Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-11 / 161 szám
23. hét Fészekrakók Dühösen indulok a seprűért és o lapátért, hogy e.héten is már vagy negyedszer takarítsam ki az erkélyünkről az „építési törmeléket" .. . Fölöttünk az ereszcsatornánál kitartóan építi fészkét egy egész verébcsapat. Tavasz van, a fészekrakás ideje. Szorgoskodnak már szerteszét a gólyák is . . . Mind több helyen kezdik embertársaim is a maguk fészkét építeni, illetve ott folytatják, ahol az idei - szerencsére nem kemény - tél abbahagyatta velük. De csak a tél a ludas az építkezések abbamaradásában? Sok családnál még nyáridőben is telet mutat a naptár, hiszen kénytelenek leállni az otthonteremtéssel, mert elfogyott az újabb, összekuporga- tott pénzük. Ahogy a társadalom alapja a család, úgy a család alapvető életközege a saját otthon. Már akinek eleddig megadatott. És akinek még nem? Nemrég hallgattam az építésügyi és város- fejlesztési minisztert a tv ,,66" című, közvéleménykutató műsorában. Ö optimista volt, a stúdió vendégei viszont szavazatukkal más véleményen voltak. Amellett voksoltak, hogy az otthonteremtésben az eddigieknél is nagyobb támogatásra, segítségre van szüksége a fé- szekrakóknak, főleg a fiataloknak. Mert ugye a költségek és anyagárak egyre csak nőnek, többet kér a mester is, (hogy az adó után legalább a tavalyi keresetszintje megmaradjon), s az amúgy is emberfeletti terheket és áldozatokat vállaló építkezőt még az ág is húzza... Igaz, ha anyagilag bírja, elmehet egy évre fizetésnélküli szabadságra. És? Van, aki ezt is kibírja, a többség meg összeszorítja a fogát és félve veszi elő a papírt, és ceruzát, hogy összeadja, mi mindenre mennyit költött eddig, és mire, mennyit kellene sürgősen előteremteni hogy legalább őszre a falak álljanak, vagy tető alá kerüljön a ház. Hogy hány évtizedes tiszta keresetét kellene félretenni, hogy előteremtse — a szerencsésebb - a lakósbeugrót, a többség az építkezéshez szükséges összeget? Egyre drágábban lehet saját otthonhoz jutni. A keresetekbe ez az elemi szükséglet sincs bekalkulálva. Aki szülői, rokoni segítséggel (pénzzel és munkával) vághat bele, az is életre vállal terheket. Aki meg ott áll egy szál magában, biztos „hátország” nélkül? Nemrég fiatalokkal beszélgettem, többek között az otthonteremtésről is, a „Milyen szocializmust építsünk?" témakör kapcsán. Keményen fogalmaztak, és sajnos igazat mondtak. Egyre reménytelenebb a lakáshoz jutás — mondták. Pedig újabb és újabb anyagokkal és építési technológiákkal rukkol ki a szakma, a minap a fővárosban egy vállalkozó társaság egy nap alatt megépítette egy hatszintes lakóház vázszerkezetét. Jó, gyors — és közülük van, amelyik csak relatíve, tehát a többi drága eljáráshoz képest olcsó. De még mindig csak nehezen megfizethető. Nemrég lelkesen számoltam be, hogy kezd ismét divatba jönni a vályog. Talán az elérhetőbb lesz? Félek, nem igazán. Seprem az erkélyről az ágacskákat, a friss és a fonnyadó fűszálakat, melyekét a lázas fészekteremtésben potyogtattak le az esőcsatorna mellől a verebek. A kezdeti dühöm már elpárolgott, s azon veszem észre magam, hogy irigykedem mások miatt e szürke, csiripelő kis szárnyasokra. Gondtalanul és vidáman rakják összkomfortos fészküket. .. C-ívU. Nagy érdeklődés kisérte az idei könyvhét rendezvényeit. Képünkön Cseres Tibor dedikálja most megjelent Vízaknai csaták című regényét. (Könyvheti interjúink a 8. oldalon.) (Proksza László felv.) ■fi:-' ' V A feleség csak beleszagol a levegőbe... A Konzum étterem szellőztetése is megoldatlan gond Szagelszívó nélküli éttermek Barátaim között állandó ugratás célpontja társaságunk egyik ifjú tagjának különös tette. Egy időben szokásává vált, hogy mielőtt bement egy étterembe, a WC-ben előbb átöltözött az e célra magával hozott csereingbe. Kiderült, a feleségének hiába próbált füllenteni, késői ^hazatéréseit egyéb elfoglaltsággal magyarázni, az asszonyka ilyenkor beleszagolt o levegőbe, s csak annyit kérdezett: ma melyik étterembe voltál? Ám kiderült a csereing sem hozta meg a várt eredményt, mert amikor a barátok sikerről érdeklődtek, csak legyintett. — A hajamról is megérezte, mondta. Hiába, Magyarországon az éttermek büdösek, legalábbis 80 százalékukban a rosszul szellőzöttség és a megfelelő elszívó és klímaberendezések hiányában töményen terjeng a konyhaszag, amely egy idő után a cigarettafüsttel keveredve beivódik a falakba, bútorokba, s a vendégek ruhájába, hajába. A fenti eseten kívül is sorolhatnám a példákat: kollégám meséli, ha étterem után hazamegy, a ruháját azonnal kiakasztja az erkélyre, mert nem bírja elviselni a szagát a lakásban. Az is emlékezetes marad a számomra - bár jópár éve történt — a pécsi akkor még Fegyveres Erők Klubjának emeleti dísztermében külföldi részvétellel fodrász- és kozmetikai versenyt és -bemutatót rendeztek. A modellek elegáns estélyi ruhákban, csillogott az alkalmi smink és frizura, s a levegőben tömény káposzta és pörkölt szaga terjengett, ami a földszinti étteremből árasztotta el az egész épületet. (Nincs különb helyzetben a városi tanács épülete se, itt a munkahelyi konyha árasztja az impozánsan elegáns lépcsőházat hol kelkáposzta, hol egyéb tömény ételszaggal, jelezve a belépőnek, aznap mi a menü). A régi éttermeknél arra hivatkoznak, hogy eredetileg nem építettek hatásos elszívó berendezést, s utólag már nincs rá lehetőség. Körülnéztünk, vajon az egészen új, vagy nemrég épülteknél mi a helyzet. A nemrég újjávarázsolt elegáns Virág cukrászdában rossz idő esetén, amikor csukva az ajtó-ablak 15 perc után a füst majd kicsípi az ember szemét. A Szőlőskertben a kérdésre, hogy milyen a konyhai elszívó berendezés, csak ennyit válaszoltak: szagoljon meg minket, s akkor megtudja. — Bár itt még nagyon jó, — fűzte hozzá Pólfi .... —, hiszen itt elég jó az elszívó, s ablak is van, amivel „rásegítünk" a berendezésnek. Az étterem pedig elég magas — fenn galéria van — és az oldalablakokon kívül a tetőablakok is jól kiszívják a füstöt. De a Konzum által üzemeltetett másik étteremben, ami az áruház tömbjében található, ablak sincs, s az elszívó berendezés sem működik. Tudom, hogy külföldön elképzelhetetlen egy jobb étterem megfelelő elszívó és klímaberendezések nélkül, de Magyarországon ez még a fontossági sorrendben hátul kullog. Én úgy gondolom, hogy azért, mert megfelelő magyar gyártmány nincs, a külföldi meg nagyon drága. A Xavér 10 éve, épült. Szép, ötletesen tervezett étterem, csakhogy a tervező elfeledkezett arról, hogy legalább egy elszívó vagy levegő cserélő működjön a vendégfogadó térben. A konyhába beépítették ugyan az elszívó berendezést, de hogy mennyire hatékonyan működik az kiderül a konyhai tömény zsírszagból, amelyből meglehetősen nagy mennyiség húzódik be az étterembe. Pécs legújabb étterme az Iparos Házban nyílt. Itt se a konyhában, se az étteremben, nem építettek be semmiféle elszívót. Az étterem bérlője utólag tetetett az ablakokra elszívó ventillátort, de hogy ez nem képes betölteni a feladatát, bizonyítja, hogy a szakácsok most a jó idő beálltával le is vették az ablakszárnyakat, hogy meg ne fulladjanak. Még szerencse, hogy olyan a levegő cirkulációja, hogy az étterembe nem húzódik be nagyon a szag — egyelőre. Biztosan vannak, akik e sorokat olvasván azt gondolják — na ennek sincs más gondja manapság, mint az éttermek szagáról írni? Amikor annyi más probléma sűrűsödik körülöttünk? Igaz. De az is igaz, hogy — éppen helyzetünkön némileg javítandó — növelni szeretnénk az idegen- forgalmat, főként a valutát hozó idegenforgalmat. Ehhez azonban sok minden szükségeltetik. Többek között a vendéglátás színvonalának javítása. Ebbe pedig beletartozik az éttermek kultjrált- sága — a tiszta abroszok, tiszta WC-k, felkészült, szakmájukat értő pincérek mellett a levegő tisztasága is. Büdös, füstös, rosszul szellőzött éttermekben rosszabb a közérzet, rontja a hatását az udvarias kiszolgálásnak, s a finom ételek nyújtotta élményeknek is. Sarok Zsuzsa
