Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-04 / 154 szám
isó találkozók, dedikálások innepi könyvhét iramjai nnepi könyvhét központi álkozója hétfőn ests lesz lövészetek Házában. 18 az érdeklődőket Cseres Győző, Calambosi László, Tüskés Tibor és a be- etője, dr. Nagy Imre. A idikálnak is a vendégek, ányoknak megfelelően, 2só találkozóra, dediká- s rendezvényekre is sor vhét idején Baranyában. só találkozók Blazsetin István, Poor, 19 óra; Sarosácz könyvtár, 15 óra. Június István: Mohács, Széche- □ , 10 óra; Máriakéménd, ra; 14 óra; Marék Vera: könyvtára, 9.30; Pécs, /oda, 11 óra; Pécs, 1. sz. őr, 14,30, Pécs, 4. sz. Gye- 5.40; Pál József: Vajszló, . Június 7.; Berták László: nyvtár, 9.30; Csorba György Lajos Gimnázium 11 jós/ László: Pécs, Szén- :ósszállója, 16 óra, Pécs, lyvtár 18 óra; Hallama igetvár, Városi Könyvtár, agypeterd, iskola, 11.30; Bics'erd, iskola, 10 óra, Gyerekkönyvtár, 14.30, Gyerekkönyvtór 15.40; : Pécs, JPTE Tanárképző :rem, 11 óra; Rab Ferenc: rvtár, 20 óra. Szentmihá- íter: Pécs, Testvérvárosok 11.30, Mohács, Kórház, Megyei Könyvtár 18 ára. irtok László: Pécs, Fábián vIK, 9 óra, Mohács Kis- ázium 14.30, (közreműkö- íszló színművész). Jókai ó, Anyagellátó üzem, 14 óra, Pécs-Vasas munkásklub 16 óra, Sásd, könyvtár, 19 óra. Meliorisz Béla: Komló, Csizmazia Szakmunkásképző, 9.30. Szentmihályi Szabó Péter: Komló, Steinmetz Szakközép., 9.30., Pécs, kesztyűgyári központ 14 óra. Június 9.: Jókai Anna: Pécs, Honvéd Kórház, 14 óra, Pákolitz István: Királyegyháza, könyvtár, 15 óra. Előadások Sellei Zoltán rendhagyó irodalomórái: Boly, iskola, 11.30; Borjúd, iskola, 13 óra; Sásd, könyvtár, 16 óra. „Ez most az utolsó pillanat drágám” címmel lírai játék Karay Ilona verseire: Pécs, Művészetek Háza, június 8., 19 óra; Mohács, Városi Könyvtár, június 9.,v18 óra. Kiállítás Szatyor Győző, grafikusművész Kalevala illusztrációi: Dobsza, Művelődési Központ, június 2-8. Dedikációk Berkesi András június 6., 15 órától a pécsi Kodolányi János Könyvesboltban. Berták László, június 8., 11- 12 óra között, a pécsi Körösi Csorna Sándor könyvesboltban. Csorba Győző, június 6., 16—17 óra között, a Bolyai Farkas Könyvesboltban, Pécs. Hallama Erzsébet, június 7-én, 10—11 óra között a szigetvári Zrínyi Miklós Könyvesboltban László Lajos, június 6., 16-17 óra között, a Bolyai Farkas Könyvesboltban, Pécs. Nádas Péter, június 6., 16-17 óra között, a Magyar Írók Könyvesboltja, Pécs. Tüskés Tibor, június 6., 16-17 óra között, a Bolyai Farkas Könyveboltban, Pécs. : Graef Maliid növendéke volt Arcok a Pécsi Szimfonikus Zenekarból Beszélgetés Durczy István zenekari művésszel Készülődés a Pécsi Nyári Színház nyitókoncertjére Tekinetét, mozdulatát a koncertlátogatók régóta jól ismerik a Pécsi Szimfonikus Zenekarból. A hangversenyévad vége felé, a zenekar székházában beszélgetünk Durczy Istvánnal, a hegedűsök sze- kund szólamának vezetőjével. — 1956 óta vagyok tagja az együttesnek — mondja Durczy István. - Bár a zenekari munkát már jóval korábban „megkóstoltam” .. . — Hogyan kezdődött, ki irányította a figyelmét éppen a hegedűre? — Dombóvári születésű vagyok, a családban édesanyám testvére tanult hegedülni, édesapám pedig — autodidakta módon —, szintén tudott hegedűn játszani. így aztán majdnem természetes családi örökségként én is ezt a hangszert választottam, először Dombóváron, 1950-től pedig Graef Ma- tildnál Pécsett. Megemlítem Horváth Mihály nevét, akinél kamarazenét tanultam. — Graef Matild legendás, nagyhírű hsgedeűiskolát teremtett Pécsett. Számos egykori növendéke Európa, s a világ különböző zenekaraiban muzsikál. — Ennyi idő távlatából, hogyan emlékszik Tildy nénire, milyen volt a tanítási módszere? — Mindenekelőtt szigorú volt és emberséges. Nemcsak a hangszerre tanitott bennünket, hanem a szó szoros értelmében mindenre. Amit, s ahogy annak idején tőle tanultunk, azt próbáljuk továbbadni tanítványainknak. Már szakiskolásként játszottunk a zenekarban és a színházban, persze, Tildy nénivel együtt. S ez a folyamat a főiskolai évek alatt tovább folytatódott. Vagyis mi a szakmát, zenekari játékot nem a diploma megszerzése után, hanem jóval korábban, a hangszerrel együtt tanultuk. — Gondolom, e kitűnő gyakorlatnak a hasznát ma is érzi az együttesben. — Igen, a zenekarban felszabadultnak érzem magam, noha én személy szerint nem vogyok szólista alkat. A „csapatjáték” lényege éppen abban rejlik, hogy ne csak a saját szólamunkat halljuk, hanem a teljes zenekari hangzásba beilleszkedjünk. — Mely szerzők műveit játssza szívesen? — Főleg a klasszikusok és a romantikusok darabjait, az cperaszerzők közül pedig Puccinit. Őt azért említem név szerint, mert olyan remekül kezeli a zenekart, hogy csupa élvezet játszani zeneműveit. Durczy István a zenekari szolgálat mellett, a siklósi zeneiskolában is tanit. Arra a kérdésre, mivel tölti szívesen szabadidejét — elmosolyodik: — Szenvedélyes bélyeggyűjtő vagyok. Szívesen rendezgetem a bélyegritkasógokat. Bár ebben a hobbiban is a zenei motívumokat keresem ... s időnként egy igazi, korszerű, a város múltjához és kultúrájához illő hangversenyteremről álmodozom . . . — A gazdag és mozgalmas hangversenyévad vége felé, melyek a feladatai a közeljövőben? — A Pécsi Nyári Színház nyitókoncertjére készülünk. Június második felében pedig Kölnbe és Nürnbergbe utazunk a zenekarral, ahol Liszt Ferenc Esztergomi miséjét és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát adjuk elő. Törtely Zsuzsa ás: „édesbús” lázzal gondol- galmas égbolt myatt-hátrahaérdhetik, mint is, ki volt az mi, az a köcsög; vagy a ! benne lévő iscura, a meg- ázsa. És ami városból kiin- i egy Totogró- lyázállást pél- kalapban per- lelyettesít a - talán a régi ó: ütésálló és őst, vagy azra még, higy- sok szép fej - a térre érke- hurcolta fon- gszebb - hogy érjek —, óriási a vacsoraven- :től alább ci- ínyát, melyet llításon nyert. Követni szeretném gondolatát annak a kisasszonynak is, aki kalapját - az akkori szélben —, bal kézzel fogta, mintegy hátrakacsintva a világegyetemben előforduló ilyesfajta huzatoknak. Ez a bal kézzel fogott kalap talán a mostani fotográfus szemében jobbosnak látszik, hisz kimetszett időnkben a cellek még mindig fordítva képezik le a valót. Olyan ez az egész, ó, Hermina, ^kár egy hintaló, vagy az a szobor éppen itt a város főterén. Ugyan most hátradől egy kissé, de benne palintál bizonyos hintapolitikum, ami talprasze- relt, vagy talpraesett is lehet. Még most is röhögök itt a főtéren, hogy ami korábban „Pécsi Takarék Pénztár" volt, az most „Vöröskereszt". Mint valami gyors-segély, amely éppen e percben érkezik, átvonulóban a Szentháromság-szobor fölött. Most már bizonyos vagyok benne, hogy a szorongó főterek váltották ki bennünk azt a gyülekezési vágyat, amit találóan „felekezetalapításnak” is .neveznek. De az is lehet, hogy egy nyitva hagyott zsalugáter vonzott minket a főtérre, és persze, annak mögöttes sűrűje-sötétje — ahogy eszembe jut —, s ahogy így fölnéztünk arra az egyetlen ablakra. Úgy lehetett ez valahogy, mint Canter Ferencz „Egyenruházati Intézetnének cégére a ka- navásznak fölött, ahol a konkurencia a nemiség egybemosódását példázta igen korszerűen: „Úri és női fehérneműk javítása — gyorsan." Behajtok hát, és hurrázva meghasadt kapuján, és lesz, ami volt, így, a nyolcvanas évek derekán, e villámsújtotta házirendbe. És szólhat majd a néző, legyen bár bennlakó: „jé akkor ott anyag volt, s ma itt levegő!” És ami a végső, de valóban a legvégső architektonikus magvaválásl illeti: a szakma mélyszerkezetekben szántó gyorseszűségét és annak kiáltványait a lakó telepi emlékezetében hordozza furcsamód. S leragad bizony pangásos pupillája a sohasem tudatos, de a maga számára mégis belakottnak vélt történelmi eklektikán. S mint afféle arra-járókelő, magában beszélget lyukat, . na meg a stukkó párkányszerkezet vonalvezetésébe, amely számára már olyan, mint a ráhagyatkozás. Aztán megrázkódik, mivel a szerkezet csapdás törvényeiből kirekesztették, s magánvállalkozó véleménykedvét közüggyé terebélyesiti. És az már - csak másodlagos cenzúra, hogy széltében, vagy szélellenhosszá- ban számozzák ígéretesen otthonosnak tudni-akaró kedvét. ‘Iszen ő is itt lakik meg mi is, hitelagymatag bizakodóan; ő is a kórus, meg minkéi sem kérdezett senki. De fújtathat itt mindenki, hisz Ormosak a tetők, s a lejtős utcákon összebújnak, majdhogynem egymásra hágnak, egészen a makulátlanságig, vagy egymásra- mutogatásig. így van bizony, ezekkel a gyarló ráérzésekkel. A szép tömeg higgadvá- nyos egyensúlya, végül is, csak föld' ornamentikából bontakozhat a viszonylag hosszú emlékezetű időnkben; és már nincs olyan hely, ahol talp talpnyomra ne hágott volna. Indulásunk órája-végezte egy éjszakai főtérre vetett minket, drága Hermina, s mintha valahonnan a hegyről alázuhanva, felhőszakadás görgette utcakövek robajával dörömbölne a dobhártyánkon valami változó zaj. De lehet, hogy mindez kívülről: csak függőón-csend. És így ingázva múltunkból jelenünkbe, ajkunkat kékeslilára rántva gondolunk - még egyszer -, körme holdudvarára Aztán zsebünkből kiszórjuk a háromszöget meg a mérőszalagot, s elindulunk homokkő-párkányokat gyarmatosítani e pergő időben. X ^ Simor András Monológ Semmire sem jut időnk. Dolgozni kell, azután pedig tanácsos pénzt keresni Ordít a gyerek, játszani akar. Az épitökocka-időt nem szedjük ki a dobozából. Van maszekolni-idő, gmk-idő, fusizni-idő. Kedveskedni-idő nincs. Az öteggel-törődni-időt eltemettük. Zörög a csontváz-idő, akár akarjuk, akár nem, vele kell mennünk. Hiába szeretnénk előkeresni, még egyszer kézbe kapni, végleg elgurult, kilyukadt a játéklabda-idő. Rostás-Farkas György Ráébredés Beleszülettem az idő árvaságába, magamba hullva virrasztók. Visszaperelném megsebzett ifjúságom, ha nem tévedt volna el életem az idő vándorútján. Halálszinü szakállamat tépik keselyű-percek. Égetem hitem hullócsillag-tüzekben. Hárs György Pétár Tócsa a térben Úszik a vízben a kígyó — felmerül elmerül egyre Zöld hinarak hasa alját kék hinarak sima hátát megsimogatjálE. Csókolják lebegő moszatok. Nyaldossa fivére a hullám. Hajlik a fűz koronája lehajlik a nap koronája; alkonyodik már. Boldogan úszik a kigyó s lassan az álmos időben. Két szeme dupla higanygömb — Mercurius hagyatéka. S kék karikák szeme alját s zöld karikák szeme alját fölkoszorúzzák. Mégis hallgat a száj. Nem szúr sziszegéssel az égre a nyelve. Büszke fejét föltartja de zárva konok koponyája; fűzfa se mozdul. Messzire úszik a kigyó s benne kivár a varázslat. Zöldül a hullám kékül a hullám — köd könyököl rá. Megfeszülőben a felhők teste. Esőt követelnek a fogtálán aggok. Szólnak: üvölts háromszorosan nagy! Adj rékünk eleséget! Fűzfa se mozdul. Az íny repedezget hangtalanul csak a tó meredélyén: vedleni úszik a kígyó s hámlik a tér körülötte. Lázas a táj. S mert elfeledés nincs — nincs magyarázat. Úttalan áradnak s látatlan kúsznak a gócok mindig előbbre. Néznek a tóba az aggok s arcuk már kusza tükre a tónak. Kék hinarak és zöld hinarak ma haszontalan összefonódnak. Táncol a vízben a kígyó. Táncol agyában a csónak. szombat HÉTVÉGE
