Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-31 / 30. szám

Vasárnapi szakacstanacs Divatos étel: a pacal... Albrecht István —, aki „mel­lesleg” a Mecseki Szénbányák egyik villanyszerelője - szen­vedélyes ornitológus, amatőr szinten. Tagja a Baranya Me­gyei Madártani Egyesületnek és így a nyár második felében kint tölti szabadságát a Su- monyi-tavaknál, amelynek gyö­nyörű madárvilágát tanulmá­nyozza a nyári tábor „mada­ras" résztvevőivel. De hétvége­ken amikor itt az ideje a madórvonulásoknak —, kis má- lomi kertjében is a madarak életét figyeli és készíti tapasz­talati feljegyzéseit. Most vi­szont ... egészen más „terüle­ten” tevékenykedik. A természetbarátok egy szű- kebb társasága jött össze a kozári vadászhózban: a kony­hán Albrecht István főzőcské- zik. — Nem vagyok konyhamű­vész, de azért jó néhány ételt tudok készíteni, és szeretek is szakácskodni: valahogy pihen­tet és nyugtat. Az első étel, amit életemben főztem, bab- gulyás volt. Emlékszem, gye­rekkoromban anyám mindig babot főzött amikor nagymo­sást végzett. Tőle tanultam, az­tán a nyári sumonyi táborban is - többek között - babgu­lyást főztem a fiúknak, Per- necker Lacival, aknász bará­tommal. — Ma mi lesz a menü? — Azt mondják a többiek, unjuk mór a pörköltet. Meg­állapodtunk: pacal lesz a vacsora. Igaz, meglepődtem, amikor a közel négykiló pa­calért százasokat fizettem a húsboltban. A pacal nagyon kapós lett mostanában, pedig valamikor a hentes még kínál­ni sem merte. Az is pirult gyak­ran, aki pacalt vásárolt. Most meg ez a divat a gasztronó­mia világában. Nos, nézzük, hogyan készíti a villanyszerelő - amatőr orni­tológus — amatőr szakács a pacalt. A három és fél kilónyi marha gyomrot sűrűn váltoga­tott vízben jól át kell mosni. Aztán jó tenyérnyi darobokra vágja, majd forrásban lévő vízben főzi 20—25 percig. A vi­zet leönti és ismét hideg víz­ben teszi föl főni, jó húsz per­cig, e műveletet aztán har­madszor is megismétli. Ezután a még rajta lévő hártyáktól megtisztítja, majd hideg vízbe Újra fölrakja, és lassú tűznél puhára főzi (Az alföldi recept szerint a vízbe is lehet már fokhagymát tenni.) Közben 50- 60 deka vöröshagymát kocká­ra vág és bő zsírban üvegesre párolja. Félreteszi és a meg­főtt, kihűlt pacalt keskérvy csí­kokra vágja, meghinti törött borssal, sóval és egy órát pi­henteti. Ezután o zsiradékban lévő hagymához keveri, meg­szórja pirospaprikával, kevés majoránnával, és mindig kevés víz adagolásával, újra főzi. Lehet hozzá tenni zúzott fok­hagymát és ízlés szerint egy­két babérlevelet is. Pacalból mindig sokat lehet főzni (már a morhpgyomoi méretei miatt is), de nem baj, ha megmarad. A pacalfőző „tudorok” azt mondják, hogy a pacal is más­nap jobb, ugyanúgy mint a töltött káposzta: összeérik. Kö­retként vízben főtt burgonyát ajánlanak hozzá, káposztasa­látával. R. F. Hernádi Gyula, mint játéktervező Társasjáték Beszélgetés Pálffy László matematikussal Fűrészgép-bemutató Dombóvárott 1986 januárjában Pécsett volt Hernádi Gyula, Hagyaték cimű darabjának ősbemutató­ja. Együtt utaztam az íróval az előadásra — meséli Pállfy László, Budapesten élő mate­matikus, volt pécsi diák. — Útközben hozzám fordul, és azt mondja: Készíts egy olyan számítógépes programot, ame­lyik bebizonyítja, hogy ellop­ták egy novellámat! — Me­lyiket? — Még nem írtam meg, sőt ki sem gondoltam. — ??? — Mégis, ha olvasod az eddi­gi könyveim, világosan látod, hogy ezt a novellát csak én Írhattam. — És, sikerült elkészíteni a programot? — Elviekben nem lett volna semmi akadályé. Betáplálhat­tam volna egy számítógépbe az író müveinek hangtani, szó- tani, mondattani jellemzőit, mégsem kezdtem bele. Kinek érte volna meg, ha több hó­napi munkám után egy számí­tógép azt mondja: Igen, ezt a novellát Hernádi Gyula is írhatta volna. — Valami azért elkezdődött. — Igen, a közös társasjáték- tervezés. Az író megírja a já­ték sztoriját, mesekeretét, én pedig elkészítem hozzá a szabályrendszert: ez röviden a munkamegosztás, bár több­nyire közösen készítjük a játé­kokat, újra és újra megbeszél­jük, kipróbáljuk őket. — Irodalmi munkáiban meg­szoktuk Hernádi Gyula képze­letének bizarr szárnyalását, jel­lemző ez játékötleteire is? — Sok játékunk talán éppen emiatt nem terjedt még el. Idő kell, amíg az emberek megértik és elfogadják. Itt van például a HETEDIK MENNY­ORSZÁG, 1987 februárjában ez a játékunk kapta a legna­gyobb sajtót, s egyúttal ez volt a legnagyobb bukásunk is. Megbukott, mielőtt gyárta­ni kezdték volna. Sajnos, Ma­gyarországon még ma is ta­bu a szex. Egy úgynevezett intuíciós játékról van szó. El­sősorban fiataloknak készült, és azt tűzte ki célul, hogy játékosan tanítsa a szerelmi kultúrát, emelje annak eszté­tikáját, etikáját. Férfi és nő kapcsolatát hét szinten kell végigjátszani, a megismerke­déstől a szerelmen és az ud­varláson keresztül a házassá­gig. Csak az győzhet, aki va­lamennyi szintet jól teljesíti. A játék kidolgozásakor szem előtt tartottam Grastyán End­re pécsi akadémikus gondola­tait. E szerint, ha egy öt-hat fős társaság játszani kezd, ha­mar két csoportra oszthatjuk: az önzetlen játékosokéra és az agresszívakéra. Ez utób­biak minden lehetőséget meg­ragadnak a -győzelemre, s ha kiüthetik az ellenfelet, meg is teszik. Nos, a játékok zömében ne­kik lényegesen nagyobb esé­lyük van a győzelemre, mint az önzetleneknek. A „Hetedik mennyországnak" is, és több más játéknak is úgy készítet­tem el a szabályrendszerét, hogy az agresszív és az ön-, zetlen típusú játékos azonos eséllyel induljon. 1986 szeptemberében került az üzletekbe az IDE A SZFINXET című kvízelemekkel tarkított társasjátékunk, és ké­szítjük az újat, a NAVI-GÁL-t. Ezt a székesfehérvári Gál Jó­zseffel — a Szent Jupát egyik hajósával — közösen tervez­zük. Mint köztudott, Gál Jó­zsef nemrég érkezett haza Magyarországra, de már újabb földkörüli utazást tervez. Két és fél év múlva ismét neki­vág az óceánoknak, és magá­val viszi a kisfiát is, aki addig­ra négyéves lesz. A játék ar­ra épül, hogy ezt a veszélyek­kel tarkított utazást hogyan élik meg a felnőttek és ho­gyan egy gyerek. Elemi ka­tasztrófákkal, idegen tájakkal, ismeretlen népszokásokkal kell szembenézni, s mint a való­ságban is, mindenkinek más a feladata. Más nehézségekkel kell megbirkózni a felnőttnek, és mással a gyereknek. Kö­zel 6000 feladat vár a játéko­sokra, és két és fél év múlva, hnikor útnak indul a valódi expedíció, izgalmas élményt nyújthat útiónak nyomon kö­vetése a társasjátékon. — Végezetül: miért készít egy matematikus társasjátéko­kat?- Negyedéves egyetemi hallgató voltam, amikor elha­tároztam, hogy bebizonyítom: van a sakknál jobb társasjá­ték is. A társasjátékokban sa­játos módon éljük meg a sza­bályozott emberi kapcsolato­kat. A sakkban királyok és pa­rasztok játszanak egymás el­len a maguk lehetőségei sze­rint, míg végül a „főszereplő” szabadságfoka nulla nem lesz. Én, amikor az életben szem­betalálom magam egy érde­kes szituációval, megpróbálom azt átültetni egy játékba: ar­ra törekszem, hogy az ese­mény görbe tükörszerű meg­élésébe másokat is belevon­jak, ugyanakkor minden játé­komban megpróbálok tanítani. Mélyen egyetértek a több ezer éves kínai mondással, amit keleti utamon hallottam: „Aki egy évre tervez, az rizst vet, oki tíz évre, az fát ültet, aki száz évre, az tanít.” ősz László Aki ismeri az viszi Tartózkodó érdeklődés, míg az előadóteremben a VORKER Kisszövetkezet elnöke, mint forgalmazó bemutatja szóban az új gépet - aztán felforró­sodik a hangulat, amikor a bemutctó résztvevői lemennek a dombóvári Lang-gyár műhe­lyébe, megnézni Kleisz lózsel kézi fűrészgépét. Fűrészgép? Nem egy nagy szám — gondoltam magamban én is: a fűrészelés régi ma­gyar mesterség, oly nagy gya­korlatunk van benne, mit szá­mít itt egy újdonság! De a Zipernovszky Techni­kum tanárának olyan ötlete támadt ezen a téren, hogy le a kalappal előtte. Bár Kleisz József szabadkozik: - Ez a gép csak annak fog hiányozni, aki tudja, hogy van ilyen, s már párszor használta is . . . Mit tud a fűrészgép? Kézi szerszámként működtethető, s 100X100 milliméterig vágható, szabható vele akár magasöt- vözöttségű acél is. mint ohogy bronz, alumínium stb., rúd, vagy akár zártszelvény, de vi­szi a műanyagot és a fát is természetszerűleg. A feltaláló abból indult ki, hogy kézi fúrógép már min­denhol található, s abból, hogy az emberek nem ' szerelnek órákig egy fémfűrészt rángat­ni; no meg abból: ha ilyen Ha bekopogtatsz a laká­sukba, biztosan ő fogad az ajtóban. Előtipeg az anyja mögül, szöszke fejét félrebil­lenti, hogy felnézhessen rád, s ha leguggolsz hozzá, meg­kopogtatja a vóllad: — Te, szia! — invitál a szobába. Ha leülsz, két perc múlva biztosan az öledbe kúszik és elvesz tőled tollat, cigaret­tát, elmeséli, hol firkálta ösz- sze tegnap a tapétát, és pontosan megmutatja neked, hol van náluk a szíj helye. Az egyszerű, sima bőrszí­jon nincs semmi különös, csak annyi, hogy őt, a pöt­töm emberkét, ezzel nevel­ték. Pontosabban, az apuká­ja a „nadrágszijjal verés” módszerét tartotta a legal­kalmasabbnak, hogy a ma­kacsságát megtörje. De a pici emberke ezt nem érthet­te, hiszen alig múlt kétéves. Muszáj nyüzsögni, rámolni és néha az édesanyjához is sze­retne odabújni. Nadrágszíj ide, nadrágszíj oda, új év hajnalán a gyerek hálózsák­jában a szülői szobába ti­pegett. Az apai nevelés ezen a borgőzös hajnalon sem ké­sett, a szíj háromszor csapott le, majd az apró test a leve­gőbe emelkedett és átrepült a gép létezik nagyban, akkor le­het kicsiben is. A pénteken Dombóvárott megtartott bemutató igazolta mind a feltalálót, mind a gyár­tót, a forgalmazót, s a licenc- tulajdonost. Mert Kleisz József találmányát „szőröstől-bőrös- től” megvette a Novotrade, gyártja a budapesti Acélipari Sinus Kisszövetkezet, s forgal­mazza a szegedi VORKER Kis­szövetkezet, s annak pécsi részlege. A dombóvári bemutatóra a környék üzemi szakembereit szobán. Egy csattanás ... és Zolika már nagyon csendes. Mozdulatlanul fekszik a kü­szöbön, a fejéből és a fülé­ből lassan csordogál a vér. Ma már ő is nagyon csen­des, az apró gyerek apja, itt bent a rendőrségen. Ke­zét a szivére szorítja. — Nekem itt bent, itt van a bíró! — mutatja. — És nagyon fájt, ha a gyereket meg kellett vernem, hogy makacsságát megtörjem. De azért én becsületes ember vagyok, nem csaltam, lop­tam! Én kérem, csak arra emlékszem, hogy idegesített a gyerek, felemeltem, és a kisszoba felé lendítettem . . . Aztán __ csak halvány ké­p eim maradtok . . . hogy a hívták meg, kik közül nem is egyen, kettesével, hármasával rendeltek nyomban Kaposvár­tól Szekszárdig: mert a gép önmagáért beszél. A fűrészgép, mely sikerrel szerepelt a tavalyi Pécsi Ipari Vásáron is, idén megkezdi a külföldi bemutatkozását: négy külföldi vásárra is elviszi a forgalmazó, annál is inkább, mert az osztrákok és a nyu­gatnémetek érdeklődése nem­csak műszaki, de kereskedelmi jellegű is immár. küszöbön fekszik és vérzik a feje . . . Zolika azon a hajnalon órákat feküdt egymagában a kiságyban. Eszméletlenül vagy ébren? — ki tudja. Fiatal, szemüveges nő, az édesanya. Pontosan, szaba­tosan fogalmaz, — foglalko­zása tanárnő — de beszél­getés közben — talán ő ész­re sem veszi — többször vé­dekezőén arca elé kapja a kezét. Fél, a mai napig is, ugyanúgy, mint akkor éjsza­ka : — A férjem rámparancsolt, hogy fürdessem le a gyere­ket és takarítsam fel a vér­nyomokat. Én könyörögtem neki. Orvost kell hívni! Ö rámkióltott: Nem kell itt cir- kuszolni! — és kituszkolt a szobából. Zolikát meg sem Városszépítők Siófok jövőjéért Január 28-án tartotta ez évi első ülését a Siófoki Városszé­pítő Egyesület. Az ülésen elő­ször a Sió utca és a Szűcs Menyhért utca által határolt te­rület beépítési tervét vitatták meg. A háromszög alakú terü­leten hangulatos, magastetős, kétszintes épületek emelését tervezik. Itt kap még helyet egy iparcikk- és egy ABC áruház, egy önkiszolgáló étterem, vala­mint egy egész évben üzeme­lő, 40 ágyas kisvárosi vendég- fogadó. Még ebben az évben eltű­nik a városi tanács elől a so­kat vitatott szökőkút, helyére Varga Imre szobrászművész Vénusz születése című alkotá­sát állítják fel. A város központjában álló régi víztornyot még az idén felújítják, és a nyáron már valószínűleg megszólaltatják a harangjátékot is. Óránként népszerű Kálmán Imre melódi­ák csendülnek majd fel. nézhettem. Aztán a másik szobában maga elé állított, s mondta, hogy vegyem le a szemüvegem ... Az orcom elé kaptam a kezem . .. Meg ne oróbáld mégegyszer! «— mondta, mert eltöröm . .. Aztán elővette a szíjat. . . Világosodott mikorra elfá­radt. A férj elaludt, a fiatalasz- szony átrohant a gyerekhez. Zolika mozdulatlanul, nyitott szájjal feküdt a kiságyban. Gyorsan összekapkodta a ruháit, s kilopakodott vele a lakásból. — Koponyaalapi törés — mondták a gyermekklinika intenzív osztályán. — Életben marad? — Talán — mondta az orvosnő. Életben maradt. Amikor az édesanyja hazahozta a kórházból, leült az előszobá­ban, a gyékényre, s nem mozdult. Most hová? A nagyszobá­ba? Jaj! Oda nem! És ré- mületes a kiságy is a gye­rekszobában és a fürdőkád, ahol lemosdatták azon az éjszakán. Nem, nem! S ott­maradt, órákon át, mozdu­latlanul a gyékényen az elő­szobában. M. Gy. B. L. Gerendássy Tamás Koponyaalapi törés — mondtak az intenzív osztályon Egy csattanás, s Zolika nagyon csendes...-f

Next

/
Oldalképek
Tartalom