Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-09 / 98. szám

Otthonunk és környéke A Budaprint legutóbbi divatbemutatóján 1988-as tavaszi, nyári SP kollekcióját mutatta be. Képeink a bemutatón készültek. Főzőcske Céklából A cékla a legrégebben ter­mesztett növények egyike. Gyógyhatásúnak felismerése azonban meglehetősen új kele­tű. Egy NSZK-beli kutatócso­port 18 évi megfigyelésének összegezéseképp arra a meg­állapításra jutott, hogy a nyers céklalének daganatellenes ha­tása van, emellett mint vízhajtó, vérképző és vértisztító is áldá­sos szerepet játszhat a szer­vezet működésében. A népi ta­pasztalatok a céklalének a bél-, a gyomor-, az epeműködésre gyakorolt kedvező hatását vé. tik felismerni. Nyers elkészíté­sének számos módja közül az alábbiakat ajánljuk mutatóba; Reszelve — hagymával: Egy citrom kifacsart levét elkever­jük az evőkanálnyi ét- vagy sa­látaolajjal, csipet sóval, 4-5 mokkás kockacukorral, és dió­őrlőn hozzádaráljük a vékonyan meghámozott, leöblített, dara­bokra vágott céklát, továbbá fél fej vöröshagymát. Őrölhe­tünk hozzá fekete- vagy hóna­pos retket is. Lefedve, behűtve fogyasztjuk. (Több alkalomra elegendő mennyiségben elké­szíthető.) Reszelve, darálva - almával: „Elkészítése megegyezik a hagy­más cékláéval, de hagyma he. lyett alma és kevés mazsola lesz ízesítő adaléka. Mustárosani Két evőkanál mustárt két evőkanál olajjal, kevés sóval, kávéskanálnyi por­cukorral, fél pohár joghurttal vagy kefirrel elkeverünk, és ká- posztareszelőn lereszelt céklát az öntettel jól összekeverve, a hűtőben néhány órán át érlel­jük. Borban: 1 deci fehér vagy vörös bort enyhén megsózunk, megcukrozzuk, megborsozunk. A savanykás borhoz nem kell, de az édes borba kevés cit­romlét teszünk. A káposzta re- szelőn lereszelt céklát ebbe a lébe tesszük. Tormásán: A darált vagy re­szelt céklát a készen kapható ecetes tormával vegyítjük ösz- sze; enyhén megsózzuk, és fi­nomra őrölt köménnyel meg­szórjuk. Ha túlságosan sava­nyúnak találjuk, kevés porcuk­rot teszünk bele. Majonézesen: A tubusos vagy gyorsfagyasztott dobozos ma­jonézt joghurttal vagy kefirrel hígítjuk, szaporítjuk. A reszelt céklával együtt vöröshagymát, kevés fokhagymát reszelünk bele, és jól összekeverve fo­gyasztjuk. Copf is, meg nem is Ma már egyre kevesebb kislánynak van copfja; nyíl­ván az időhiánybon szenve­dő anyukák is ludasak eb­ben, praktikusabbnak vélik a rövid hajat, kevesebb vele a bíbelődés nemcsak hajmosás­kor, de a reggeli fésülködés során is. Talán éppen ez az oka an­nak, hogy a kiskamasz sze­retne valami copfszerű haj­viseletet. Akinek állig vagy vállig érő haja van, az is fé­sülhet magának (vagy anyu­ka segítségével) gyorsan el­készülő copfos frizurát, még­pedig a rajzon látható mó­don. Először a bal fülre fésülünk keveset a hajból, és azt be- főttesgumival összefogjuk, majd a haj nagyobbik felét jobbfelé irányítva, a jobb fülünkön fogjuk össze. Csino­sak és divatosak a különféle — virág, golyó, szív, — for­májú, színes műanyag copf­csatok. A taftszalag már ela­vult, helyette vastag színes fonalból sodort vagy fonott pántlika a módi. Szalmaholmik tisztítása A hazai háztartásokban rég­től fogva fontos szerepük van a vesszőből, nádból, csuhá­ból, szalmából font holmik­nak. E csinos és praktikus holmikkal minden rendben volna, ha a háziasszonyok tudnának mit kezdeni az óhatatlanul bekövetkező el­szennyeződésükkel. Nos, van mód a fonott szalma holmik rendbehozósára. Az első tennivaló velük: szárazon alaposan kikefélni. A több színből összeállított, festett darabokat — ameny- nyiben peremesek, öblösek, először ki kell bélelni újság­papírral, hogy azt eredeti for­májára kitámassza, majd lan­gyos vízzel, pipereszappannal, körömkefével a szövés irányá­ba jól ót kell kefélni, végül tiszta langyos vízzel kiöblíte­ni, óvatosarf megtörölni, és természetes hőfokon — ki­száradni hagyni, s a papírt csak akkor kivenni belőle, amikor teljesen kiszáradt. A feliben barna, feliben natúr színű szőnyegeknél elő­ször az egészet kikefélni, ki­porszívózni. Aztán a barna csíkot, mintát — kövön vagy papírt alátéve — .az előbb leírt módon, tehát langyos vízzel, pipereszappannal, kö­römkefével tisztára sikálni, öblíieni. Ezután következhet a testetlen felület rendbete- vése. Először langyos tiszta vízzel keféljük át. Hagyjuk, hogy jól megnedvesedjék, és a rostok közé bújt piszok fel­lazuljon. Főzőedény - fogódzó Milyen ételt, milyen edényben célszerű készíteni Az aluminiumedényekben gyorsan forralandó, gyorsan fö­vő, hirtelen sülő ételeket, illet­ve italokat készítsünk. Tojás­főzésre, tea-, tejforralásra, ró- seibni-sütésre, rántás készítésé­re remek, mert az edény, il­letve a benne forrósítandó zsi­radék hamar eléri a magas hőfokot, ügyeljünk rá, hogy savas ételhez ne használjuk, mert az alumínium nem sav­álló, emellett az étel íze is megváltozik. A fűszeres, savas, lédús pá- rolnivalót vékonyabb falú, rö- videbb levű, vastagabb ételt duplafalú zománclábosban ké­szítsük. (Egyébként zománcos edényben bármilyen étel ké­szülhet. A Jekozmálás ellen ré­szint úgy lehet védekezni, hogy az edényt platnira rakjuk, és jól záródó fedővel gondosko­dunk róla, hogy a főzést taka­réklángra állított sütőben vé­gezzük.) A jól lefedett öntöttvas lá- bósban nagyszerű pörkölt, sá­liét — általában mindenféle savmentes, hosszan puhuló étel - készüfhet. Káposzta nem! A fémedényeknél maradva: a Kukta gyorslőzölazék alu­míniumötvözetből készül. Savas étel is főzhető benne, de azt ajánlatos utóbb zománcos vagy tűjállóedénybe áttölteni, abban tárolni. Előnye az ösz- szes többi főzőedénnyel szem­ben, hogy kb. ötödannyi idő alatt puhít. Légmentes zárása folytán — a betét alá töltött vízzel — az ásványi sók, vita­minok kilúgozása nélkül meg­puhul benne a zöldféle. Ugyan­csak betéttel percek alatt fel­melegíthető benne a kisebb lábosban levő ételmoradék. Könnyen kifutó, habzással fö­vő étkek készítésére viszont — például főtt tésztához, száraz borsó puhítására - alkal­matlan. A rézedények néhány csepp citromlétől is mérgező rozsdát kapnak. Következésképp csak­is egyértelműen semleges, leg­inkább édestészta készítésére alkalmasak. Miután karbantar­tásuk, fényesitésük vegyszerrel történik, ezért használat előtt, ajánlatos meleg vízzel, moso­gatószerrel elmosni. Pirex vagy tűzállóedényt fő­zéshez akkor használjunk, ha asztalra is abban tálalunk. Mi­előtt tűzre vagy sütőbe ten­nénk, meleg vízbe állítva hagy­juk átmelegedni. Ha az edényt elkészítés előtt hűtőben tartot­tuk, étellel együtt állítsuk me­leg vízbe. A fordított hőhatás, ra ugyanúgy ügyelni kell; sü­tőből kivéve nem lehet hideg kőre, vaslapra, márványra állí­tani. Közvetlen nyílt lángra ne rakjuk, tegyünk alá platnit. A ráégett ételt áztassuk le; a fémforgács az üveget karis- tolja. A római tálnak legfőbb eré­nye, hogy a pára visszafogása révén a különböző zamatok összeérnek, elegyednek benne. Akkor érdemes bajlódni a tál és a fedő egy óra hosszat tartó áztatásával, ha a jól be­fűszerezett hús egy darabban és a hozzá kínálkozó köretek ugyancsak előre megízesítve, együtt puhulnak benne. (Re­mek lesz benne a sólet, s a kolbásszal töltött, kicsontozott, a felületén keskeny csíkokban bevagdosott, olajos, sós, törött borsos, fokhagymás, mustáros kenettel bedörgölt sertéskaraj, amely mellé, sóval körfiény- magőrlettel bedörgölt, kisebb burgonyákat, kisebb hámozott egész fej hagymákat, lehaja- zott, magházától megszabadí­tott fél almákat, sóval megdör­gölt karottákat rakunk.) A tellonbevonatú lábasok, serpenyők közismert előnye, hogy zsírmentesen sem kap oda bennük az étel. A teflonedény természetesen nemcsak zsírmentes ételek ké­szítésére alkalmas. Nem koz­mái le benne a főzelék sem, amíg a bevonat hibátlyan. Pa­lacsintát sütni élvezet benne, különösen, ha az olajat ma­gába a palacsintatésztába ke. verjük. Mitől jó a fogkrém? Fontos a megfelelő fogkefe Hazánkban néhány évtize­de még az volt a fogorvosok legnagyobb problémája, hogy csak nagyon kevés fogkrémet vásároltak az emberek, évi alig 3-4 millió tubus fogyott. Ma már ezen a mélyponton túl vagyunk, bár a fogkrém fogyasztás emelése Terén vol­na még teendőnk. Most azonban nem azokhoz szó­lunk, akik egyáltalán nem használnak szájápolószert, ha­nem azoknak kívánunk taná­csot adni, akik a sokféle faj­ta és márka között kevéssé igazodnak el. A fogkrémnek csak másod­lagos szerepe van a fogak ápolásában, mert elsődleges a fogkefe segítségével törté­nő mechanikus tisztítás. Más­szóval: fogkrém nélkül. de egy jó fogkefével majdnem ugyanolyan eredményesen le lehet szedni a fogakro került lepedéket (amely lepedékben a baktériumok millió rdjai vannak), mintha fogkrémet is használnánk. A legfontosabb tehát: a jó fogkefe. Sertéi rit­ka csomózásúak legyenek és 8-10 különálló csomóban összefogottan álljanak. A vizes fogkefe nem elég ke­mény, ezért egy embernek legalább két fogkefére van szüksége a reggeli és esti használatra. (Célszerű persze minden étkezés utáni haszná­lata volna). A fogkrém azonban nem felesleges. Tisztítószereket tar­talmaznak; ezek segítik a le- pedék mechanikus ledörzsöié- sét. Mosóanyagaik okozzák a habzást; ettől azt reméljük, hogy eljut oda is, ahová a fogkefe nem. Szinte mind­egyikben van menthol, amely nemcsak üde leheletet köl­csönöz, de más adalékokkal együtt fertőtlenítő hatást is kifejt. Az illóolajok frissé, illa­tossá teszik a szájat. Ezen ál­talános alkotórészek mellett vannak egyes különleges, nem minden fogkrémben fellelhető hatóanyagok. Ezek közül leg­közönségesebb a konyhasó. Je­lenlétét ize is elárulja. A ma­gas sótartalom ugyan elrontja a fogkrém „írét”, de cserébe rendszeres hasrnálata_nemcsok rothadást gátló és antiszep- tikus, hanem vérzéscsillapító is. Akinek fogmosáskor vérezni szokott a foghúsa, akár ilyen fogkrémmel, akár külön kony­hasó alkalmazásával eredmé­nyesen próbálkozhat. A sót per­sze ne nyeljük le. Gyógyítókig hat a klorofil is: ez a levélzöldnek is nevezett anyag - gyógyszerként - anti- mikrobás hatású, és azoknak ajánlható, akiknek arszájszaga nem szűnik. (A szájszag gyo­mor eredetű is lehet.) Külön kell foglalkoznunk a fluortartalmú fogkrémekkel. Ma már egyértelműen eldőlt a vi­ta: a fluorid ion, ha megfe­lelő mennyiségben beépül a fogzománcba, ellenállóbbá te­szi azt, és csökkenti a fogszu­vasodást. Tisztában kell azon­ban fennünk azzal, hogy fluo­rozásra csak ott van szükség, ahol a környezet (elsősorban az ivóvíz; ennek nyomán a ta. laj, majd az egész táplálko­zási lánc) nem tartalmaz ele- gendeőn bőséges mennyiség­ben fluorvegyületeket. Sajnos, országunk területének legna­gyobb részén ez a helyzet. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy amennyiben egész­ségügyi szempontból indokolt a pótlólagos fluor-bevitel, akkor azt egyedül a fogkrémmel nem lehet kellő mennyiségben biz­tosítani. A hazai áruválaszték — né­hány átmeneti időszakot kivé­ve — többnyire bőséges. Jó azonban, ha tudjuk: a fogkrém ára és minősége között nincs mindig szükségszerű és szo­ros összefüggés. Előfordulhat, hogy egy régebbi, már évek óta változatlan árú hazai ter­mék olcsóbb és jobb, mint az új külföldi. OE HÉTVÉGE 1988. április 9., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom