Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-03 / 2. szám

Vasárnapi szakácstanács... A Hullám uszodában... Meglepően sokan voltak teg­nap Pécsett, a Hullám uszo­dában. Nem is panaszkodott Várhegyi Attiláné pénztáros, hisz ritka az a nap, amikor már délelőtt több mint százan váltanak jegyet.- December 30-án még en­nél is többen jöttek, hisz csak a fizető vendégek száma meg­haladta az ötszázat, de sokan mutattak fel bérletet. Nekünk jó, hogy nincs hó, mert azok akik mozogni szeretnek, hoz­zánk jönnek. Főleg a gyere­kek, fiatalok jönnek úszni. A kristálytiszta, kékesszínű víz kellemesen langyos, két pályát leválasztottak azoknak, akik zavartalanul akarják róni a métereket, a maradék vízfelü­let a lubickolóké. Nagyon sok gyerek hancúrozott a nagyme­dencében, többen családdal jöttek. __ Nem, sajnos mi nem va­gyunk rendszeres uszodaláto­gatók, de elhatároztuk, hogy idén nemcsak nyáron jövünk ki strandolni, — mondja Ge- cserné, miközben férje és két gyermeke mellettünk játsza­dozik. — Az ünnepek után nagyon jól esik ez a kis moz­gás. A zt hiszem többen voltak tegnap olyanok, akik a szil­veszteri viqassáqot követő új­évi alvószat után a simogató vízben kerestek felüdülést, ki- kapcsolódást. R. N. Tisztelgés a Petofi- emlékhelyeknél Petőfi Sándor szűkebb ha­zájában, Bács-Kiskunban me- gyeszerte tisztelegtek a 165 évvel ezelőtt, Szilveszter éjsza­káján született költő emléke előtt. Gyertyákat gyújtottak a Petőfi-emlékhelyeken, Dunave- csén, Kecskeméten, Kiskunfél­egyházán, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson, Szalkszent-1 mártonban, s megkoszorúzták az őt ábrázoló szobrokat, a róla elnevezett középületeket. A központi ünnepséget de­cember 31-én a késő délutáni órákban rendezték meg, a ha­gyományokhoz híven Kiskőrö­sön, a szülőháznál. A gyertyák, fáklyák, reflektorok fényétől megvilágított, nádfedeles, fe-> hérfalú épület előtt tartott nagygyűlés szónoka — Nagy István, a Kiskőrösi Városi Ta­nács főelőadója - szólt a Pe-1 tőfi-kultusz ápolásának újabb eredményeiről. Gazdagodtak a gyűjtemények, új állandó kiál­lítás nyílt a szülőház melletti irodalmi múzeumban, sikeres volt az országos Petőfi Társa­ság által meghirdetett képző- művészeti pályázat, két alko­tással gyarapodott a Petőfi- verseket fordító szerzőknek emléket állító kiskőrösi szobor­park. 1987-ben több mint tíz­ezren zarándokoltak el az or­szág és a világ különböző ré­szeiből a költő szülőházához. A másfélszáznyi érdeklődő részvételével tartott ünnepi megemlékezés utón megko­szorúzták Petőfi szülőházát. Enyhe idő Alti az ásással elmaradt, az bepótolhatta az enyhe időben # Újév a kiskertekben Mindig van munka, ha nincs, csinál az ember Gombával töltött zöldséges sertéskaraj Ez a kis riport, rendhagyó módon nem az állami gazdaságok harkányi üdü­lőjének konyháján készült — ami Nagy Ferencné, Margitka főszakács munkahe­lye -, hanem családi körben, Turonyban, a Kossuth utca 6/A. szóm alatt: disznóölésre két nap szabadságát tölti otthon, dél körül már a sertés felda­rabolva hűl a verandán. Csak a teljesen kihűlt húst szabad sózni-pácolni, így aztán az enyhe időjárás okoz egy kis gondot. Az üdülő — hivatalosan — a Baranya Megyei Állami Gazdaságok Oktatási Székhá­za nevet viseli: az esztendő egy részében nem csak üdülők lakják, hanem különböző — hetes, kéthetes tanfolyamok - hallgatói is. A vendégek kö­zött gyakran akad külföldi, köztük többen rendszeresen visszajárok. Nagy Józsefné — aki kilenc esztendeje dolgozik a konyhán, mellesleg fia is mellette szakácskodik — ezt mondja a „nosztalgia vacsorá­ról'':- A nyugatnémetek közül elég sokan kérik a házisonkát, sózott lilahagymával, sült krumplival. Egyébként vendé­geinket házias ízekkel örven­deztetjük meg. Az étlap két hétre szól, de egyetlen menü sem ismétlődik meg a tizen­négy nap alatt.- Nem csoda, hogy a házi magyar ételeknek nagy a ke­letje, de azért sokan hódolnak a kímélő ételeknek is. Gyak­ran kényszerűségből — mon­dom.- Igen, mindennap van az étlapunkon könnyebb étel, dié­tás készítmény, például a cu­korbetegek részére. Sőt, vege­táriánusokká! is találkoztunk már. ök többnyire gombát kapnak, rántott sajtot, egyebe­ket, és természetesen nagyon sok zöldségfélét. Zöldségekből készült ételek egyébként is szerepelnek az étlapon. Akár körítésként is, mint például a gombával töltött sertéskaraj­nál, amelyet ajánlanék a házi­asszonyoknak. Ezt az ételt itt­hon a családomnak is gyakran elkészítem, nagyon kedvelik. íme a recept: öt főre szá­mítva öt tizenöt dekás hosszúka­rajt kicsontozunk, kiverjük és gyengén sózzuk. Huszonöt deka gombát, 1 fej vöröshagymát apró cikkekre vágunk, belezú­zunk egy gerezd fokhagymát és megpároljuk. Közben 1 da­rab májkonzerv tartalmát, 3 darab keményre főzött és apró­ra kockázott tojást, 3 darab tej­ben áztatott és kicsavart zsem­lét összegyúrunk. A még pá­rolt, illetve zsírjára sütött gom­bát és hagymát ízlés szerint borsozzuk, sózzuk, hozzáadunk kevés majoránnát is. Amikor kissé kihűlt, a zsemlemasszá­hoz adunk apróra vágott pet­rezselymet, továbbá egy nyers tojást és az egészet összeke­verjük. A hússzeleteket meg­töltjük ezzel a töltelékei, ösz- szegöngyöljük, majd forró zsi­radékban hirtelen megsütjük. Kevés bort öntünk alá, és le­fedve lassú tűzön puhára pá­roljuk. Kissé hűlni hagyjuk, majd a göngyölegeket felsze­leteljük és amikor a tálra he­lyezzük, meglocsoljuk a pecse­nyelével. Párolt rizs és vajban párolt zöldborsóköret jár hozzá. R. F. Most tavaszias vagy őszies az időjárás? Szilveszter napján ugyanis ragyogó napsütés volt, elsején és másodikán viszont sűrű köd ülte meg a tájat Pé­csen és környékén. A kiskert­tulajdonosok nem töprengenek! az idő minősítésén, hanem autóbuszra vagy autóra pat­tannak és teszik a dolgukat - vagy azért, mert van mit, vagy azért, mert kedvük van hozzá, ezért csinálnak maguknak munkát. Tegnap délelőtt benépesül­tek a pécsi szőlők és gyümöl­csösök. A Zsebe-domb szép kis hétvégi házai előtt autók so­rakoztak: sokan csak körül­néztek, szellőztettek egyet a házban, mások megtöltötték a demizsonokat. Szedeti István, a dohánygyár karbantartó cso­portvezetője viszont keményen dolgozott, a tavaszi telepítés­hez készítette elő a talajt. — Fél éve vettem a telket, fiatal gazdának számítok - mondja. — Fel akarom frissí­teni a szőlőt, már megvettem az oltványokat, de elvermeltem otthon, a tavasszal teszem földbe: oportó, szilváni lesz. ültettem már gyümölcsfákat is, igyekszünk, hogy a családnak minden meglegyen az asztalra, a kisunokámnak meq hely sza­ladgálni Még egy jó órát te- szek-veszek itt, aztán megyek haza. Ebéd után pihenés: es­tére megyek dolgozni a gyár­ba. Cserkúton délre eloszlott a köd, igaz, hogy csak rövid ideig tartott, míg a Jakabheqy kilátszott a szürkeségből. Ez idő alatt látni lehetett, hogy a Kerekes dűlőben milyen sok ház előtt állnak a kocsik. Többnyire a MÉV dolgozói bé­relnek itt kisebb-nagyobb tel­keket a kővágószőlősi tsz-től: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget termelnek. Mint Kása Pongrác lakatos csoportvezető is, aki 14 éve dolgozik itt ezen az aljg 200 négyszögölön. Takaros kis faház, amely évről évre nőtt egy kicsit —, gondozott szőlő: gyümölcsfák bizonyítják, hogy szívesen tölti kint a szabad idejét. Tegnap éppen a málna letermett vesszőit vágta le, és a Trabantját javítgatta. — Mindig van munka. Igaz, ilyenkorra már befejezzük a fontosabb tennivalókat, az utolsó permetezést, az ásózást, és én mór a bort is lefejtet­tem. De azért nem árt körül­nézni, ilyenkor tervezget az ember, mivel bővíti tavasszal a kertet. Czakó Istvánnal, a kesztyű­gyár nyugdíjasával már a buszmegállóban találkoztunk: hazafelé tartott Kertvárosba, a Muromtetőn lévő birtokról. Nyolcszáz négyszögöl a szőlő, 330 a vetemény, a telken „egy kis bungaló”. — Bort akartam fejteni — mondja a házigazda —, de az az igazság, hogy fáztam és el­ment a kedvem tőle. Ettem egy kis fagyos szalonnát, ittam rá bort, és csak körülsétáltam a szőlőben. A betörők is eszembe jutottak, mielőtt elin­dultam ide; képzelje, már há­romszor betörtek a házba. És nem én voltam az egyedüli kárvallott: gyakran jártak erre fosztogatók. Ismerősök jönnek demizson- nal a kezükben, a hegyről le­fele, odaköszönnek nekünk: „Jó eaészséget, boldog úf évet!" Tegyük hozzá: betörők nélkül. G. T. Hz HIHK breakes csoportja A break divathullám, ha nem is viharosan, de létezik Pécsett, és kezd jazz-, balett-, robot- és showtáncelemeket is magába ötvözni. Új formát ke­res, megújulóban, tán a mi ifjúságunk táncmozgáskultúró- jához jobban közelít, önálló­an már csak a pécsi Ságvári Művelődési Házban és az Apáczai Nevelési Központ Mű­velődési Házában működik breakcsoport. Az ANK-é 9 fős, erősen öntevékeny, a 16—19 éves fiúk alig-alig tű­rik felnőtt beavatkozását, jó­indulatú tanácsát. Vezetésük­kel, menedzselésükkel többen is próbálkoztak. Jelenleg csak Szörfi Katalin népművelőt fo­gadják el egyfajta pártfogó­jukként a gyerekek, aki egye­bek között a helyet, a techni­kai feltételeket biztosítja szá­mukra önzetlenül, de koreog­ráfiái elképzeléseikbe ő sem nagyon avatkozhat be. A felszolgáló, tanuló, se­gédművezető, szerelő, lakatos, raktáros foglalkozású fiatalok mozgósérzéke jó, szinte majd­nem minden arcjáték-kifeje­zést, nyak-, váll-, kéz-, tenyér-, újj- és lóbmozgatási trükköt, mozgatást ismernek. Van, me­Bizonyíl-anak vezefő nélkül? lyikük a fáraózás, a hindu táncelemek érzékeltetésének a legjobb tudója. Egy másik csoporttag kézkitámasztás nél­kül többször pörög fejen. Töb­beknek o talaj- és a páros­tánc a hobbyjuk. Személyen­ként 30—40 egyéni szereplést tudnak maguk mögött alkalmi diszkó-összejöveteleken, de akad, aki ennél jóval többször is szerepelt már. Tehát az elő­élettel, a megalapozással nincs gond. Utcán kezdték, o pécsi Nevelési Központnál lévő szö- kőkútnál, népes közönség előtt tetszéssel, majd magnójukkal vándorolták a várost. Voltak tagok a Vasutas Művelődési Házban, a Dozsó-ban, és egy­két év telt el, mire itt, az ANK-ban összeverődtek. Ver­senyeztek az utcákon, főként a Mecsek Áruház előtt spon­tánul, ugyancsak alkalmi kö­zönség előtt az aszfalton mu­tatva be tudósukat. A legjob­bak korábbi ismeretség nél­kül is együtt maradtak 1986. vége óta, de az egység még nem mondható tökéletesnek, mégha heti 2—3-szor is edze­nek, izzadásig órákon át. In­tenzíven egyébként egy ilyen alkalommal két órát töltenek együtt. A letisztulás korszaka még nem következett el, mert többféle irányzatot képvisel­nek és emiatt nehezen alakul ki az alkotói, igazi önmegvaló­sító mozgáskultúrájuk. Ettől függetlenül időnként a művészi önbizalom talán túlzottan is nagy. Szinte mind szabadúszó, önálló breakes akar lenni. Egy valamiben azért nagyon biztosak, hogy emberi, lelki közösséget akarnak alkotni. Pillanatnyilag mestert, oktatót nem fogadnak el, pedig szí­vesen foglalkozott volna velük például Bocz Jenő is. Szíve­sen fogadnák maguk közé Szépe Zolit, aki eqyik példa­képük, mert a talajbreak egyik elismert tekintélye pécsi vi­szonylatban és kézkitámasztás nélkül nyolc és félszer pörög fejen. Éreztem, ahogy elbe­szélgettem velük, hogy koreog­ráfiái szempontból Prekestzics Zoltán uralja a társaságot, míg az üzleti, vállalkozói ér­zék Páiger Attilát jellemzi. Ha ők ketten összefognának, mint vállalkozók, még előbbre jutna művészi, önkifejezési próbálko­zásuk, kísérletezésük. De mes­tert, tanárt mindenképpen fo­gadniuk kellene, mégha büsz­kék is saját tehetségükre és túl lelkesen is bíznak önma­gukban és időnként túlontúl akaratosak is. Megérné, ha valaki na­gyobb nevelői hatással és eréllyel odafigyelne rájuk. Szörfi Katalin ezt igyekszik tenni, de most az ANK-n be­lül átkerül a gyermekvédelmi bázisra pedagógusnak. A technikai menedzselést tovább­ra is szívesen vállalja, ha er­re mód nyílik. Félő, hogy nél­küle végleg elkallódik a bre­akes közösség. Kár lenne ér­tük. Komoly érték rejlik Hein Gáborban, Kalányos Csabá­ban, Kovács Andorban, Rácz Istvánban, Schöndör Lajosban, Vadász Nándorban, Varga Zsoltban is. Hivatalosan egy szereplésre sem jutottak el ed­dig Pécsen kívül. Ki tudja, tán ott, másutt még jobban bizo­nyítanák adottságukat, vagy kiderülne, hogy végleg le kell mondani róluk. Csuti J. Kénytelen vagyok azt a közhelyet használni, hogy mint minden más többnapos ünnepkor, ez a téma úgylát­szik örökzöld marod. Soha olyan még nem fordult elő, hogy ne panaszkodtak volna a kenyérellátásra többen is; a dolog természetéből adó­dik, hogy nyilván azok a vásárlók tették szóvá, hogy „nincs kenyér", akiknek a nyitva tartás utolsó pillana­taiban nem jutott mór, vagy azok, akiknek kétszer is le kellett menni, mert éppen két szállítmány között elfo­gyott. S voltak olyanok is, akiknek nem friss, ropogós, hanem már keményebb ke­nyér jutott. Ez volt a hely­zet december 31-én is, ami­kor, bár a sütőipar folyama­tosan szállította ki a kenye­ret, a déli órákban már szin­te teljesen kifosztottak voltak az üzletek — és nemcsak ke­nyér szempontjából. De az biztos, hogy szilveszterkor és újévkor mindenki asztalára jutott kenyér, ha nem is az a fajta, amit esetleg szere­tett volna. No de az ilyen kényszerhelyzetekben segíthet a lelemény: ha például ke­ményebbnek tűnik az a kenyér, akkor be lehet spric­celni és ót lehet sütni a sütőben, s ha a többnapos ünnepre előre megveszünk nagyobb mennyiséget, azt a mélyhűtőben tárolva és utá­na ugyancsak átsütve, olyan kenyerünk lesz, mintha akkor került volna ki frissen a ke­nyérgyárból. És tulajdonképpen két napról volt szó, hiszen janu­ár 2-ón Pécs üzleteinek egyharmacfa nyitva tartott, s kenyeret és tejet reggel hét­től déli egy óráig lehetett vásárolni — és ezt a lehe­tőséget nagyon sokan ki is használták. Tegnap a Pécsi Sütőipari Vállalat 320 má­zsa kenyeret, ezenkívül zsöm­lét és kiflit szállított a ke­nyér- és tejárusításra kijelölt üzletekbe. Ma, január 3-án még kevesebb .bolt lesz nyit­va, .hiszen a legtöbb helyen leltároznak, de ezeken a he­lyeken — s ez az érintett üzletek ajtaján fel van tün­tetve —, ismét lehet reggel héttől déli egy óráig tejet, kenyeret és zsömlét vásárol­ni. Kiflit ma nem szállítanak, mert erre az utolsó munka­szüneti napon nemigen volt igény. Előfordulhat, hogy sor­ba kell állni, hogy nem min­denhová érkezik meg nyitás­ra a kenyér, de csakúgy, mint tegnap, reggel kilencig befejezik a szállítást. D. Cs. Az ünnepi kenyérellátásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom