Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-02 / 92. szám
IO Dunántúli napló 1988. április 2., szombat Ybl Miklós-díj Dévényi Sándor és Kistelegdi István Dévényi Sándor - Kistelegdi István Utcaink neue Hosszú évekig el-elvétve jutott Baranya építészete a szakma legmagasabb elismeréséhez, oz Ybl-dijhoz. S most. íme, két egymás utáni évben két-két kitüntetettel is büszkélkedhet megyénk. Idén Dévényi Sándor (Lakásépítő Mérnöki Iroda GM) és Kistelegdi István (PÉCSITERV) építészek Ybl-dijával. A hivatalos indoklás szerint mindketten a pécsi belvárosi rehabilitációban való eredményes részvételükért kapták az elismerést. A kitüntetettektől két kérdésre kértünk váloszt. Az első: — Hogyan fogalmazzák meg épitöművészi ars poeticájukat? Kistelegdi István: — Húsz éve élek Pécsett és mo már minden ízemben pécsinek vallom magamat. Az első tízéves tevékenységem keretében azzal a társasággal, amellyel együtt dolgoztam (az ún. ifjúsági iroda - a szerk.), megpróbáltuk a magyar építészet múltbeli előképeinek a gyökereit feltárni, szimbolikus jelrendszerét a magunk számára lefordítani, s megfelelően értékelve átengedni a saját szellemi szűrőinken. Mindaz, ami ebből született, akkor vitatott kísérlet volt, mára viszont elismert (bár nem kiforrott) eredmény lett. A második tíz év vált számomra — az Így megalapozott előélet révén és megfelelő saját belső felkészítés után - azzá az építészeti tevékenységgé, ami elégedettséggel tölthet el. A műemléki terület rehabilitációja felelősségteljes tevékenység, a megújulásnak olyan folyamata, amiben jelen kell lennie a mai építész keze nyomának is. Tehát több az egyszerű felújításnál, különleges fejlesztés ez, hiszen amit megújítunk, az legtöbbször nem arra a célra készült egykor, mint amivé munkánk nyomán válik. Különlegesen izgalmas feladat az, ha a történeti környezetben újat kell elhelyezni, a régi és az új sajátos ötvözete jön Így létre. Dévényi Sándor: - A belvárosi rehabilitáció olyan kihívás az építész számára, amely rengeteg lehetőséget kínál. Városunk a maga viharos múltja révén, mivel az épületállománya szegényesebb, sokkal többet kínál, mint pl. Sopron. Viszonylag sok a lecserélhető épület, fennáll tehát az új alkotás lehetősége. A megoldásokat pedig teljes vertikumban - tehát a pincétől a padlásig lehet keresni, mégpedig úgy, hogy az építészet ne hulljon szét az emlegetett négy ágra: az urbanistára, az építészre, a belső építészre és a műemlék-helyreállító építészre, amihez én ötödikként a városüzemeltető építészt sorolnám még. Én ezt az ötöt igyekszem a magam tevékenységében összefoglaltan megjeleníteni . . . Szerintem egy épület a környezetéből táplálkozik, azt tehát tökéletesen kell ismernie az építésznek, hogy be tudjon ültetni egy újat. Ha ez sikerül, jó és maradandó munkát végeztünk, erre pedig a történeti városban ugyanúgy megvan a lehetőség, mint egy új területen.- Az Ybl-díj birtokában milyen alkotói elképzeléseik vannak a jövőt illetően? Kistelegdi István: - Elsősorban ugyanolyan húsz évet kívánok magamnak, mint az előző volt, amelyben az ember képes a környezet által kiváltott hatások felfogására, befogadására, esetleg visszautasítására. Természetesen szeretném, hogy a pécsi belváros rehabilitációján ugyanolyan intenzitással lehessen dolgozni, mint eddig. Dévényi Sándor: - Én úgy mondanám: a pillanatnyilag megtorpant rehabilitáció folytatódjék, s benne részt venni a magom részéről is. Én egyébként most egy jó baráti kör által alkotott munkaközösségben dolgozom.. Szeretnék bízni abban, hogy egy ilyen „alulról szervezett" társaság is teljes jogú tagja lehet oz alkotó társadalomnak. H. I. A Hazafias Népfront minap bejelentett kezdeményezése — társadalmi akciót indít az aradi vértanúk halála jövő évi 140. évfordulója alkalmából mellszobraik elhelyezésére a róluk elnevezett úton - ösztönzött arra, hogy nézzem meg: a 13 közül hánynak van utcája Pécsett? Ez aztán egyebekre is ráirányította a figyelmemet. o A közelmúltban elhunyt Ma- c/os József tanulmányaiban pécsi utcaneveink változatos történetével ismertet meg. Egyik másik utca oly sűrűn váltogatta a nevét, hogy ma olvasva a felsorolást, csak kapkodjuk a fejünket. A Vince utca pl. IVossergraben-ként (Vízárok) kezdte, s volt Via Currulis, Vincencz ucza, Puturluk, Fisz- lási utza, Barátur, Puturlai ut- za, Alsó Puturluk utcza, Szent Vince utca, s végül 1962-től a mai. A felszabadulás után voltak a nagy „átkeresztelések”, így lett a Király utcából Kossuth Lajos utca, a Scitovszky tér bői 1962. Szent István tér, majd István tér lett, aztán a Mária utca Molotov, majd Déryné utca, az Inczédy Dénes utca Sztálin, majd Hunyadi János út, és így tovább. A nagy városrészépítések új korszakot hoztak az utcaelnevezésekben, s kapott utcát Körösi Csorna Sándor, Türr István, Ybl Miklót, a lovagkirályt, Vak Bélát László, Illyés Gyula, továbbá a 70-es évek elején elhunyt megyei első titkár. Egri Gyula. e Sok furcsaságot találni a város utcajegyzékében. Kezdem egy, az aradi vértanúkéhoz hasonlóval. Van Hét vezér utcánk (a Rigóderben) és külön Álmos, Előd, Huba a Gyárvároson és Árpád is Pécsszabol- cson. De mi van Konttal, Ond- dal, Tassal és Töhötömmel? (És még egy hasonló: Bajcsy- Zsilinszky ellenállási mozgalma katonai vezetői közül Kiss Jánosról és Nagy Jenőről neveztek el utcát, de Tartsay Vilmosról vajon miért nem? (Visz- szatérve a vezérekre, hadd emlékeztessek rá, hogy mindössze nyolc esztendő múlva ünnepeljük a honfoglalás 1100. évfordulóját. Jó alkolom lehet ez arra, hogy utcát kapjon az említett négy is. És még arra is, hogy rendezzünk egy másfajta adósságot is. Történelmünk nagy királyai közül egyedül Mátyást érdemesítette arra ez a város, hogy utcát nevezzen el tála a belvárosban. Van ugyan még egy Nagy Lajos utca is, de őszintén szólva nem tudom: az egyetemalapító királyt, vagy az írót tiszteljem névadóként. Tisztázni kellene ezt, amint azt is, hogy a Batthyány utca Lajosé vagy Kázméré, a Perczel utca Móré-e, a Báthory utca Istváné-e, az Eg- ressy utca -Gáboré vagy Bénié? . . . Illő volna — a honfoglalási évfordulóra gondolva — megtisztelni néhány királyunkat egy-egy utcával. Pl. mindjárt Az Aradi vértanúk útja az államalapítót, aztán /. Lászlót, a lovagkirályt, Vak Bélát, a pécsváradi vár kényszerű lakóját, a második országalapí- tó IV. Bélát... Át lehet tehát nézni a történelmünket, hiszen túl vagyunk azokon az időkön, amikor az új rend iránti rosszul értelmezett lojalitásból eredően „illett" letagadni múltunkat és nagy alakjait. o Közterületeinken a felszabadulás után jelentek meg utcanévadóként a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom nagy alakjai Marxtól és Engelstől, Sallaitól, Fürsttől és Landlertől kezdve. Az akkori méltányos buzgalmat egy időben a személyi kultusz vezérelte, ám az így keletkezett utcanevek egy kivételével eltűntek. Az utóbbi években elsőletartóztatták, büntetőszázaddal a frontra vitték, ahol meghalt” (Hajas Imre). Vajon hány százan pusztultak el ugyanígy a munkásmozgalom más, egyszerű harcosai, akiket nem méltattak utcaelnevezésre? És Schönherz Zoltán, aki rászolgált ugyan a megtiszteltetésre, óm mégsincs utcája Pécsett? o Indokolt lenne néhány utca névváltoztatása „helyet csinálandó" pl. az aradi tíznek, a honfoglaló négynek és másoknak. Nagyon sok párhuzamos utcanév van: az egyik a városban itt, a másik meg ott. Pl. Honvéd tér a Megyeri Kertvárosban és Honvéd utca a Szigeti városrészben, Flórián tér a belvárosban és Flórián utca Pécsbányán. Aztán Jókai tér és utca, Józsel Attila tér és utca, Móricz Zsigmond tér és utca, Juhász Gyula tér és utca, István tér és utca... És egy, a maga idején jószóndé- kú, de ma már anakronisztikus névadás. Tettye sajátos hangulatú nevei — Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Hegyalja, Felső Havi, Barátúr utca mellett volt még egy: a Kisbol- dogasszony. Ezt változtatták meg Dimitrovra. Meggondolandó, hogy a bolgár és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről a város más részén nevezzenek el közterületet, ez pedig kapja vissza az először 1864-ben említett régi nevet. És nevet kaphatna a Névtelen utca, újat és jobbot a Döghányó-dülő, no és a belvárosi Tanácsház-köz. A tanácsok megalakulása utón tanácsház Rathaus — lett minden szinten a közigazgatás székháza, hiába különítette el egymástól az Orszóghéza mintájára oly szépen a magyar nyelv: megyeháza, városházo, községháza. Szóval: a városháza mellett legyen a Városház-köz, ami egyébként is kezd spontánul meghonosodni a pécsi köznyelvben. e A pécsi utcaelnevezők az utóbbi évtizedekben meglehetősen szűkmarkúén bántak a hely nagyságaival. Erreth Lajos, Dischka Győző, Surányi Miklós, Váradi Antal, Várkonyi Nándor, Gebauer Ernő, Zsol- nay Vilmos és legújabban Mátyás Flórián, Lovász Pál — hamar a sor végére lehet érni a kb. 1030. között. Pedig volnának még jócskán! Ki-ki tucatnyit tudna mondani a maga szak- és érdeklődési területén. Amint teszi ezt évek óta és kitartóan, ám eredménytelenül az MTA Dunántúli Tudományos Intézete, amikor a javasolt utcanevek egyik véleményezőjeként ajánlja: nevezzenek el végre utcát az intézet két korábbi igazgatójáról, Babies Andrásról, és Bihari Ottóról. És hányán kaphatnának még utcát, teret! Pl. Evlia Cselebi, a Pécsről is író török utazó, Lákóczy Mihály, az 1730-as években volt főbíró, a szabad királyi városi jog egyik kivívója, az építész Piatsek (az újabbak közül Forbáth Alfréd, Breuer Marcell, Molnár Farkas, Gosztonyi Gyula), az 1850. körül itt színigazgatóskodott dinasztiaalapító Lotabár Endre, a máig egyetlen Kossuth-díjas pécsi színművész, Szabó Samu, a közelmúltban elhunyt három kiváló helytörténész: Fetter Antal, Madas Józsel, Petrovich Ede... És még hányon írók, művészek, tudósok!... Hársfai István Helesfa után Mozsgó és Malomvölgy Űj otthonok, új lehetőségek Új szárnnyá) bővül a malomvölgyi úti szociális otthon Még két olyan ünnepséget remélnek ettől az évtől a szociálpolitika megyei dolgozói, mint amilyen a héten vblt He- lesfán. Ebben ez évben fejezik be a mozsgói szociális otthon meglehetősen elhúzódott felújítását, illetve elkészül a pécsi, Malomvölgyi úti otthon másik, 150 ágyas épülete. A megye szociális otthonai egy részének felújítása, illetve bővítése egyaránt célkitűzésként szerepelt az előző, illetve a jelenlegi tervidőszakban. Három évvel ezelőtt fejeződött be a sombereki szociális otthon korszerűsítése, bővítése. Komlón, a Gesztenyésben, egykori iskolából alakítottak ki 40 személyes intézményt, Pécsett pedig átadták-az új szociális otthon első 150 ágyas épületét. A befogadóképesség növelésében a megye, sajnos, nem tudja követni az igényeket — csak Pécsett több mint 300-an várnak felvételre. - a már bent lakók körülményei azonban lényegesen javultak és javulnak. Intézmények közötti átcsoportosítással egy helyen tudnak törődni a hasonló egészségi állapotban lévő idősekkel. A mozsgói otthon felújításának befejezésekor haza kerülnek azok a lakók, akiket a munkák idejére Somberekre, illetve Harkányba költöztettek. Somberekén megszűnik a zsúfoltság, a harkányi otthon pedig a szociális otthonokban élő idősek mozgásszervi utógondozójává alakul. Mivel ebben a tervidőszakban a siklósi otthon kivételével nem épül, nem bővül több szociális otthon, ezért arra törekednek, hogy az alapellátást — étkeztetés, klubok, házigondozás erősítsék, hogy mindenhova jusson el a segítség. Idén három településen — Helesfán, Oroszlón és Dráva- sztórán — nyitnak klubot időseknek a megyei tanács tervosztályának támogatásával. Helesfán egy volt szolgálati lakásban, Oroszlán o faluházban, Drávasztárán pedig egy családi házban alakítanak ki 20-20-20 személyes, hétfőtől péntek délutánig nyitva tartó, napközben gondoskodást nyújtó klubot. Készül a mágocsi idősek házának terve, Bolyban pedig már el is kezdték a munkát. E két nagyközségben o megyei és a helyi tanács, illetve a ház garzonlakásaiba beköltözők anyagi támogatásával építik fel az idősek házát. Mecseknádasd, illetve Sásd központtal két új gondozási központot létesítenek, amelyek a környék időskorú lakosságának helyzetéért felelnek. Az ő kezükben lesz az étkeztetés, a házigondozós, a klubok működtetése, az esetleges intézeti elhelyezés kezdeményezése. Főfoglalkozású házi gondozói állást kap Szentlószló, Abaliget. Hidas, Sásdi Mindszentgodisa, Beremend, Mecseknádasd, illetve a szentlőrinci gondozási központ, amelynek területileg bővül a hatásköre. A megye 20 községében jelenleg 30 családi főzőhely van. A tanácsok felkérésére az otthon lévő asszonyok öt-hat idős személyre főznek. A családi főzőhelyek elsősorban azokban a községekben jelentenek sokat, amelyekben nincs más lehetőség a magányos, beteges, idős emberek étkeztetésének megoldására. Ilyen főzőhelyek szervezéséhez idén is teljesen nyitott oz út, újabbak létesítésének nincs pénzügyi akadálya. Török Éva sorban Lvov-Kertváros újabb építési területein — felélénkült a munkásmozgalom alakjainak névadókénti megjelenése. Az ismerteket Hajdú Gyula, Komócsin Zoltán, Vági István, Pesti Barnabás, Pataki István és mások képviselik. Vannak kevéssé ismer! — vagy éppenséggel ismeretlen — nevek is; „ ... Tagja volt az M$ZDP- nek és a Bányász Szakszervezetnek. 1943-ban büntetőszázaddal a frontra vitték, ahol meghalt" (Csatlós János) és
