Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-20 / 79. szám
ingedellyel A tv-torony tetején Panoráma Egy új magazin Ha több hónapos késéssel is, de megjelent egy új téli, szórakoztató magazin, amely a Zimankó címet viseli. Már vásárolható is az újságárusoknál. Szerkesztője szerint nyomdai okok miatt késett ennyit a kiadása, de így tavasz közeledtén is hasznos olvasmány a különlegességeket kedvelőknek. Végül is nem a címen, a megjelenési időponton múlik igazán egy lap sikere, hanem azon, hogy vásórolják-e. Nos a szerkesztőket, a kiadókat épp a nagy népszerűségnek örvendő lapelőd, a Kánikula népszerű- séae késztette arra, hogy mintegy folytatásaként megjelentessék a Zimankó-t. A Kónikulá-t sok helyütt felárral árusították, dicsérő levelek tömegét kapta a szerkesztősége és a sok ezer rejtvénymegfejtés is bizonyítja, hogy a karrierje töretlen. Ne csak nyáron, de télen is szórakozzanak az emberek! — ez az elv is vezérelte a szerkesztőket, amikor a Zimankó című téli szórakoztató magazin első lapszámának a megszerkesztésébe, megírásába fogtak. Az újdonságban régi és új szerzőket fedezhetünk fel. így például klasszikus költőink vallanak a télről. Tömörkény István írásával is találkozhatunk. Gárdonyi Géza, a filozofáló, szinte remeteéletet élő író szerelmi életéről emlékezik Feszty Árpádné, a nagy festő felesége. Kulcsár Ödön annyit ír a jóslásról, hogy a végén ő maga is felcsap jósnak. A Zimankó-ban ezenkívül sokféle rejtvényt fejthetünk meg, élvezhetjük a híres sakkpartik leírását, s a mutatós képregényeket. Az új magazint a Mi Világunk szerkesztősége jelentette meg, ez is évente egyszer lát napvilágot. Ára 75 forint, 192 oldalas. Mostani címlapján havas tájban, bundába bújt lenge öltözékű hölgyek láthatók. A Posta most forgalmazza először, a pécsi újságárusoknál március 7-től kopható. Cs. J. festett korlátok védenek a fordulókban bennünket, vaslemez van a lábunk alatt, de amikor ők dolgoztak, zabolátlanul rángatta a szél a kabátjukat, s talán csak egy szól kötél jelentett nekik biztonságot . .. — Kéthetente rendszeresen feljövünk — mondja Garai Tibor —, de ha hiba van az antennákkal, természetesen azonnal. Persze mindig lifttel járunk, hiszen csak a kilátószintig 360 fok lépcsőt kellene megmásznunk . . . Először az úgynevezett gépházszinten lépünk ki — már jóval a presszó felett — a betonhengerből: itt még körbe- körbe korlátok vannak, antenA költői életkor Az Irószövet-ség országos fii-kára: Parii Nagy Lajos A képünkön látható Diane Lane-t a francia tévé közvéleménykutatása szerint 40 000 francia néző tartja a legszebb színésznőnek. Osztrák filmharc üdvözöljük Becsben címmel az osztrák Axel Cortis filmjét vetítették a héten a washingtoni Kennedy központban. A jelentéktelen filmgyártású Ausztria osztrák filmhéttel igyekszik ugyanis betörni az omerikai filmpiacra. Nabucco a jeruzsálemi városfalnál Verdi: Nabucco című operáját rendezik meg a nyáron Jeruzsálem régi városfalának tövében. A szervezők rendezési műfajleremtésről nyilatkoztak, de egyelőre csak az a biztos, hogy a zenekar Londonból érkezik: a Royal Philharmonic Orchestra játszik az előadásokon. Újabb filmfeltámadás John Schlesinger 1965-ben forgatott Darling című filmjét a nyugati tévéállomások sorra műsorra tűzik. Nem csoda: Julie Christie, Laurence Har- wey és Dirk Bogart szereplésével egyebek között három Oscar-díjat nyert és háromszor kapta meg a New York-i filmkritikusok díját. Magassági jelző égők a repülőgépek számára Lift csak 85 méteres magas ■> ságig megy. így is jó két perc, amíg a teherfelvonóval idáig érünk. Képzeljenek el egy 135 méter hosszúságú, 5 méter átmérőjű, függőlegesre állított betonhengert: ez a szive a Pécs feletti tv-toronynak, ennek a 198 méter magas, egyre keskenyedő tűnek. Pontosabban: e betonhenger 135 méterig 5 méteres, onnan további mintegy 40 méteren már csak 3 méter a belső átmérője, majd a vasszerkezet következik. A létesítményt 1972-ben avatták, az ország hasonló rendeltetésű tornyai között a ,,családfő", betonból nem készült magasabb. Feladata szerint a torony antennáival besugározható terület mintegy 60 kilométer sugarú kör, de a mecseki hegyek-völgyek között számos „fekete lyuk" van, ezek besugárzásához — tehát, hogy a tv-vételi lehetőségek jók legyenek — átjószóóllomásokol kellett építeni. De maradjunk a pécsi tűnél. Mondja Kun Béla állomásvezető: ha jó a kondíciónk, • nincsen bennünk különösebb félelem, csak rajta, kapaszkodjunk fel a torony legtete jére Garai Tibor épületgondnok kíséretében. Ami pedig c torony szél keltette kilengését illeti— tette hozzá —, ma nagyon jól alkalmunk lesz érzékelni... Valóban: még csak 92 méternél jártunk, de a belső betonhenger és a külső kő peny közötti pár centiméteres hézagba illesztve kezünket, érezhető volt a torony mozgása. Fent a csúcson pedig akár félméteres is lehet a roppant építmény kilengése. Az építők jutottak eszembe: mert itt most zárt helyen vagyunk, s ha szédítő is az alattunk lévő mélység, zöldre nákat feszítenek erős drótok, vastraverzeken lehet az építmény széléig jutni. Tovább felfelé már csak függőleges vaslétrák vezetnek — persze bent a „csőben" — visszafelé megszámoltam: az úgynevezett kupoláig, ahonnan a pirosra festett fémtű meredezik az égre, 316 fok. Az antennaszintek közölt jégtörő betonkoszorúk vannak: ha a megfagyott csapadék lefelé zúdul, ne törje az érté kés berendezéseket. Ezeken már nincsen korlát ... Itt vannak azok a piros lámpák - az alsó „sorozat" —, amelyek éjszaka oly pompásan jelzik: milyen magas építmény a tv- torony. Kilépni rájuk: nem kis bátorságot igényel - alattunk 135 méter. A gépházszinttől idáig o vaslétrán közel 35 métert jöttünk. Mintha egy 10 emeletes ház falán araszolnánk felfelé. Fantasztikus a cső belsejében az akusztika: talán ötemeletnyit is „előreszaladtam", • mégis mintha mellettem beszélgetett volna a jóval lejjebb lévő fotóskollégám Garai Tiborral. Az első jégtörő koszorú után újabb 35 méteres vaslépcsőmászás után jutottunk fel a fémszerkezethez, a torony legtetejére. Pontosabban: a fémtű aljáig. Itt egy csupán akkora nyíláson lehet kilépni - ezt a japánok a maguk méreteire tervezték, mondja kísérőnk —, hogy j fotós ki sem fért volna rajta, ha kabátja zsebébe dugott ob- jektívet ki nem veszi . . . Innen továbbmenni nem lehet. De nem is nagyon hiányzott . . . Mészáros Attila Fotó: Kóródi Gábor A tv-torony, végén a japán gyártmányú második műsort sugár zó antennával Vázlat egy költő anatómiájához: harminchatodik éves, két verseskötete jelent meg (Angyalstopp 1982., Csuklógyakorlat 1986.), 1979-től 1986 végéig a Jelenkor munkatársa, közben 1904—86-ban a Dunántúli Napló tévékritikusa. Másfél éve költözött el a fővárosba, és eddig Móricz Zsigmond ösztöndíjas volt. Most őt választották meg a Magyar írók Szövetsége országos titkárává.- Mondok három szót: magyar irodalom 1988-ban! Mi jut erről eszedbe?- Írók, művek, irodalmi élet, intézmények, melyeknek egyre kevesebb a pénzük, folyóiratok, könyvkiadók, amelyeknek szintén egyre kevesébb a pénzük és képtelen feltételek közepette dolgoznak . . .- Jónak tartod-e, hogy az 50-es évek kezdetével külön vállalatok lettek a könyvkiadók és a nyomdák?- Alapvető hibának tartom. Ezzel szemben az egykori híres Cserépfalvi Kiadó úgy nyomott ki egy könyvet, hogy utána a saját nyomdájában nem szedte szét az ólomba öntött betűtömeget, hanem ha nagyon vették azt a könyvet, akkor az utánnyomás azonnal megkezdődött. A mai mamutszervezetek erre a rugalmasságra ’általában képtelenek.- Milyen ma egy fiatal költő társadalmi közérzete?- Amilyen az egész társadalom közérzete, csak azt a társadalomnál is érzékenyebben éli meg. Dehát én már nem vagyok fiatal költő. Mert egészséges, gyors érési körülmények között egy költő, ha fiatal, akkor általában 20—25 éves. De a költői érési idő kitolódott, mert a költő valódi társadalmi feladat, valódi rábízások nélkül nehezebben érik költővé. Hiszen akit túl sokáig kiskorúnak tartanak, az túl sokáig kiskorúnak is érzi magát. Legalább is egészen a mostani reformig ez így volt. Ebből következik, hogy ezidáig nem sok különbség lehet egy fiatal és idősebb költő, és egyáltalán; egy fiatal és idősebb állampolgár társadalmi közérzete között.- Mit akarsz tenni az írószövetség országos titkáraként? — Én foglalkozom a hét vidéki írócsoporttal és a József Attila körrel. Jó lelkiismerettel még nem sokat mondhatok, de felelősen, határozottan nekilátok a munkának, a rossz anyagi viszonyok ellenére is. Az író- szövetségnek mintegy 600 tagja van, s ebből körülbelül 500 a fővárosban él. A vidéki írócsoportok tagjai számbeli kisebbségben és gyakorlati hátrányban vannak, holott műveik révén közülük nem egy érdemes a jobb sorsra. Természetesen megpróbálok én is minden erőmmel azért dolgozni, hogy a hét írócsoport tagjai ne érezzék a földrajzi távolság okozta hátrányokat. Ennek egyik jó módja, ha saját folyóiratuk köré szerveződnek, ahogy a pécsi és debreceni csoport a Jelenkor, az Alföld köré fejlődött. Földessy Dénes Az első: Diane Radio mi itt.. Már-már ott tartottam, hogy felordítok: „Hagyják mór végre abba a süket dumát, amit a divat körül folytatnak...!”, mert a lemez — a szócséplés — ugyanaz, mint tavaly, tavalyelőtt, tíz vagy húsz éve. A szakemberek egy része váltig állítja, hogy a hazai konfekcióipar igenis mennyit fejlődött, mert már bőséges a választék ... divatosak a fazonok .. . megtaláltuk a fogyasztó ízlését . . . bevezettük az új méretarónyos-rendszert ... stb. Aztán a rádió riportere tolmácsolja a fogyasztók — ezúttal a férfiak — észrevételét: a konfekcióáru egy idealizált testméretre 'készül, holott — s ez sajnos igaz — hazánk minden harmadik felnőtt lakosa többéKonfekció kevésbé túlsúlyos, tehát szerencséje van, ha talál magának egy göncöt, ami nem szorít, vagy nem lebeg rajta. De akkor még nem biztos, hogy a magára öltött ruházat divatos is. Egy pesti áruház igazgatója beismeri: „A választék nem mindig teljes . . Ebből az következne, hogy akad időszak, amikor teljes. De ez nem igaz. Soha nem teljes. Más kérdés: teljességre törekedni. Nyilatkozik a pesti Adóm nevű üzlet vezetője is. Azt mondja: Fel kell hajtani az árut, mert arra nem számíthat az ember, hogy mindent a helyébe hoznak. Példálózik: -„Ha úgy adódik, hajnalban kocsiba ülök, hogy reggel nyolcra már ott legyek Győrött a partnereknél és válogathassak amire szükségünk van". Igazi kereskedői módszer, követésre méltó. Am, hogyan reagál erre a riporter? „Elég szomorú — mondja — hogy egy állami vállalat (üzlet) vezetője ilyen kisipari módszerekkel dolgozik...! „Elámulok: szemrehányással illeti azt az állami kereskedőt, aki — nagyon helyesen — nem várja ölbe tett kézzel az árut, hanem elébe megy, mintegy felkutatja, vagy felkutatni igyekszik azt a portékát, amire — szerinte — vevőkörének szüksége van. Még mindig a férfikonfekcióról lévén szó, a riporternő közli észrevételét a férfizakókkal kapcsolatosan: ódivatúak a. (a fazon alig változott az elmúlt hatvan évben) — az öltönyök anyagának színe, szövésmintája komor, az úgynevezett sportos, modern vonalú dzsekik, nadrágok pedig kizárólag a sovány, nyúlánk tinédzserek számára készülnek. Egy kereskedelmi szakértő — ezúttal egy hölgy — az alábbi meglepő választ adja: „A „férfiak rendkívül konzervatívak . ..!" Véleményével osztozik az ipar is, különben a férfi konfekció nem lenne olyan — amilyen. Talán meg kellene kérdezniük a fővárosi és vidéki üzletek eladóit: hány férfi fordul ki a boltból vásárlás nélkül, mert — ha talált is hasméretben kissé bővebb zakót — az ujja egy arasznyival hosszabb, vagy a derékban megfelelő nadrágnak a szóra terül el tenyérnyire a földön? Az ingnyakak számozása megbízhatatlan, hiába választjuk ki a megfelelő számút, csak otthon — az oktalan mennyiségű gombostűk kipiszkálósa utón, az első próbán derül ki, hogy a „remekmű” elviselhetetlen, szűk a nyaka, hosszú az ujja, ám rövid az eleje és hátulja, akár csak az atlétatrikóké. Na, de a jól tájékozott kereskedőnő szerint a férfiak konzervatívak: az ipar teljes kollekciója rájuk illik. Ez volt a rádióban. És még ezen a héten —- ezúttal a tévében, Berkes Zsuzsa műsorában nyilatkozik az „Ez a divat" — című lap vezető munkatársa, azt hiszem a főszerkesztője. A divatlap — felfrissítvén tematikáját — nagyon okos ötlettel beszámol a legfrissebb férfidivatról is. Azért, mert — ahogy mondja — ....... a férfiak is s zeretnek divotosan öltözködni ..." Feltehetném a 'költői kérdést: „Most kinek higy- gyünk?" De nem teszem. Csak dühöngök. vasamapi