Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-22 / 141. szám

■ KLEMKOR ’88 májusi szama A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat májusi számánakl élén Parti Nagy Lajos versciklusát, Cseres Tibor készülő regényének rész­letét, Rózsa Endre verseit és Sőtér István esszéjét olvashatjuk. A líraf rovat Szilágyi Eszter Anna és Erős) Zsuzsa verseivel egészül ki. Folytató­dik Határ Győző, illetve Pálinkás György regényrészleteinek közlése. Király István Lukács-tanulmányának és Poszler György esszéjének befeje­ző része olvasható ebben a szám­ban. A tanulmányok közül figyelmét ér­demel Tüskés Tibor dolgozata Rónay Györgyről, Kornis Mihály esszéje a fotóról. A számot illusztráló Wahorn Andrást Keserű Katalin, a 75 éves Sőtér Istvánt Kabdebó Lóránt mutat­ja be. A kritikai rovatban Rónay László fiatal pécsi írók antológiáját, Szántó István a Pécsett kiadott Hamvas-i esszégyűjteményt méltatja. Erős Zsuzsa Egy háttérország hétköznapjai l. a mélyben túlhordott az ágak még csupaszok feszültség kering ím tavaszodik méla melankóliából ébred a táj álmaimban sósvizű tenger érkezett miképpen a napok múltak ózonképpen az órák s gyermekből felnőttként nem jött gyöngéd fölszabodulás csupán naponkénti félelem telepedik lábam elé szűkülnek tereim pedig engem nem izgat holmi zsúrokon elmondott bababeszéd nagyobb gond van a levegőben egy csak egy fecske és a télben ránksavanyodott II. az ősök továbbvirrasztása a földben lapuló magvak a kitáguló pupilla az ölelésre növő kar folytatólagosan talán egy háttérország hétköznapjai apró acsarkodásaid ha már nem menekülhetsz ilyenkor évszázados bölcsességeket mormolsz megbocsátasz az elmenőknek függönyöd mögött óvakodsz mígnem késsé nő benned hibáztatod görcseidért anyád szerelmed őseidet miközben észrevétlenül már te is veled is kibabrált s mindezt éled hétköznapjaid árán 7 0 / S ■ z @'8» Wahorn András rajza Rózsa Endre Bányászvonat A téli pályaudvaron jéggyertya fütty ég. A peron merev lámpái fényét nekilóduló kerekek forgatják, őrlik sebesen. Gyomorgörcs csavar hétrét. a vonat szénröggé szakadt erejük szíva hasogat az éjszakába pásztát. Az utasokban egy napig loppal foszlanak szét, akik lemaradtak: a kölykök, az asszonyok, az ölelés; munkájuk sosem oly kevés, hogy ne lenne a legtöbb. A főték, aknák mélyei testük csont, ínná szeretik, szemük holdasra vájják, És pánik futnak; hökkenő árnyékuk mind sűrűbbre nő: minél messzebb az otthon. S a délkörök árnyéka is, az ultizok hátára és arcára rácsokat von. Menetrendi bányászvonat. Mögötte csupasz sín szalad, hosszan sikolt utána. Borostás aluvó riad; s kiket az állomás kiad, beszivja mind a tárna. A Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenye Haydn, Liszt Ferenc, Glazunov és a pécsi Károly Róbert egy-egy műve — négy, egymás­tól merőben eltérő stílusú és hangulatú darab - szerepelt a Pécsi Szimfonikus Zenekar mű­során május 16-dikón este a POTE aulájában rendezett hangversenyen. Az együttest Nagy Ferenc, a Magyar Állami Operaház karmes­tere vezényelte. Hoydn jól ismert és közkedvelt D-dúr (Lon­don) szimfóniája az első két tételben még visszafogott volt, s igazán csak a harmadik és o negyedik tételbe.n bontakozott ki a teljes valóságában. Nagy Ferenc minden mozzanat­ra, apró finomságokra is kiterjedő karmesteri irányítása jellemezte Károly Róbert: Passioni e riflessioni per orchestra című művének be­mutatását. A Pécsett élő zeneszerző szimfonikus zenéje érdekes hangeffektusokat, színeket, rapszodi- kus hangulatokat hordoz. A zenekar valameny- nyi hangszercsoportját „megdolgoztatja". Igé­nyesen, koncentráltan hallottuk - immár má­sodszor — a pécsi szimfonikusok előadóscban. A Pécsről elszármazott, jelenleg Aus:‘-,á' a.n élő Tornai Ferenc játszotta Glazunov. Szaxo­fonversenyének szólóját, virtuóz hangs: arLeze- léssel. A szaxofon az ún. „komoly zei„ ben" még nem nyert polgárjogot. S Glazunov mű­vében - úgy tűnt - a szólóhangszer köny- nyebb fajsúlyt képvisel, mint a zenekar. A kar­mester nagyon exponált vezetésének köszön­hető, hogy nem esett kétfelé a darab. A be­fejező szóm, Liszt: Les Preludes című szimfo­nikus költeményének előadása a fölszabadult játékmód s a karmesteri elképzelés megvaló­sulása révén maradandó élményt nyújtott a szép számú hallgatóságnak. T. Zs. Mezey István Vadnarancsok Géczi János könyve négy éve, megjelenése­kor a szenzáció erejével hatott: olyan világ­ból hozott hirt, amelyről tudtuk, hogy van, de nem beszéltünk róla, vagy ha beszéltünk is, nem a nyilvánosság előtt, s főleg nem adtuk írásba létezését és kínjait. A kábítószerélvező fiatalok perifériára szorult tragikus életéről van szó. akik családjuk kötelékeiből kiszabadulva tehetetlenül sodródnak. Az a néhány év, ami megadatik nekik viszonylag ép testtel és ép lélekkel, az a különböző tabletták és porok kipróbálásával, a közösség, a szeretet, a ba­rátság utáni meddő vággyal telik el, s az ágyak sora — amelyekben olykor mindegy, hogy azonos vagy másnemű-e a partner — a kórházi ággyal fejeződik be sikeres vagy si­kertelen öngyilkossági kísérletek után. A Pécsi Nyári Színház színpadán most Lang Györgyi, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője mutatott fel nekünk egy ilyen sorsot a Vad­narancsokból: egy jól menő értelmiségi csa­ládból kiszakadt tinédzserlány hányattatásait. A nyers deszkákból ácsolt díszlet kevés eszkö­zökkel is sokat ígér, beszűkült világban él az az ember, akiről az itt megjelenő színész szól­ni fog majd. Sajnos, a monológ nem vált mo­nod rámává, a színház itt és most nem szüle­tett meg a maga felrázó, elgondolkodtató és szórakoztató mivoltában: Lang Györgyi és a rendező El Kazovszkij nem találta meg ehhez a rendezői, színészi eszközöket. Valószínűleg az irodalmi alapanyag minősége állt ellent a hatásosabb színpadi megjelenítésnek. Géczi könyvét az újdonság ereje, a kimondás bátor­sága dobta fel annak idején. Ma, amikor a téma már nem tabu, amikor a kábítószerélve­zőkről számos napilapriportot, szociológiai fel­mérést, regényt és novellát olvasunk, jobban feltűnnek az úttörő Vadnarancsok gyengéi: az írói módszer, amely csak a téma extrémitósára épit, emberábrázolásában megreked a felüle­ten, a mélyebb összefüggések feltárását pedig lapos moralizólás helyettesíti. Mindez a kama­szok leegyszerűsítő, olykor primitív nyelvén, de a kamasznyelv és -gondolkodás sajátos érdes,- sége, bája nélkül. Ami a Vadnarancsok érdekességét adta, az túlságosan is időhöz kötött: egy más időben és más közegben ez a vonzerő már nem ér­vényesül eléggé. G. T. » A nag Piros a tromf Ezt a könyvet szégyenlős ember ne vegye a kezébe A jelzővel, persze, vigyázni kell, hiszen aki nyilvánoson szégyenlős, lehet, hogy egye­dül nagyon is szégyentelen; gyakran tapasz­taljuk, hogy aki felháborodva utasít el egy- egy erősebb kifejezést a filmvászonról hallván, társaságban könnyedén meséli a legdisznóbb viccéket. Álszent-e az ilyen ember vagy csak „a helyére teszi a dolgokat"? S prűd-e a ma­gyar társadalom, amely pornográfiának nevezi klasszikusok színpadon honos szavait, de az utcán, munkahelyen és a családban gátlásta­lanul káromkodik, s közben a legjobb vevő minden malac történetre? Mindenesetre most itt van egy erotikus népmesegyűjtemény, amely folklorisztikus hitelességgel idézi fel elmúlt év­századok népköltészetéből a fordulatos szerel­mi történeteket (vicceket, anekdotákat, novel­lákat) - mégpedig dr. Burány Béla vajdasági professzor gyűjtésében — és nevén nevezve a dolgokat, amint azt tette a természeti ember mindig és mindenhol. - A könyv a Magyar Újságírók Országos. Szövetségének kiadásában jelent meg, és Baranyában a Pannónia Könyv­kiadó bizományosainál, ill. a pécsi Művészetek Házában kapható. De kapható itt egy másik könyv is a MUOSZ kiadásában: az üzenetek a Sárga Házból cí­mű. A Sárga Ház: „a Lipótmező”, egykor az Országos Budai Tébolyda, ma az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet lakóinak rajzaiból, festményeiből mutat be néhányat a könyv Bü­ki Attila és Valkai Zsuzsa válogatásában. Ér­dekessé teszi a könyvet a betegségeket bemu­tató és a rajzokat értelmező néhány kis tanul­mány, hisz tudjuk, az elmebetegségek diag­nosztizálásához, gyógyításához a beteg által készített rajz, festmény fontos segítséget ad. S ha tudjuk, hogy a ház lakója volt pl. Nemes Lampért József és Gulácsy Lajos is (műveik ott vannak az egyébként zárt pszichiátriai mú­zeumban), akkor az Újságíró Szövetség kiadá­sában megjelent könyv egyik vonzerejét emlí­tettük. G. T. A n Az örvenc memo£.r-i rodc új művel ga dig pécsi vo Pannónia Kic nésre vár dr. a Somogy M galmazott igi ménység észt emlékezése, tendei Konya mazásábán közti évek vo- Huszonki tem Pécsre 1 mint a Nemz rületi titkára ző. — A min első része K< pesti tanúim része kaposi munkájának kozik. A má: a koalíciós nyeit.- 1945. m lent a Para: amelyet én adója pedig volt. A lap ben a párt kerületeket szervezetek i alatt valósá politikai és és környéke rónak mindi ja volt, ráa' 6 magyar. A 'hadügyminisztérium tisztjeinek 5,6%-a magyar és 29 százaléka cseh. A hadüg litikai osztályában 63 osztrák, 21 cseh mellett magyar fél mind Bosznia okkupációjának, mir megindításának ellene volt. Békecsii A pécsi szénmedence ingázóinak B eke-aeiegacionKat rarizsDan, a v-naieau ue mouiiuuun szállásolták el, zárták be. Ez az épület a szerelmesek nyá­ri mulatóhelye. Rácsos kerítés mögött kétemeletes, koket­ten vidám 'külsejű barokk 'palota. A homlokzaton, az eresz alatt egy kis „fészekben” a ház építőjének, a vidám kedvű I. Ferenc királynak lovasszobra. A belső udvaron aszfaltozott terasz, egy hatalmas csarnok, egyik oldalán üvegfal. Az emeleteken lépten- nyomon megtörő szák folyosók. A szobák nedvesek, kacérok, ám hidegek, a gyatrán működő központi fűtés miatt. Jó ágyak, de íróasztal sehol, ezekben a szobákban szellemi munkát még nem végeztek. Henry ezredes, őrségünk parancsnoka közölte velünk, hogy Párizsba senki nem mehet be, legfeljebb a Bois-ba és Neuilly-be mehetünk sétálni. Tehát becsületszóra fogvatartott „robok" vagyunk. Legalábbis internáltak — a bolgár delegáció­val együtt. Csakhogy a bolgároknak nem engedték meg még a Bois de Boulogne-ban sem a sétát. Érkezésünk másodnapján Henry ezredes bocsánatot kért Apponyitól, hogy érkezésünkkor a pályaudvaron nem nyújtott neki kezet, de ő katona, paráncs szerint cselekszik, a köteles formaságokra tekintettel. Engedélyt kért rá, hogy négy fal kö­zött, hol nem fenyegeti félreértés — a kezét nyújthassa. A sajtóban a románok és csehek igazsága dominál, s az it­teni politikusok agyában is. Hosszú agitóciós munka és kitartó hazudozás eredménye ez. Ha mi is síkra szállhatnánk az itteni sajtóban, a románok és csehek rágalmai kártyavárként omlaná- nak össze. Amikor egy kísérőmmel Párizsba mehettem, mutatta, hol hulltak le a németek bombái - összesen mintegy hatszáz. Még a tárgyalások előtt, az igazolások megejtése után egy jegyzéket akartunk átnyújtani az antant képviselőinek. Ez a tü­relemmel s nagy hozzáértéssel megszerkesztett monográfia a maga 32 testes mellékletével a mai Magyarország állapotának, nemzeti jogainknak s állami létünknek védőirata. Ez a történel­mi, etnográfiai, közgazdasági, népesedési adattömeg kincsestára lesz azoknak, akik Magyarország elveszett jogainak igazságát a jövőben mérlegelni akarják. Ezt a tudós és hallatlanul alapos adatgyűjtést gróf Teleki Pál irányította nagy hozzáértéssel 1918 októberétől. Különös figyelmet érdemel a Jegyzéknek az a része, amely a háborús felelősséget tárgyalja. Fölteszi a kérdést, a magyar­ságot mért teszik inkább felelőssé, mint azokat a nemzetisége­ket, amelyeket az antant dédelget. A monarchia nemzetiségei ugyanilyen arányban vettek részt a kormányzásban és sorsdöntő elhatározásokban. A bécsi katonai irodában 26 osztrák volt és — Rés A mellékletek között van Teleki Pál isméi képe, amely különböző színek elrendezésével r tiségelT eloszlását, hanem a népszerűséget is A mellékletekből kiderül, hogy a románo bek az ország területének 23 százalékával I mint amennyi a szigorú nemzetiségi elv alapjá Erről a területről származik az ország termésé Az a béke, amelyet ránk akarnak kényszerbe Ság, hanem a stratégiai terjeszkedés mellett < tás békéje is. A magyar delegáció elszigeteltségében m sült, hogy elfogadták-e megbízólevelét, amikc fél 12-kor telefonáltak a francia külügyminiszti óra múlva az antant képviselői megjelennek a ridbon, és átadják megbízóleveleiket. Appon) bájában volt, de a főmegbízottak többsége i napi sétáját végezte. Mire protokollfőnökünk, hazatereli őket, éppen érkezőben az antant-n kon gyors egymásutánban robogtak a kapu ország, Japán képviselői, és kocsiból szállva tűntek el Henry ezredes földszinti lakosztál) a Franciaországot képviselő Combon érkezett követ). Valamivel később egy francia tisztet k letre. Azt mondta valaki: — Most bejelenti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom