Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-20 / 50. szám

HÉTVÉGE Ki beszél itt moziról? Erotikus jelenetekben bővelkedő filmet nézünk a mozi esti előadá­sán. Körülöttünk tizenéves gyere­kek, az indiánfilmek közönsége kí­séri elismerő csettintgetéssel, fel­feltörő hangorkánnal a jelenete­ket. Amikor nem történik „semmi érdekes” a filmvásznon, hangosan beszélgetnek. Aztán ismét szakértő megjegyzéseket fűznek a látottak­hoz. Legmegdöbbentőbb, amikor egy tolókocsis ember tűnik fel a vásznon —, a közönség felszaba­dult kacagácban tör ki . . . A film végeztével kocsiba ülnek, motorra pattannak és elviharzanak. Hét esztendőn keresztül éltem, dolgoztam ezzel a korosztállyal, a tizennégy—tizennyolc évesekkel. Ügy gondoltam még nemrég is. hogy nekem nem tudnak meglepetést sze­rezni. Nos, tudnak. Ámulva figyelem őket, a nagylét­számú korosztályt, akiket édesany­juk gyesen nevelt három évig —, ha megengedhette magának —. majd jöttek a túlzsúfolt óvodák, iskolák. Ezek a gyerekek most kö­zépiskolások, és maholnap sokan lesznek közülük, akik hiába keres­nek munkát. Pedig ez végre egy generáció, amely nogylétszámú. Ha­nem róluk nyilatkozza az illetékes, hogy „gond van”, a beiskolázásuk­kal, a képzésükkel, az elhelyezke­désükkel. Ok azok, akikkel apuka, anyuka —, ha nem vált el egymás­tól, de akkor főként — keveset tu­dott foglalkozni. Mert hajtani kel­lett. Lakásért, megélhetésért. És ahol nem voltak létgondok, ott nem könyvből, tanulásból kellett a több, hanem kismotort, videót, nap­rakészen divatos öltözéket kellett venni. És nemcsak a szülők nem értek rá velük foglalkozni, hanem az intézmények sem, mert azokban reformok, kísérletek zajlottak és ki­próbálták a gyerekek kreativitását. Na nem is ez utóbbival van baj, hanem inkább a testi-lelki erőnlé­tükkel, a helytállásukkal. Olvasási és szövegmegértési felmérésekben a nemzetközi mezőny végén szoktunk kullogni Európában . . . A nevelés-oktatás, egyáltalán a kultúra nálunk mindig is marad­ványelven részesült az általunk megtermelt javakból. Mondjam azt, hogy meg is látszik rajtunk? A gaz­daságunkon is. Nem mondom, mert látszik. Ezt a butikelegancia sem tudja eltakarni. E szegénység foly­tán oktatják ma e nagylétszámú korosztályt pincében, padláson, még kazánházban is. A maradvány maradványait fölélt ágazat most la­tolgatja az utolsó szakkörök felszá­molását, melyekben még volt, aki videón kívül humán kultúrát is köz­vetített a gyerekeknek. Van, ahol a gazdag állományú községi könyvtár bezárásán is felvetette az „illeté­kes". Nem éri meg — hangzik a bűvszó azok szájából, akik akkor sem tudtak gazdálkodni, mikor volt miből. Pedig most már rég nemcsok a pénzről van szó. ötezer gyerek született az elmúlt évben Baranyában. (A Statisztikai Hivatal jelentése az 1-es, 3-as oldalon.) Lakásonként 180 ezer forintos telekár A malomi városrész helyszinrajza Megfizethető lesz-e Malom? Vannak-e még szabad telkek Mólomban? A kisajátítások után néhány telek maradt csak magántulaj­donban, a Felső utcában. Itt magánerőből alakítanak ki tel­keket, szervezik mór a közmű­társulatokat, s majd a kiépített alapközművekre ráköthet a la­kosság. A Vll-es szerkezeti egy­ségben, a Fáy András utcától délre eső területet a kötvénye­seknek tartják fenn, s mindösz- sze a Mólomtól délre eső ré­szen van még szabad, közmű- vesítetlen terület. A közművesített telkek elkel­tek a tanács által meghirde­tett pályázaton. Az Illyés Gyula és a Gálovics György utcában a BÉV, a Csatlós János, a Kö­nig József és a Pataki István utcák karéjában pedig az OTP nyerte el, illetve vásárolta meg pályázat útján a közművesített telkeket. A legutóbbi, februári „teleklicitnél” az OTP nyert, telkenként 180 ezer frintos ajánlatával. — 175 ezer forintig elment a BÉV is, de mi rátettünk még öt­ezret telkenként — mondja Szabados Attiláné, az OTP Baranya Megyei Igazgatósága lakásértékesítési osztályának vezetője. — Az így elnyert, s megvásárolt területeken a Csatlós János, a König József és a Pataki István utcákban 226 lakás építését tervezzük. Egyelőre még tervek és kivite­lező nincs, versenytárgyalást hirdetünk majd. — Természetesen licitált te­lekár is beleszámít majd az OTP által értékesített lakások árába? — Igen. A közművesítés költ­ségei emelkedtek, a régebbi 70 ezer forintos lakásonkénti térítésből a tanács a költsé­geknek csak egy töredékét tudta fedezni. Ekkor még a tanács is magasabb: 70—30, illetve 80—20 százalék arány­ban tartotta fenn magának a vevőkijelölési jogot. Ma, a pályázat útján meghirdetett telkekért nem sok a lakáson­kénti 180 ezer forint ahhoz viszonyítva, hogy a reális, a tényleges költségeket fedező ár körülbelül 290—300 ezer forint lenne. A cél, hogy az új vállalkozási formákban mi­nőségi lakások épüljenek. Ter­mészetesen a tanács is csök­kentette —, mintegy 50 száza­lékra — a felépült lakásokra ” fenntartott vevőkijelölési jo­got, mert nem biztos, hogy a lakásigénylők az új árakon is meg tudják majd vásárolni a lakásokat. — Menyibe kerül majd egy lakás Mólomban? — Egyelőre árat nem tudunk mondani. A Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat 1988. szep­tember 1. és december 31. kö­zött tervezi a saját kivitelezés­ben épült, saját értékesitésű lakások átadását. A korábbi gyakorlat az volt, hogy meg­bízás alapján épültek a la­kások, amelyet átadtak az GTP-nek értékesítésre. Most a vállalat megvásárolja a köz­művesített területet, felépíti a lakásokat, és maga értékesí­ti. A közművesített telkekért különböző árakat fizettek. A legkorábban megszerzett telke­kért lakásonként 70 ezer fo­rintot, majd 130 ezret, később pedig a 150 ezer forintos aján­latukkal sem tudtak telket vá­sárolni a tanácstól. — Az általunk megpályázott telkeket az OTP nyerte el ma­gasabb árajánlatával — mond­ja dr. Bilonka Béla, jogtaná­csos. — Idén az Illyés Gyula utca déli részén 86 lakást épí­tünk. IM-es — feszített vázas, vasbetonszerkezetes tech­nológiával. Ezek 14—15 laká­sos, magastetős, kis társas- házak lesznek A Gálovics György utcában 56 hagyomá­nyos panellakást építünk, de a korábbi típusterveket átdol­goztuk, s igyekeztünk alkal­mazkodni az új igényekhez. Az újdonság a lakás belső alap­rajzi elrendezése lesz, amelyet a vevők igényei szerint alakí­tunk ki. A lakószobák egymás­hoz viszonyított arányát és szá­mát tehát lehet módosítani az egyedi igényeknek megfele­lően, a válaszfalak variálásá­val. — Milyen áron és formában fogják értékesíteni az új la­kásokat? — Ez a legnehezebb kérdés. Tavaly négyzetméterenként 17 500 forintba kerültek az OTP által értékesített lakások. En­nél kevesebb nem lehet, s fi­gyelembe kell venni azt is, hogy az építőiparnak ma már minden drágább. A lákósok eladási árát kizárólag a piac szabályozza, s a szabad árfor­mában a felső határt az ab­szolút fizetőképesség határoz-' za meg. Végleges árat csak márciusban mondhatunk. Az általunk épített lakások 70 százalékára a tanács vevőki­jelölési jogot tartott fenn, s a fennmaradó 30 százalékot hir­detjük meg. Szervezés alatt áll a BÉV értékesítési irodája. Márciusban hirdetjük meg azokat a lakásokat, amelyek átadását szeptember—decem­ber között tervezzük. Ha több igénylő lesz egy lakásra, akkor majd az értékesítési bi­zottság dönt. Természetesen a legtöbb készpénzt ígérő fogja elnyerni a lakást. Nemcsak az odaítélés feltételeit hirdetjük meg, hanem azt is, hogy ki és milyen indoklással kapta meg a lakást. Marton Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom