Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-23 / 22. szám
A technikum negyedik osztályából hármon jelentkeztünk katonai főiskolára. A dolog úgy történt, hogy katonatisztek jöttek az iskolába, elmondták, milyen szakok közül lehet választani, mennyire érdemes hivatásos katonának lenni, milyen magas a kereset, a lakáshozjutás sokkal könnyebb, mint a polgári életben . . . Szóval rendesen elhúzták előttünk a mézesmadzagot. Ennek ellenére nem tolongtak osztálytársaim az egyenruháért. Mondom, végül hárman jelentkeztünk, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem a pillanatnyi lelkesedés hatására. Mi akkor már Pogányban ismerkedtünk a repülés gyönyörűségeivel, így jóval előbb elhatároztuk, hogy a Kiliánra felvételizünk repülőhajózónak. Miért jutott mindez eszembe? Az elmúlt héten Szentendrén tartott tájékoztatói a Honvédelmi Minisztérium, melyen a katonai pályára irányítás helyzetével foglalkoztak. Közismert, hogy hosszú ideig gondok voltak a katonai iskolákra történő jelentkezésekkel, azaz nem akartak annyian ezekbe az intézményekbe menni, mint ahány fiatalra szükség lett volna. S az is az igazsághoz tartozik, hogy sokan meggondolatlanul, kellő ismeretek hiányában ültek az iskolapadba, — így nagy volt a lemorzsolódás. Az elmúlt két évben változott a helyzet, ennek bizonyítéka, nem volt ritka, hogy egy helyre ketten is pályáztak. Ahogy megfogalmazódott, „mérhetően rátermettebb fiatajok Választják a tiszti hivatást". , S ez minek köszönhető? Annak, hogy szerte az országban tudatosabb lett a katonai pályára- irányítás, létrejött például a középiskolai honvéd kollégiumok hálózata, a korábbinál érezhetően nagyobb a pedagógusok segítsége, aktívabbak lettek a különböző társadalmi szervezetek. Véleményem szerint azonban, a legfontosabb, hogy jóval nyitottabb lett a hadsereg, mely most már nem kezeli titokként belső életét. A fiatalok bepillanthatnak a hadsereg hétköznapjaiba, láthatják, hogy katonának lenni nem csupán egyenruhában való díszelgést jelent, nem csak sikereket... Mert a tiszti pálya változatlanul nagyon nehéz szolgálat, ahol nincsenek ünnepnapok, a munkaidő sem behatárolt, gyakran kell napokig a családtól távol lenni. Tehát a katonai pályára irányításban is főszerep jut az őszinteségnek, mely feltételezi, hogy a kedvezőtlen tényeket se hallgassák el. S az is jó, hogy a pályára- irányítás most már nem csupán abból áll, hogy két-három katonatiszt elmegy a középiskolákba toborozni . . . Lebontották az állványerdőt két belvárosi sarokház homlokzatáról Pécsett, a Kossuth Lajos és a Kazinczy utca sarkán. (Pécsi körkép a 6. oldalon.) Proksza László felvétele Változó Oroszló A futballpálya sorsa ma ismét beszédtéma Oroszlón. Néhány évvel ezelőtt meg akarták szüntetni, fel akarták szántani. Akkoriban Pozsgai Tibor tiltakozott ellene, és egyre többen osztották g vér leményét. A pálya maradt. Az elkövetkezendő években azonban valószínűleg egybeolvad a Bikali Állami Gazdaság földjeivel. El akarják cserélni olyan területért, amelyen telkeket lehet kialakítani, a fut- ballpályát pedig behoznák a községbe, a most formálódó faluház udvarába... — Az elmúlt években sokan elköltöztek Oroszlóról — mondja Pozsgai Tibor elöljáró. — Új házat vásároltak Sásdon, Dombóváron, Komlón, Pécsett. Érthető, hisz itthon jószerivel csak lebontott, régi házak helyére lehetett /volna újat építeni. Most lelkesíteni akarunk. Elsősorban a fiatalokra gondolva fontos ez; ne menjenek el Oroszlóról házhely hiánya miatt, ha egyébként jól érzik magukat és szeretnének itt maradni. A falu elöljárója — aki ugyan Abaligeten született és négyéves korától rövid ideig tartó kitérőkkel — itt él — biztosan jól érzi magát. Pedig talán sosem dolgozott annyit, mint amennyit a megválasztása, 1985 óta. — A törpevizmű megépítésével megmérettettünk, kipróbálhattuk, mennyit akarunk és tudunk a mindennapjaink jobbításáért vállalni. Tulajdonképpen ez adott biztatást ahhoz, hogy olyan elképzelésbe fis belevágjunk, amelyről nem tudtuk pontosan, miként valósítjuk meg. A faluházról van szó, amelynek kialakítását 1986-ban kezdték és idén szeretnék befejezni. Az előzményekhez hozzátartozik. hogy Oroszlónak egykor egyetlen olyan nagyterme volt, amelyben a nagyobb rendezvényeket tarthatták. Időközben — üzletkorsze- fcűsités miatt — ez a terem leszűkült, viszont lehetőséget jelentett az egykori iskola épülete. A helybeliek úgy gondolták, hogy ebből csinálnak faluházat, méghozzá Olyat, amelyben méltó körülmények közé kerülhet az orvosi rendelő, az elöljáróság! iroda, a klubkönyvtár, a mozi, s amelyben gondoskodhatnának a település idős lakóiról, de maradna még hely sportöltözőknek is. Tisztában voltak azzal, mekkora fába vágják a fejszéjüket, ha nekikezdenek, s azzal is, hogy egy esetleges kudarc hosszú időre visszavehetné a helybeliek közös dolgokért éledező lelkesedését. Épp ezért az elöljáróság, a népfront, a Vöröskereszt, a nőbizottság és a KISZ külön falugyűlést hívott össze azzal az egyetlen témával, hogy vállalják-e a társadalmi munkát? A megbeszélést követően pályázatot adtak be a megyei tanácshoz, amelynek eredményeként 600 000 forint támogatást kaptak tervük megvalósításához. A Sásdi Nagyközségi Közös Tanács 500 000 forinttal segítette őket. Ez az összeg jószerivel az anyagköltséget fedezte, a helybeliek magukra vállalták az átalakítást, bővítést. Különösen az iparosok jeleskedtek. — Azt beszélik, hogy a falu elöljárója készpénzzel is segítette az építkezést. — Igaz, — mondja Pozsgai Tibor — már tudtuk, hogy megkapjuk a támogatást, de a pénz még nem érkezett hozzánk, mi meg szerettük volna kezdeni. Gyorsan kellő anyagokra adtam ezt a pénzt. Nem is akarja visszakérni. Azt mondja, ki kell egészíteni ahhoz, hogy egy számítógépet vehessenek rajta, de ő ezt szeretné. Mihelyt elkészül a faluház, legyen számítógépük az oroszlói gyerekeknek is. A munkák egyébként nagyon jó ütemben haladnak, s a helybeliek a tavasz végére tervezik az átadást. Minden héten hétfőn összeül a tíz tagú szervező bizottság. Megbeszélik, mit sikerült az elmúlt héten befejezni és mit kell azon a héten elvégezni. A soronkö- vetkező munkákhoz a terület- felelősök kérik fel a társadalmi munkát vállalókat. Függetlenül a teendőktől egy ember minden nap — akár többször is — megfordul a faluházban. Pozsgai Tibor, aki mint virágkereskedő bizonyára otthon is bőven találna magának elfoglaltságot, a ger- bera, a szegfű, kóla, frézia és orchidea üvegházakban. — Megértő és egymást kölcsönösen segítő családom von, akiknek szerencsére szintén nem mindegy, hogy mi változik Oroszlán. A vejeim is dolgoznak a faluháznál. Az oroszlóiak azonban nemcsak a faluház kialakításában találnak közös munkát. Régi kívánságuknak megfelelően eldőlt, hogy nekik is lesznek kiskertjeik. A községhez közel négy hektárnyi területen idén parcelláznak. A bozótirtást, tisztítást — szintén közösen — már elkezdték... T. É. PA»nni TikAr ..aaLA^uaI A <AI I .'»SS»» ArArtlA! Isii. ik/.-* Toborzás?
