától értetődő napi program, mint a reggeli, az eligazítás, vagy a repülést követő értékelés. meglepő a dolog - pedig igaz. — Négy évvel ezelőtt, a ba­latonkenesei termelőszövetke­zet, egy üdülő és az egysé­günk, a Magyar Néphadse­regben elsőként gazdasági társaságot hozott létre a tsz gesztorságával — mondja Vas­vári Tibor alezredes. - Ennek része a juhászati ágazatunk: általában 550—600 anyajuh az állomány. A gyapjút és a pecsenyebárányokat értékesít­jük, most már tisztességes nye­reséggel. A kisegítő gazdasá­gunkban sertéshizlalással és tojóstermeléssel foglalkozunk — hússzükségletünk felét mi ál. lítjuk elő —, fóliás és meleg­házas növénytermesztésünk ré­vén pedig szinte az év min­den szakaszában tudunk a konyhának adni friss zöldség­féléket. — Mindezek mit jelentenek az itt szolgáló katonáknak? — Azt, hogy a sorkatonák napi élelmezési normáját, 2,80 — Akkor inkább itt munka a repülés, mintsem szenve­dély?- Mindkettő egyenrangúan. Szenvedély is, mert aktív ré­szese vagyok a repülésnek — a munkámnak —: nemcsak lá­tom felülről a világot, hanem magamnak láttatom, a ke­zemben a gép, az arra megy, és azt csinál, amit akarok. Nem kell a repülés szépségei­hez nagy magasságokba emelkedni! Én például földkö­zelben szeretek menni: alám- suhan a táj, mindent látok. Így nem is egy-egy 'helikop­terhez ragaszkodunk, hanem a technikához. Vannak - mi így mondjuk —, hiénózók: akik mindenáron repülni akar­nak. Ez bizonyos fokig vala­mennyiünkben benne van, de el kell egymástól választani a vagányságot és a fegyelmezet­lenséget. A repülési gyakorla­tok különben is alkalmat ad­nak arra, hogy a pilóták a megengedett „vagányságot" A levegő lovasai HÉTVÉGE 1988. július 23., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom