Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-16 / 196. szám

HUNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT MÉSZÖLY MIKLÓS; A kHflepilá-otótajjnii («fteeélén) 377 KALÁSZ MARTON versei 5*8 NÁDAS PÉTER: JáaitK. Jól.us (Fejsei W SvkóttyobSl) 389 PETRI GYÖRGY v«r«á «07 SZAVAI GÉZA; Ki látott minké! ro«t<riemU? (rea«eyrtsdet) 60» KOVÁCS ISTVÁN verse 627 ÖRKÉNY ISTVÁN; Pte&mád i hatóitól (etbaoéléí) 629 KEMENCZKY 'JUDIT verse 632 VIDOVSZKY LÁSZLÓ A * Oj ZtwA Söidf« H < Kristóf tmmínl 633 SÁNDOR IVÁN-Naptó * atóviUsüót (<*«*) «39 SOTER ISTVÁN; Olvetónapló taemokOíMMyit umdruptybö- , letérőt) 665 GALAMBOSI LÁSZLÓ Wsá «4» mujésmtism {««s« est 7m;: * **■***"■ wM m roesKíjvISs? (Gondolatok at FERENC7. GYO; KATAR GYŐZŐ. VISKY ANDRAS versei «67 KERESZTÜRY TIBOR­úfa&b magyar kiit(mudl) «69 MABNO JANOS ms It* VÉSZI ENI>RE: Elveszett otthonok (Kabdebi tórául intőm») «77 KULCSÁR SZABÓ EB&Ö; A mássá« romi jeniét (Porttmodem kazladat és iröáttimiság} 689 BAKUC2 JÓZSEF versa ?Q? KISS GT. CS^VBÁ . KtoeUfcfo két GomVwwic« regenyttóz 709 « GÖMÖRI GYÖRGY verté 714 RÓNAY LÁSZLÓ- Hkctf fa iáé fMárai Stafer* VÜtümm*) 715 1908 jOtlU&AliCUSITUS A Jelenkor júliusi­augusztusi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat nyári dupla számának élén Mészöly Miklós új elbeszé­lése és Kalász Márton ver­sei olvashatók. A szépprózai rovat Nádas Péter, Szávai Géza, Határ Győző egy-egy regényrészletével, Örkény Ist­ván hagyatékból közölt el­beszélésével, Sándor Iván és Sándor András egy-egy esz- széjével egészül ki. A lírai rovatban Petri György, Kovács • István, Ke- menczky Judit, Bakucz Jó­zsef, Marno János és Visky András verseire hívjuk fel a figyelmet. Petri György Reggeli kávézás Szeretem az őszi hideg szobákat, ülni korareggel összehúzott köntösben a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, párolog a völgy meg a csésze kávé —■' ez hűl, amaz melegszik. Sokasodik a piros meg a sárga, fogyatkozik a zöld, pereg a sárba a sok levél — halomban a nyár devalvált pénze: oly sokl oly semmitérő! Lassúdon kékbe vált az ég hamvasszürkéje, enyészőben az enyhe borzongás. Közelednek a nappal-dagály . türelmes, óriás totóhuljámai. Kezdhetek folytatódni. Megadom magam egy személytelen felszólitó módnak. Kalász Márton Szín Valaki szerre hivja ki hologramom javít jól rajta' szeme kék kockáival olyan vagy ma a képen, mint színen a hal szájam fényre érve csöndben átnógatom Levegőért kapkodva szellőzz fönt te is kettőnk buzgalmain átreng a gondolat tortyog szivem, ráncból szép arccá megapad játszó foncsorunk ép, mást fintorom se visz Mészöly Miklós A kitelepítő-osztagnál (Részlet) Két interjú olvasható a szómban: Vészi Endrével Kabdebó Lóránt, Vidovszky Lászlóval Weber Kristóf be­szélget. Kiemelkedő tonul- . mányi közöl Sőtér István Do­mokos Mátyásról, Keresztury Tibor oz újabb magyar költé­szetről, Kulcsár Szabó Ernő a posztmodern kortudat és az irodalmiság kapcsolatáról, Kiss Gy. Csaba Gombrowicz két regényéről és Keserű Ka­talin a siklósi szobrászszin- pozioinról. A szóm nyolcoldalas mű­mellékleten a siklósi szob- rószszinpoziont mutatja be. E lőző nap még rémlett valami remény, hogy a két öreget törölni lebet a bevagonírozandók listájáról, de Atti közbenjárása meghiú­sult. A mórágyi Sdhweoha uta­sította el a kérelmüket, akiről az volt az értesülés, hogy a Bund és a német követség összekötőiéként működött ko­rábban, de még időben be­lépett a Kommunista Pártba és a Bizottság titkára lett. Rézi nem szerepelt a listán, de mikor levágtuk szüleit és így látta viszont őket, háló­szobájukban csendesen szala­gokra hasogatta a falon lógó hímzett háziáldásokat, a tejes­kannába egérmérget szórt és egy irkalapon cirkalmas be­tűkkel kérvényt ír Horthy Kor­mányzó Úr Méltóságának, hogy engedélyezze Nagy-Né- metorszógba való kitelepedé- sét. Valószínűleg utoljára lát­tam valakit pár óra leforgása alatt ilyen eltökélten megtébo- lyodni. Soron kívül került be a szekszárdi elmegyógyintézetbe, és nem sokkal a beszállítása utón meghalt. Táplálékot nem vett magához, az infúziót szét­szaggatta, végül feladták a küzdelmet. Kevés volt a nővér, az orvos. S a falu hangulata is olyan lett, mint a letagló­zott dinamit. Atti kifogyhatat­lan volt az ilyen hasonlatok­ban, ha az egyszerű szavak csődöt mondtak, és soha nem gondolkozott rajtuk. Szeme a túlzásig kék volt és 'nedves, mintha folyton egy sikeres vág­ta után térne vissza a földre, a nevezetes karjalai szarvas­bőr bricseszében - és a leg­megfelelőbb hasonlatok csak úgy egyszerűen kiperegtek be­lőle, mint a töltényhüvely. Csakhogy mi sápadt előjelét sem érzékeltük az ilyen drá­mának, a család annyira bí­zott Atti közbenjárásában. Gyanútlanul dúskáltunk az előlegezett bizalomban, mint két leendő halottkém. Az egyik este tyúkot, kacsát Vágtak, öt­éves óbor került az asztalra s még a hurkapálcára slingelt nemzeti zászlócska is ott virí­tott, amelyikkel Rézi vonult ki március tizenötödikén, gyerek­korában. Reccsent a szék, mi­kor a bemelegítő pöhár bor után körbeültük az asztalt. Megtudtuk, hogy a györkönyi fehér elfeledett világmárka, a kevesek közé tartozik, melyek a legviharosabb tengeri szál­lítást is bírják, nemtörik meg a fényük, az első pásztát Fors­ter Benő ügyvéd telepítette ezernyolcszáíhetvenkettőben és a millénium idején verekedtek érte a New York-i éttermek. Ré­zi nem volt szép. Hammerbur- ger bácsi megcsókolta a fele­ségét, aki viszont azon emész- . tette magát, milyen titkos port keverhettek fia italába a több napos italozáskor. Felváltva sírtak és mosolyogtak. Vendég nem volt a vacsorán, mi ma­gunk a speciális helyzetünkben több is, kevesebb is voltunk, bár hogy ők mit gondoltak ró­lunk, már nem ellenőrizhető. Az a négyéves kislány számít­hatott vendégnek, akit délután hoztak át hozzánk, mikor szü­leit Pécsre vitte el a rendőr­ség, hogy egy szökött bundos- sal szembesítsék őket. A kis­lány főképp az asztal alatt tartózkodott az este folyamán, kizárólag ott nem sírt, csizmás lábam között rendezkedett be, oda gyümködte a párnáját. Mária Terézia Elvirának hívták, és mind a három nevét min­dig újra pötyögte, mint a gyöngy. Időnként a csizmám szárára rajzolt az ujjúval; ha valami majszolnivalót tettem a térdemre, elvette s a vacsora végére elaludt. Pacskeres kis lába olyan volt a csizmám mellett, mint egy játékbaba tartozéka, rövid ingszoknyája alól kilátszott a kiütéses pop­si, fején félrecsúszott a máslis kendő. Nem tudtam szabadul­hány lépésre tőlük. Erős tör­köly és benzinszagot hoztak magukkal, amitől egyszerre ideiglenes lett a csend, mint a tisztázatlan események előtt. Atti messzire plőckölte a kör­mére égett csikket. „Mi újság, szépfiúk?” — „Két nap múl­va beállnak a vagonok”.. — „Nagyszerű. Es mi lesz a kö­vetkező hadtápterület?” — „Ki­nek mi. Még nipcs eligazítás. Megvolt a • búcsúvacsora ...?” ni a gondolattól, hogy a há­ború reménytelenül ért véget, a földeken, udvarokon elvetélt jótékbobák hevernek. Rézi nem volt szép. Fél tízkor megjött a szokásos áramszünet a falu egy pillanatra kútba esett, míg ki nem derült, hogy a hold ugyanúgy megteszi. Kutyák vonítottak. Csak egy helyen égett egy ötszázas körte, a szovjet jóvátételi terménytároló kopár udvarán, náluk volt agg­regátor. Atti felmarkolt né­hány kockacukrot a tartóból, nem tudott ellenállni a kísér­tésnek, hogy meg ne látogas­sa Cigányt. Rézi rám nézett és pirulva panaszkodott, hogy a mai este tiszteletére, anyja rá­adta a régi vasárnapi mellé­nyét, de valami fém merevítés van benne és már teljesen fel­horzsolta a hónalját. Néztem • én is rá, kicsit áfmatagon a bortól. A házzal szemben autó állt meg, reflektora végigpász­tázta az udvart, aztán kialudt. Rémületes divat, ahogy a hím­zett sváb mellénykék összepré­selik a női ném két legszebb ékességét. A tüdőbaj meleg­ágya. Éreztem, hogy . megbo­csáthatatlanul vigyorgok, .még­is azt ajánlottam, hogy ha új­ra béke lesz, vagdossa le a mellényről a rettenetes gom-’ bocskákat, és ragassza mézzel a keble köré, a világ mindjárt édesebb lesz. Csak egy pilla­natra képedt el, aztán megle- gyintette az arcomat, de nem voltam elégedett. Atti Termé­szetesebben csinálta volna. Az udvaron két civilruhás és egy vállpántos-overállos férfi állt zsébredugott kézzel. Atti né­— „Maradt a kutyáknak is” mormogta Atti és felém csípett a szemével, hogy a cinkosság nyilvánvaló legyen. Masszívan utáltuk ezt az overállost. A stáb bztonsági részlegénél tűnt fel időnként, mint egy fityma- szűkületes bajadér, szája pici volt és keskeny, a. széles váll­pánt látványosan pótolta, ami nem volt alatta. A két civilru­hás a nadapi stáb állományá­hoz tartozott, még onnét is­merték Attit, bár azért any- nyira nem, hogy az esti vizit­jüket a puszta haverság indo­kolta volna. „Nem ugrasz fel velünk Fehérvárra? Holnap jön vissza a futárkocsi." Atti iro­nikusan megraggyantötta a térdét, mint akit a hír rend­kívülisége majdnem szórakoz­tat már. „Futárkocsi? Nofene. Már ilyen komplett katonák vagytok?" — „Sok a zűr*1 vá­laszolták. „Történtek súlyosabb esetek, és sürgétik itt is az iratokat. Azt mondják, ide ve­zetnek a szálak” — „Azt hit­tem, innét is oda” — dobigálta Atti a kockacukrokat a tenye­rében, majd ellenállhatatlan cowboy-mosollyal odakínált egy szemet oz ovérállosnak. „Egy kis édesség? Lehet osz­tozni Cigánnyal . . . Vagy egy kis süvegcukor inkább? Csak- hót az nincs, a süveget le­nyalták az urak fejéről.” Kész. A vizit a helyére volt téve. Maradt az ovérállosnak annyi esély, hogy a nyitott ajtón be­vizslasson a terített asztalra, ahol három gyertya égett és füstölt. Hammerberger bácsi szorgalmasan töltögetett ma­gának, a felsége szipogva néz­te. „Most persze itt is föl akarnak zabálni mindent az utolsó pillanatbán, hogy ne maradjon utónukrsemmi!” — „Te hol tankoltad a törkölyt, szépfiú?" Az overállos efvigyo- rodott. „Tévedsz, nem ilyen va­csorán! A gyönki rendőrőrsön Simái Trizsánál." — „Nem té­vedtem, én is arra gondoltam" mondta Atti szelíden. „Külön­ben Schwecha is a gyönki rendőrök rekvirált hordójára esküszik.” Kész. A csend is­mét beállt,, csak a kutyák vo­nítottak. Rágyújtottunk. Mint öt arra rátartott hekuslámpa, úgy járt körbe a gyufa, expo­nált, kialudt. Rézi nem a nyi­tott ajtón lesett ki az udvarra, • hanem a függönyt húzta fél­re, és az ablaküvegre szorítot­ta az arcát. Akkoriban ilyen apróságokon tudott múlni, hogy elveszítem vagy megőr- zöm-e az önuralmamat. Erős undort éreztem magunktól, és arra vágytam, hogy egy lány az ütőeremre tegye az ujját a nyakamon, és háromszor azt mondja: szerettek. „Schwecha tudja mit csinál...” jegyezte meg az overállos, majd hirte­len mellbelökte a fiatalabbik civilruhást. „Basszam! A szí­va tót meg rajtahagytam ..." és visszasietett az autóhoz. — „Basszad, csak mivel” mondta halkan Atti s a csikk helyett egy szem cukrot dobott a földre és indulatosan szétta­posta. Rézi most engedte vissza a függönyt, és a két öreg sem ült már az asztal­nál. „Ne hergeld magad” csi­tította a fiatalember. „Nem az ő autójával megyünk vissza, te meg úgyis otthon vagy Fe­hérváron ... Itt úgyse világíta­nak a lányok, áramszünet van.” Atti nem válaszolt, a kezét nyújtotta. Mikor kifordult az autó az utcából, a reflek­tor végigpásztázott bennünket. „Mit akart ez a szemét?” nézett rám. „Tud valamit? Le­het, hogy megvan a döntés az öregek ügyében, és most ide jön ez is, minta dögmadár..,” — „Attól még megnézhettek volna Milát..." csúszott ki a számon, ahogy a kisebbik test­vér teszi, mikor a maga álmát kottyantja ki. Ropogtatta a markában a kockacukrokat és elindult a ház felé. Elfeledke­zett Cigányról. Csak a ló ma' gányos. „Minek menjek most Fehérvárra?” mondta- csende­sen. „Kell az embernek valami vastartalék, amit többet nem szerez meg ...” s arcára fele­lősségteljes komolyság ült ki. „Most Rézit nem lehet cser­benhagyni, tartozunk neki eny- nyível. Megérdemli ez a lány. . ." Mikor beléptünk a szobába, csak Mária Terézia Elvirát találtuk bent, a pad­kán aludt egy berliner-kendő alatt. RéZi és a két öreg a sötét hálószobából léptek visz- sza a gyertyafénybe, arcukon azzal a félelemmel, amit egy szerencsés szó vagy mozdulat még át tud fösteni bizakodás­sá. Attiban nem kellett csalód­niuk. Széles mozdulattal tele- töltötte poharát és újra meg- roggyantotta a térdét. Most azt jelezte így, hogy bizalmas túláradásra készül, amihez las­san, crescendo kell majd föl- egyesedni. „A mezei kispacsi- iirta... mind a két szemét kisiiirta ..," dúdolta szorított csellóhangon — és ez már Ré- zinek szólt, nem lehetett két­ség. A lány lóngvörösen se­pergette az abroszt és a mara­dék két kácsacombot külön tá­nyérra rakta. (. . .) 0 1988. július 16., szombat HÉTVÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom