Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-23 / 203. szám
„Hol vagy, István király?** A kupolától jobbra láthatóak az egykori palota erkélytartó pillérei Születési helye Esztergom A város, amelynek adósai vagyunk Az Országalapitó szülővárosa, mondogatom akaratlan a poros utcákat járva, az elhanyagolt középületeket szemlélve, az ócska telefonokkal viaskodva. A poros, méltatlan mából mégsem nehéz visszapillantani egy ezredévnyit. A hely szelleme mindennek ellenére sugározza azt. Aki felpillant az esztergomi Várhegy ormára, maga is láthatja, hogy királyi lakhelynek volt az teremtve. Géza nagyfejedelem azzal is demonstrálta a Nyugattal való megbékélését, hogy Esztergomba tette új állandó székhelyét, ahol „a Duna sok vidék gazdagságát hordja össze". Az Esztergomot metsző észak-déli útról' kiindulva, mintegy az ország közepén székelve hódoltatta meg szövetségeseivel a nyugati és keleti országrészeket. A város nevét sokféleképp magyarázták, ma legvalószínűbbnek látszik a Bulgáriából idetelepített bőrműves (sztrgun, esztragin) bőrpáncél készítők nevéből való ere- deztetés. Géza kezdte meg a római kasztrum, a korábbi kelta erősített város, Solva maradványán vára építését. Géza palotájában született fia, Vajk, a későbbi István, pontosan nem ismert időben, 968—975 között. Ennek a palotának a romjai a XIX. század elejéig megvoltak, elbontásukra a mai bazilika építésekor került sor. A palota mellett állt Szent István mártír temploma, ahol első királyunkat megkoronázták. Lépőid Antal kánonok irta le a két épületet, a palotát, ahol István király megszületett, és a templomot, melyben megkoronázták. Mindkettő a mai bazilikától keletre állott, és kisméretű építmény volt. Az 1961—68 között Nagy Emese vezetésével folytatott Az első magyar királyi palota kutatások alkalmával találták meg a Várhegy déli részén a nagyobb, reprezentatívabb rezidencia maradványait, vagyis a magyar királyok első palotáját, amit István kezdett építeni. Ezt a palotát kutatja ma dr. Horváth István régész, az esztergomi Balassi Bálint Múzeum igazgatója, aki szerint Szent István 999 táján költözhetett az új palotába, míg koronázása az apja által emelt templomban történt, az ezredfordulón, amit félelemmel telve várt a kor Európája. Asztrik apát, István király diplomatája - aki a koronázás előtt monostort alapított Pécsváradon - az 1000. év őszén indul el Rómába, bizonyára megpihenve pécsváradi szálláshelyén. II. Szilveszter pápától hozza el a szuverén magyar királyság jelképét, a koronát, mellyel Istvánt a német-római szertartásrend szerint királlyá koronázták. Csak bízhatunk abban, hogy kellő feltárás után egyszer a koronázás esztergomi helyszíne, valamint Szent István szülőháza is nemzeti kegyhelyeink sorába ásatásán A szerző felvételei-----------------------em elkedik — különös, hogy eddig ' erre sem került sor. A koronázástól lényegileg független, de vele diplomá- ciailag egybefonódott aktus volt az esztergomi érsekség felállítása — mint ahogyan állam- és egyhózszervezést ebben a korban szétválasztani képtelenség. 1010-ben szinte a mai bazilikával párhuzamosan, némileg annak fedésében építteti fel István király a Szent Adalbert templomot — a magyarok térítőjének, tulajdon megkeresztelőjének, a csehek Szent Vojtechjének ajánlva azt. A vár déli ki- szögellésén, a város fölé emelkedő sziklafokon kezdi el építeni palotáját, egy lakótornyot. Ez a Várhegy volt lakóhelye. A Szent István-legendák nem említik a nagy király halála helyét, csupán azt, hogy „palotája" nagyjai az ágyához gyűltek. A halál tehát ott következett be, ahol megszokott lakóhelye volt, ahol palotája is állt. A legenda azon közlése, hogy „testét a királyi székhelyre. Fehérvárra vitték le", arra mutat, hogy valóban Esztergomban dobbant utolsót Szent István szíve 1038-ban, augusztus 14-én. E palotának helyén évtizedek óta folynak kutatások: István király Fehér tornyából III. Béla építtetett a középkori magyar állam tekintélyének megfelelő hatalmas román stílusú palotát. A királyi udvar s vele a főváros a tatárjárás után költözik Budára, s a palota ekkor az érsekségre száll. Vitéz János érsek, királyi kancellár, Janus Pannonius nagybátyja emel itt a XV. században, francia és német minták alapján pompás palotát. Bonfini szerint tágas lovagterem (ebédlő) alkotta ennek fő részét, előtte vörösmárvány kiugró tornáccal, loggiával és a Szibillák kápolnájával. A palota nagyterméről és erkélysoráról Vajdahunyadvárán alkothatunk fogalmat, Hunyadi János erkélyfolyosós, két egymás fölötti díszteremmel megépített palotájában. Ez is, az esztergomi palota is Zsigmond király budavári építkezései alapján készült. Ma e palota kutatásán dolgoznak dr. Horváth István vezetésével, meglepően szerény apparátussal. A nagyterem tulajdonképpen megvan. Az erkélytartó pompás gótikus konzolok lezuhantak a mélybe, nyomaik Otven éve tárták fel, majd rekonstruálták a királyi kápolna maradványait azért kivehetők. Ha a kutatás és a rekonstrukció befejeződik, a magyar királyok első palotájával büszkélkedhetünk majd. Az államalapításkori Esztergom azonban nemcsak a várat jelentette, hanem alatta a mainál kétszer nagyobb várost, 30 templomot, 10 kolostort, 4 ispotályt, 3 prépostságot, érseki kastélyokat, a Prímás-szigeten a királyi család leányainak nevelését szolgáló kolostorral. Kovácsiban a pénzverdében, ahol Szent István dénárjait készítették, és további szolgálófaluk sokaságával - mindennek nagy része a mai terveit szerint víz alá kerül. A bazilika dombjáról jól láthatóak a Bős— I Nagymaros vízlépcső gigantikus gátjai, amelyek megváltoztatják az ország egyik legjelesebb tájának, a Dunakanyarnak arculatát, mely vidéken királyi székhelyek sorakoznak . . . Esztergom, a szülőváros, melynek ugyan nincs képviselője a Szent István Bizottságban, idén mégis ünnepel. Április 16-án visszatért ide István király országépítő jobbja, hogy innen kezdje meg országlását. A város nem rendezett kiállítást nagy' szülötte s nagy halottja emlékére, egy emlékkiállítást találtunk csupán az 1938-ra befejezett, a kormány figyelmének középpontjában álló, s igen jelentős eredményeket hozó ásatásokról. Várakozunk. A Várhegyen felségesen emelkedő bazilikához, a hely szelleméhez talán egysze/ a város is méltó lesz. Gállos Orsolya Itt született az esztergomi Várhegyen. Itt koronázták meg, és valószínűleg halála is itt következett be. Esztergom a tatárjárásig királyi központ, az ország fővárosa. Szent Istvántól napjainkig a magyar római katolikus egyház fejének, az esztergomi érseknek a székhelye. Elsősorban mégis Szent István városa, de olyan magyar város, amellyel finoman szólva, adósságaink vannak. Amely ma nem úgy fest, hogy méltó volna az egykori, az első magyar fővároshoz. Elhanyagolt külső képén látszik, hogy ma is sínyli a „klerikális reakció" emlékét, pedig mintha már 30 éve ezen is túl volnánk. Törő Ish/án: Virágzó hársfák Köszönni illene, ahogy a régi nyarak felvillannak, s virágzó hársfák illata bizseregteti vérem, új szovak formálódnak e sodró lendületben, új erők nyergelik meg testemet — áldott, tiszta illat, utak és tévutak kígyóznak bennem, letépem ezt az ágat, megszegve minden tilalmat, mint gyermekkoromban, .akik most formálódnak, mór ebből a nyárból élnek, százféle berkükből kilódulnak, jut mindenkinek idő, nyár, és hársfaillat, teának szedni télre, mint ahogy anyám áldott hangján kérte, itt pereg előttem, s a Holdat ragyogtató nyár, ahogy a hársfa alatt szédelgek veled, s füzérbe fonjuk két kezünk. Tófh László: r Almomban a semmi bokrát Zs.-nak Éjszaka van, alszik ilyenkor, alszik a hús is, álma emberi, vidám is, bús is, alszik a hús, a bőr, a haj, a vér, a szív is aludni akar, fogak rácsa mögött a nyelv is alszik, álmaimban, mondd, mit akarsz itt? —, alszik az emberben múltja, jövője, ó, nézd, milyen szánnivaló most, milyen pőre, a legpőrébb talán ilyenkor, amikor álmai bunkerében dekkol, alszik a hús, a húsom, takaróm öntudatián a csillagokra rúgom, s elsötétül hirtelen az égbolt, eltüntetve mindent, ami az imént még volt, álmomban rázom a semmi bokrát, és nem gondolok rád, és nem gondolok rád, s a húsom se gondol, többé az se gondol, kifogytam már, s kifogyott a néked mondott mondatokbó áthúzom a teremtést, melynek te is köszönheted léted, még ha magamat is át kell húznom véled, alszik a húsom, a kezem, szakállam, hajam, éjszaka van, éjszaka van, éjszaka van. Ul-assy József: Anyám vasal Ingem kék hullámaiban cirkál egy villangó hajó: a forró villanyvasaló. Elnézlek hosszan, szeretve. S mint a gyöngyházfényü gombok, mosolygok rád és mosolygok. Holnap virágvasórnap lesz, este kádban meg is fürdetsz, s a templomba, Isten elé tisztán küldesz, tisztán küldesz. Hallama Erzsébet Az ernyőm Ilyen nyomasztó álmom régen volt. (Szerencsére.) Az volt benne a legnyomasztóbb, hogy nem tudtam biztosan, álom volt-e, vagy valóban (megtörtént. Tény, hogy ott toporogtam a pompás fogadáson egy ernyővel a kezemben, amit nem volt hová tennem. Mindenki engem nézett. Nagy- nehezen rájöttem, hogy nemcsak az esernyő miatt, hanem mert lucskos vagyok, tönkreázott, nedves hajam a fülem •mellé tapadt, a ruhám-szegélyéből a földre csöpög a víz. Bocsánat, mondtam amikor ráébredtem helyzetemre, de ez senkit se hatott meg. Néztek, valaki fölnevetett. Megpróbáltam kihasználni a rám irányuló figyelmet, mert tudtam, fél perc múlva talán már a kutya se törődik velem, ha ugyan ki nem dobatnak egy közömbös kidobóemberrel, szóval tudtam, hogy más perceim vannak csak, hí megmagyarázzam. Kérem, kezdtem lihec önök talán azt hiszik, bolt vagyok, hogy van ernyőm, mégis tűrtem, hogy megázt Csakhogy ez az ernyő r igazi ernyő, bár telje olyannak hot, s végeredmé ben az is, hisz annak kés — ellenben, hogy úgy mo jam, nem egy sikerült dai Nem lehet kinyitni, illetve ki is lehet, selyme csupa I; azazhogy átereszti a vi mintha szita volna, ennélfo ha ki lehetne nyitni, akkor lenne értelme, hogy kinyis: Ez az ernyő nem véd senr tői, de legkevésbé az es véd. Napfényes, derűs idői amikor nincs szükség eserr re, kitűnő szolgálatot tesz, 1988. július 23., szom
