Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-03 / 2. szám

VENDÉGKÉNT A TANGÓBAN Egy új név, egy új arc a Pécsi Nemzeti Színházban, igaz, hogy csak vendégként: Martin Márta. Bár Baranyá a szülőföldje, Pécsett most lép fel először. így hát a kérdésre — hol kezdjük a bemutatkozást? — azt kell válaszolnom: az elején.- Hásságyon születtem, ma is él errefelé sok rokon, de mert kétéves koromban Pestre kerültem, már ős pes­tinek számítok — mondja. — Minden úgy alakult az éle­tember, mint olyanoknak szokott, akik színészek akar­nak lenni: aranyérmes sza­való voltam Csillebércen, 16 éves koromban Iphigéniát játszottam. „Természetesen" a színművészeti főiskolára akartam menni, „természete­sen" nem vettek fel, de ek­kor nagy szerencsémre be­jutottam a Nemzeti Színház stúdiójába. A Nemzeti nagy Martin Márta Pécsett Színház, szinkron, hanglemez korszaka volt ez akkor: Ma­jor Tamással, Zsolt István­nal, Kálmán Györggyel, Vá- radi Hédivel, és mi nagyon sokat tanultunk. Itt is meg a legendás Pinceszínházban is, ahol a maltert hordtuk az építkezéshez. Harmadszorra vettek fel: Simon Zsuzsa és Gáti József osztályában jár­tam, nagy élményem - szó szerint - a szakma apró és fontos fogásainak a megta­nulása volt. A diploma után minden helyváltoztatás egy-egy ren­dező nevéhez fűvődik. Gi- ricz Mátyás hívta Szegedre (Antigoné, Beverly, Ilma), Miskolcra Illés István. Győr­be az új színház avatásával csábították: itt - egyebek között Kossuthnét játszotta a Fáklyalóngban és Gertrudist Szikora János — Bódy Gábor nagy vihart keltett Hamlet­iében. Markó Iván egyik ba­lettjében, amelyben prózai szerepet kapott, bejárta fél Európát. Iglódy István kéré­sére 1982-ben a budapesti József Attila Színházba szer­ződött, ott van azóta is, de közben visszahívták egy-egy szerepre Miskolcra, Győrbe. — Milyen rendezőt szeret?- Aki művelt és olvasott. Akinek határozott elképzelé­se van a darabról. Aki sze­reti a színészt, és mert jó pszichológus, tud a nyelvén beszélni. De nemcsak ró­lunk van szó! Meggyőződé­sem: minden olyan munká­ban, amit hivatástudattal végez az ember, legyen az kiszolgálás a közértben vagy alakítás a színpadon, a ve­zető hangneme és bánás­módja kulcskérdés. Pécsre is rendező hívásá­ra jött: Vas-Zoltán Iván kér­te, akivel Győrből ismerik egymást. Akárcsak Újlaky Lászlóval, vele Szegeden is, Győrben is együtt játszottak. Martin Márta nevét nem­csak színlapon olvashatjuk, hanem a tévé-újságban (Pru­dence volt nemrég A kamé- llás hölgyben) és hangle­mezborítón (A francia líra gyöngyszemei) is. Gyakori- vendég a filmgyár szinkron- stúdiójában. Most éppen játszik a bu­dapesti Játékszínben, próbál a Pesti Vigadóban és a Pé­csi Nemzeti Színházban. Pé­csett Mrozek Tangó című abszurdjában Eleonórát ala­kítja. A feszített munkatem­pó, a rohanás így nem szá­mít ritkaságnak Martin Már­ta hétköznapjaiban. De ilyenkor öltözésben, maszk­ban, pózban mindig segít a jó rutin: mint akkor is, ami­kor a fotóriporter váratlanul beállított a pécsi öltözőbe. G. T. Kairó bíbor rózsája A bécsi televízióban közvé­leménykutatás alapján mint a legnépszerűbb filmet, a Kairó bíbor rózsáját sugározták szil­veszter este. Az 1984-ben ké­szült Woody Allen rendezte Oscar-díjas mű főszereplője a képünkön látható Mia Farrow. Terrorizmus 2700 évvel ezelőtt Amerikai régészek több mini ezer papírtekercset találtak Észak-Szírióban. A mintegy 2700 éves okmányok szerint már annak idején is volt jól szervezett bűnözés és a mai lélektani módszerekkel dolgozó terrorizmus. Botrány egy Krisztus-monológ miatt Adriano Celentano volt azi idei szilveszteresték legna­gyobb sztárja: filmjeit, kon­certfelvételeit hat nyugateuró­pai ország tévéadói sugároz­ták. Baj is lett belőle: az olasz egyházi hatóságok már a ve­títés előtt megbélyegezték Ce- lentanót, mert elvállalta, hogy Dario Fo-nak a mai olasz éle­tet gúnyoló úgynevezett Krisz­tusmonológját elmondja. Elkészült, s a könyvhéten megjelenik Moldova György könyve a rendőrségről Micsoda császárnék vannak?! Felirat- egy New-York-i rendőrautón Moldova György is megszó­lalt a szilveszter esti rádióka­baréban és éppen a rendőr­ségről ejtett néhány szót. Hi­szen két esztendőn át ő, az író is vizsgálgctta a rendőrsé­get. Erről szóló kötete már el­készült és a könyvhéten jele­nik meg. De a napokban a Magyar Nemzet megkezdi a közlését, folytatásokban. — Miért éppen a rendőrség kívánkozott hálás témának? — A Danyi-ügy miatt kiván­csi voltam: tényleg jó-e Ma­gyarországon a közbiztonság? Ez a Danyi egy hírhedt betö­rő volt a környékünkön, köz­ben rendszeresen a Fórum szál­ló éttermében vacsorázott és sokáig nem sikerült elfogni. De a sajtóban és minden tá­jékoztatás során mindig azt hallottam, hogy nálunk igen jó a közbiztonság. Gondoltam, írok egy könyvet a rendőrség­ről, s a Belügyminisztériumban azt mondták: rendben van! — Vagyis a lámpa zöldet mu­tatott I? — Ez a zöld szín eleinte még kétesnek tűnt. Gondolhatja : sa­ját időm és pénzem terhére dolgoztam, utazgattam két éven át anélkül, hogy biztos lettem volna: ez a könyv meg is je­lenik, s nem csak a fióknak irok! — Vagyis: volt engedély, de nem volt segítség? — Azért nem így történt! Vé­gül ugyanis annyira látták a tiszta szándékomat, hogy min­den segítséget megadtak, ami a rendőrség közbiztonsági szer­vezetét, annak munkáját ille­ti, például a közlekedési, va­gyon- vagy életvédelmi, aztán a rendőrségi igazgatási mun­kát, a rendőrképzést, a rendőr­fizetést is megismerhettem. Sok jól képzett, becsületes szakem­berrel barátkoztam meg, ahogy például annak idején a ka- mionosokkal is, mert az ember­közelben írott könyvnek ez ter­mészetes hozama. — Két év mégsem elegendő, hogy az egész ország közbiz­tonsági rendőrségét nagyon alaposan megismerhesse^?) — Kiválasztottam két megyét: a legbékésebbet, vagyis Zalát és a legzűrösebbet, vagyis Bor- sodot. Ezekbe rendszeresen el- iártam. Pesten a „súlyos" Vili. kerületet vizsgálgattam, ahol a Keleti pályaudvar, a Blaha aluljáró, a Rákóczi tér van. Az­tán a budapesti vizsgálati osz­tályt is alaposan tanulmányoz­tam. Megszervezték, hogy ösz- szehasonlításul megismerked­jek az osztrák rendőrséggel, köztük az ottani terroristaelle­nes kommandóval is. — Ezek után mi a vélemé­nye a rendőrviccekről? — Az, hogy nálunk minden­ki arra büszke, hogy okosabb a saját rendőreinél. De van er­re két idézetem. Fouché - a történelem egyik leghíresebb zsaruja, aki Napóleon rendőr- minisztere volt és még Napó­leon feleségét, Josephine csá- szárnőt is beszervezte, sőt in­formátor! munkájáért fizetést adott neki — mondta: „A rend­őröket sehol sem szeretik, mert a rendőrséggel szemben a leg­több embernek rossz a lelkiis­merete!" A másik idézetet New Yorkban láttam, ahol egy rendőrautó hátuljára festették: „Nem szereted a rendőröket? Akkor, ha kirabolnak, hívj egy hippit segítségül!"- Megváltozott a véleménye a rendőrségről?- Nem változott meg, mert eddiq nem ismertem őket iga­zán, tehát alapos véleményem nem lehetett róluk. Most van.- Röviden: mi az?- Csak egy jól képzett, jól szervezett, erkölcsileg tiszta és hozzáférhetetlen, s jól fizetett rendőrség képes gátat állítani a hatalmas lendülettel megnőtt bűnözés útjába. Mé~ annyit: a kézirat 666 gépelt lapoldal és több, mint negyedmillió példányban nyom­ják ki. Földessy Dénes Több, mint makettkészítö mester Á tudása mérnöki, a szíve pécsi volt Fetter Antalt jól ismerték Pécsett: az egykori kőműves­mester, akit a Nemzeti Mú­zeum tudós főigazgatója is társszerzőnek vett maga mellé, nagy tekintélynek örvendett az építők, tervezők, műemlékvédők között és tisztelték a nem szakemberek is, mert minden pécsi tudta róla, hogy meny­nyire ismeri és szereti szülő­városát. Az idegenek, a mű­emlékek és múzeumok látoga­tói pedig sok remekbe készült makett alatt olvashatják a ne­vét — noha Fetter Antal sok­kal több volt, mint kiváló ma­kettkészítő. A neves mester jú­liusban hunyt el 74 éves korá­ban: hagyatéka végakaratának megfelelően a Janus Panno­nius Múzeumba került, Töb tömött dossziét tesz az asztalra Gál Éva muzeológus, a hagyaték gondozója, feldol­gozója. Rajzok, térképek a ré­gi Pécsről, cikkek, amelyeket Fetter Antal olvasott egy-egy munkára készülve és saját megjelent cikkei, kéziratai. Jegyzetek: apró cédulák és hatalmas pauszpapírok. Mű­szaki rajzok, írások, visszaem­lékezések régi épületekre, skic­cek, fotók.- Igen alapos ember volt - mondja Gál Éva. — Az anyag áttanulmányozásakor megle­pett, hogy milyen tárgyszerű és rendszerezett minden leijegy­zése: mint nyersanyag is, mint leidolgozás is, azonnal hasz­nálható. Fetter Antal megőr­zött számunkra sok olyan érté­kes régi épületet, amelyet a város fejlődése eltüntetett, sőt: kutatásai révén visszahozott olyan épületeket, amelyeket a ma élők közül senki sem lát­hatott. Ennek kiváló bizonyítékai Fetter Antal makettjei: ilyen például a Széchenyi téri dzsá­mi. Csak eredeti anyagokat használ föl: amit azonosítani tudott, hogy honnan való (plj a dzsámi kövei), beszerezte és azt építette be a makettbe. A római Pantheon modelljéhez saját kemencéjében égetett 90 ezer darab kis téglát. — Volt alkalmam sokat együtt dolgozni Tóni bácsival — mondja dr. Bezerédy Győző, a várostörténeti múzeum veze­tője. - Szakmai tudása, sze­rénysége népszerűvé tette őt a szakemberek előtt, sokszor pe­dig egyenesen nélkülözhetet­lenné. Sok régi épület helyre­állításánál adott tanácsokat: talán senki sem ismerte úgy a város köveit - talán még a vakolat alatt is -, mint ö. Éle­te végéig megmaradt kőműves­mesternek, de tudása mérnöki volt, a szive pedig igazán pé­csi. — Itt látható pauszpapiron a mai Kossuth Lajos utca egy­kori képe. így az utca soha­sem létezett, de a rajz min­den háznak eredeti, első tor­máját őrzi: talán nem ártott volna megnézni ezt a rajzot többször is a belvárosi re­konstrukció előtt. A hagyaték egyik megható­an személyes része egy szer­számosláda: benne egyebek között kőműveskalápács, füg­gőón, vízmérték, körző és ce­ruza. Fetter Antal édesapjáé volt, ő tanította a fiát a mes­terségre. Januárban Pécsett tudomá­nyos ülést rendeznek Fetter Antal emlékére. G. T. Éles anyanyelvűnk 1. Nem mind horgász, aki kapásból mesét rögtö­nöz. 2. Sok bonyodalom árán jutunk az egyszerűig. 3. Némelyeknek a kígyó a kebelbarát. 4. Az ember először be­tűt vet, majd számot vet, s végül keresztet vet. 5. Hová akar kilyukadni? - kérdezte a rozsda. 6. Nem azért kap valaki szabad kezet, mert a kettő már foglalt. 7. A tenyérjós is csak a markát tartja. 8. Hiába egy előadónak az isteni szikra, ha a problémát nem világítja meg. 9. Aki botra beszél, az többnyire botra is hallgat. 10. Leszólni könnyebb, mint lebeszélni. Kerekes László Á megerőszakolt leány esete... HÁROM NAPIG TARTOTT A „RÁBESZÉLÉS” HOGY VONJA VISSZA A VALLOMÁSÁT Itatták sörrel, borral, kölnivel Történetünk előzménye: So­mogyi Éva, ez az éjszakai életben nem járatlan, 26 éves budapesti leány idén január­ban Pécsett tartózkodott. A Kuba presszóban összeakadt egy négyfős társasággal, de az ismerkedésnek rossz vége lett, a lányt négyen megerő­szakolták. A tettesek közül hármat elfogott a rendőrség — a negyedik fiatalember bújkált, ellene országos körö­zést adtak ki —, ügyükben a Pécs Városi Bíróság ítéletet hozott. A 22 éves Petrovics Sándort 7 évi, a 19 éves Pet­rovics Kálmánt 6 évi, a fiatal­korú P. S.-t 4 évi szabadság- vesztésre ítélték. A folytatás: A bíróság a november 13-i ítélet kihirde­tésére nem idézte meg So­mogyi Évát, de a lány ezen a napon Budapestről Pécsre utazott, hogy felkeresse volt élettársát. Miután lerendezte dolgait, lazításként beült a Homoki kocsmába, ahol elita­lozgatott. Lévén, hogy már a vonaton is iszogatott, rövid idő alatt a fejébe szállt az alkohol, elkezdett veszekedni, verekedni, aminek az lett a vége, hogy Évát kidobták a Homokiból. Ki tudja miért, a lány az inzultus után a bíró­ság épületébe ment, ahol szintén hangoskodott, így on­nan rendőrök vezették ki. A bíróságon ezekben a percek­ben a Petrovics család több tagja, valamint barátok és üz­letfelek is ott voltak, a lányt felismerték, s gondolták elbe­szélgetnek egy kicsit vele. Az „akció” az Elefánt sörözőben indult, ahová Petrovics Kál­mánná (Juba) — az egyik el­ítélt édesanyja — sofőrje vitte Évát, akit elkezdtek itat­ni. Nem sok idő múlva innen elmentek egy lakásra, de ek­kor már megszületett a terv: rábeszélik a lányt, vonja visz- sza a vallomást, hogy a Pet­rovics gyerekek nem követtek el sérelmére nemi erőszakot, s mondja azt, önként adta magát a fiúknak. S hogy ezt „kiszedjék" Évá­ból, pénteken délutántól,' va­sárnap estig szinte éjjel-nap­pal itatták, sörrel, borral, pá­linkával, kölnivel, egyik la­kásból a másikba cipelték, beszélgettek vele, a lány nem egyszer az eszméletlensé­gig berúgott. A „rábeszélő" csapat Horváth Csaba 23 éves komlói lakos, Juba, va­lamint Petrovics Júlianna (Li­ba) a technika kínálta lehető­séget is kihasználta, magnó­szalagra vették a beszélge­tést. (Ez a kazetta az ügyben nyomozást folytató Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán van. Be­lehallgatva a kazettába egyértelmű, Somogyi Éva any- nyira részeg, hogy csak fél­szavakat volt képes kinyögni). A társasághoz később csatla­kozott a 32 éves Petrovics Mi­hály, aki az éjszakai őrzések­ben vett részt. (Évát az éjjeli órákban sem hagyták magára, mindig volt vele valaki.) A csapat türelmesen itatta a lányt, de az csak nem akarta a vallomását megváltoztatni. Erre kitalálták, hogy írnak egy szöveges nyilatkozatot, ezt aláíratják a lánnyal, sőt mag­nóra is mondatják vele. Va­sárnap estére elérték célju­kat, kezükben volt az aláírt nyilatkozat és a magnószalag, melyben a lány azt mondja, nem erőszakoltak meg. Ezek után elengedték, elvitték Sásd- ra, s feltették a budapesti vonatra. A Petrovics család hétfőn reggel felkereste az egyik ügyvédi munkaközösséget, s átadták a nyilatkozatot és a kazettát. Az ügyvédek korrekt és szakszerű módon jártak el, értesítették a rendőrséget. Közben Somogyi Éva Buda­pesten feljelentést tett. A)t igazságszolgáltatás' tisz­taságához alapvető jogpoliti­kai érdekek fűződnek, ezért a nyomozás nagy erőkkel indult, tisztázni igyekezvén a körül­ményeket. Időközben elfogták az erőszakos közösülés negye­dik tagját P. Z. fiatalkorút. Az ügy főszereplői Petrovics Kálmánné és Petrovics Julian­na előzetes letartóztatásban van, a nyomozás folytatódik. Roszprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom