Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-23 / 22. szám
A szubjektumok termelése. deklödésre számot tartó, akkoriban nagy visszhangot keltő szentlőrinci iskolakísérlet beindítója, a neves egyetemi tanár és pedagógiai kutató, Gáspár László a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent könyvének „A szubjektumok termelése" címet adto. Találóan! Mert a mai szocialista pedagógiának alapvető kérdéseit boncolgatja. A megkapó és szokatlan című munka filozofikus gondolatokat feszeget. Mi is az a szubjektum, hol, hogyan termelődik újra, miért van rá szükség? Erre keresi a választ. Az iskola- kísérletek tapasztalatait leszűrve Marx műveit, Makarenko pedagógiáját — hogy a legnevesebbeket említsük —, valamint Lukács Györgyöt tanulmányozva jutott arra a következtetésre a szerző, hogy elemezze mai nevelésünket, és kutassa az eredményesebb, új utakat. Elsősorban a marxi életmű tanulmányozása alapján arra keresi a választ, hogy a társadalmi lét újratermelésében mi a szerepe, jelentősége, helye a nevelésnek — azaz mit nevez a szubjektumok intenzív termelésének. Az iskolapolitika és a neveléstudomány gyakorlati összhangjára, valamint az iskolareformok azonnali és tömeges bevezetésének hatására is kitér. A képességfejlesztés reformja csak akkor lehet hatásos, hatékony, vallja Gáspár László, ha az párosul a képességfelhasználás reformjával. Könyvében a történelmi, a filozófiai és a neveléselméleti elemzések módszerével bizonyítja, hogy a nevelés — a szubjektumok termelése —- ösz- szességében úgy járul hozzá az emberiség szocialista fejlődéséhez, hogy az egyéni tudósnak (értékteremtő képességének) intenzív fejlesztésére törekszik. Sz. J. i/i | , , 1DOO Néhány évvel ezelőtt Kalendárium IVöO-ra. hagyományteremtő céllal szerkesztette és adta ki első kalendáriumát a Baranya Megyei Művelődési Központ. A kezdeményezés bevált, az intézmény idén már harmadik alkalommal köszönti a megye és székhelyének lakóit a Pécsi Kalendáriummal. Az idei könyv összeállításánál a szerkesztők figyelembe vették a korábbi két év tapasztalatait, és a már bevált kezdeményezéseket új ötletekkel kiegészítve igyekeztek emelni a kiadvány színvonalát. így a múlt eseményeinek meg- idézése mellett a kalendárium írói megyénk jelenéből is fel-felvillaistonak egy-egy jellemző képet.. Az idei Pécsi Kalendárium esetében a szerkesztők az 1888-as évet választották ki anyaggyűjtésre, vizsgálódásra, de néhány kerek évforduló, figyelemre méltó esemény kapcsán természetesen korábbi időkre is kitekint az évkönyv. Az év tizenkét hónapja szerint tagolt könyv minden egysége azonos szerkesztési elv szerint kínálja az olvasnivalót. A hónapokat tizenkét pécs-baranyai költőtől származó vers szomszédságában szűkebb hazánk ismert képzőművészeinek egy-egy alkotása vezeti be, amit a 100 és az egy év távlatába visszatekintő rövid eseménynaptárok követnek. A nagyobb intézmények, neves személyiségekről, eseményekről megemlékező írások mellől azonban idén sem hiányoznak a könnyedebb hangvételű olvasnivalók, így kaptak helyet a könyvben az évszázad érdekességei, a hasznos és haszontalan tudnivalók, valamint a színes válogatás a régi idők humorából. összeállítása folytán a legújabb Pécsi Kalendárium olvasása tartalmas és kellemes, szórakoztató időtöltés lehet. K. E. A Képzőművészeti Kiadó karácsonyra megjelent UllZ. szép könyvei (pl. Az Operaház, a Csillagok közt fényes- séges csillag, A Hagia Szophia) mellett a pécsiek számára külön figyelmet érdemel az Uitz Béláról készült művészeti album, hiszen a múzeum-utca egyik jelentős kiállítása éppen az ő művészetét mutatja be, és sok Uitz-mű van a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában. A kiadó Bajkay Évát bízta meg az életmű feldolgozásával. A szerző időrendben, ezen belül műfajcsoportonként tekinti át Uitz életét és működését attól kezdve, hogy szülőfalujából 1906-ban Pestre költözött, és megkezdte tanulmányait az Iparművészeti Iskola freskó szakán. Családi és művészi kapcsolata Kassák Lajossal, ismerkedése, kísérletei a kor szinte valamennyi érdekes törekvésével, csoportjaival (expresszionizmus, kubizmus, dadaizmus, futu- rizmus — az aktivisták, a TETT, a MA) mind rövid ismertetést és értékelést kapnak. A Tanácsköztársaság bukása, a börtön után bécsi emigráció következik, majd két év Párizs, 1926-ban letelepedés Moszkvában. Uitz tevékenysége itt bontakozott ki igazán, bár viszonylag hamar véget értek a pezsqő, nyíltan vitázó évek, és a voluntarista, dogmatikus kultúrpolitika egyre jobban ráült a művészetekre. Uitz Béla eredendően politikus alkat lévén, szinte fanatikusan vetette bele magát a munkába, s annál naqyobb volt csalódása, amikor az avantgárd gyökerekre való hivatkozással formalizmussal bélyegezték meg, és 1938-ban börtönbe került. Később Moszkvában dolgozott, s bár kapott megbízásokat, alkotóereje egyre hanyatlott. 1968-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek számára gyűjteményes kiállítást, amely felrajzolta e vitatott, egyes elemeiben tragikus pálya ívét. 1970-ben hazatelepült, két év múlva hunyt el. Bajkay Éva albuma terjedelmes tanulmányban, 32 színes és 32 fekete-fehér fényképpel mutatja be a 85 évet és négy országot átfogó életpályát, a katalógusrészben 1564 mű adatait sorolja fel. G. T. Három nyelven gyerekeknek. nek nyújt kellemes és kedves időtöltést a közelmúltban a Vasutasok Szakszervezete Pécsi Művelődési Háza gondozásában megjelent háromnyelvű kis kifestőkönyv. A maga nemében nem újdonság egy ilyen kiadvány megjelenése, mégis e legutóbbiról érdemes néhány szóban megemlékezni. Létrejötte ugyanis egy gyerek-szülő kapcsolatból fakadt. Dr. Mándoki László néprajzkutató, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa nem ismeretlen színes, humoros előadásairól, ezek az ifjúság körében is kedveltek. A néprajzkutató anekdotáit, találós kérdéseit úgy látszik, a lánya is ismeri, hiszen a kifestőkönyv hátán, annak keletkezéséről így nyilatkozik Mándoki Mira: „Apámtól hallottam, én meg lerajzoltam.” A kis füzet két-két magyar, német és horvát találós kérdést tartalmaz a meqfeitésüket segítő színes és kiszínezendő gyerekrajzokkal. A két szerző munkáját 5—7 éves qyerekeknek ajánlja, és ennek a korosztálynak valóban kedves ajándék a háromnyelvű találós kérdések kifestőkönyve. K. E. Gróf Clerambard Fodor András Marcel Aymé színművének magyarországi bemutatója A Clerambard-csalód: a grófné, az öreg gróf és az ifjú: Vári Éva, Sipos László és Görög László Kálmándy Ferenc felv. Roger Vitrac Viktor-ának tavalyi előadása után most a huszadik századi francia irodalom egy másik fontos szerzőjével ismerkedhet meg a pécsi közönség. Marcel Aymé reálisan fantasztikus világa Gogol és Hoffmann hagyományaiból táplálkozik, mégis egyénien újszerű. Az író mindig éles szemmel megfigyelt, hiteles környezetben jeleníti meg a rendkívülit, s a csoda által megteremtett alaphelyzetet franciásan világos logikával bontja ki. E módszer ironikusan összetett látásmódot eredményez. Egyik elbeszélésének főszereplője, a Jézust „alakító" fotómodell például fokozatosan azonosul szerepével, s a szerző egyszerre láttatja meg benne a magasztosát és a szánalomra- méltót. Vannak hősei, akik szeretnének minél előbb megszabadulni a csoda kényelmetlenné váló következményeitől, mint oz a kispolgár, aki erényes élete jutalmául dicsfényt kapott a feje köré, mások viszont — s ezek közé tartozik gróf Clerambard is - makacsul ragaszkodnak a csodához. Ez a nyomorúságos körülmények közt élő arisztokrata előbb groteszk küzdelmet folytat az ősi életforma romjainak megőrzéséért, majd Assisi Szent Ferenc hatására megváltozik és a szeretet bolondja lesz. Aymé ezúttal is különös villódzást hoz létre eltérő minőségek között. A gróf szakítása korábbi életével, alázata és az elesettek iránti részvéte ugyanis önmagában és lényegét tekintve egyáltalán nem nevetséges, mégis szüntelenül nevetségessé válik abban a kisszerű, mai környezetben, amely körülveszi, s azzal a túlzó, türelmetlen és naiv elszánással, amellyel a hős világát egycsapásra meg akarja változtatni. Mondanunk sem kell, hogy ezt a halálosan komoly vígjátékot rendkívül nehéz Aymé szellemének megfelelően előadni. Nógrádi Róbert rendezése, mely Czimer József fordítását veszi alapul, a vakhit komédiájaként értelmezi a darabot, s tagadhatatlan, hogy ezáltal a mű jelentésvilágának igen lényeges s mai érzületünknek megfelelő rétegét tárja föl. A rendező, munkáira jellemző pontossággal, alapvető elgondolásának megfelelően alakítja át színpadi látvánnyá a leírt szöveget. A gesztusok következetes felfokozása kétségtelenül növeli a játék dinamikáját és erősíti a komikumot, de éppen ezáltal helyenként elfedi az eltorzuló gondolat eredendő méltóságát, s - különösen a befejezésben ~ túlságosan is egyértelművé teszi az előadást. E felfogásból adódóan a Szent Ferenc- jelenet viszont Csernák Árpád tolmácsolásában a kívánatosnál prózaibb és visszafogottabb, még akkor is, ha az egészet a gróf képzelődésének tekintjük, s mindenképpen hiányoljuk a szent fejéről a pilist. A Szlávik István által tervezett színpadi tér többnyire megfelel a játék követelményeinek, bár a negyedik képben kissé nehezen hisszük el, hogy a kastély udvarát látjuk, s furcsa, hogy a párbajtermet valahol a padlástérben helyezték el. A jelmezek jól alkalmazkodnak a szereplők magatartásához, de nem nagyon értjük, hogy a dragonyosok miért viselnek a hagyományos kék öv helyett zöldet. Bizonyára a rendező következetes, de sohasem merev színészvezetésének is köszönhetjük, hogy az alakítások között néhány kiváló teljesítményt üdvözölhetünk. A címszerepben Sípos László maradandó élményt nyújt. Erőteljes megjelenése, határozott gesztusai és keményen formált beszéde remekül érzékeltetik a megváltozott magatartás mélyén megőrződő fanatikus jellemet, s ugyanakkor villanásnyi átmenetekkel láttatja meg a hóbort mélyén rejtőző méltóságot. Méltó partnere Vári Éva, aki sokszínű személyiséget formál a grófné figurájából, s azt is elhiteti velünk, hogy férjével kapcsolatos kritikáján fokozatosan úrrá lesz a megértés és a részvét. Pöty- työs szerepében Füsti Molnár Éva is igazi, összetett, aymé-i jelenség: szinte észrevételenül ébreszt bennünk szánalmat a közönséges és mégis tiszta utcalány iránt, s így egyszerre igazolja és leleplezi'a gróf magatartását. ígéretes Görög László teljesítménye, aki most lépett először nagyobb szerepben a pécsi közönség elé: támadásra és menekülésre egyaránt kész hajlott testtartásával apja alattomossá torzult ellenpólusát mutatja fel. A többi szereplő egy-egy határozott színnel egészíti ki a játékot. Paál László a Plébános alakjának kritikájába rejti a rezonőr fanyar bölcsességét, Labancz Borbála pedig egy kiüresedett életforma gro- teszkségét ábrázolja De Léré asszony szerepében. N. Szabó Sándor elsősorban a figura komikus vonásait emelte ki, s ezt a hangvételt figyelhettük meg a mellékszereplők játékában is. Az utóbbiak közül Koszta Gabriella emelkedett ki, aki néhány mondattal is hiteles karaktert tudott teremteni. E sorok írója nem csupán a premieren, hanem a talán még egységesebb és lendületesebb főpróbán is megtekinthette az előadást, s így módjában állt megfigyelni a közönség reagálását is. Véleménye azoké- val rokon, akik a Pécsi Nemzeti Színház vállalkozásában nem egy szellemes vígjáték stílusos előadását látták, hanem egy izgalmasan modern, összetett látásmódú dráma színpadra állításának figyelemre méltó kísérletét üdvözölték. Dr. Nagy Imre mmammtmmmm Macska z Kertem naponta látó egy karcsú szénfeketi Néz rám gyanakvó mit akar itt ez az c Nem érti, miért jötte az ilyen gazda nem Gyümölcsért nem mc a füvet sem maga l csak tesz-vesz, járká vendégeket se fogad és mégis, minden é, világos a veranda a Bizony — úgy véli - nem lennék jó egen De ha már gondja I én sem adom föl be Ha dolgaimról Így t tisztelnem kell az ő Szerzett jogában job üljön a hársfa előtti Ahogy nem hívtam, míg neki tetszik, lakj hisz el-elkéne társnő ki nem karmol, nem egy magabizó, szuve ki lám, nem hagyja Aranyi László példabes prokrusztész mondó - retre nyújtom” másokat meg — állít méretre farag de mihez kezd a kisebb és a nagy« illőkkel avagy azokkal kiknél az említett be kozások után sem stí rét ? Ágh István így törté Apám szeméből a anyám szeméből i micsoda messzi sí planéták tüzelnek így történik kezer lelőtt madárrá vál SZAKONYI KÁROLY ECCE VIDEO* A havernál láttunk egy tök jó horrort, először azt hittük, pite, mert nem volt semmi, csak jött, ment a csóró, egy olyan szakállas, nagy hajú meg minden, egy olyan izében, lepelben vagy hogyhívják, olyan hippisen, de egy tök nyomi csávó, semmit se csinált, csak dumált, az igaz, hogy írtó jó dumája volt, hogy a szeretet meg minden, na, végre aztán bepörögtek rá, mert az izék, a górék azt hitték, hogy fel akar törni, szóval, hogy menő akar lenni ezzel a dumával, és irtára féltékenykedtek rá, mert folyton hőzöngött, hogy ő az atyaúristen jobbkeze, vagy direkt a fia! pláne! naná, majd azt éppen neki hiszi el valaki! De mégis sokan bedőltek, tökre odavoltak tőle, mert olyat tett, hogy ráment a vízre, az szuper jó sztori volt, csak úgy simán ráment, de frankón, nem süllyedt el, valami ügyes trükkje lehetett, persze videón pite, rákopírozás vagy más technikás dolog, de tökre bírtam! Aztán volt egy olyan, hogy vittek hozzá egy izét, egy olyan félholt hapit, egy olyan bé* A Központi Sajtószolgálat 1987. évi pályázatának III. dijas alkotása novai la-kategóriában. nát, de állati bénát, úgy képzeld, baromi bénát, ő meg föléje tette a kezét, hogy na, kelj csak fel szépen csórikám, de pattanj, ne tedd itt magad, hát persze, hogy ugrott az ürge, szóval ilyenek voltak, meg bazi sok szendvicset varázsolt elő egy kosárból, halas szendvicset, mind bezabálták, dőltünk a röhögéstől, mint maci a moziban, mert a sok flamós mind rádobta magát a kajára, tudod hogyan van, mint egy fogadáson, ingyen-zaba van, a faterom mesélte, persze égés! Na, de ez mind pite! Hanem aztán jött a frankó rész, a szadi! Akkor már úgy volt, hogy le fogják kapni, mert a jard nem nézte jó szemmel, ez ottan egy izé volt, egy megszállt rész, szóval helytartóval meg minden, na, szóval tartomány! — és majdnem kiesett a szemük, ahogy kukkolták, hogy ki mit csinál, meg rögtön bezsongtak, ha valaki mást pofázott, mint amit kellett, szóval érted, nem? És gyülekezés nuku, na, de a csávó körül mindig sokan nyüzsögtek, erre aztán a jard felkapta a vizet, hogy mit dumál ez a hapi a szeretetről? Pláne, hogy az ott almás, az csak egy másik országban létezik, de az kellene, hogy elterjedjen, képzelheted, mennyire bepörögtek rá, hogy miféle másik ország? Meg mi terjedjen el?! Meg ki az az Atya?! E HÉTVÉGE 1988. január
