Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-23 / 203. szám

Ahogy letértünk a köves út­ról, mintha vastag szövésű, szürke függönyt eresztenének le a terepjáró Nivánk mögött. Az imént még megcsodált, ha­talmas, henger alakú szal­matestekből építkező bálavá­ros egyik pillanatról a másik­ra porfelhőbe burkolózik. Elő­re azért látunk, no és oldal­ra is, ahol egy (FA tempósan rója köreit a már learatott búzatáblán. Néhány méteres szélességben fehér szemcséket szór maga után.- Tegnap itt még kombáj­nok dolgoztak, ma már a mű­trágyaszóróké a terep — jegy­zi meg Cselinácz János, az újmohócsi Dunavölgye Ter­melőszövetkezet növényter­mesztési főágazat-vezetője. Majd éppen sofőrszerepet el­látó elnökhelyetteshez, Éber- hardt Györgyhöz fordul meg­beszélni, hogy másnap melyik táblára vezényeljék a gépe­pet. Még párás lehet a levegő, mert csak lassan élesednek a távolabb lévő képek kontúrjai. A talajszint azonban száraz­nak látszik. Délelőtt tizre az erőre kapó napsugarak fel­szippantották már a búzatáb­lára, út menti bokrokra csa­pódott harmatot. Egy balka­nyar után éppen megpillant­juk a csatarendben haladó kombájnokat, majd újból por­függöny. A változatosság ked­véért most elölről. Egy terhé­től roskadozó, pótos fFA-val kerüljük egymást. Szmog­riadó ... Az elnökhelyettes ke­ze az ablaktekarőn, de azért kapunk a porból rendesen. A tisztuló képben először ;gy fűnyírás MTZ körvonalai rajzolódnak ki. Az árok parti gazt vágja. A zötyögős úton assítunk, így jól kivehető a Ikrát a sziget fennakadt kárától kissé sün- disznós benyomást keltő trak­toralj. Még néhány száz mé­ter és megérkezünk. A hozzánk legközelebb eső kombájn hirtelen megáll. A szomszédos Új Barázda Tsz- ből érkezett vendég-kombáj- nos, Áppl Menyhért pattan ki a Dominátor nyergéből. Kicsit zsörtölődik, aztán kezével el­kezdi letúrni a vágóasztalra felmarkolt, kések közé szorult, szalmás földet. — Nedves még a talaj. Jó­kora eső esett a múlt héten. Ha kicsit jobban leengedem a vágóasztalt, azonnal gyö­kerestől, földestől tépi ki a búzát. De hát muszáj ott le­engedni, ahol ennyire meg­dőlt, különben a levegőt vá­gom, s alul elmarad a ka­lász. No, persze ezért senki sem haragszik itt a múlt heti ki­adós esőre, hisz május óta alig hullott valami. Ha őszig a lehető legkedvezőbb lesz a^ időjárás, 10—15 millió forin­tos aszálykárt már akkor is elkönyvelhetnek a Margitta- szigeti tsz-ben. — Nem is igen kellett idén szárítani a magot — mondja a gyakori határjárásoktól nap- barnitott főágazat-vezető. A jú­lius 4-i kezdéskor még 20-22 százalékos nedvességtartalom napok alatt a szabvány sze­rinti 14,5 százalék alá zu­hant. Ami azt illeti, nem na­gyon örültünk a múlt hét csütörtökén mért 9 százalékos értéknek. ’Hisz dhogy a ned­vesség elpárolog a szemek­m bői, úgy apod a mi bevéte­liünk is. Egységnyi területről kevesebb súly jön le, kompen­zációt pedig 'nem kapunk azért, hogy a szabványosnál lényegesen szárazabb gabonát adunk el. Dél felé egy facsoport hő­sében találkozunk a kom- bájnosokkal. Ebben csak az a feltűnő, hogy közben a kom­bájnok mennek. A főagronó- mus azonban felvilágosit, hogy szó sincs robottechniká­ról, a kánikula napjaiban be­vezették a váltásos rendszert. — A légkondicionáló nélküli 'fülkékben nem egyszer mér­tünk 60—62 Celsius fokot. Nem várhattuk el az embe­rektől, hogy 10-12 órát tölt­senek egyfolytábon ebben a forróságban. Ideirányítottuk hát a műhelyből a szerelőket, s azóta 2-3 óránként váltják egymást. Az ebédet hozó Nysa hang­jára megélénkül a pihenő kombájnos brigád. „Na meg­jött a nagyszájú asszony!" — ékelődik egyikük, de amikor Pálfi Imréné az ő tányérjába merít, nem kockáztat meg újabb cukkolást. Színültig te­lik tányérja a tarhonyaleves­sel; mint ahogy a második fo­gásból - malacpörkölt burgo­nyával — is kap mindenki bő­ségesen. Nem titok, a határ­ban dolgozóknál mindig mé­lyebbre merül a kanál. Egy órakor visszaindulunk az újmohácsi központba. A tarlón — tőlünk néhány méterre - egy termetes gólya kutat ege­rek, pockok után. Nem veszi zokon a háborítást, odébb sem repül. Úgy látszik, meg­szokta az aratási felvonulást. Az irodában Harmatos Jó­zsef elnökkel találkozunk, aki már második éve nemcsak a mohácsi Új Barázda Tsz-ben, hanem itt, a szigeten is el­látja az elnöki teendőket. — Nem túl megterhelő a kettős elnökség? Hogyan tud­ja ellátni mindkét tsz-ben a feladatát? — Nagyon egyszerű. Mind­két szövetkezetben vannak szakemberek, akik tudják a dolgukat. Én nem akarom tő­lük átvenni a döntéseket. Egy­részt, mert akkor tényleg nem győzném, másrészt mert így tartom etikusnak. Minden te­rületen az a szakember dönt­sön, akire éppen az adott kérdés tartozik. Nem jó veze­tő az, aki mindenbe beleüti az orrát. Ezentúl pedig, ha a szakemberek számára biztosít­juk a döntési jogot, az ma­gával hozza számukra a si­kerélmény lehetőségét is. Ez pedig komoly vitális energiá­kat szabadít fel az emberek­ben. Aztán szó esik egyéb ve­zetési elvekről, fegyelemről, embercentrikus szemléletről, az igényességről, a példamuta­tás jelentőségéről, a vezető olcsó népszerűségéről, majd visszakanyarodunk a leglát­ványosabb nyári mezőgazda- sági munkához, az aratáshoz. — Az az igazság, hogy az aratás ma már nem jelent ak­kora terhet a mezőgazdászok számára, mint a régmúlt idők­ben. Míg tizenéves koromban 30-40 napig is eltartott, ad­dig most 8-10 nap alatt tá­rolókba kerül a búza. Az aratás időbeli elnyúlása régen komoly veszteségekkel járt. Emlékszem, 1955-ben akkora eső esett, hogy a kétmenetes aratás miatt keresztbe rakott búza kicsirázott. Persze, ha a betakarítás ideje napjainkra meg is rövidült, az aratáshoz kapcsolódó érzelmi telítettség megmaradt az emberekben. Az Új Barázdában egyéb­ként már végeztek az aratás­sal. Megismételték az 1986- os, eddigi legmagasabb ered­ményüket. Itt a szigeten 6,5 tonna körül alakult a termés­átlag, ami egyértelműen re­kordtermést jelent a Duna­völgye Tsz történetében. Úgy tűnik tehát, hogy az „elnöki elvek" mögött rendre megta­lálható a produktum, a tiszte­letet parancsoló eredmény. Délután négy óra van. Is­mét a búzatáblán vagyunk. A kombájnok egyre kisebb körö­ket írnak a hatalmas, Újmo­hács határában lévő, 270 hek­táros táblán. Felkéretőzöm egy IFA-ra, amely terhével most indul a központban lévő szá­rítóhoz. A 14 tonnányi rako­mány jókorákat ránt a pilóta­fülkén. A Niva után mindez nem tűnik kéjutazásnak. Be­kapcsolnám a rádiót, de meg sem nyikkan.- Szétrázódott ez is — mondja Markovics József, a teherautó pilótája, miközben erősen tapossa a gázpedált. Mégis alig megyünk harminc­cal a földes úton. Aztán teszi a négyest, de csak nem me­gyünk jobban negyvennél. Ide­je sincs a szerelvénynek be­lendülni, megérkezük a mér­legházhoz. Tizenhárom és fél tonna — jelzi ki másodperceken belül a HÓDGÉP által gyártott, s litt húsz napja avatott, új, elektronikus digitális mérleg. Németh Mihály raktárosnak és Strigencz Erzsébet mérleges­nek igazán nincs bonyolult dolga. A másik mérlegen kü­lön mérték a szólót és a sze­relvényt. Akkor 8-10 percet kellett volna várakoznunk. A mérlegháznál tanúi lehe­tünk egy összegezésnek is: 340 tonna a délután négyig beérkezett mennyiség. Hogy lesz-e több, az néhány percre bizonytalanná válik. Észak­kelet felől a felhők egyre na­gyobb területet foglalnak el maguknak az imént még tisz­ta égboltból. Mire visszaérünk a táblára, néhány esőcsepp maszatolódik az ablakon. Ké­sőbb kiderül, vagyis meg- ússzuk szárazon. Az fFA-ban elszenvedett „megrázkódtatásokat" Gólics Mátyás Claas-Dominátorában pihenhetem ki. Semmi por, 20 fokos hőmérséklet. Mindez a- A lehajtás hibásodon meg — magyarázza Emling József, a brigád rangidőse. Harminc éve kombájnozik, némi nosz­talgiával tekint vissza a kez­detekre:- Az első kombájnom az ÁC volt. Emlékszem, tizen dol­goztunk rajta. Két vezető, hat szalmás és két zsákkötöző. Igaz, hogy akkor még kaszá­sok is dolgoztak. Hajjaj! Nagyban. Miközben Somogyvárácz Ist­ván műhelykocsis a váltótárs­sal hangos kopácsolásba kez­denek a gép alatt, Józsi bá­csit biztatni .kezdi a főága­zat-vezető :- Na! Most mondja el, mi a panasza! A veterán kombájnos nem is titkolózik. Szeretne korked­vezménnyel nyugdíjba vonul­ni. „Nem engedjük el, Józsi bácsi, magára itt még szük­ség van" — ad gyors nemle­ges választ az elnökhelyettes. Ez persze felfogható elisme­résnek is, így hát nem alakul ki vita. Egy pillanatra diadalmasan előbújik a nap. A fejünk fö­lött méltóságteljes köröket rajzoló gólya repülőgépnyi ár­nyékot vet a náddal sűrűn be­légkondicionálónak köszönhe­tő, melyet a 106-osokba már gyárilag beszerelnek. Joggal irigykedhetnek a régebbi tí­pusok vezetői. A tábla szélén mérgelődő- ket találunk. Id. Emling József és Sümegi László Dominátora mondott csütörtököt. nőtt csatornára. Egy varan- gyos béka — mintha radarral lenne felszerelve — lomha ug­rásokkal a meder felé indul. Toccsanása, mint súlyos kőé, gyűrűzi a nyár melegétől poshadt vizet. Kép és szöveg: Balog Nándor Banki intézkedések Nem gond a gabonafelvásárlás Ösztönzések a váltó többszöri forgatására Nem lesz gond a gabona- felvásárlással, legalábbis a hitelezés oldaláról - kaptuk a megnyugtató hírt dr. Kis­várt Andrástól, a Magyar Nemzeti Bank Baranya me­gyei igazgatójától. Az MNB, egyeztetve a Gabona Tröszt­tel és a kereskedelmi ban­kokkal, országosan 15 mil­liárd forintot különített el a gabonafelvásárlásra, ami így zökkenő nélkül lebonyolít­ható, még akkor is, ha a gazdaságok a tavalyinál na­gyobb termés betakarítását helyezték kilátásba. Baranyá­ban a Magyar Hitel Bank Rt. pécsi igazgatósága, vala­mint az Országos Kereske­delmi és Hitel Bank Rt. mohá­csi és siklósi bankszerve ka­pott külön keretet arra, hogy váltó ellenében pénzt adjon a mezőgazdasági üzemek­nek, s ezt a váltót a Ma­gyar Nemzeti Bank viszont- leszámitolja. Emiatt tehát nem kerülhetnek fizetési za­varba a gazdaságok. A bankok kedvező pénz­ügyi helyzetet teremtettek, mindazonáltal az érdekelt vállalatok és szövetkezetek is segíthetnének magukon. A tartozások váltóval való ki- egyenlítéséről, a váltó több­szöri forgatásáról van szó, a pénzszűke áthidalásában ép­pen ez segíthetne. Csakhogy a folyamat nehézkes, akinek váltója van, rögtön rohan a bankhoz, hogy pénzt csinál­jon belőle. Az MNB a ma­ga részéről július 15-től ked­vezmény adásával is elő kí­vánja mozdítani a váltók forgatását, eszerint ha két­szer vagy többször is átru­házzák, s a váltó kelte és le­számítolása között legalább 30 nap eltelt, az MNB a viszontleszámítolásnál 1 szá­zalék kamatkedvezményt nyújt a kereskedelmi ban­koknak. Célszerű lenne, ha maguk a kereskedelmi ban­kok is további érdekeltséget teremtenének a váltó forga­tására a gazdálkodók köré­ben. Még messzebb tekintve: segíthetne magának a fel- vásárlási rendszernek a kor­szerűsítése is, a gabona és más termények tőzsde jelle­gű adás-vételének megte­remtése. Megfelelő idényárak kialakításával a gabona már a betakarítás előtt eladható lenne, s Így nem csúcsosod­nának ki ilyen mértékben nyáron a pénzigények. Az MNB midenesetre kezdemé­nyezi és szorgalmazza az idényárak bevezetését. A bagonafelvásárlással te­hát nem lesz gond, pénz­bőségre azonban továbbra sem lehet számítani, így előfordulhat, a később érő termények — a napraforgó, a cukorrépa, a szőlő és má­sok - felvásárlásával is ne­hézségek támadnak. Remél­hetően sikerül majd az eh­hez szükséges pénzforrásokai is megteremteni, amiről nyil­vánvalóan majd a termés, a piaci helyzet akkori ismere­tében dönthet a pénzügyi kormányzat. M. Z. l8. július 23., szombat HÉTVÉGEQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom