Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-09 / 98. szám
>an me jós . ... évül el ügyel ebje lapos ot kisiparos sgatós 5 s eret tagos potos el noha sir a papír gy számára kapós ikodás iki a porba most elég huzatos tán vissza i valamit lább egy kicsit lovak iák / em od ... op va baletthez ke- llyés Gyula dra állításá- endező partkötelek, há- orszaka voll etben („örül- szgotók, mert érült”, mond- alíciával). A ik felében elefáradt ebvagy éppen k természét- megjelent a szép kidol- rre az időre ahelyváltozta- a Kisfaludy 77-ben. ontból is je- íszletterveiből ar Nemzeti telt —, ame- s Széchenyi álya teljes szombat gjelent verseivel köszöntjük a költészet napját Pókolifz István Posztumusz In memóriám Sz. E. A korai siker: méreg, az idejében elért siker: táplálék, az elkésett siker: gyógyszer. Ignotus Ha idejében ér a méltó elismerés bízvást megizmositja szárnyadat s a sokrendbeli elmarasztalás után megbékéltet a nyugtató kalokagathia Latiatuc feleym még mindig nehezen vevödik észre a megszenvedett-kiharcolt eredmény Most hogy abbahagyhatatlan munkádat - az Univerzum c. csillagközi Folyóirat redakciójában folytatod úgy látszik másoknak is hiányzol nemcsak a törzsgárda-tagoknak Istenem olyan elszomoritó hamikor az elkésett siker gyógyszer se lehet már Aritmiás szívütem bágyaszt megkeseredik a szájíz torokszorító zokogás fojtogat Feleym keassatuc charmul Kyrieleyson Makay Ida Örökké fénylenek (A Weöres-emlékkönyvbe) Önsúlyát hordja már a márvány. Maga űrét az Íves terem. Erő, időtlen, mozdulatlan, amely dobogó életet terem. Verseid csillagrendszere űrben és vérben egyként kering. Istentől fogant emberi szavad visszhangzik a kövekben. Immár örökké fénylenek a b.a r I a n g győztes ivei. Galambosi László Fakó az ég, fakó a föld Apám, a Világ ablakán krizantém gubbaszt, bús galamb. Az Isten kezét fogtad-e mikor örvénylett rád a hant? Anyám, a rózsatűzdelő, hajlong fölötted, hallgatag. Fakó az ég, fakó a föld: két egybeomló zuhatag. Kondul a hold, öreg harang. Hangját falják kövér szelek. Jöjj, asszonyom, a nagykapuk havas kövektől döngenek. Parfi Nagy Lajos eirepullman az irreverzibillé fogyó időn merengj el, ha nem lettél menetté, legalább légy menetrend, fazöldjét, mintha száját, beszivja kint az este, a mély likak, az erdők, megfeslenek veresre, merő romantikából hol mennyit ácsorogtál, hogy tán kiadja másod a nyúzott másodosztály, mostanra légyüveg sík, sötétül, végre lágyul, s késő nem elfogadni az arcod állagául. nézel és visszanézel s ha ott vagy is mögötte, nem lesz több kedved hozzá és nem lesz több közöd se. e romlott légü resti holnapra légüres tér, elmávadt arcát festi papirosra a reptér, varjakkal zsír az árnyék, az innen mintha túlnan, egymásba csúszol szépen, ültöhely, elrepullman, megnő a vállak tönkje, fejed közéje hajtod, s kiüt a csorba arcéi fölött a tompa arcfok. elérzékenyre hűlnél, az ablak légymenetrend, az irreverzibillé fogyó időn merengj el. Pálinkás György Meszesedve így faltól falig mint dobozolt tervek s időrendben térden forgatom ilyen egy léptékben illesztem vonalzóm a falhoz arányosan egy a tízmillióhoz viccesen akár árnyékom e fénykévében meg ezen a négyzetrácsos papíron hol önmagomnak szorzata elbillenti tekintetem hozómra s mint egy küllőjáték mit mozgat az árnyék rajzolata a mészhidrátos vakolaton — kaleidoszkópos program, kiszámított párja — izzadó vakolat prizmája tartósitott bámulaton hovatartozása cövekel csak e helyre mivel magamat sem hát senkit se vonhatok kérdőre Aranyi László a költő apoteózisa összefuserált fránya versesetek a szerkesztőségi vesztőhelyen egyszer aztán a kéziratok közt unottan turkáló pecér kiválaszt egyet na, mester ez köz ölhető később az első kötet ibrikben a fölherákolt kesernyés köpet összegyűlik masiroz immár a költő üget honoráriumért kilincsel idővel lincsel artikulálódik a hangja „letisztul" Meliorisz Béla Őszi etűd Becsukódik a délután kapuja s hazainainak a kavicsot dobáló fiúk a deszkák közötti rések is megtelnek sötéttel bár a lombok még parázslónak kezdődik a hosszú várakozás kezünk kés az asztalon Az önfeledt együttmuzsikál ás öröme Áz Ifjúsági Ház zenekarának hangversenye A bőség zavara - így jellemezhetnénk az elmúlt hónap hangversenykinálatát. Profi és amatőr együttesek, szólisták, ifjúsági és diákkórusok, külföldi és hazai muzsikusok, zenetanárok adtak koncertet Pécsett. Ehhez a kínálathoz csatlakozott az IH zenekarának hagyományos, tavaszi hangversenye. Tizenhárom évvel ezelőtt két pécsi zenetanár, Mihályi István és Marosy László, valamint úgy tíz fiatal muzsikus elhatározta, hogy amatőr ifjúsági zenekart alapít. Azóta az együttes létszáma megsokszorozódott. A tagok középiskolai diákok, egyetemi hallgatók, tanárok, orvosok, alkalmazottak. Olyanok, akik valamilyen vonóshangszeren tanultak, s most a zenekarban tovább folytatják az aktív muzsikálást. Március 30-ón este a zsúfolásig megtelt Liszt Teremben tartotta tizenharmadik hangversenyét az IH zenekara. A korábbi években egy-egy szólistával mutattak be számos versenyművet, ezúttal pedig kamaraegyüttessel, nevezetesen a Liszt Ferenc Zeneiskola tanári karával játszottak együtt. Már a nyitószámként elhangzott Vivaldi: Szimfónia című művével megteremtette a zenekar azt a bensőséges hangulatot, amely a továbbiakban a tanári zenekarral együtt még tovább fokozódott. Példamutatónak vélem azt az egyöntetű akaratot, amely a zene iránti tisztelet, és a művészet adta feszültségteremtő képesség összhangjából formálódott az est folyamán. A továbbiakban egymás után elhangzott művek: Rameau: Szvit és Grieg: Holberg-szvit című darabja más és más hangulattal gazdagították a hall- gqtót. Az önfeledt muzsikálás iskolapéldájaként említeném Britten: Symple Symphony című darabjának bemutatását. Igényes megformálás, lendületes játék, homogén hangzás jellemezte a két együttes összmunkáját, amelyben nem kis része volt a zenekart irányító Mihályi Istvánnak. A befejező szám: Brahms: 5. Magyar Tánc című közismert darabja hatásosan zárta a koncertet. Törtely Zsuzsa egészében megvásáiolt. A terJek nemcsak pécsi előadásokhoz készültek, hiszen rendszeresen dolgozott pesti és más vidéki társulatoknak is, olykor tizenkét produkcióban egy év alatt.- Hogyan készül fel egy-egy feladatra? — Mór a rendezővel való találkozás előtt megismerkedem a darabbal, olvasás közben megjelenik előttem a tér, a mozgás. Ilyenkor önző vagyok: csak magamra, vagyis csak a díszletre gondolok. Aztán jön a rendező, aki vagy elfogadja a tervemet vagy nem. Többféle rendező van ebből a szempontból. Az egyik j próiékosan elmondja, mit kér és hova, a másik rámbizza magát. .Sajnos, akad tájékozatlan is, aki azt várja el, hogy mindent én találjak ki helyette. En azt ' szeretem, ha a rendező csak annyit mond — de azt aztán megmondja! -, hogy szerinte miről .szól a darab, és a többit rámhagyja. Ha a rendezővel megállapodtunk, akkor jön az élet legkeservesebb része: az alkudozás a költségekről. Nem a’ kompromisszumok ellen vagyok, de egyre többször kell megalkudnia s ha nincs pénz és nincs idő újzatervezni és ez egyre gyakrabban .előfordul a szervezetlenség vagy éppen a saját tévedésem miatt -, akkor olyan munka is ^ikerül a kezemből, amit nem szívesen látok viszont a színpadon.- Az új győri szinház korszerű technikája, gazdagabb költségvetése és jól leiszerelt műhelyei nagy lehetőségeket nyújtottak: elképzelhető,- milyen szárnyakat ad a lantáziának, ha a Sevillai borbélyt kilenc vetítőgéppel segíthetem. Termékeny időszakom volt ez a hat év: sok jó prózához és operához terveztem, és más színházaknak is dolgoztam. Családi okokból jöttem haza Pécsre. Győrbe azóta is többször visszahívtak.- És itt most?- Tavaly két feladatot kaptam, a balettet és az Amerikai bölényt, az idén egyet: A montmartre-i ibolyát.- Hány tervre köteles Vata Emil egy évadban?- Négyre. Ha többet dolgozom, kifizetik pluszban, bár nem kapok annyit, mint egy vendégtervező. Ha kevesebbet dolgozom, akkor természetesen nem indokolt a gázsiemelés, hiszen nem használtak. Csapda- heJyzet ez. — Nem nézhetjük ezt úgy, hogy több ideje marad másutt dolgozni és többet festeni? — Nem nézhetjük úgy. Én mint lestő tagja vagyok a Művészeti Alapnak, művésztelepekre jártam, ' mű- vészdelegáciákbdn küllőidre, és néhány kiállítást is megértem. De én elsősorbap színházi díszlettervező vagyok több mint harminc évvel és 230 megvalósult díszlettel a hátam mögött. És ott szeretném a legtöbbet nyújtani, ahova a szerződésem és a pályám legszebb évei kötnek. Az élet drága - nem lehet akármire elpocsékolni. G. T. HÉTVÉGE a