Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-19 / 78. szám
Mérleg 1987-röfi A legnyeresegesebb eu a baranyai mezőgazdaságban Változó termelési szerkezet, nőtt az állattenyésztés szerepe Az elmúlt hónapban lezajlottak a zárszámadások a termelőszövetkezetekben, elkészültek a vállalati mérlegbeszámolók. A Baranya Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya összegezte a mezőgazdasági üzemek mérlegbeszámolóit, kialakult a megyei összkép az 1987-es esztendő gazdálkodásáról. Az 1984-es rékordév után az elmúlt 3 esztendő nem volt kedvező a mezőgazdasági termelés szempontjából. A kedvezőtlen időjárási tényezők, eleftii károk elsősorban o növénytermesztésben és a kertészeti ágazatokban okoztak jelentős kieséseket. Az 1987-ben is több kedvezőtlen körülmény gyengítette a termelést, a gazdálkodást, ennek ellenére összességében eredményes évet zártak mezőgazda- sági üzemeink. PÓTOLTÁK A KIESÉSEKET A bázisévhez viszonyítva folyóáron számolva 4 százalékkal nőtt az üzemi termelési érték, 7,5 százalékkal a nettó árbevétel, a mérleg szerinti nyereség pedig 23 százalékkal haladja meg az előző évit, számszerűen megközelíti az 1,8 milliárd forintot. A 64 baranyai mezőgazdasági üzem közül az elmúlt évben egyetlen gazdaság, a mindszenígo- disai Ady Endre Termelőszövetkezet lett veszteséges, amely valóban kedvezőtlen adottságú gazdaság de a veszteség mértéke itt is „csak" 3,2 millió forint. Jelenleg szanálási eljárás van folyamatban, melynek során remélhetően sikerül feltárni, majd megszüntetni az eredménytelen gazdálkodás forrásait. A fentiekben jelzett gazdálkodási, pénzügyi eredményt úgy tudták eléri gazdaságaink, hogy 3,4 százalékkal csökkent a dolgozói létszám, és o személyes jövedelem 8,5 százalékkal emelkedett, megközelítette a 80 000 forintot. Mi jellemezte az 1987-es évet a mezőgazdasági termelés, a gazdálkodás szempontjából? Mi változott kedvezően a korábbi évekhez képest, és mi az, ami nehezítette, rontotta a gazdálkodás eredményességét? Mivel magyarázható, hogy az eredményesség alapján — ami a gazdálkodás legfontosabb mutatója - oz elmúlt év volt a legsikeresebb Baranya mezőgazdasági üzemeiben? - E kérdések megválaszolása azért is indokolt, mert sokan nem értik, hogy egy ilyen elemi károkkal sújtotta évben hogyan érhettek el rekord eredményt a mező- gazdasági üzemek. E tekintetben gyakran találkozunk téves, leegyszerűsített, hamis értékítélettel. Az ökológiai feltételekben, a termőhelyi adottságodban számottevő változás természetesen nem volt, bár folytatódott a melioráció és a terület- kultiváció. Ennek hatása több száz hektár szántóterület termőképessége javult érzékelhetően, és közel 1000 hektárral nőtt a szántóterület. Emellett érzékelhető változás voh az optimális termelési szerkezet kialakításának irányában. Az alaptevékenységen belül nőtt az állattenyésztési ágazatok termelési értéke és árbevétele, jelentős arányeltolódás van az állattenyésztés javára a növénytermeléssel szemben. De a növénytermelésen belül is nőtt a nagy termelési értéket adó, legnyereségesebb növények termelése. A cukorrépa termőterülete 36 százalékkal, c szója vetésterülete 10 százalékkal emelkedett. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység (élelmiszeripar, ipari, kereskedelmi stb.) közel 19 százalékkal emelkedett. Ezen tényezők összességében kedvezően hatottak a mezőgazdasági üzemek gazdálkodására. ■ A növénytermelés egyes ágazataiban jelentkező jelentős kiesést — a gabona- termelés volumene 9 százalékkal, a burgonyáé 34, a szőlőé 50 százalékkal csökkent — ellensúlyozni tudták más ágazatokban elért eredmények. A szarvasmarha-állomány 5,8 százalékos csökkenése ellenére ií 2,8 százalékkal nőtt a tejtermelés, az egy tehénre jutó termelés meghaladja az 5200 litert. Bár a sertésállománynál is tapasztalható 6,3 százalékos létszámcsökkenés, az értékesített vágósertés mégis 3,4 százalékkal meghaladja az előző évit. Jelentős növekedés van a baromfi ágazatban, ahol 9,5 százalékkal nőtt a termelés. Mezőgazdasági üzemeink termelési szerkezete tehát ked vezően változott. Egyre kevesebb az „egylábon álló” üzem, ahol a túlságosan leegyszerűsített termelési szerkezet miatt kicsi a stabilitás (sajnos a Siklós-térségi, az ormánsági üzemek között még több ilyen van). Különösen örvendetes, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemekben erős az álattenyésztés és az alaptevékenységen kívüli tevékenység (Sásd, Komló térsége, Zsetic), ez a kívánatos termelési szerkezet stabilizáló hatású. KEMÉNY TÉL, ASZÁLY, JÉGVERÉS Az elmúlt évben a közgazdasági környezet változásai is összességében kedvezően hatottak megyénk mezőgazdaságára. Arbevételnövelő tényezők voltak az állattenyésztésben, nőtt a vágóállatok és o tej felvásárlási ára, ugyanakkor csökkent egyes energia- hordozók és a műtrágyák ára. Ezen kedvező árváltozások több mint 300 millió forinttal javították az ágazat eredményét azonos termelési színvonal mellett. A gépek, alkatrészek, növényvédő szerek, takarmányok áremelkedései viszont több mint 100 millió forinttal rontották az eredmény- pozíciót. A szabályozóváltozások összkihatása körülbelül 200 millió forint eredményjavító hatású volt. Az időjárás, amely a mező- gazdasági termelést jelentős mértékben befolyásolja - ez elmúlt évben rendkívül szeszélyesnek bizonyult. Volt egy nagyon kemény, hosszú, hideg tél. Az átlagos napi közóphő- mérséklet januárban -4,0 C , februárban +0,6 C , márciusban —0,1 C volt, —3-5,° C -al alacsonyabb az 50 éves átlagnál. Az évszázad leghűvösebb márciusát éltük meg, ezért késett két-három héttel a kitavaszodás. Pozitívumként kell viszont elkönyvelni, hogy sok volt a téli csapadék: 132 milliméter (január, február, március), magas hótokaró borította a földeket, védte az őszi gyenge vetéseket. A hideg tél súlyos károkat (fagykár) okozott a szőlő- és, gyümölcsültetvényekben. A megkésett tavaszon rövid idő alatt kellett elvégezni a talajelőkészítési és vetési munkákat, ennek ellenére e feladattal jól birkóztak meg a mezőgazda- sági üzemek. A megye egyes térségeiben (szigetvári, sásdi, komlói térségek) több alkalommal volt felhőszakadásszerű, nagy mennyiségű csapadékot hozó záporeső. Több mint 1000 hektár szántóterület került többször is víz alá, kistérségi árvizek pusztítottak. A múlt évi nyár szintén hozott váratlan meglepetéseket. Július elején kialakult nagy hőség, amikor a napi átlaghőmérséklet 22-28 C között volt, amely 55—65 százalék alacsony relatív páratartalommal párosult. Ez a légköri aszály 3 hétig tartott, és éppen a búza érése, aratása idejére esett. Ezért a szép termést ígérő búza az érés időszakában „megszorult”, és a vártnál lényegesen kisebb termést adott - 4952 kg/ha. Ha a vegetáció nem késik 2—3 hetet, ez a kiesés elkerülhető lett volna. De a tavalyi nyár nagy meglepetése még visszavolt: a jégverés. Négy-öt jégverés kisebb térségeket sújtott, de a július 25-i katasztrofálisnak bizonyult. Szinte o megye felét érte (déli és nyugati részét), közel 100 000 hektáron pusztított a szinte víz nélkül hulló száraz jég. Leg nagyobb károk a villány-siklósi borvidéken keletkeztek, ahol totálkóros szőlőültetvények, kukoricatáblák, napraforgó, cukorrépa, szója, lencse károsodott. A mezőgazdasági üzemeket ért kár - a növényi kultúrákban, ültetvényekben, épületekben -, körülbelül 1,5 milliárd forint nagyságrendű. Az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító gyors, szakszerű és korrekt kárfelmérést, kárrendezést valósított meg. Növényi kárra több, mint 900 millió forintot fizettek ki a biztosító társaságok. A kór és a térítés összegéből kitűnik, hogy a teljes keletkezett kár nem térült meg, miután több gazdaság nem a tervezett teljes hozamra, hanem csak 50-70 százalékro biztosit a magas térítési díjak miatt. így a károk nem kis hányadát a mezőgazdasági üzemeknek kellett és kell elviselniük. Különösen sútja ez az ül tetvényes, szőlős gazdaságokat, hiszen itt a károk több évre kihatnak, kártérítést pedig csők a tárgyév terméskiesésére adtak. Tehát nagyon téves és leegyszerűsített az a nézet, hogy a biztosítói kártérítés kedvezően befolyásolta a mezőgazdasági üzemek pénzügyi eredményét. Ennek az ellenkezője igaz, jégverés nélkül az eredmények sokkal jobbak lettek volna. A legnagyobb eredményjavulást értek el éppen azok a gazdaságok, ahol nem pusztított a jég (Szajk, Borjád, Mohácsi-sziget, Bicsérd, Bikái stb.). Itt jegyzem meg, hogy a biztosítás szerves része a gazdálkodásnak. A biztosítási díj jelentős költség, mégis mező aazdasági üzemben nélkülözhetetlen, aki nem biztosít, az nem kockázatot vállal, hanem hazárdiroz. ÁLLANDÓSÍTANI A MAGAS HATÉKONYSÁGOT A hosszú forró nyarat szép, hosszú meleg ősz követte, s ez szerencse volt. Ugyanis a 2—3 hetes késés a vegetációban végig megmaradt. így félő volt, hogy oz őszi betakaritású növények időben beérnek-e, megfelelő minőségben be tudják-e takarítani. A kedvező őszi időjárásnak köszönhetően, jó feltételek voltok mind a betakarításhoz, mind a talajmunkák és az őszi vetési feladatok elvégzéséhez. Tehát az időjárás, mint termelést befolyásoló tényező, károkat is oko- zojt, de segítette is eredményes munkánkat. Bár a szaldó pénzügyileg biztosan negatív az elmúlt esztendőre vonatkozóan. A termelés helyi szervezeti, személyzeti feltételei néhány, korábban gondokkal küszködő gazdaságban kedvezően alakultak az elmúlt évben (Szent- lőrinc, Dobsza, Baranyahídvég, Mohácsi-sziget, stb.) Sokat javult az eddig is magas hatékonysággal dolgozó tsz-ek közül Borjád, Bicsérd, Villány, Szajk, Pécs-Reménypuszta, Bel- várdgyula, Majs, Nagypeterd. Az állami üzemek közül n Bólyi Mezőgazdasági Kombinát megtartotta élen járó szerepét, sokat javult a Bikali Állami Gazdaság, és kedvező irányú elmozdulás tapasztalható a többi állami gazdaságban is. Megyénk mezőgozdasági üzemeinek átlagában a 100 forint költségre jutó eredménye, 13,15 Ft. A 100 Ft/12 Ft-nál magasabb költséghatékonyságot elérő mezőgazdasági üzemeket magas hatékonyságúnak minősítjük. E mutató alapján, megyénk mezőgazdasága magas hatékonysággal dolgozott, oldotta meg feladatait 1987- ben. Jó volna ezt a hatékonyságot stabilizálni. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás erejét jól bizonyítja az elmúlt esztendő. Egy ilyen elemi kórokkal súlyosan terhelt évben is talpon tudtak maradni gazdaságaink, sőt jó! megalapozták a jövőt, biztosították a termelés folyamatosságát. Dr. Cseh Sándor A belső szerelésen dolgoznak a szajk' termelőszövetkezet újonnan épülő fejöházában Tudásunkkal Baranyáért Reform: vállalaton belül Móra már eléggé nyilvánvaló, hogy változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az 1968-ban megindult reform- folyamat eredménnyel járhasson. Sokat beszélünk a gazdaság és a politikai intézményrendszer előtt álló feladatokról, s nem keveset a vállalati gazdálkodás teendőiről. A „Tudásunkkal Baranyáért” rendezvénysorozat csütörtök délutáni előadásain a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete rendezésében a reformvdlla- latokon belüli továbbvitele jelentette a témát: elméleti és gyakorlati megközelítésben egyaránt. Dr. Szűcs Pál, a JPTE docense, a társaság megyei alelnöke a vállalatok belső irányítási rendszeréről is szólt. Elmondta: az nem sokat változott 1968. óta, s nem elsősorban a vállalatok mulasztása miatt, hanem a reformfolyamat 1970-es évekbeni megtorpanását követő visszarendeződés következtében. A vállalatok belső irányítási rendjének korszerűsödése elválaszthatatlan a külső környezettől — még akkor is, ha elszigetelt jelleggel, nemegyszer a külső környezet ellenében voltak is bizonyos törekvések. A vállalati belső korszerűsödés egyik alapvető feltétele tehát a reformfolyamat következetes megvalósítása, azaz az állami beavatkozás bürokratikus vonásainak leépítése, a piaci viszonyok érvényesülésének elősegítése, a vállalati vagyon önszervező, önirányító képességének kibontakoztatása. A vállalati megújhodás természetesen nem lehet öncélú követelményként támasztható vele szemben, hogy legyen képes a külső környezeti hatásokat a vállalatra transzponálni, legyen képes hatékonyan szolgálni a vállalaton belüli együttműködést, legyen nyilt és legyen emberközpontú. Ahogy a gazdaság egészére igaz, hogy részfeladatok megoldása nem hoz igazi eredményt, úgy a vállalaton belüli reformnak is átfogónak kell lennie, s az is igaz, hogy a forma önmagában nem tesz korszerűvé: a belső reform is csak akkor éri el a célját, ha a termelő szervezet maga is célszerű. Itt is az alapépítmény a meghatározó; annak hiányát nem pótolhatja semmilyen korszerű irányítási szervezet. A termelő szervezet célszerűségét pedig a termékkel lehet minősíteni: eladhatóságával, jövedelmezőségével, igény kielégítésével, stb. A belső irányítás, a belső koordinációs kapcsolatok eszközeit alapvetően két csoportba oszthatjuk, ún. „kemény" és „lágy” formákra. A „kemény" eszközök közé sorolandók a szabályzatokba foglalható részét képezik, a szervezeti felépítésnek: ám a jelenleg domináló lineáris, soklépcsős, elkülönült döntési szintekkel jellemezhető szervezetet szükséges felváltani olyanokkal, melyek jobban szolgálják a vállalati stratégiát. „Ha egy vállalat nem tudja, hogy hova akar eljutni, annak teljesen mindegy, hogy melyik utat választja" — mondta dr. Szűcs Pál. Ám,- ha tudja, akkor az eszközrendszerben nem hagyhatja figyelmen kívül, a „lágy", azaz az emberi tényezők szerepét, az egyéni motivációkat, kapcsolatokat, érdekeket. László Gyula, a JPTE docense ezekkel a belső érdekeltségi rendszerekkel foglalkozott előadásában: „a belső elosztás kulcsszava a sokszínűség". E sokszínűségnek alapvetően három összetevője van, az egyik a teljesítményt honorálja, a második a részvételre épít, a harmadik pedig a belső vállalkozásra, a dolgozói magatartásnak megfelelően. A teljesítménycentrikus érdekeltségnek nagy hagyományai vannak, főképpen a tőkés országokban, egyúttal már messze nem jelenthet egyedül üdvözítő megoldást. Hátránya ugyanis, hogy eredeti céljával ellentétben kialakít egyfajta tel - jesítményvisszatarlást, mint alkuolapot, másrészt csak a „bérmunkástudatú" dolgozónak felel meg. Mivel a tőketulajdonon és a profitérdeken alapul a munkást nem teszi érdekeltté a tőkehozadékban. Sok esetben felesleges is, hiszen nem kell mindenütt többet termelni, sőt kártékony: ha például rugalmasan kell alkalmazkodni a piachoz, s sokszor kell munkafázist változtatni, az nem találkozik a teljesítményösztönzésben részesülő érdekével. Az ösztönzésben ezért lesz egyre nagyobb a „részvételi" teljesítményösztönzés aránya: a dolgozó azonosulva a vállalati filozófiával és célokkal, tulajdonosi funkciókra tesz szert: együtt sír és együtt nevet a vállalattal. A harmadik ösztönzési forma az „individumokra” épít, azokra, akik saját koncepciójuk szerint tudnak dolgozni: a vállalaton belüli önálló vállalkozókról van szó, akik termékre, feladatra stb. vállalkoznak mégha torozott céljuk érdekében, egyénileg vagy csoportosan. A gazdasági reformfolyamat részévé tartozó bérreform — hangsúlyozta az előadó, —, tehát akkor éri el a célját, ha valamennyi típusú dolgozónak megtalálja a hozzá illő ösztönzési formát. Végezetül Irimi Sándor, a Pécsi Dohánygyár igazgatója és munkatársai ismertették saját törekvéseiket. Az igazgató megerősítette az elmélet felismerését: a teljesítménybérben dolgozók mindent jól elvégeznek, ami munkakörükbe tartozik, s amit megfizetnek — de csak azt. Erősödött a bérmunkástudat, azaz egyre elérhetetlenebbé vált a tulajdonosi tudat kialakulása. Sem a munkaverseny, sem a törzsgárdamozaalom, de még a nyereségérdekeltség sem váltotta be ezen a téren a reményeket, ezért is hozták létre, kísérleti jelleggel az ún. „tulajdonosi kört”, melynek tagjai rendszeres önértékeléssel és a kör erre a feladatra megválasztott minősítő bizottságával alakítják magukban a tulajdonosi gondolatokat, viselkedésformákat. A „tulajdonosság” mértékét nemcsak erkölcsileg ismerik el, hanem prémiummal is díjazzák. B. L. 1988. március 19., szombat HÉTVÉGE
