Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-02 / 92. szám
1988. április 2., szombat Dunántúli napló 11 * A történet szálai 1860-ig nyúlnak vissza. Ékkor kötöttek „Egyességet" Denccháza parasztjai Biedermann báróval oki a Batthyány-uradalom új tulajdonosa lett: „A maradvány földek megváltását illetőleg, minthogy a volt Dencsházi jobbágyok a törvény által előirt pénzzeli megváltást szegénységük miatt terhesnek és több kellemetlenségre okot szolgáltathatónak találják, az uradalom beleegyezésével a maradvány földek kitett összegének egynegyed részét ezen földek örökös megváltása fejében az uradalomnak természetben átengedik (... ) Az uradalom a múltra nézve netalán követelhetett kamatokról határozottan lemond."- A Biedermannok mintaszerűen gazdálkodtak, s a kor színvonala fölött álló szociálpolitikát folytattak. Ma legalábbis így neveznénk azokat az intézkedéseket, amelyeket a cselédség boldogulása érdekében hoztak — mondja Mányi Lajos. Mondja ezt a múltat jól ismerő helytörténészként, de egy kicsit úgy is, mint a Szigetvári Állami Gazdaság szociálpolitikai és közművelődési osztályának vezetője.- Persze, amikor Eliza asz- szony létrehozta a kárászpusztai kisdedóvót, bizonyára az is megfontolás tárgyát képezte, hogy a cselédasszonyok hamar munkába állhassanak ... Akárhogy történt, a Biedermann családot jó emlékezetében őrizte meg az itteni nép. Nem véletlen, hogy a háború után még néhány évig emberi jogaikban korlátozatlanul él, tek, mígnem aztán a Hortobágy el nem nyelte az egykori uradalom fejét. Negyven évvel a nagy fordulat után, községgé nyilvánításért folyamodott Szentegát- puszta lakossága. 334 lelket számláltak tavaly, ehhez jön még a környékbeli puszták gyérülő lakossága. összesen 479 fő várja reménykedve az Elnöki Tanács döntését.- Ami a körülményeket illeti, baj nem lehet — mondja Jancsula Vince, a gazdaság általános igazgatóhelyettese. — Van óvodánk, húsboltunk, vegyesboltunk, színvonalas kocsmánk, a lakosságot is ellátó üzemi konyhánk. Törpevízmű .. . üzemorvos, aki a lakosságnak is rendel. Viszonylag jó az összeköttetés Szigetvárral. Tizenegy kiiométei, nem távolság. Egy lehet akadály — teszi hozzá elgondolkozva: hogy nem él itt 800 ember. A jogszabály szerint eny- nyi kell ahhoz, hogy község alakulhasson. De hát. csak nem veszik olyan szigorúan! Ahogy hallom, a többi kérelmező településen sincsenek nyolcszázan.- Hogy kezdődött ez a mozgalom? Kipattant valami isteni szikra, vagy hosszabb volt az útja?- Szentegát ma még Dencs- háza külterülete. Állami gazdasági terület, ahová nem volt szabad építeni. De a dolgozók egyszer azt mondták: szeretnénk helyben lakni, a sajátunkban. Az ötvenes években fölépült szolgálati lakásokat már korábban eladtuk. Pár éve kimértünk 60 parcellát és jelképes összegért átadtuk a dencsházi tanácsnak. Aki most a falu fölső végében építkezni akar. közművesített telket vehet, s ha a mi dolgozónk, hitelt is kaphat. Ettől már csak egy lépés, hogy elöljáróság alakuljon, Szentegát Dencsháza társközsége legyen. A múlt héten volt itt a Belügyminisztérium illetékes osztályvezetője. Körbejárta a „falut” s azzal ment el, hogy támogatni fogja az ügyet — mondja az igazgatóhelyettes. Mányi Lajos sorra teríti elém az iratokat, régieket és maiakat. 115 lakás, zömmel komfortos, 221 munkahely, a többség a kastélyban. Az ám, a kastély. Költözünk. Szigetváron lesz a központ, ott vettünk meg egy épületet. — Pont most, amikor községgé szerveződnek? — Annál nagyobb lesz a vonzerő — feleli Mányi Lajos. Látom rajta, nem egészen osztja ezt a nézetet. — Mert, úqymond, most még fontosabb, hogy legyen, ami összetartsa a lakosságot. — Nem vonulunk ki teljesen — jegyzi meg Jancsula Vince. — A kerületet változatlanul innen irányítjuk, a műhelyben pedig még növeljük is a munkahelyek számát. Rengeteg a szigetvári kijáró, a központ beköltözése az ő gondjaikon segít majd. Az ittenieket meg nem éri hátrányosan, mert többségüket Szentegáthoz köti á munka. Energikus, középkorú asszony jön be az irodába. Ruszák Lajosné, a helyi Vöröskereszt titkára, Mányi Lajos munkatársa.. — Aztán ne feledkezzen óm meg arról, milyen gyönyörűen kipucolták az emberek a pusztát, amikor itt járt a minisztériumi vendég. Végre megmozdult valami. Tudja, sokan még ma is a gazdaságtól várnak mindent. Megszokták, hogy ők csak bérlők, munkavállalók, nem sok közük van a földhöz, a házhoz. Mindenekelőtt ezt a szemüveget kell kicserélni. — A régi cselédszemlélet maradványai — teszi hozzá csöndesen Mányi Lajos. Cselédszemlélet? Talán a zsigerekben él még. Egyébként mindenkitől azt hallom, a szentegátiak műveltebbek, érdeklődőbb emberek, mint sokan a Jrömyező falvak lakói közül. Ez sem véletlen, hiszen a nagyüzemi mezőgazdaság is szakértelmet igényel. Éppen az itt letelepült középvezetők kezdeményezték a községgé válást. S akkor eredménynek számít, ha kitakarítják a maguk portáját? Furcsa kettősség. A „falu” egy hosszú, egyenes, és egy patkóalakú utcából áll. Utóbbi még sártenger, a' vízvezeték miatt túrták fel. Hamarosan lekövezik, a zúzalékot már megsétáltatták egy- szer-kétszer, most nagy kupacban várja, hogy alkalomadtán szétterítsék. Apró kis csizmák sorakoznak az óvodában a folyosó két oldalán. Peremig sárosak. — Szinte mást se csinálunk, mint csizmát mosunk. A buszsofőr nem egyszer szólt, hogy összesározzuk a kocsit — mondja Sörös Istvánné óvodavezető. — Nevetve mondja, hiszen olyan számukra a csizmamosás, mint a kétszer kettő. Falu sár nélkül? Majd ha újra olyan lesz a járda, mint ötven éve volt, az egész pusztát körbefutotta. És persze a köves- út... — Hány gyerekük van? — Negyvenhét. Hat faluból járnak ide.A dencsházaiakat is mi fogadjuk. Két csoport: kis-középső és nagycsoport. A négy óvónő közül — jelenleg -, kettő képesítés nélküli. A szobák tágasak, világosak. Ilyen vólt a régi iskola. Konyha is van, de az ebédet a gazdasági konyháról hozzák, itt csak melegítik. Üjabb dágványozás után a „pusztagazda" Ruszák Lajos- néval a bolt elé érünk. A férje a boltvezető. Minden van itt, ami kell a napi szükséglethez. Baromfi hetente egyszer érkezik, általában ki is tart a készlet. A sör már kevésbé. — Sok az építkező, a hét végére egész ládával visznek — jegyzi meg Ruszék Lajos. — A tejből több tartalékunk van, a féltartós állandóan kapható. — Olvastam az irodán, hogy kifogásolták, sorba kell állni a kenyérért... — Nyitástól zárásig tartunk kenyeret. Amit monef, azért van, mert itt az a szokás, hogy lesik az autót, s amikor megérkezik, összeszalad a nép. Jut mindenkinek, higgye el. A bolttól már kiépített járda vezet tovább. Az artézi kút- nál lemossuk a cipőnket — valamikor több kút is volt a pusztán —, Ruszáknénak mindenkihez van néhány szava. „Szia, Annus néni, lehet már kapál- gatni?” Az egykori cselédházak előtt kiskertek, sokat nem lehet termelni bennük. Már ezek a lakások is komfortosak, az öregeknek, a pályakezdő fiataloknak, még elfogadhatók. Utóbbiak persze, előbb-utóbb építeni akarnak. Bal kéz felől hosszú, lapos épület. Valamikor borjúnevelő Volt, most KISZklub, pingporfgtereml orvosi rendelő. Mi tagadás, ékeskedhetne csinosabb épület is ezen a helyen. Éppen délután tóf- gyalják meg vezetői értekezleten a közművelődés helyzetét. — A nagyrendezvények fokozatosan megszűnőben vannak, az író-olvasó találkozók, a kiállítások. A szakmai programok mennek jobban. A továbbképzések és a mezőgazda- sági előadások - idézi beszámolójának címszavait Mányi Lajos. — Mit várnak a községgé nyilvánítástól? — próbálok rövid közvéleménykutatást tartani itt is, ott is. — Hót, hogy jobb lesz! — mondja tömören Kiss János. A húsüzemben szereli éppen a hatalmas húsdarálót. — Hogy végre több beleszólásunk lesz a közös tanács dolgaiba. — Hogy nem tekintenek bennünket másodrangú pusztaiaknak — teszi hozzá Ruszákné, alighanem sokak nevében. „Jó lesz." „Biztos jobb lesz." „Több pénzünk lesz.” Ennyi, amit megtudok. De maradjunk csak a pénznél. Mitől lenne több? Hiszen eddig mindent a gazdaság fizetett, a dencsházi tanács inkább csak be-beszállt az üzletbe. A teho, a fejkvóta aligha versenyezhet majd a nagyüzem százezreivel. — Én mégis örülök neki, hogy az önállóságra törekszenek. Döngetni kell a kaput. Miért ne határozhatnának a szentegátiak a maguk sorsáról? — ezt már Csirke Ernő mondja Dencsházán, a Hazafias Népfront titkára. — Valamikor nálunk élt a legtöbb érettségizett fiatal. Aztán fordult a kocka. Mi már csak alvófalu vagyunk. A megtartó képességünk a viszonylag jó ellátottságnak köszönhető. Szentegát életerejét azonban az eltartóképesség, a sok munkalehetőség adja meg. — Még ha otthagyja őket a központ, akkor is? Elhallgat, mintha azon tűnődne: mondjam, ne mondjam? — Remélem, ez nem azt jelenti, hogy a gazdaság most nyár mindenből kivonul. A nagyüzem felelősségé továbbra • is megmarad, nem veheti le teljesen a kezét egykori pusztájáról. Ez elsősorban nem jogi, hanem erkölcsi kötelesség. Persze, a lakosságnak is van tennivalója: ki kell törnie az eddigi passzivitásból. Községet alapítani nagyon szép feladat, de rengeteg munkával jár. Más fejje! kell gondolkodni. * Sátorhely után újabb baranyai falu születik? A pusztulok tucatjai mellett újabb embrió. Szülessen hát, nőjön és gyarapodjon. Havasi János A személyi kultusz ; tanulságaiból A totális hatalomra s a megtorlási mechanizmus gyakorlatára való áttérés éve 1934. A XVII. kongresszuson sikertelenül végződött a pártolapítók kísérlete „Sztálin leváltására, ráadásul módosították a szervézeti szabályzatot az addig egységes párt és állami ellenőrzés kettéválasztásával. A „casus bellit", a december 1-jei Ki- rov-gyilkosság jelentette, melyet „a terrorista cselekmények és szervezetek bűnügyi vizsgálatáról" kiadott rendelet követett. Felállítják az NKVD-t, létrehozzák • az NKVD különbíróságát, a gyorsított eljárások rendszerét és megalkotódik a „nép ellensége" fogalom, mely „japán—német trockista ügynökök" formában konkretizálódott. A leszámolás megindulásának első eredménye: 1935- ben a kongresszus 1961 küldöttéből 1108-at tartóztattak le, a KB 140 tagjából 98-at ítélnek el. 1936-tól megindulnak a koncepciós perek. Az előper a Kirov-gyilkossá- gé volt (Kamenyev, Zinovjéy" vád alá helyezésével), majd 1936. augusztus 19-én, kezdődik az első nyilvános per, a „tizenhatoké” (Zinovjev, Kamenyev már halálos ítéletet kap). A második nagyobb szabású pere- — „tizenhetek” — 1937. március 25-én kerül sor, (Radek, Szokolnyi- kov, Buharin, Rikov, Tuha- csevszkij stb.). 1937—1938- ban tisztogatások indulnak a Vörös Hadseregben, s lefejeződik a vezérkar. A legmo- numentálisabb „trockista" per — „huszonegyek" — 1938. március 13-án veszi kezdetét, mely a vádpontok sokrétűségében — restauráció, területek elszakítása, Gorkij meggyilkolása — is a legnagyobb volumenű (Buharin, Rakovszkij, Rikov elítélése). A perek főügyésze, a „minta vódbeszédek” megalkotója Visinszkij volt. A tisztogatás az NKVD-t sem kerülte el, Jagoda és Jezsov kivégzésével, 1938. decemberétől Berijq került a Belügyi Népbiztosság élére. A koncepciós perek sajátosságaihoz hozzátartozott, hogy a vád mindig a beismeréssel bizonyítódott, aminek elmaradására a rögtönítélő bíróságok működésében alig .» található példa. A magyarázat a fizikai-kényszerítő eszközök alkalmazása, s erre 1939. január 20-i titkos rendeletében maga Sztálin adott ki utasítást. Az áldozatok többségét természetesen nem a koncepciós perekben elítéltek képezték, hanem a gyorsított eljárásokkal, kényszer- munkával sújtottak tömegei. A személyi kultusz második szakasza a honvédő hóbprú végétől kezdődik. A háborúban hihetetlenül felértékelődik Sztálin személye, a győ^ zelmet ' szinte egyedül neki tulajdonítják. Hatalmának csúcspontját jelzi az is, hogy 1939—1952. között sem a kongresszus, sem a KB ösz- szehívását nem tartotta szükségesnek. E szakaszban talán még súlyosabbak voltak a megtorlások, mint az előzőben, mert az egyéni perek mellett megkezdődött a kollektív felelősségre vonás is. A német fasizmussal való együttműködés vádjával né- pek-népcsoportok erőszakos áttelepítésére került sor 1943-tól (krími tatárok, kalmükök, karacsáji népek, csecsének, ingusok stb.). Mindenki gyanúsnak számíthatott, aki a németek megszállta területeken élt (nemzetiségek), vagy harci tevékenységet folytatott (partizánok). De a volt hadifoglyok egy része sem számíthatott kíméletre. A törvénytelenségek fő vádpontjai: együttműködés a fasisztákkal, imperialista ügynökök, kémek, diverzánsok. A háború utáni terrorintézkedések közül a két legnagyobb volumenű 1949-ben, a „Leningrádi ügy” volt, állami és pártvezetők elítélésével (Voznyeszenszkij, Rogyio- nov, Kuznyecov, Popov), és a „Mingréliai" 1951—52., melynek során Molotov parancsára és Berija közreműködésével likvidálták a grúz és örmény pártvezetést, (Ora- helasvili, Hadzsjanka stb.). Hasonló perek zajlottak le az északi és a közép-ázsiai köztársaságokban is. Az utolsó „rendezvény" 1953. januárjától az orvosper volt — a „Sztálin életére törő zsidó orvosok” személyében —, ennek befejezésére Sztálin halála miatt azonban már nem került sor. A hruscsovi. korszak a szocializmus sikeres építésén túl, súlyos terheket örökölt, melyekkel — s a személyi kultusszal —, az SZKP XX. kongresszusa igyekezett leszámolni. A felelősség kérdésé azonban nem szűkít-* hető le személyekre, s éppen ez az oka, hogy a maradványok — például a rehabilitációk megtorpanásában — a brezsnyevi időszakban is fellelhetők, s ez a politikai mechanizmusra irányítja rá a figyelmet. Nem véletlen, hogy az SZKP jelen vezetői, — Gorbacsov- nak, a noszf 70. évfordulója alkalmából elmondott beszéde alapján, — a peresztrojka egyik fő irányát a politikai intézményrendszer működésének korszerűsítésében, átalakításában látják. A gazdasági-társadalmi-poli- tikai reformok összhangja biztosíthatja csak a létező szocializmus egészséges továbbélését a Szovjetunióban s az egész világon egyaránt. Dr. Horváth Csaba a JPTE Állpm- és Jogtudományi Kar Filozófia Tanszék Négyezerrel kevesebben Csökken á kisiparosok száma Hazánkban jelenleg mintegy 148 ezer a kisiparos, csaknem négyezerrel kevesebb, mint az év elején. Január óta 4574 új iparengedélyt adtak ki, ugyanakkor £386-an visszaadták iparukat, 5771-en pedig szüneteltetik azt. Mint azt a KIOSZ- bon, a kisiparosok országos érdekvédelmi, érdekképvise-i leti szervezetében elmondták, a létszámcsökkenést főként az adózás körüli bizonytalanság idézte elő, a munkaviszony mellett kisipart végzőknél pedig a jövedelemösszevonással járó magasabb adó miatt következett be az erőteljes visz- szaesés. A kisipar.bruttó termelési értéke tavaly meghaladta a 75 milliárd forintot, ennek mintegy felét a fogyasztási szolgáltatások tették ki. A kisiparosok közül 17 ezren tartanak alkalmazottat, átlagosan kettőt. A kisipari vállalkozókedvet lényegesen fellendítheti az év elején életbe lépett rendelkezés, amely szerint a kisiparosok és a gazdasági munkaközösségek az eddigi hat helyett 30 alkalmazottat foglalkoztathatnak.
