Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-13 / 72. szám
Francia király: Faludy László Panoráma Jegyzőkönyv videón Herbert Ross: Jegyzőkönyv címmel rendezett videófilmet, melyben a korrupció elleni harcot a komédia műfajában mutatja be. Női főszerepét, egy SIKER Nem tagadom, mióta ismerem, kiváncsivá tett: milyen lehet Faludy László a János vitéz Francia, király szerepében? Hogyan értelmezi, mit — vagy kit — hoz felszínre szereplehetőségeiből? Ezt a szerepet sokféleképp el lehet játszani. Értelmezni azonban csak kétféleképp, amolyan vagy-vagy módon. A Francia király ugyanis rendkívül hálós szerep. S ez a hálás jelző idézőjelek közt értendő is lehet... Mert ezen múlik a lényege. Dramaturgiai szempontból a Francia király voltaképp epizódfigura. Mégis - nagy lehetőségeket rejtő - főszerepnek tekintette, ritka kivétellel, szinte mindenki. Rát- kay Mártontól nagy nevű művészek hosszú sora versenyzett, hogy megkaphassa. hogy legalább egyszer eljótszhassa. Mert a közönséget itt valóban percekig fogva tarthatja a színész. Némajátékkal, sziporkázó ötletek özönével, rögtönzésekkel. Igaz, von ennek varázsa: eljátszani a gügye királyt, aki azt énekli első sanzonjában, hogy „Híres volt a lovasságom / Hitesebb a szamárságom ..." - s a közönség dől a kacagástól. Igaz, a mese, a daljáték egész menete megrogy- gyan ilyenkor; igaz, kicsit öncélú (önző?) ez a játék, hiszen a többi, az egész rovására történik. Faludy Lászlót, a János vitéz péntek esti premierjén láttam Francia királyként. A konvencionális bohózati stílusú felfogással ellentétben ő egészen más valamire vállalkozott. Egy árnyalt, mélyebb humorral kimunkált, emberarcú, egy tekintélynélküli, fáradt öreg királyt állít elénk, aki esendőségében megkapó; azt, akinek „öröme gyér / s akár a fűszeressel is cserél..Belefáradt az országlásba, nyűgös, unja az egészet, — hagyják már egyszer kialudni magát! . .. Kedves ötlete a fehér sámli, amit mindenüvé magával cipel; a „fele koronája" s ahogyan belekukucskál a huszármente ujjába, gondolván, félkarú szegény ... De trónja a „suf- ni"-ban, egy kerti napernyő alatt, ahová félrevonul jelenete után. Magyarán: nem akasztja meg, nincs jelen - hagyja továbbgördülni a bájos mesejátékot. Faludy humorművészete mindannyiunk előtt ismert. Sok mindent csinálhatna itt ő is; „ripizhetne" is, a közönség megbocsátaná neki. Ehelyett egy más, mélyebb - emberi vonásról is - meggyőz bennünket: a lemondás művészetéről... * Egyébként a húszas évek- elején 14 évesen játszott először a János vitézben, az Aradi Városi Színház előadásának gyermekszínházi Faludy László a János vitézben változatában, és természetesen magyarul. (Akkor még lehetett. ..) W. E. Szakcsi Lakatos Béla, Vasvári Pál, Csepregi Gyula, Jávor Vilmos Läufer László felvételei A Magyar Jazz Quartett Beszélgetés Szakcsi Lakatés Bélával „afféle nőt” Goldie Hawn (képünkön) alakítja. A filmnek a héten vált a világpremierje, vagyis akkor került a kereskedelembe. • Ikoncsempészet Veronában Az olasz rendőrség 100 görögkeleti ikont foglalt le. A Szovjetunióból kicsempészett műalkotások értéke több mint 150 millió forintnak felel meg. A zsákmányt egy veronai parkolóházban egy nyugatnémet rendszámú kocsiban, bőröndbe rejtve találták meg. Szelídített expresszionizmus Nyugat-európai körúton mutatja be műsorát Stephen Petronio New York-i balett együttese. A német nyelvterület kritikusai sze- rint: művészetük megszelídített expresszionizmus és egyáltalán nem újdonság. AIDS a színpadon Az osztrák AIDS-segély szervezet és a Wiener Ensemble nevű bécsi színházi csoport együttműködésével színpadi mű révén is küzdenek az AIDS-betegség elllen. Larry Kramer: Normál szív című, ilyen tárgyú darabját a bécsi technikai múzeum előadótermében játsszák. Enyhén kopaszodó, pocakos úr ujjai gördülnek a zongorán, egy másik, jól fésült, ősz haj- koronájú férfi a dobok mögött, tömött bajszú fiatalember a bőgő nyakát szorongatva, és egy bozontoshajú, mosolygós srác kedvenc hangszerével, a szaxofonnal. Szemben velük I pedig az egy ritmusra izgő- mozgó közönség. Mert jazzt hallgatni nyugodtan ülve csaknem képtelenség. Ez volt a felállás a hét elején Pécsett, az Ifjúsági Házban, és mint már oly sokszor, a recept most is bevált. A kezdeti technikai malőr ellenére hamar a közönség szívébe lopták magukat a Magyar Jazz I Quartett tagjai — Szakcsi Laka fos Béla, Jávori Vilmos, Vasvári Pál és Csepregi Gyula. A koncert utón, az immár csaknem két éve együtt játszó, európai hírű zenészekből ösz- szeóllt együttes meghatározó egyéniségével, Szakcsi Lakatos Bélával beszélgettem. — Svájcban muzsikáltunk legutóbb, a közeljövőben pedig egy NSZK meghívásnak teszünk eleget. De előtte még a Budapesti Tavaszi Fesztiválon lesz néhány^fellépésünk — válaszolt o zenész honnan és hová kérdésemre, — majd mindjárt hozzá is tette — sajnos, ez a gyakorlat, hogy külföldön szinte többet játszunk, mint idehaza. Kevés a pénz a jazz- re, hazai meghívás csak elvétve akad, ezért sok helyen még azt sem tudják, mi az, amit játszunk. — Akkor arra kérem, erről is beszéljen! — Pontosan a nagyobb tömegek megmozgatása érdekében hajlottunk el a jazz po- pulárisabb, dallamosabb ága, a new age (új korszak) felé. Mai koncertünkön is szinte kivétel nélkül ilyen számokat játszottunk. — Önök Magyarországon a legjobbak, ezért lett Magyar Jazz Quartett az együttes neve? — A jazzben nincs ilyen, hogy legjobb. Jók vagyunk, és kész. A nevünket pedig a rádióban találta ki valaki, az első szereplésünk előtt. — Ennyi idő és ennyi eredmény, siker elérése után, ami az ön nevéhez is fűződik, mi az, ami tovább viszi, motiválja a jazz muzsikust? — A fejlődésnek két útja van. Egyrészt a jazz nagyjaitól lehet nagyon sokat tanulni, másrészt pedig a komolyzenével —, amiből végül is táplálkozik a műfaj —, kell rengeteget foglalkozni. Legutóbbi amerikai utam alkalmával meglepődve hallottam, hogy a mai jazz egyik legnagyobb alakja Chick Corea annak idején Bernsteinnél tanult. Természetesen mindkét út igen időigényes, a fejlődés nem megy csak úgy máról holnapra. Van ennek halára? — Amíg teljesen ki nem ég az ember, addig mindig képes megújulni. Én a kiégés ellen folyamatos akkumulálódással igyekszem védekezni. Napi 8 —10 órát, de van, hogy többet foglalkozom a zenével. Az elért eredmények, a cím megtartása érdekében sok áldozatra képes az ember. Ezért nagyon fontos a folyamatos fel- töltődés. — Honnan meríti az erőt hozzá? — Nagyon szeretem a zenét . . . Kaszás Endre — Radio mellett... Az orvosok — hallom a rádióból — megvizsgáltak olyan fiatalokat, akik rendszeresen járnak diszkóba és elég sűrűn látogatják a rock-koncerteket: a gyerekek zöme kezdődő halláskárosodásban szenvednek. A szakemberek a 40 decibel hangerősséget tartják egészen elviselhetőnek, ám ha ez az érték 85 decibel fölé emelkedik, hosszú időtartam után már a károsodás tünetei tapasztalhatók. Van egy hangszint, amelyet „dörej"-erőssé- gűnek tartanak, gondolom, ágyú vagy lövésdörejről van szó ez esetben. Nos, ez már 100 decibel fölött érzékelhető és gondolom, már fájdalmat is okoz. Mit gondolnak, hány decibelt mérnek a diszkóban? Száz-száztízet, sőt, a rock-koncertek hangereje eléri a 120 decibelt. A műsor során valaki — eléggé bátortalanul - megjegyezte, hogy talán be kellene tiltani a 100 decibel fölött zajt csapó koncerteket és diszkózenét. Én általában semmiféle tiltásnak nem vagyok híve — csak kivételes esetekben —, de ez az ötlet még értelmetlen is. Mert nincs az a rockzenekar, amely ha megvadul, lehalkítja hangját csak azért, mert valaki - mondjuk egy ellenőr - a kezében levő műszerrel integetve „álljt" parancsol, miután átlépték a 100 decibeles felső határt. Különben is mérte-e már valaki a focimeccseken tapasztalható roppant hangerőt, vagy esetleg családi esteken, pincebulikon nótózó (nótázó? üvöltő!) felnőttek „magyarnóta- estjének" fárasztó hangenergiáját? Na ugye?. Az már inkább baj, hogy a szórakozóhelyek muzsikusai is már — szinte kivétel nélkül — erősítőkkel bömbölik tele a termet Decibel- természetesen az előírt 50 percen át - és addig még a legtávolabbi ponton ülő vendégek sem értik egymás szavát. A közelmúltban — egy nemrég megnyílt pécsi presszó vezetője — azt mondta, szeretne valami szolid zenét meghonosítani boltjában, olyan zenét, amely mellett beszélget-' ni, társalogni is lehet, anélkül, hogy az embernek még álmában is zúgna a füle. Erre a célra legjobb lenne a már régen bevált hangszer, a zongora, mikrofon és erősítő nélkül. Ez nem megy. Sajnos, az „egyszemélyes" zenekar is elektromos orgona, ami erősítő nélkül nem is szól. És várható, hogy az orgonista még énekel is — mikrofonba. A kör bezárult. A hajdani kis zenés cukrászdáknak befellegzett; szolid hangerejüket nem mérhetjük decibellel. Akkor pedig minek? Isten bizony, nem hoznám szóba a narancsot, hiszen — iha hinni lehet — már úton van valahol a húsvéti szállítmány, és különben is lefutott téma. Emlékezhetünk ró, hogy a téten — amíg' az ünnepek előtt vártuk a déligyümölcsöt — egy narancs-szállító vagon, vagy vagonok, céltalanul bolyongtak az ország vasútjain, és mire megérkezett — kéthetes késéssel - a célállomásra, és mire kikerült a fővárosi vásárcsarnokokba, ismét valami manipuláció révén a szállítmány elrohadt, meg- penészedett. Emlékezetem szerint 770 tonna narancs és ananász került a szemétbe. Nyilatkozott a miniszterhelyettes, majd még többen mások is, hogy a felelősségrevonás nem marad el. Nos, a napokban egy főosztályvezető ezt nyilatkozta a rádió riporterének: sokkal nagyobb kár éri a népgazdaságot a zöldség- és gyümölcsfronton, például almában is, mint a narancs, csak hát azok kevésbé egzotikus termékek, és a sajtó is kevesebbet, foglalkozik velük, mint például a naranccsal. Tehát ismét az újságírókon veri el valaki a port. Minek foglalkoznak annyit a naranccsal?! Amikor elrohad más is. Érdekes fordulat: nyáron ugyonígy kifogásolta valaki a rádióban a málnával kapcsolatosan azokat a sajtó- és rá- dióhireket, amelyek a nyilvánosság elé tárták a felvásárlási spekulációkat, meg hogy nagy rakomány málna tönkrement, meg hogy — tavalyelőtt — almahegyek rohadtak el Szabolcsban, más időben ugyanígy rohadt el vagonszámra a káposzta. De az újságírók dühítették fel a tökne- get is, amikor háromnapos ünnep előtt elfogyott a kenyér. . . satöbbi. Kíváncsi vagyok, mit találnak ki megint raz újságírók húsvét környékén .. . Eles anyanyelvűnk A keleti kényelem jelszava: nem hajt a tatár. * Nem a barométer felelős az időjárásért.' * A leiki süketnémák is mutogatnak. Egymásra! * Ördögi körben kell csak igazán angyali türelem. * Egy számítógép nem kezdheti azzal: ha emlékezetem nem csal .. . * Olykor a vérnyomás is szólásra emelkedik. * Hervadó szolgáltatás mellett virágzik az ellenszolgáltatás. * Környezetbarát rovarirtó, omi a légynek se árt. * Ha az árat elszabtad, ne a bért stoppold! * Jobb, ha az utolsó szó a tiéd, mint az első mondat. Kerekes László Világjáró — a világjáróknak Japánról közöl érdekes ösz- szeállítást a Világjáró című magazin legújabb száma, amelyben a japán gazdasági csoda titkáról, a „shima szellemről”, és az autós szokásokról épp úgy olvashatunk, mint a kimonóról és a teaszertartásról. A százoldőlos és több mint száz színes fotóval illusztrált kiadvány riportot közöl a transzkanadai vasútról, a zsiráfnyakú burmai nőkről, Zan- zibórról, Nepálról, Ady Endre városáról. Nagyváradról, a pozsonyi Robinsonról, egy szibériai .tigrisvadászatról, a riói szamba iskolákról, a „királynő küldönceiről" és sok más „világjáró” témáról. A rejtvények megfejtői között egy Japánba szóló utazást, egy Fekete-tengeri hajóutat és egy kétszemélyes közép-ázsiai utazást sorsolnak ki. vasamapi
