Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-06 / 336. szám
Ausztrál miniszter és Zsolnay-unoka alakult, München melletti székhelyű, Terápiái és önmegismerési Centrum elnöke vagyok. Egyéni, személyiségfejlődési problémákra adunk tanácsokat, sok kliensünk van. Két gyerekem van, német feleségem nevét viselik, nem tudnak magyarul. Engem, Lászlónak, vagy feleségem neve után Brücknernek hívnak kinn, jónéhányan tudják, milyen csalódból származom. Megnéztük a Zsolnay-mau- zóleumot most a nagybátyámmal, c.ki szintén itthon van. Remélem, mielőbb rendbehozzák. Hogy gondoltam-e arra, hogy pénzt ajánlok fel erre a célra? Természetesen, de én pontosan annyit keresek, hogy megélhessünk a családommal. Bozsik L. Mensáros Andor, egykori (és leendő?) ausztrál miniszter, 1939-ben végzett: — Jelenleg is Ausztráliában élek. 1983-ig, amíg a liberális (konzervatív), párt volt hatalmon országunkban, miniszter voltam. Elsősorban a közgazdaságtannal összefüggő területeken: bányaipari, iparfejlesztési tárcákban. Most, hogy ellenzékbe kerültünk, továbbra is Nyugat- Ausztrália egyik országgyűlési képviselője maradtam, a parlament alsóházában. Természetesen fő foglalkozásban, hiszen Ausztráliában 7-8 hónapon át is ülésezhet a parlament, a többi napokon pedig választóim legkülönbözőbb panaszait próbálom megoldani. Hogy mi a legnagyobb gond Ausztráliában? Talán általánosságban az, hogy óriási területen nagyon kevés ember él, így minden sokkal többe kerül. Másrészt politikusként úgy látom, sokszor túlzott szerepet kapnak a szakszervezetek. Egy példa: kiharcolták például, hogy a matrózok fél évig dolgozzanak és fél évig szabadságuk legyen. Érdekességet a múltról? Tudja, mi hetvenketten voltunk egy osztályban. Ma is jönnek hozzám emberek, olyanok akiket Ausztráliában képviselek és panaszkodnak a magas, 25-35- ös létszámokra, ilyenkor ezt mindig elmondom nekik. Nemcsak ezen múlik . . . Zsolnay-Matyasovszky László, a porcelángyár alapítójának ükunokája, 1960-ban végzett a Nagy Lajos Gimnáziumban, jelenleg az NSZK-ban él:- Először szobrászattal foglalkoztam, voltak is kiállításaim. Most, az NSZK-ban megválasztottam ki két vendéget, az öregdiákok csütörtök esti összejövetelén. Öregdiákok a Nagy Lajosban Szemben a múló idővel A fáraók újraöntött aranykincsei A legismertebb kairói ékszerből!- értekei Panoráma Irma, te édes! A francia televízió felújítja az Irma, te édes cimű musicalt, a főszerepben a képen látható Juliette Guerlain- nal. A királyi herceg bírál Nemcsak a magyar kisem, bér, hanem az angol királyi herceg is külföldi példákra hivatkozva bírálja hazai építészetét. Károly herceg szerint London második világháború utáni építészete csapnivaló. Ami a Szent Pál katedrális környékén van, az szerinte elképzelhetetlen a római Szent Péter téren, avagy Párizsban, a Notre Dame előtt. December elején, 26 fokos, ingujjas télben, itthonfelejtett napszemüveg és megtalált történelem hangulatában — vagyis Egyiptomban — megint rádöbbentem az emléktárgyak erejére. Félvilág turistái lépdeltek ki a kairói Egyiptomi Múzeumból, amint valamennyit felkavarta az Idő! Nemcsak a több ezer éves történelem remekmívű aranytárgyai Tutan- khamon sírjából, nemcsak a márványszobrok fensége, hanem a mindennapok örökkévalósága is: néhány ezer éves gyerekjátékok, hajdanvolt egyiptomi 'szépasszonyok 2000 esztendős fésűi, a balzsammal „hosszú életűvé" tett holttestek, — az örök-emberi sorsazonosság, tárgyakban elbeszélve. Múló életünk körül a múlhatatlan idő. Végül is kijönnek a múzeumból és akkor ott van Onnig G. Alixanian üzlete. Minden arany, ezüst vagy bronz tárgy a múzeum kincseinek hiteles, korhű stílusú változata. Ráadásul a budapesti Artex Vállalatnak ő a kairói üzletfele. Bemutatkozás utón angolul rendkívül érdeklődőén megkérdezte: — Hogy van Psota Irén? — Annyi arab között, a kairói decemberi hőségben furcsa kérdés volt, de megmagyarázta: Latabár Kálmán, Psota Irén és Pécsi Sándor mindennapos vendége volt egy régi filmforgatás heteiben. Mi pedig az emlékgyűjtés nemzetközi körképét rajzoljuk fel Onnig G. Alixaniannal kérdésfelelet formájában. Azt mondja: — Családunk négy nemzedék óta ékszerkereskedő. Ezt a boltot 10 éve nyitottam, a múzeum mellett és 8 éve üzleti kapcsolatban vagyok a budapesti Artex-szel. A szomszédban van egy másik boltom is, ott az egyiptomi vevők például nagyon szeretik a nemesfémből exportra készült magyar szelencéket és aranyórákat. — De ki mit vesz az ön régészeti ékszerboltjában. Például a németek? — A drága arany fáraóékszerek másolatait. — A franciák? — Középáras aranyat, és nagyon keresik a régi ezüst beduin ékszereket. — Angolok? — Konzervatív ízléssel vásárolnak, mindenből a legfinomabbat. — Japánok? — Nagyon ragaszkodnak a történelmi hűséghez. — Amerikaiak? — Teli pénzzel, megveszik a fél világot. — Hót a magyarok? — Nagyon kedves nép. Ha bejönnek, nem lesz teli a bolt a hangjukkal, mintha olaszok, vagy spanyolok lépnének be. Nincs sok pénzük, de sok közöttük a kultúrember, aki nagyon kiválasztja, mit vesz. Fotó: Fejér Gábor (Népszava) — Milyen az ékszergyártás és kereskedelem jövője az el- gépiesedett modern világban? — Az emberekben él a vadászösztön a szép tárgyak iránt, a jó ékszerkereskedő pedig megtalálja az ékszervadászokat minden nép között. De itt Kairóban a vevők lélektanilag önmagukat helyezik be a végtelen történelembe, amikor régi ékszerek másolatát veszik meg. A magyarok nagyon szeretik a felül hurokban végződő keresztet, ami az élet kulcsát jelképezi. Nézze! Ezeket! Kinyitotta a hatalmas páncélszekrényt. Csak egy tárgyat jegyeztem fel jellemzésül: az egyiptomiak szent állata, a nagyobb borsószem méretű skarabeuszbogór 22 karátos aranyból, átszámítva 3214 forint. Felvételit vegyenek ... no meg úgynevezett botránykönyveket. Az aluljáró- irodalom legújabb termékeit. Zalatnay interjú-kötetét, Géczy János Vadnarancsok II. című produkcióját a buzikról, Fri- derikusz Sándor újabb boti ránykönyvét, egy főpincér vallomásait erről meg arról, no és a felvételi korrupciós ügyekkel kapcsolatos riportkötetet. Nem botránykönyveket tehát, hanem olyan élő problémákat (egyébként nem egyforma színvonalon) tárgyaló műveket amelyekről eddig alig-alig esett szó. Itt van tehát Erdélyi Andrásnak, a Magyar Hírlap újságírójának magánkiadásban megjelent műve a közelmúlt egyik legnagyobb port felverő ügyéről, a felvételi vizsgákkal összefüggő esetről. Azt mondja a fáma, hogy az eredeti példányszám többszörösét nyomták a könyvből végül is, mert úgymond az „aluljárók királya" megneszelte a megjelenést és rendelt még. Ennek ellentmondani látszik, hogy az eredeti 55 forintos ár papírcédulóval leragasztva 39 forintra mérséklődik és így árultatik egy Végh Antal-féle újabb iromány és Walt Disney évtizedekkel megkésett kiadású munkája között. Jobb sorsot érdemelte Erdélyi András Beugró a diplomához (Felvételit vegyenek) című riportkötete. Legalább annyit, hogy Pécsett, ebben az ötezer egyetemistát számláló városban is hozzá lehessen jutni. Ismeretes, hogy minisztériumi tisztviselőket és oktatókat juttatott több évre börtönbe a kipattant per. Valamennyien megszólalnak a könyvben. Elmondják, először valamennyien tagadták a vádakat, aztán csak ilyen vagy Olyan mondvacsinált ürügyekkel vallottak. Fordítanak a köpönyegen beismerő vallomásuk után, elmondják, nem bűnösebbek ők, mint akik felveszik a telefont és odaszólnak, hogy segítsék ezt és ezt a felvételizőt. Valóban így van? Vagy hol élünk akkor, ha saját hibáinkat másokéval vetjük össze, így keresve felmentést? Magunknak csupán? Mindannyiunknak? A jövőnek? A felvételizőnek, aki talán előtte nem is tudta, hogy éles tételeket vesz ót vele az órán a tanár úr? A jogászprofesszornak, aki sok évvel ezelőtt jelezte már, hogy furcsa jeleket tapasztal az írásbeli felvételik ügyében, és akkor megannyi támadás érte: nem mehetett külföldi konferenciára és végső érvként azt is elmondták neki, hogy hagyjuk ezt, Hajdú elvtórs, ne csámcsogjon rajtunk a Szabad Európa ezért. Hát a Szabad Európa ennyire fontos nekünk? Egyetértek Bibó Istvánnak az említett könyv előszavában idézett gondolatával: „Egy országot nem a kipattant panamák, hanem az eltussolt panamák mocskolnak be." Ez a mondat, csakúgy mint Erdélyi igen jó könyve, mór nemcsak a felsőoktatási felvételikre vonatkozik .. . Bozsik László Földessy Dénes Költözik az arborétum 245-féle örökzöld cserje és fa A Káposztásvölgyi úti homokbányától északra lesz a pécsbányai arborétum új helye. Az Andrós-aknai külszíni bányaművelés kiterjesztése tette szükségessé ezt a költözést. — A tulajdonossal közösen jártuk végig szinte az egész várost, hogy megfelelő helyet találjunk — tájékoztat Lovas Attila, a Pécs Városi Tanács építési és közlekedési osztályának csoportvezetője. — Itt a talaj minősége alkalmas örökzöldek ültetésére, jó a fekvése és kiépített a közműhálózat is. Az áttelepítés után ezeket a növényeket még hónapokig öntözni kell. A költségek a Mecseki Szénbányákat terhelik, mi csak a helykiválasztásban segítettünk. A várhatóan öt-hatmillió forintba kerülő telepítés első ütemeként megkezdődött a talaj előkészítése, a tervdokumentációk elkészítése. A váE rosi tanács és a Mecseki Szénbányák ugyan még nem irták elő a Pécsbányatelep sorsáról készített megállapodást, de az Andrós-aknai fejlesztések miatt a szénbánya vállalja ezeket az előzetes munkákat. — ígéretet kaptam arra, hogy szakemberek telepítik ót a növényeket — mondja Berg- hauer Tibor. — Természetesen személyesen részt veszek ebben a munkában. A régi helyükön a fák és bokrok éghajlatonként alkottak egy-egy csoportot, ugyanezt szeretném az új területen is. Legalább két évbe telik mire kiderül, mennyi ered meg a 245-féle örökzöld cserje és fa közül. Jó lenne, ha a szénbánya a telepítés után két évvel ismét felmérné, hány növény pusztult el az átültetés után, és ekkor rendezné a számlát. Sz. K. A nyáron történt. Pécsett, egy idős férfi öngyilkosságot kísérelt meg. Kinyitotta a gázcsapot, felrobbant a televízió, s a detonáció kidöntötte a lakás falait, a szomszédok súlyoson megsérültek. Az idős ember belehalt sérüléseibe. A napokban olvastam az újságban a rendőrség közleményét. Egy szentlőrinci fiatalember — családi életének rendezetlensége miatt — környezetét azzal fenyegette, hogy öngyilkos lesz. Paxit és robbantásokhoz szükséges egyéb eszközök voltok nála. A rendőrség kiürítette a négyemeletes lakóépületet és sikerült rávenni a fiatalembert, hogy beengedje őket a lakásba. A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya egyik irodájában egy 39 éves férfi ül előttem. Ö felgyújtotta a házát. Az ok: elvált felesége nem fogadta vissza. A tűzoltók és a szomszédok gyors beavatkozásának köszönhető, hogy Balogh János ma él, s életben van 50 éves rokkantnyugdíjas albérlője is, akit az utolsó pillanatokban mentettek ki a lángoló házból. Baloghék onyagilog nem álltak rosszul — volt két családi házuk Szabadszentkirályon —, de a házasságuk tönkrement a férj italozó életmódja miatt. Idén nyáron váltak, de Balogh János rendszeresen látogatta a másik lakásukba költözött feleségét. Segített neki a ház körüli munkákban, s kapott meleg ételt. — Azon a vasárnapon is a feleségemnél reggeliztem — mondja a borostás, halk szavú férfi. Nyugodtnak tűnik, csak a szája, s a keze rándulásai jelzik belső remegését. — Aztán hazamentem a másik lakásunkba, ahol az albérlőm tartózkodott, hogy ebédet főzzünk. A vasárnapi ebéd elmaradt, helyette Balogh János elfogyasztott néhány pohár italt, majd a nap folyamán oda, s vissza ingázott a két lakás között. Szó szót követett, összeveszett a volt feleségével, aki nem engedte be a lakásba. Azon az estén mégegyszer viszszatért, amikor látta, hogy az ajtó zárva, csak ennyit mondott; — Akár hívhatjátok a tűzoltókat, mert felgyújtom a házat! Ezután hazament az albérlőjéhez, aki így emlékezik arra az éjszakára. — Este hat órakor jött haza, láttam, hogy ittas. Csak ennyit mondott közömbösen: Felgyújtom a házat, s felakasztom magamat. Nem vettem komolyan, azt hittem, hogy viccel, s nyugodtan lefeküdtem aludni. Arra ébredtem, hogy durrognak a palák, s egyszál alsónadrágban kihúznak az utcára. A konyhában, ahol aludtam, már lángolt az istálló felőli ajtó, égett a ruhásszekrény. Hogyan történt a gyújtogatás? Balogh János felment a padlásra égő cigarettával a szájában. A cigaretta elaludt, ő ismét meggyújtotta, majd az égő gyufát a szénára dobta. Ezután bement a szobájába, s lefeküdt aludni. A tűzoltók mentették ki, mert bennégett volna ö is a lakásban. A házban keletkezett kár száz- ötvenezer forint. Leégett a pajta, az istálló, s a konyha egy része. — Azt sem bánnám, ha félmillió forint veszett volna el — mondja a borostás, halk szavú férfi —, csak még egyszer helyre tudnám hozni a családi életemet. — Elvonókúrára nem gondolt? — Hétfőn hajnalban behoztak a rendőrségre — mondja —, s kedden mentem volna az orvoshoz, másodszor. Balogh János ellen közve- szélyokozás bűntettének alapos gyanúja miatt folyik az eljárás. A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy a saját tulajdont képező dolog felgyújtása esetében ugyan nincs egyéni érdeksérelem, de adott körülmények között veszélybe kerülhet más személyek élete vagy vagyoni érdeke. Mint ahogyan, az adott esetben történt. S a közveszélyokozás bűncselekményének büntetési tétele nem is kevés, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Marton Gy. Langba borult a hazam vasárnapi i jós Gimnázium 300. évfordulójára, ünnepségeire. Sokan érkeztek külföldről is, közülük Igen sok érdekes, híressé lett ember jött el a régi tanítványok közül a pécsi Nagy La-
