Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-31 / 30. szám
Panoráma Teniszbajnokból Shakespeare-hősnő Szigligeti Ede, a magyar színjátszás nagymestere szórakoztatta tegnap este a tévénéző milliókat Kardos G. György forgatókönyvének révén, o „Fenn az ernyő, nincsen kas" megtévésített változatával. Schütz llával beültünk a pesti Anna-bár- ba, hiszen a sajtó a tévéjátékot elővetitésen láthatja, ő pedig játszott benne. Kicsit kiszökött a Madách Kamaraszínházból és végigsiettünk a januári tavasz Váci utcáján. A naivitásukban is szép emberi sorsok és meg- ejtően komikus szerepek egyéni alakitóját Rétiné- ről, tegnap esti szerepéről faggattam: — Az eredeti színműben nincsen benne Rétiné, akit alakit, sem Viziné?! — Kardos G. György írta most bele, talán, hogy kicsit színesebb és főképp jellemzőbb legyen o „Fenn az ernyő, nincsen kas" emberforgataga, mélyebb a tórsada- lomrajza.- Miért? Eredetileg nem volt elég színes? — Dehogynem, hiszen a lányok másfélszóz éve nemcsak maguk mentek a bálba, mint most o diszkóba, hanem báloztatás ürügyén összegyűlt egy város, mindenki ott volt. aki számított valamit és pletykóztak is. De társadalmilag eltérő korokban azonos ,női tulajdonságok élnek. A pletyka, például Szigligeti Ede korában a polgárság időtöltése is volt, a mai asszonyok azonban aligha a túl sok szabadidő következtében, de ugyanolyan lendülettel és meggondolatlansággal pletykálnak. — Ez tényleg kortalon jelenség. De miből táplálkozhat a pletykába oltott önki— Általában olyan fajta nők, és néha férfiak, kiélése a pletyka, okik sosem csináltak semmi értékeset az életben, semmi kiválót, feltűnőt, csak szürke, jelentéktelen emberek maradtak és saját jelentéktelenségüket nem képesek elviselni. Egy kizárólag a főzőkanálnak és az öltözködésnek élő asz- szony például kijelenti, hogy Einstein egy hülye volt. Vagyis, ha nem dörgölődz- ködhetnek hozzá, akkor a náluk értékesebb embert nem képesek elviselni. Kiválasztják annak legrosszabb tulajdonságát, esetét, azt felnagyítják, vagy hazudnak róla ilyent. Közben ezt úgy élik meg, hogy a náluk különb embert most a földbe taposták és sikerélményük támad. A másik pletyka általában ugyancsak kisebbrendűségi érzésből fakad: az irigység!- A tegnap esti tévéjátékba beleírt két új nőalak, Rétiné és Viziné miért jó barátnők, ha mindketten egymással szemben is rosszin- dulatúak, pletykások?- Dehogy jó barátnők! De összeköti őket a félelem, mert mindegyik fél a másiknak a szájától.- Von egy jó tippje a pletyka elleni védekezésre? A válasz egy schützilás nevetés, mintha Rétiné lelépett volna kicsit a képernyőről, visszaváltozott volna Schütz llává, hogy megigyon az Annában egy hamar kávét és telefonon még lapzárta előtt a szerkesztőségbe érjen ez az írás. Földessy Dénes eles? ft pletyka lélektana? Schütz Ha a tegnap esti szerepéről A hangszerkészítő műhelyében Szépen szól a töröksíp Furulya a Muzsikásnak, hegedű a gyereknek Tiszta Amerika Filmbemutatók áprilisig MireiUe Dióul, a képünkön látható párizsi színésznő, két évig nem kapott jelentős szerepet. Múlt héten azonban megnyert egy kerületi tenisz- bajnokságot, a francia főváros sajtója felkapta nevét, s februárban már próbálja Shakespeare egyik legszebb nőalakjának, Capulet Júliának szerepét Marseilles-ben. Kéttucat Kékszakállú Egy nemzetközi színházi statisztika szerint Bartók: A kékszakállú herceg vára című operáját 1986-ban a világ huszonnégv operaszínpadán játszották. Finn rockénekesnő David Coverdale, a Whites- nake keményrock együttes tagja, rockfilmet rendez. Főszereplője, az énekesnőt alakító finn Towny Kitaen, aki ezzel az első finn rocksztárnő lett. Fellini Felliniről Federico Fellini 1986-ban önéletrajzi filmet rendezett Amerika címmel. Az 1940-ben, első Cinecitta-beli munkájával kezdődő történetben, felesége, Giulietta Masina kivételével szinte minden filmjének szereplője játszik, így Anita Ek- berg és Mastroianni. Operatőr: Tonio Delli Colli. Zeneszerző: Nicolo Piovani. Az ,,Amerika" Franciaországban került a moziközönség sikerlistájának élére: másfélmillió néző látta. Por, fűrészpor, forgács borít mindent ebben a két szobában: a szép régi cserépkályhát, a rakás rönkfát és a már méretre vágott, furulyának való cseresznyefát. A szürkeségből valósággal előragyognak az asztallapra állított szép töröksípok és egy fából készült, barokk formákat idéző bonbonniére. Türk István népi hangszerkészítő mester, pécsi műhelyében vagyunk. A pécsi lételepedést mozgalmas, mondhatnánk romantikus évek előzték meg.- Rada Lukács műhelyében tanultam a faesztergályos szakmát — mondja Türk István. — Jónevű mester volt, híres pank- rátor és szabadkőműves. Nehezen találtam meg azt a munkát, ami az ízlésemnek megfelel: voltam piaci rakodó, újságárus, forogtam kofáknak tejfölös kanalat — öt évig mászkáltam az országban. S mert az volt a mániám, hogy a fát „a kezdettől a végéig" megismerjem, dolgoztam erdészetben is: Apátvarasdon vettem házat. Tíz évvel ezelőtt Luka- fán, a fiatal népművészek stúdiója adott ösztönzést arra, hogy hangszert csináljak: először magamnak, aztán másnak is. Az első furulyát a Muzsikás együttesnek adtam, később ifjú Csoóri Sándorral dudát készítettünk: föllapoztuk a szak- irodalmat, és megkerestünk minden élő dudást. Az ember ennyi idő után személyes ismeretségbe kerül a szerszámaival. Egy múlt századbéli, az életfa motívumaival díszített fejszefej csak dísz a polcon, de az 1928-ban készült homorú kést már húsz éve ismeri és használja Türk István: két centit kopott azóta. Ez a mesterség nem kíván sok és bonyolult szerszámot, („a régiek már bebizonyították, hogy egy cigányfúróval és bicskával mindent meg lehet csinálni — magam is megéltem hosszú ideig egy fejszével és egy kanólfaragó bicskával"), de ezeknek az egyszerű szerszámoknak kiváló anyagból kell lenniük. A rapidacélt csak egy debreceni mester tudja kovácsolni: odautazik a fafaragók többsége, hogy aztán maga alakítsa tovább szerszámait. S néha vállára vegye a fejszét, és kivágja az éppen adódó szilva-, körte-, almafákat - ebből lesz a furulya, töröksip. A Rákóczi úti műhelyből a Népi Iparművészeti Tanács közvetítésével kerülnek a hangszerek a zenekarokhoz és a népművészeti boltokba. A Vuji- csics-együttesben, a Muzsikásban, a Vízin Antus-zenekarban szólnak Türk István sípjai, furulyái, s néhány tekerőlant, számos duda is kikerült a keze alól. A budapesti Váci úti boltból külföldi turisták viszik magukkal a magyar népi hangszereket. Az árun ott a zsűriszám és a mester neve: Türk István gyakran kapott külföldről elismerő, érdeklődő leveleket. Duda ma már ritkábban készül: lassú és bonyolult munka, hiszen ilyenkor a birkát is a mester nyúzza, nemcsak a sípot faragja. Türk István most a fiának készített egy hegedűt: hároméves, mór elkezdte a tanulást. Min dolgozik most? Húsz éve gyűjti a statisztikai adatokat a hangszerekről, most a hangszercsoportok tervezésének matematikai modelljét szeretné kidolgozni. És tanul németül, hogy hozzáférjen a külföld: szakirodalomhoz. G. T. Mindenki megkaphatja a neki tetszőt: az idei filmbemutatók kedvében járnak szinte mindenkinek, s nem is akármilyen színvonalon. Ha csak az első négy hónap bemutatóit nézzük — hiszen csak később jön például a Szakasz —, most verik szét a mozikat a Kobráért (az antihumánus-, a kegyetlenségpártiaknak), de jön jövő héten már a Betty Blue azoknak, kik meghatódni is szeretnek. A harmadik világ társadalmi drámáira fogékonyak a brazil Börtönemlékekre váltanak jegyet, a nem kis számú Gothár Péíer-rajongók- nak meg rövidesen itt a Tiszta Amerika. Filmforgalmazásunk tehát, majd tiszta Amerika, sót annál tcbb — hiszen nem valószínű, hogy ott annyi magyar, román, kubai, NDK-beli és szovjet filmet játszanának egy év alatt, mint itt 4 hónap alatt. S ezen ne tessenek mosolyogni: láthatjuk például annak az Andrej Tarkovszkijnak az Áldozathozatal című filmjét, oki soha nem tagadta meg hazáját, noha ezt a filmjét Olaszországban készítette, nem sokkal tragikus halála előtt. De nem lesz érdektelen a peresztrojka és a glasznoszty híveinek a Kígyóvadász című szovjet film sem. Jó amerikai hagyományok szerint A Nílus gyöngyében is le fog lepleződni a gonosz, s noha ezt tudjuk előre, sokan meg fogjuk váltani a jegyet a krimikedvelők közül. Aki meg a kinai változásokra is fogékony, az A vér mindig fórrá című filmet sem hagyja ki. Jó szórakozásnak és izgalomnak Ígérkezik a Feltámad a Vadnyugat című sci-fi (!) western. Sci-fiben nem fogunk szűkölködni: márciusban jön Az utolsó csillagharcos, áprilisban az NSZK-beli Világautó, a francia Élethalálharc, az amerikai A bolygó neve: Halál (A nyolcadik utas: a Halál folytatása - rém izgi ez is). Aki színészek miatt megy moziba, az láthatja Hanna Schygullát és Marcello Mas- troiannit (Sándor Pál Miss Arizonájában), Michael Caine-1, Michael Douglast, Yul Bryn- nert, Uv LHImant, Philippe Noire-t, Bemard Bliert, Chate- rina Deneuve-1, Jean Paul Bel- mondót, Fernandó Reyt, Woody Allent és Alain Delont (ez utóbbi kettő saját maga is rendezte filmjét). Steven Spielberg most egy néger család negyven évéről forgatott filmjét látjuk Biborszin címmel. S persze a gyerekek! Nekik Lolka és Bolka, Szeleburdi vakáció, Asterix tizenkét próbája az Egy tájiutó tévelygései, a Rém-mese, s nem utolsósorban a Mosolyogj már, te gyerek! S gondolom, a gyerekek közül kerülnek ki legtöbben a kung-fu-rajongók: nekik Jackie Channal a Rendőrtörténet. Védelmezni a fogyasztót... Rádió mellett... Csak azt próbálja meg va- gyakran egészen komoly — Jaki, hogy szidja előttem az 'összegeket, és a maradék még Árhivatalt (mögöttem sem!), a fenntartáshoz sem nagyon majd azt mondom neki: „Ál- elegendő. A Hivatal viszont lítsd le magad, egy szót sem!" úgy gondolta, hogy ha négy- Mert a rádió beszámolt némely pesti múzeum és állandó kiállítás nem éppen népszerű kezdeményezéséről, miszerint tervezték a belépődíjak emelését, hivatkozva erre meg arra. Eddig 3—5 forintot kértek az ajtóban, és úgy gondolták, hogy megemelik 12—20 forintra, mondván, ebből már jobban ki lehet jönni. Az Árhivatal azonban intézkedett: nem járult hozzá a belépődíjak változásához. Nem vagyok persze kárörvendő: teljes őszinteséggel átérzem az említett kulturális intézmények gondját-baját, főként most, amikor a költségvetésekből szorgalmasan lecsípkednek — elején, amikor kiderült, hogy a gyermek- és bakfisholmik ára milyen mértékben emelkedik. (Hogy úgy mondjam: mértéktelenül.) Úgyannyira, hogy egyes felsőruházati termékek ára meghaladta az azonos cikkcsoportba tortozó felnőtt ruhák áráj is. Erre már felfigyeltek magas szinten is, körülbelül ott, ahol az árrendezést meghatározták, és figyelmeztették a kereskedelmet, hogy vizsgálják felül a dig azért emeltek, mert maga a gyártó ipar is új árakkal dolgozik..." Ez annyira igaz, mint hogy most nappal van. Egy másik műsorban viszont elhangzott olyan vélemény, amely talán reményekre jogosíthat bennünket, fogyasztókat. Van egy ilyen szerv: a Fogyasztók Tanácsa. Ennek egyik képviselője elmondotta — ez évi ténykedésüket röviden vázolva —, hogy míg eddig csak azokat az áruféleségeket vizsszeresére-ötszörösére emelik a belépések árát, az intézmények látogatottsága mindenképpen megcsappan. Bizonyára ez okozta a hivatali tiltást —, amit a magam részéről csak üdvözölni tudok. Közönségpárti vagyok. Ebből kifolyólag szolgálhatnék is egy-két ötlettel, az Árhivatalnok címezve. De hát ezt valószínű, megteszi helyettem más, csak meg kell érnie a dolognak. Például. Ugye felkaptuk a fejünket a hónap kalkulációt, és ha lehet, az árakat mérsékeljék. A jó riporter — ezúttal a rádió munkatársnője — benézett néhány üzletbe, többek között egyik kerületi nagy áruházba, ahol is érdeklődött, hol, milyen portékánál lehetne csökkenteni az árakat. Gyermekholmikról volt szó. Azt mondta az áruház igazgatónője: „Csökkentenénk mi, de miből?! Már a nagykereskedelem is emelt áron adta tovább részünkre a szállítmányt, ők pegálgatták, amelyek már belekerültek a kereskedelmi hálózatba, és a gondokon már mit sem tudtak változtatni, a jövőben már a gyártó iparnál kilincselnek, és képviselik a fogyasztók millióinak óhaját, véleményét, kívánságát. Mellesleg azt is elmondotta, hogy sajnos, o közelmúltban megszüntették a Fogyasztók Tanácsának lapját, és egy másik lapot jelöltek ki arra, hogy időnként helyet adjon o fogyasztók fórumának. Mondani sem kell, hogy ez az „albérleti viszony" nem sok jóval kecsegtet. Jómagam is emlékszem erre a képeslapra, szigorú tesztvizsgálataira, mértékadó tanácsaira, szinte az egész hazai könnyűipar, élelmiszeripar, híradástechnikai ipar stb. termékeivel kapcsolatos szakvélemények tolmácsolására. A lapból megtudtam, mit érdemes megvásárolni, mit nem érdemes (mert gyakori a meghibásodás), például egy bizonyos rádiómárkánál, amelynek akkoriban csak betű- és számjele volt, fantázianevet még nem találtak neki, és később sem, mert gyártásával leálltak, annyira rossz volt. Sajnos, én meqvettem. És két év múltán eladtam egy amatőr rádiósnak 100 forintért. A tesztvizsgálat eredményét a lap közölte, csak nekem nem jutott a kezembe. Kétezerötszáz forintot dobtam ki az ablakon. Ha valamikor, hát napjainkban aztán tényleg kellene egy ilyen lap, amelyik a fogyasztó érdekét védi. Éles anyanyelvűnk Egy stréber a röpgyülést is túlszárnyalja. Már puszta léte meghatározza üres tudatát. Nehézségeinket idézgetjük, a megoldást meg odázgatjuk. Legtöbb mérleg attól billen ki, hogy felülről gyakorolnak rá nyomást. Aki túljár a másik eszén, a magáén sincs innen. Némelyeknek a belső hang is pusztába kiáltott szó. örök formabontásával egyszer csők megtalálja a tartalmat. Nem elég, hogy írásra adta a fejét, a fejére is olvasták. Egy emberöltő is telhet fércmunkával. A majom csak egyszer emberelte meg magát, de mi máig majmolunk másokat. Kerekes László
