Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-16 / 196. szám

1988. július 16., szombat

Dunántúlt napló

Szerkezetváltás a tanulótartásban is

Kinek erí meg az üf generáció?

Sok az autószerelő, a fogműves és a fényképész, kevés a kőműves és az asztalos

Az iparosok legtöbbje sajnálkozva megvonja a vállát, az iparostanulók tehetetlenek, a tanulók szüJei pedig tanácstalanul járják a szómba jöhető helyeket alkalmas mester után nézve —, leg- Jtöbbször eredménytelenül.

Nem kedvez az idei év a tanulótartásnak. Az iparosok egységes véleménye, hogy nem éri meg gyerekekkel foglalkozni: az új adózási rendszer lényegesen rosszabb körülményeket teremtett.- A mézesmadzag a következő - kezdi a beszélgetést Radó Nándor, a KIOSZ Pécsi Alapszervezetének főelőadója o tavalyi évben a tanulákénti kedvezmény 6000 forint volt, míg idén 9000 forint. Viszont tavaly a hatezret a jövedelemadóból vonták le tisztán, idén a kilencezret a vállalkozói adóból. Tudni kell, ha egy iparos éves, tiszta nyeresége nem haladja meg a 100 000 forintot, nem kell vállalkozói adót fizetnie, tehát nincs miből levonni a kedvezményt. Ha 100 000 forintnál több az éves nyeresége, akkor az efölötti összeg 25 százaléka a vállalkozói adó. Kiszámítottuk, hogy 137 500 forint tiszta nyereségnek kell lennie ahhoz, hogy megérje csupán egyetlen tanulót tartani. A legkeresettébb, a szolgáltató szakmák nagy része, nem éri el ezt a szintet. Hozzá kell tennem, hogy ez a 9000 forint sem tisztán annyi, mert ha az iparos nem tartalékolja a pénzét, hanem befektet, föléli, (márpedig ezt kell tennie), akkor ez az összeg személyi jövedelemadó alá esik, így a 9000 forint is kevesebb lesz.

Róth Nándor pécsi villany- szerelő mester egy saját maga által készített, pontos statisztikát tesz elém: a tavalyi és az idei év anyagi kimutatásait. Nyilvánvaló a két év közötti különbség.

— Eddig 1—2 tanulót tar- toittam évente, szerettem is velük bíbelődni, foglalkozni, de most már abbahagyom. Még a fiamat aki szintén villanyszerelő lesz — végigviszem, de ilyen feltételek mellett, amikor jóval több a gond, az adminisztráció és anyagilag sem éri meg, nem vállalok több tanulót - mondja.

Ez volt a helyzet 1988 első negyedévében: a pécsi kisiparosok nagy számban adták vissza vagy szüneteltették iparukat, tanulóért is a tavalyinak csupán fele jelentkezett. Az

utóbbi időben azonban változás állt be: júniusban már több a tanulót foglalkoztató vállalkozók száma, mint tavaly ilyenkor. Elmúlt volna az első ijedtség?

— Igaz, hogy létszámban több a jelentkező, de szerkezetében alaposan megváltozott — mondja Radó Nándor. — főként az autós szakemberek: az autószerelők, a karosszéria-lakatosok és az autófényezők szeret, nének idén több tanulót foglalkoztatni. Ennek az a prózai oka, hogy tanulóval dolgozni még mindig olcsóbb, mint alkalmazottal. A végző fiataloknak viszont komoly gondot jelent majd önálló műhelyt nyitni: ez manapság minimum két és félmillió forint. Ha a szülők nem tudnak segíteni, máshol kell megkeresniük a kenyerüket.

Az érettségihez kötött szakmáknál is nagyobb a túljelentkezés idén: elsősorban a fényképészekre és a fogművesekre gondolok. Ezek iránt azért (is) nőtt meg a kereslet, mert a pécsi 508-as Szakmunkásképző Intézet 2 éve nem indít érettségizett fodrász osztályt és a gyerekek zöme ehelyett választja a fényképész és fogmű. vés mesterséget. Nagyon nagy probléma, hogy már most is nehezen tudnak elhelyezkedni a frissen szabadultak, hát még pár év múlva! A pécsi FÉNYSZÜV és Fogtechnikai Vállalat telített, nem fogad munkaerőt, és a mesterek sem szívesen vállalják a tanulókat az anyagi nehézségek miatt.

Szentgyörgyi Miklós fogtechnikus kivétel, pécsi műhelyében most is foglalkoztat tanulót, szeptemberben pedig újabb hármat vár:

— Engem elsősorban az emberi oldala érdekel, nem az anyagi: már három évre előre megvannak a gyerekeim — mondja. - A Fogtechnikai Vállalat is fogad tanulókat, de azt hiszem, a maszek felelőssége nagyobb. Míg ott fantommunkákat csinálnak a tanulók, addig nálam már a kezdetektől komoly munka folyik: amit itt készítenek, az szájba kerül. Viszont a vállalatnál megismerkednek a csúcstechnológiákkal, amivel esetleg egy maszek mester nem rendelkezik. Tudom, hogy komoly gondot jelent manapság az elhelyezkedés, ezért jobb kapcsolatot kellene ki. építeni az állami cég és az iparosok között: hadd tanuljon meg az a gyerek mindent, úgy talán könnyebb lesz álláshoz jutnia. Ezt kéne inkább kihangsúlyozni, nem pedig azt, hogy megéri-e vagy sem . ..

Míg egyik oldalon a túlkínálat problémáival küszködnek, az építőipari szakmákban évek óta csökken a fiatal szakemberek száma: idén különösen észrevehető a lanyhujó érdeklődés. Kőműves, fűtésszerelő, villanyszerelő, víz- és gázszerelő, bádogos szakmákban szinte alig iskoláztak be gyerekeket és mester sem akadt, aki vállalta volna okításukat. Lehetséges, hogy évek múltán nem lesz iparos, aki házat építsen? A sort tovább folytathatjuk: az évek óta hiányszakmának számító cipész, kovács, kádár, szűcs mellett olyan szakmákban is megindult a leépülés, ahol eddig nem voltak utánpótlási gondok: így a iövőben egyre kevesebb asztalos és bútorasztalos dolgozik majd Pécsett.

Óvári Zsuzsanna

A termőhelyen fagyasztja a málnát a gép

A Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet szakemberei a világon elsőként olyan mélyhűtőgépet fejlesztettek ki, amely a termőhelyen, a táblán fagyasztja le a sérülésre különösen érzékeny málnát és más gyümölcsöt. Az intézet kutatóinak szolgálati szabadalma alapján elkészült gép minta- példányával — folyékony nitrogén, . illetve széndioxid fel- használásával - óránként 250- 300 kilogramm málnát lehet mélyhűteni, akár az ültetvénysorok között is.

A berendezés használatának előnye, hogy a hagyományos betakarítással szemben amikor a mélyhűtésre a hűtőházban kerül sor — az új eljárással nő. az exportképes, úgynevezett gurulós málna aránya. Ez elérheti a leszedett gyümölcs 80-90 százafékát is. A. módszerrel a jelenlegi átvételi-feldolgozási rendszernek azt az értékvesztő részét küszöbölik ki, amikor a 'legtöbb sérülés, zúzódás éri a dűlő- utakon szállított roppant kényes gyümölcsöt. A termőhelyen fagyasztott málna már nem károsodik, hiszen a keményre fagyott szemek a hűtőraktárig történő szállítás, majd a válogatás közben épek maradnak.

A Dűl politikai fóruma

Olyan bányászatra van szükség, amelyik hozza a pénzt

Berecz Frigyes Ipari miniszter látogatása a Mecseki Szénbányáknál

Újabb helyzetkép a Mecseki Szénbányák Vállalat gazdálkodásáról, ezúttal abból az alkalomból, hogy a héten Pécsett járt Berecz Frigyes ipari miniszter. A megye vezetőivel folytatott eszmecserén túl a miniszter találkozott a Szénbányák vezetőivel is, akik - Csethe András vezérigazgató, dr. Gábor János pártbizottsági titkár, Jambricsek József szakszervezeti titkár, és Brandt Tibor KISZ-titkár - számot adtak a szanált vállalat első félévéről és a kilátásokról. Ennek összegzete: a Mecsek tartja magát, de még nincs jobban.

Elmaradás a várt eredménytől

A vállalat az első félévben a várt eredményt hozta, szén- termelésben a tervtől való elmaradása 28 ezer tonna, ami 100 millió forintnyi bevétel- kiesést jelentett. Az elmaradás behozható, a vállalat vezetői úgy látják, ebben az évben tudják teljesíteni a szanálási előírásokban foglalt - tegyük hozzá, feszes -, ter- mélési, minőségi és vágathajtási előirányzatokat. Mindemellett azonban nem szűnt meg a vihárfelhők gyülekezése, a csúf bányamanó képét fölfestve, a vállalati égbolt fölé. A gondok közül kettő az, ami különösen nyomasztó. Az egyik az anyagárak —, főként a gépalkatrészek árainak — emelkedése, ami kimutatásaik

szerint 8-10 százalékos, tetemes többletekkel terheli meg a 4000 féle anyagot és alkatrészt felhasználó vállalat költségszámláját. A másik az emberi erőforrás szűkülése, az év első felét végigkísérte a műszak- és létszámhiány, aminek összetevőiről érzékletes képet festettek a Szénbányák vezetői.

Csökkenő

munkáslétszám

Év eleje óta 500-zal csökkent a fizikai, a föld alatti létszám, nincs utánpótlás, olyannyira, hogy most már a fiatal műszakiak is sorra kalapot emelnek. Hiába, a más szakmákhoz képesti — időközben igencsak összezsugorodott — jövedelemkülönbség ma már nem vonzó. Fogy a szakértelem is. A 4000 ledolgozott műszak utón igénybe vehető keresetkiegészítés lehetősége —, nem vitatva ezen intézkedés emberi oldalát —, ugyanis azt jelenti, egyre több, nagy szakértelemmel és tapasztalatokkal rendelkező bányász száll ki végleg föld alatti munkahelyéről. Az elvándorlást erősíti -, a válság- ágazatnak kikiáltott bányászat jövőjét illetően — a dolgozók körében eluralkodott bizony- talansáqi érzés is. De még a meglévő kezekre is béklyó nehezedik! Ugyan 200 százalékról 300 százalékra emelték föl a túlműszak árát, de a dol- qozók ma mór nemigen vállalják a túlműszakot, egyszerűen azért, mert nem éri meg, elviszi a személyi jövedelem- adó. Az ipari miniszterrel való találkozáson olyan megfogalmazás is elhangzott, miszerint a létszámhelyzet egyre traqikusabbá válik, ez fogja maid lehetetlenné tenni a vállalatot.

Mindez már átvezet bennünket a jövő latolgatásába, amit a bányavállalat vezetői sem mulasztottak el. Ez évben —, mint említettük — tudják teljesíteni a szanálási szerződésben foglalt előirányzatokat, ám a iövő esztendőben már egyáltalán nem olyan biztosak. A vezérigazgató szerint 1,4 milliárd forintos pozícióromlással kell szembenézniük, amit a megszűnő dotáció és a bérbruttósitás támogatásának megvonása okoz. Ugyan még nincs döntés a szén termelői árának emeléséről, de ha ennek mértéke —, ez nem hivatalos, de- a Mecsekben ez idő szerint ezzel számolnak - 15 százalékos lesz, nem fogja fedezni a már említett anyagárdrágulás okozta költségemelkedést. S még egy kérdőjel: még mindig rendezetlen a vállalat 1986. évi veszteségtömege, ami 1,1 milliárd forintot tesz ki.

Miről akarták meggyőzni, mire kérték a minisztert a vállalat vezetői? Mindenekelőtt arra, hogy oldani kellene a feszültségeket, eldönte- . ni, szükség van-e a bányászatra, a bányászokra, s ha igen, felvázolni előttük a perspektívát. Az Ipari Minisztérium pontosan szabja meg, hosszabb távon a Mecseknek mennyi energetikai szént kell termelnie, milyen áron értékesítheti, mert csak ennek ismeretében tudják átdolgozni a liászprogramot, amit kötelesek’ a jövő évben a Terv- gazdasági Bizottság elé vinni. Ára van a kényszerű fogyókúrának is. Ha ugyanis a termelést koncentrálják, az eqyes üzemek bezárásával, állóeszközök felhagyásával, jár, és ezek az állóeszközök az ipar más ágazataiban már nem használhatók fel. Minden ilyen felhagyásnak költségvonzata van, vagyis pénz kellene hozzá, ám a bányának erre nincs pénze, így támogatást kér és remél. Végezetül kérték a minisztert, támogassa kezdeményezésüket az önálló exportjog megszerzésére.

Szükség van-e a bányászatra a magyar gazdaságnak? Erre a felvetésre Berecz Frigyes a következőket szögezte le: a magyar gazdaságnak pénzre van szüksége. Arra van szükség, ami hozza a pénzt, nem ami fogyasztja. Olyan bányászatra van szük- séq, amelyik hozza a jövedelmet. Az eddiqi bányászati tevékenység 85—90 százaléka gazdaságosan folytatható,

vagyis a bányamunkára szükség van, annak értékét, rangját, fontosságát nem szabad vitatni, kisebbíteni. Más kérdés, a központi tömegtájékoztatás egy része akarva-akarat- lanul —, mert nem látja vagy nem akarja látni az összefüggéseket —, ezt teszi, válságban levőnek kiáltva ki az egész magyar bányászatot. A helyzet ilyen dramatizálása helytelen.

Milyen legyen

■ ii rr I r í

a jovokepí

Hirtelen arra gondoltam, hogy ismerőst üdvözöl. A sárga Wartburg fékezett és megfordult. Vezetője visszafelé integetett a mellettem álló idős embernek. A következő kocsi — egy Moszkvics — vagy nem vette észre a kézmozdulatot, vagy nem tudta mire vélni. Behajtott a Bem utcába, a Széchenyi tér felé. Akkor ugrott be, hogy a sötétbarna télikabátos idős férfi jelez a gépkocsivezetőknek: nem

vettétek észre a behajtani tilos táblát! Mintha meg* érezte volna, hogy épp végiggondoltam, miről van szó, megszólalt.

— Sietnek az emberek, sokszor nem veszik észre a táblákat, aztán fizethetnék — mondja. — Ha a Moszk- vicsos nem találkozik rendőrrel, szerencséje van.

Buszra várva álldogáltunk még egy ideig a Kossuth té• rí megállóban. Valahányszor zöld jelzést kaptak a Baj- csy-Zsilinszky úton vórakovvjy j u ixuiiium uiumui*

mái bizonytalankodott egy kocsi, az idős ember félbehagyta a mondatot és figyelt. Ha az autó nekiindult a Bem utcának, felemelte a kezét. Amíg a következő 32- es járat megérkezett a megállóba, négy autóst fordított vissza .. .

*

öt óra múlt pár perccel — zsúfolt a Lvov-Kertvóros- ba tartó 7-es autóbusz. Az ismerősök beszélgetése

egyenletes morajba olvad, mósok rezzenéstelen arccal kinéznek az ablakon. Ebbe a fáradt, az estig még előttük álló teendőket számbavevő hazautazásba egyszeresek beleúszik egy vékony gyerekhang. Halkan, szinte csak magának kezdi énekelni Süsü, a sárkány dalát

S II Iff .IXJ- ■ I ■

PlilPilofilellPlf

Hl Hl Hl ■ HB^H H H Hl HHk HÍHkés egy pillanatra el is hallgat, amikor meghallja, hogy társa is akad. A két cérnahang egy ideig egymást keresve bizonytalankodik, aztán amint stimmel a szöveg és a dallam, felerősödik a hangjuk.

Mocorog a tömeg. Az egymás mellett szorongó felnőttek abbahagyják a beszélgetést, a 'meredten kifelé bámulok pislognak, felrázzák magukat. Forognak a fejek, mindenki a két gyereket keresi a szemével. Az összeakadó tekintetek egymást erősítő, megértő félmosollyal nyugtázzák: no

lám, vannak akiknek jókedvük van, .akiket nem fáraszt el a nap. A két gyereket tartó, egymáshoz közel ülő édesanya észreveszi az érdeklődést, egyikük csendre

akarja inteni éneklő kislányát, de a mellettük álló középkorú férfi megszólal.

— Hagyja csak, nagyon jólesik hallgatni őket. . .

*

A szálkás betűkkel címzett borítékban gondosan összehajtogatott száz forintos és kockás papírlap volt, rajta három szó: Köszönöm, Mária néni.

Hogy ki a Mária néni, ma sem tudjuk. Úgy jött ő is, mint a többiek, akik útnak indulnak valahova, ahol segítséget remélnek. Mehetett volna számtalan helyre — és biztos, hogy lett volna, aki kisegíti, de ő hozzánk jött a szerkesztőségbe. Halkan, nagy zavarban, va- lahonnét azokból az időkből kezdte a mondókáját, amikor még dolgozott, amikor még élt a férje és a fia.

összefüggés nélkül jutott el a lényegig: van nyugdíja, több mint 3000 forint, de most valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy nem tudott belőle kijönni. A következőt három nap múlva hozza a postás és addig szüksége lenne ötven forintra. Nem ijört volna ide, ha a szomszédok, azok az áldott jó emberek, akiktől már máskor is kért kölcsönt, ha megszorult, otthon lennének, de elutaztak a lányukhoz ...

ötvenes nem, százas volt kéznél, amit nem akart elfogadni, mondván, hogy neki nem kell ennyi, aztán látva, hogy nem jut dűlőre, elővette a személyi igazolványát: — írják ki az adataimat, kérem — mondta. Utólaq sajnáljuk, hogy nem írtuk fel a nevét és a címét Akkor sem kételkedtünk a becsületességében, de ma eggyel többet ismernénk a Mária nénik közül.

Török Éva

A miniszter bejelentette, a Mecseki Szénbányák még az idén újra terítékre kerül a Tervgazdasági Bizottság előtt, hogy a függő ügyeket rendezzék. Készítse el a vállalat 3-4 éves távlatra szóló jövőképét, milyen fejlesztésekkel tehető -azdaságossá a bányászati és a bányászaton kívüli tevékenység, mit akarnak bezárni, mivel akarnak felhagyni, ehhez mennyi támogatásra van szükség, ami később a gazdaságosság folytán megtérül, s mindezt mérlegelésre tárják a Tervgazdasági Bizottsáq elé. A találkozó résztvevői ebben maradtak, most tehát a szerva a Mecseki Szénbányáknál van. Azt már csak magamban mormogom, hogyan fognak -, ráadásul ilyen rövid idő alatt — jövőképet festeni a vállalat vezetői, amikor ebben a képben, pontosabban képletben számukra éppen elég ismeretlen van.

Miklósvári Zoltán